1
Czírus persa király első esztendejében, hogy beteljesednék az Úrnak Jeremiás szája által mondott beszéde, felindítá az Úr Czírus persa király lelkét, és ő kihirdetteté az ő egész birodalmában, élőszóval és írásban is, mondván:
(2Krón 36,22; Jer 29,10;25,11-12)
Így szól Czírus, a persa király: Az Úr, a mennynek Istene e föld minden országait nékem adta, és Ő parancsolta meg nékem, hogy építsek néki házat Jeruzsálemben, mely Júdában van;
(Ésa 41,25;44,28;45,1.2Krón;2,11)
Valaki azért ti köztetek az ő népe közül való, legyen vele az ő Istene, és menjen fel Jeruzsálembe, mely Júdában van, és építse az Úrnak, Izráel Istenének házát, ő az Isten, ki Jeruzsálemben lakozik.
(Dán 6,26; Józs 1,17.1Kir;9,3; Zsolt 132,13)
És mindenkit, a ki még megmaradt, minden helyről, a hol lakik, segítsék azon helynek férfiai ezüsttel, aranynyal, jószággal és barommal, azzal együtt, a mit önkénytesen adnak az Isten házának, mely Jeruzsálemben van.
(Ezsdr 8,25)
Fölkelének azért Júda és Benjámin családfői és a papok és a Léviták, és mindnyájan, a kiknek felindítá az Isten lelköket, hogy felmenjenek az Úr házának építésére, mely Jeruzsálemben van.
(Zsolt 126,1-4)
És minden körültök lakók segíték őket ezüst edényekkel, aranynyal, jószággal, barommal, drágaságokkal, mindazon kivül, a mit önkénytesen adának.
Czírus király pedig előhozatá az Úr házának edényeit, melyeket Nabukodonozor hozatott vala el Jeruzsálemből, s az ő isteneinek házába helyezett vala;
(2Krón 36,7; Dán 1,2.2Kir;24,13)
Előhozatá ezeket Czírus, a persák királya, Mithredáthes kincstartó kezeihez, a ki is átszámolá azokat Sesbassárnak, Júda fejedelmének.
(Ezsdr 5,14.16;7,19; Dán 1,7)
És számok ez vala: harmincz arany medencze, ezer ezüst medencze, huszonkilencz kés,
(1Kir 7,50)
Harmincz arany pohár, négyszáztíz másrendbeli ezüst pohár, és ezer más edény.
Minden arany és ezüst edényeknek száma ötezernégyszáz. Mindezt magával vivé Sesbassár, mikor a foglyok kijövének Babilóniából Jeruzsálembe. 2
Ezek pedig a tartománynak fiai, kik feljöttek vala a rabság foglyai közül, a kiket Nabukodonozor, Babilónia királya, fogva vitetett Babilóniába, s most visszajövének Jeruzsálembe és Júdába, kiki az ő városába.
Kik jövének Zorobábellel, Jésuával, Nehémiással, Serájával, Rélájával, Mordokhaival, Bilsánnal, Miszpárral, Bigvaival, Rehummal, Baanával. Izráel népe férfiainak száma ez:
(Nehem 7,6; Agge 1,12.14;2,2)
Paros fiai kétezerszázhetvenkettő;
Sefátja fiai háromszázhetvenkettő;
Árah fiai hétszázhetvenöt;
Pahath-Moáb fiai, Jésua és Joáb fiaitól, kétezernyolczszáztizenkettő;
Élám fiai ezerkétszázötvennégy;
Zattu fiai kilenczszáznegyvenöt;
Zakkai fiai hétszázhatvan;
Báni fiai hatszáznegyvenkettő;
Bébai fiai hatszázhuszonhárom;
Azgád fiai ezerkétszázhuszonkettő;
Adónikám fiai hatszázhatvanhat;
Bigvai fiai kétezerötvenhat;
Ádin fiai négyszázötvennégy;
Áter fiai, Ezékiástól, kilenczvennyolcz;
Bésai fiai háromszázhuszonhárom;
Jórá fiai száztizenkettő;
Hásum fiai kétszázhuszonhárom;
Gibbár fiai kilenczvenöt;
Bethlehem fiai százhuszonhárom;
Netófah férfiai ötvenhat;
Anathóth férfiai százhuszonnyolcz;
Azmáveth fiai negyvenkettő;
Kirjáth-Árim, Kefira és Beéróth fiai hétszáznegyvenhárom;
Ráma és Géba fiai hatszázhuszonegy;
Mikmás férfiai százhuszonkettő;
Béthel és Ái férfiai kétszázhuszonhárom;
Nebó fiai ötvenkettő;
Magbis fiai százötvenhat;
A másik Élám fiai ezerkétszázötvennégy;
Hárim fiai háromszázhúsz;
Lód, Hádid és Ónó fiai hétszázhuszonöt;
Jérikó fiai háromszáznegyvenöt;
Szenáa fiai háromezerhatszázharmincz;
A papok: Jedája fiai, Jésua családjából, kilenczszázhetvenhárom;
(1Krón 24,7)
Immér fiai ezerötvenkettő;
(1Krón 24,14)
Pashur fiai ezerkétszáznegyvenhét;
(1Krón 9,12)
Hárim fiai ezertizenhét;
(1Krón 24,8)
A Léviták: Jésuának és Kadmiélnek fiai, Hodávia fiaitól, hetvennégy.
