Círus engedélyt ad a zsidóknak a hazatérésre – (Vö. 2Krón 36,22-23)
1 Círus perzsa király uralkodásának első esztendejében, azért, hogy beteljesedjék az ÚRnak Jeremiás által mondott igéje, arra indította az ÚR Círus perzsa király lelkét, hogy egész birodalmában kihirdettesse szóban és írásban a következőket: „Ezt mondja Círus perzsa király: A föld minden országát nekem adta az ÚR, a menny Istene. Ő bízott meg engem azzal, hogy felépíttessem templomát a Júdában levő Jeruzsálemben. Aki csak az ő népéhez tartozik közületek, legyen azzal Istene, menjen el a Júdában levő Jeruzsálembe, és építse fel Izráel Istenének, az ÚRnak a házát! Ő az Isten Jeruzsálemben. Aki csak megmaradt bárhol, ahol jövevényként él, segítsék azt annak a helynek a polgárai ezüsttel, arannyal, különféle javakkal és állatokkal meg önkéntes adományokkal az Isten jeruzsálemi háza számára.”Elindultak tehát Júda és Benjámin családfői meg a papok és a léviták. Mindnyájuk lelkét arra indította az Isten, hogy menjenek el, és építsék fel az ÚR házát Jeruzsálemben. Szomszédaik mind segítették őket ezüsttárgyakkal, arannyal, különféle javakkal, állatokkal és kincsekkel, az önkéntes adományaikon kívül.
Círus király pedig előhozatta az ÚR házának az edényeit, amelyeket Nebukadneccar vitt el Jeruzsálemből, és saját istenei templomának ajándékozott. Előhozatta ezeket Círus perzsa király Mitredát kincstárnok felügyeletével, és leltár szerint átadta Sésbaccarnak, Júda fejedelmének. Ez állt a leltárban: harminc aranytál, ezer ezüsttál, huszonkilenc kés, harminc aranyserleg, négyszáztíz egyéb ezüstserleg és további ezer edény. Összesen ötezer-négyszáz arany- és ezüstedény volt. Mindezt magával vitte Sésbaccar, amikor a foglyok elmentek Babilóniából Jeruzsálembe.
A hazatértek névsora – (Vö. Neh 7)
2 A Júda tartományából valók közül ezek tértek haza a száműzetésből – Nebukadneccar, Babilónia királya vitte őket fogságba, de visszatérhettek Jeruzsálembe és Júdába, ki-ki a maga városába – és jöttek meg Zerubbábellel, Jésúával, Nehemjával, Szerájával, Reélájával, Mordokajjal, Bilsánnal, Miszpárral, Bigvajjal, Rehúmmal és Baanával. Az Izráel népéhez tartozó férfiak szám szerint a következők voltak:Parósnak kétezer-százhetvenkét leszármazottja, Sefatjának háromszázhetvenkét leszármazottja, Árahnak hétszázhetvenöt leszármazottja, Pahat-Móábnak Jésúa és Jóáb ágán kétezer-nyolcszáztizenkét leszármazottja, Élámnak ezerkétszázötvennégy leszármazottja, Zattúnak kilencszáznegyvenöt leszármazottja, Zakkajnak hétszázhatvan leszármazottja, Bánínak hatszáznegyvenkét leszármazottja, Bébajnak hatszázhuszonhárom leszármazottja, Azgádnak ezerkétszázhuszonkét leszármazottja, Adóníkámnak hatszázhatvanhat leszármazottja, Bigvajnak kétezer-ötvenhat leszármazottja, Ádínnak négyszázötvennégy leszármazottja, Átérnak Hizkijjá ágán kilencvennyolc leszármazottja, Bécajnak háromszázhuszonhárom leszármazottja, Jórának száztizenkét leszármazottja, Hásumnak kétszázhuszonhárom leszármazottja, Gibbárnak kilencvenöt leszármazottja volt.
Betlehemiek százhuszonhárman voltak, Netófából valók ötvenhatan, Anátótból valók százhuszonnyolcan, azmávetiek negyvenketten, kirjat-árímiak, kefíráiak és beérótiak hétszáznegyvenhárman, rámáiak és gebaiak hatszázhuszonegyen, Mikmászból valók százhuszonketten, Bételből és Ajból valók kétszázhuszonhárman, nebóiak ötvenketten, magbísiak százötvenhatan, a másik Élámból valók ezerkétszázötvennégyen, hárimiak háromszázhúszan, lódiak, hádídiak és ónóiak hétszázhuszonöten, jerikóiak háromszáznegyvenöten, szenááiak pedig háromezer-hatszázharmincan voltak.