(1Krón 24,20-31;26,1-19)
Az énekesek: Asáf fiai százhuszonnyolcz;
A kapunállók fiai: Sallum fiai, Ater fiai, Talmón fiai, Akkub fiai, Hatita fiai, Sóbai fiai, összesen százharminczkilencz.
A Léviták szolgái: Siha fiai, Hasufa fiai, Tabbaóth fiai;
(Ezsdr 8,20; Nehem 11,21; Józs 9,21-27.1Krón;9,2)
Kérósz fiai, Sziaha fiai, Pádón fiai,
Lebána fiai, Hagába fiai, Akkub fiai,
Hágáb fiai, Salmai fiai, Hanán fiai,
(Nehem 7,48)
Giddél fiai, Gahar fiai, Reája fiai,
Resin fiai, Nekóda fiai, Gazzám fiai,
Uzza fiai, Pászéah fiai, Bészai fiai,
Aszna fiai, Meunim fiai, Nefiszim fiai.
(2Krón 26,7.1Móz;25,15)
Bakbuk fiai, Hakufa fiai, Harhur fiai,
Basluth fiai, Mehida fiai, Harsa fiai,
Barkósz fiai, Sziszera fiai, Temah fiai,
Nesiah fiai, Hatifa fiai;
Salamon szolgáinak fiai: Szótai fiai, Haszszófereth fiai, Peruda fiai,
Jaalá fiai, Darkón fiai, Giddél fiai,
Sefátia fiai, Hattil fiai, Pókhereth-Hássebaim fiai, Ámi fiai.
(Ezsdr 8,20.1Kir;9,20.2Krón;8,7; Nehem 11,3)
Összesen a Léviták szolgái és a Salamon szolgáinak fiai háromszázkilenczvenkettő.
És ezek, a kik feljövének Tél-Melahból, Tél-Harsából, Kerub-Addán-Immérből, de nem mondhatták meg családjukat és eredetüket, hogy Izráel közül valók-é:
Delája fiai, Tóbiás fiai, Nekóda fiai hatszázötvenkettő.
És a papok fiai közül: Habája fiai, Hakkós fiai, Barzillai fiai, ki a Gileádbeli Barzillai leányai közül vett magának feleséget, és ezek nevéről nevezteték;
(1Krón 24,7-19.2Sám;17,27;19,32-39.1Kir;2,7.4Móz;27,1-11;36,1-13)
Ezek keresték írásukat, tudniillik a nemzetségök könyvét, de nem találák, miért is kirekesztetének a papságból;
És megmondá nékik a király helytartója, hogy ne egyenek a szentséges áldozatból, mígnem pap ítél az Urimmal és Tummimmal.
(Nehem 7,65.70.3Móz;2,3.10;6,10.22.4Móz;18,9.10;2Móz 29,37;28,30.4Móz;27,21.1Sám;28,6)
Mind az egész gyülekezet együtt negyvenkétezerháromszázhatvan.
Szolgáikon és szolgálóikon kivül - ezek száma hétezerháromszázharminczhét - valának nékik énekes férfiaik és asszonyaik kétszázan.
(Ezsdr,2 41. 2 Krón. 35,25. Préd. 2,8.)
Lovaik hétszázharminczhat, öszvéreik kétszáznegyvenöt;
Tevéik négyszázharminczöt, hatezerhétszázhúsz szamárral.
A családfők közül pedig, mikor megérkezének az Úr házához, mely Jeruzsálemben van, némelyek önkénytesen adakozának az Isten házára, hogy fölépítenék azt az ő helyén;
Tehetségök szerint adának az építés költségére aranyban hatvanegyezer dárikot, s ezüstben ötezer mánét, és száz papi ruhát.
És lakozának mind a papok, mind a Léviták, mind a nép fiai, mind az énekesek, mind a kapunállók, mind a Léviták szolgái városaikban, s így az egész Izráel a maga városaiban vala.
1
Dárius király második esztendejének hatodik hónapjában, a hónapnak első napján szóla az Úr Aggeus próféta által Zorobábelnek, a Sealtiél fiának, Júda fejedelmének, és Jósuának, a Jehosadák fiának, a főpapnak, mondván:
(Ezsdr 5,1;Ezsdr 2,2)
Így szól a Seregeknek Ura, mondván: Ezt mondja e nép: Nem jött még el az idő, az Úr háza építésének ideje!
(Ésa 60,21; Eféz 4,6)
Az Úr pedig így szól Aggeus próféta által, mondván:
Ideje-é néktek, hogy ti mennyezetes házakban lakozzatok, holott ez a ház romban áll?
Most azért ezt mondja a Seregeknek Ura: Gondoljátok meg jól a ti útaitokat!
(Ésa 66,18.19)
Sokat vetettetek, de keveset takartok; esztek, de meg nem elégesztek; isztok, de meg nem részegesztek; ruházkodtok, de meg nem melegesztek, a bérlő is lyukas zacskóra bérel.
(Péld 2,17)
Ezt mondja a Seregeknek Ura: Gondoljátok meg jól a ti útaitokat!
(Ezék 28,3)
Menjetek fel a hegyre, és hordjatok fát, és építsétek e házat, hogy gyönyörködjem benne, és dicsőíttessem, azt mondja az Úr.
(Máté 19,8.9)
Sokat vártatok, de ímé kevés lett; haza is hordtátok, de én ráfuvallok arra! Mi okért? azt mondja a Seregeknek Ura. Az én házamért, a mely ím romban áll, ti pedig siettek, kiki a maga házához.
Azért vonták meg tőletek az egek a harmatot, vonta meg a föld az ő termését.
(Máté 11,7.10.14;Máté 3,11.13)
És pusztulást rendeltem a sík földre és a hegyekre, a búzára és a borra, az olajra és mindarra, a mit a föld terem; sőt az emberre és a baromra és minden kézimunkára is.
(Ámós 5,18; Máté 3,12.13)
És meghallá Zorobábel, a Sealtiél fia, és Jósua, a Jehosadák fia, a főpap, és a nép minden többi tagja az Úrnak, az ő Istenöknek szavát és Aggeus próféta beszédeit, a miként elküldte őt az Úr, az ő Istenök, és megfélemlék a nép az Úr előtt.
És szóla Aggeus, az Úr követe, az Úr küldetésében, mondván a népnek: Én veletek vagyok, azt mondja az Úr.
(Róm 12,1.2)
És felindítá az Úr Zorobábelnek, a Sealtiél fiának, a Júda fejedelmének lelkét, és Jósuának, a Jehosadák fiának, a főpapnak lelkét, és a nép minden többi tagjának lelkét is, és bemenének és munkálkodának a Seregek Urának, az ő Istenöknek házában.
(Ésa 62,11.12; Máté 21,5)
A hatodik hónapnak huszonnegyedik napján, Dárius királynak második esztendejében.
(Mik 5,4.5; Zsolt 2,8)
2
A hetedik hónap huszonnegyedik napján szóla az Úr Aggeus próféta által, mondván:
(Ésa 51,1.12-14)
Szólj csak Zorobábelnek, a Sealtiél fiának, Júda fejedelmének, és Jósuának, a Jehosadák fiának, a főpapnak, és a nép többi tagjainak, mondván:
(Péld 3,9; Nehem 13,10)
Ki van még életben köztetek, a ki látta ezt a házat az ő első dicsőségében? És milyennek látjátok ti most ezt? Avagy olyan-é ez a ti szemetekben, mintha semmi volna?