A hazatért papok és léviták névsora
A papok a következők voltak: Jedajá leszármazottai Jésúa családjából kilencszázhetvenhárman, Immér leszármazottai ezerötvenketten, Pashúr leszármazottai ezerkétszáznegyvenheten, Hárim leszármazottai ezertizenheten.A léviták a következők voltak: Jésúa, Bání, Kadmíél és Hódavjá leszármazottai hetvennégyen.
Az énekesek ezek voltak: Ászáf leszármazottai százhuszonnyolcan.
A kapuőrséghez tartoztak Sallúmnak, Átérnak, Talmónnak, Akkúbnak, Hatítának és Sóbajnak a leszármazottai, összesen százharminckilencen.
Templomszolgák voltak Cíhá fiai, Haszúfá fiai, Tabbáót fiai, Kérósz fiai, Szíahá fiai, Pádón fiai, Lebáná fiai, Hagábá fiai, Akkúb fiai, Hágáb fiai, Samlaj fiai, Hánán fiai, Giddél fiai, Gahar fiai, Reájá fiai, Recín fiai, Nekódá fiai, Gazzám fiai, Uzzá fiai, Pászéah fiai, Bészaj fiai, Aszná fiai, Meúním fiai, Nefúszím fiai, Bakbúk fiai, Hakúfá fiai, Harhúr fiai, Baclút fiai, Mehídá fiai, Harsá fiai, Barkósz fiai, Szíszerá fiai, Temah fiai, Necíah fiai, Hatífá fiai.
Salamon szolgáinak a fiai voltak: Szótaj fiai, Szóferet fiai, Perúdá fiai, Jalá fiai, Darkón fiai, Giddél fiai, Sefatjá fiai, Hattíl fiai, Pókeret-Haccebájím fiai és Ámí fiai. A templomszolgák és Salamon szolgáinak a fiai összesen háromszázkilencvenketten voltak.
Ezek azok, akik Tél-Melahból, Tél-Harsából, Kerúbból, Addánból és Immérből jöttek, de nem tudták igazolni családjukat és származásukat, azt, hogy valóban Izráelből valók: Delájá fiai, Tóbijjá fiai és Nekódá fiai hatszázötvenketten.
A papok közé tartoztak Hobajjá fiai, Hakkóc fiai és Barzillaj fiai. Ez utóbbi a gileádi Barzillaj egyik leányát vette feleségül, és róla kapta a nevét. Ezek keresték bejegyzésüket a származási jegyzékben, de nem találták, ezért meg kellett válniuk a papi szolgálattól. A királyi helytartó pedig megmondta nekik, hogy nem ehetnek az igen szent ételekből, amíg szolgálatba nem lép a főpap, aki dönthet az úrímmal és a tummímmal.
Az egész gyülekezet összesen negyvenkétezer-háromszázhatvan fő volt, azonkívül hétezer-háromszázharminchét szolga és szolgálóleány meg kétszáz énekes és énekesnő. Volt hétszázharminchat lovuk, kétszáznegyvenöt öszvérük, négyszázharmincöt tevéjük és hatezer-hétszázhúsz szamaruk.
Amikor megérkeztek Jeruzsálembe az ÚR házához, egyes családfők önkéntes adományokat ajánlottak föl az Isten háza javára, hogy felépítsék azt a régi helyén. Erejükhöz képest adtak az építés költségeire hatvanegyezer aranydrahmát, ötezer ezüstminát és száz papi köntöst.
A papok és a léviták meg a hazatért nép, az énekesek, a kapuőrök és a templomszolgák letelepedtek a maguk városaiban; egész Izráel a maga városaiban.
Buzdítás a templom újjáépítésére
1 Dárius király uralkodásának második esztendejében, a hatodik hónap első napján így szólt az ÚR igéje Haggeus próféta által Zerubbábelhez, Sealtíél fiához, Júda helytartójához és Jósua főpaphoz, Jócádák fiához: Így szól a Seregek URa: Ez a nép azt mondja, hogy nem jött még el az ÚR háza újjáépítésének ideje. Az ÚR igéje azonban így szólt Haggeus próféta által: Hát annak itt van az ideje, hogy ti magatok faburkolattal díszített házakban lakjatok, amikor a templom még romokban hever? Azért így szól a Seregek URa: Gondoljátok meg, mi történik veletek! Sokat vetettetek, de keveset hordtatok be; esztek, de nem fogtok jóllakni; isztok, de nem fogtok megrészegedni; felöltöztök, de nem fogtok megmelegedni. Aki pénzért dolgozik, mintha lyukas erszénybe rakná a pénzét.Így szól a Seregek URa: Gondoljátok meg, mi történik veletek! Menjetek a hegyekbe, hordjatok fát, és építsétek fel a templomot, hogy gyönyörködjem benne, és dicsőítsenek engem! – mondja az ÚR. Sokra számítottatok, de csak kevés lett, és amit hazahordtatok, azt is elfújtam. Ugyan miért? – így szól a Seregek URa. Azért, mert az én házam romokban hever, ti meg csak a magatok háza körül szorgoskodtok. Ezért nem adott nektek harmatot az ég, és nem hozta meg termését a föld. Parancsomra szárazság sújtotta a földet és a hegyeket, a búzát, a bort, az olajat és mindent, amit a föld terem, sőt az embert és az állatot is meg mindent, amiért csak dolgoznak.