(Márk 4,33.34)
De most légy bátor, Zorobábel, azt mondja az Úr! Légy bátor te is, Jósua, Jehosadák fia, te főpap, és légy bátor e földnek minden népe, azt mondja az Úr, és cselekedjétek, mert én veletek vagyok, azt mondja a Seregeknek Ura,
(Zsolt 78,2)
Az igét, a melylyel szövetségre léptem veletek, mikor kijöttetek Égyiptomból, és az én lelkem köztetek marad. Ne féljetek!
(Agg,2 24-30.)
Mert ezt mondja a Seregeknek Ura: Egy kevés idő van még, és én megindítom az eget és a földet, a tengert és a szárazt.
(Ésa 62,2-4)
És megindítok minden népet, és eljön, a kit minden népek óhajtanak, és megtöltöm e házat dicsőséggel, azt mondja a Seregeknek Ura.
(1Kor 3,9)
Enyém az ezüst és enyém az arany, azt mondja a Seregeknek Ura.
(Zsolt 68,10; Ésa 43,19)
Nagyobb lészen e második háznak dicsősége az elsőnél, azt mondja a Seregeknek Ura, és e helyen adok békességet, azt mondja a Seregeknek Ura.
(Jer 10,8.9)
A kilenczedik hónap huszonnegyedikén, Dáriusnak második esztendejében szóla az Úr Aggeus próféta által, mondván:
(Agg 25,31-46)
Ezt mondja a Seregeknek Ura: Kérdezd meg csak a papokat a törvény felől, mondván:
(Agg 8,12)
Ha szentelt húst visz valaki az ő köntösének szárnyában, és illeti annak szárnyával a kenyeret vagy a főzeléket, vagy a bort, vagy az olajat, vagy bármi más eleséget: vajjon szent-e az? És felelének a papok, és mondák: Nem.
(Zsolt 58,12; Ezék 9,4-8)
Aggeus pedig mondá: Ha hulla által fertőzött illeti mindezeket, tisztátalanná lesz-é? És felelének a papok, és mondák: Tisztátalanná!
(Ezék 37,16-22)
Aggeus pedig felele, és mondá: Épp így e nép és épp így e nemzet én előttem, azt mondja az Úr, és épp így kezöknek minden munkája, és a mit ide felhoznak: tisztátalan az.
Most azért jól gondoljátok meg e naptól fogva az elmultakat is, mielőtt még követ kőre tettek volna az Úr hajlékában!
(Péld 8,10.11)
Az előtt elmentek a huszas garmadához, és tíz lett; elmentek a sajtóhoz, hogy ötven vederrel merítsenek, és húsz lett.
(2Móz 20,1)
Megvertelek titeket üszöggel, ragyával, és kezetek minden munkáját kőesővel, és még sem hajoltatok hozzám, azt mondja az Úr.
(1Kir 8,37; Ámós 4,9)
Jól gondoljátok hát meg e naptól fogva az elmultakat is! A kilenczedik hónap huszonnegyedik napjától, attól a naptól fogva, a melyen letétetett az Úr hajlékának alapja. Jól meggondoljátok!
(Ésa 33,1; Jer 46,2.13)
Van-é még mag a csűrben? És bizony, a szőlő, a füge, a gránátalma és az olajfa sem termett! E naptól fogva megáldalak.
(Mik 4,5)
Másodszor is szóla az Úr Aggeusnak a hónap huszonnegyedik napján, mondván:
(1Móz 21,3.12;25,26;29,35;49,10)
Mondd meg Zorobábelnek, Júda fejedelmének: Én megindítom az eget és a földet.
(1Móz 38,29.30;Ruth 4,18-22)
És felforgatom az országok királyi székét, és elfogyasztom a pogány országok erejét, és felforgatom a szekeret és a benne ülőket, és lehullanak a lovak és a rajtok ülők: kiki az ő atyjafiának fegyvere által.
Azon a napon, azt mondja a Seregeknek Ura, felveszlek téged Zorobábel, Sealtiélnek fia, én szolgám, azt mondja az Úr, és olyanná teszlek, mint egy pecsétgyürű, mert téged választottalak el, azt mondja a Seregeknek Ura.
(Jer 22,24)
20
A bor csúfoló, a részegítő ital háborgó, és valaki abba beletéved, nem bölcs!
(Péld 31,4.5)
Mint a fiatal oroszlán ordítása, olyan a királynak rettentése; a ki azt haragra ingerli, vétkezik a maga élete ellen.
(Péld 19,12)
Tisztesség az embernek elmaradni a versengéstől; valaki pedig bolond, patvarkodik.
(Péld 14,17.1Kor;6,7)