Zerubbábel, Sealtíél fia és Jósua főpap, Jócádák fia meg az egész megmaradt nép hallgatott Istenének, az ÚRnak a szavára, Haggeus próféta beszédére, amit általa üzent Istenük, az ÚR; és az ÚRtól való félelem fogta el a népet. Haggeus, az ÚR követe pedig ezt mondta a népnek az ÚR megbízásából: Én veletek vagyok! – így szól az ÚR. És felindította az ÚR Zerubbábelnek, Sealtíél fiának, Júda helytartójának, Jósua főpapnak, Jócádák fiának és az egész megmaradt népnek a lelkét, úgyhogy eljöttek, és nekifogtak a munkának Istenüknek, a Seregek URának a házán, a hatodik hónap huszonnegyedik napján, Dárius király uralkodásának második esztendejében.
Az új templom dicsősége
2 A hetedik hónap huszonegyedik napján így szólt az ÚR igéje Haggeus próféta által: Beszélj Zerubbábellel, Sealtíél fiával, Júda helytartójával és Jósua főpappal, Jócádák fiával meg a megmaradt néppel, és kérdezd meg tőlük: Van-e köztetek olyan, aki még látta ezt a templomot régi dicsőségében? És milyennek látjátok most? Ugye, szerintetek ez semmit sem ér ahhoz képest? Azért most légy bátor, Zerubbábel! – így szól az ÚR. Légy bátor te is, Jósua főpap, Jócádák fia, és legyen bátor az ország egész népe – így szól az ÚR –, és dolgozzatok, mert én veletek vagyok! – így szól a Seregek URa. Mert ígéretet tettem nektek, amikor kijöttetek Egyiptomból, és lelkem köztetek marad! Ne féljetek!Így szól a Seregek URa: Még egy kevés idő, és megrendítem az eget és a földet, a tengert és a szárazföldet. Megrendítek minden népet, és elhozzák kincseiket a népek, ezt a házat pedig megtöltöm dicsőséggel – mondja a Seregek URa. Enyém az ezüst, enyém az arany – így szól a Seregek URa. Nagyobb lesz ennek a későbbi templomnak a dicsősége, mint amilyen a korábbié volt – mondja a Seregek URa –, és ezen a helyen békességet adok! – így szól a Seregek URa.
Kik építhetik a templomot?
Dárius uralkodásának második esztendejében, a kilencedik hónap huszonnegyedikén így szólt az ÚR igéje Haggeus prófétához. Ezt mondja a Seregek URa: Kérj útmutatást a papoktól erre nézve: Ha valaki szentelt húst visz ruhája szárnyában, és a ruha szárnyával hozzáér a kenyérhez, főzelékhez, borhoz vagy olajhoz, vagy bármi más eledelhez, szentté válik-e az? A papok ezt válaszolták: Nem! Akkor Haggeus ezt kérdezte: Ha egy holttest érintése miatt tisztátalan ember ér hozzá mindezekhez, tisztátalanná válnak-e? A papok ezt válaszolták: Tisztátalanná! Haggeus erre így felelt: Ilyen ez a nép, ilyen ez a nemzet énelőttem – így szól az ÚR –, és ilyen minden munkájuk, sőt amit áldozatul hoznak ide, az is tisztátalan!Most azért gondoljátok meg, hogy mi történt a múltban mindmáig, mióta elkezdtetek követ kőre rakni az ÚR templomában! Az történt, hogy ha valaki odament gabonájához, amelytől húsz vékát várt, csak tíz lett, és ha valaki odament a borsajtóhoz, remélve, hogy ötven korsóra valót fog meríteni, csak húsz lett. Megvertelek benneteket aszállyal, gabonarozsdával, és jégeső verte el mindazt, amiért munkálkodtatok, de ez sem térített titeket hozzám – így szól az ÚR. Gondoljátok meg hát, hogy mi történt a múltban mindmáig, a kilencedik hónap huszonnegyedik napjáig, addig a napig, amelyen lerakták az ÚR templomának alapját; gondoljátok csak meg! Van-e még gabona a magtárban? És még a szőlő, a fügefa, a gránátalma és az olajfa sem hozott termést! De ettől a naptól fogva majd áldást adok!