Jákób Bételben
35 Isten ezt mondta Jákóbnak: Indulj, menj föl Bételbe, és telepedj le ott! Készíts ott oltárt az Istennek, aki megjelent neked, amikor menekültél bátyád, Ézsau elől! Jákób ekkor azt mondta háza népének és mindazoknak, akik vele voltak: Távolítsátok el az idegen isteneket, amelyek nálatok vannak! Tisztítsátok meg magatokat, és váltsatok ruhát! Induljunk, menjünk föl Bételbe! Oltárt akarok ott készíteni az Istennek, aki meghallgatott, amikor nyomorúságban voltam, és velem volt az úton, amelyen jártam. Átadták azért Jákóbnak a náluk levő idegen isteneket mind meg a fülbevalóikat is, Jákób pedig elásta azokat a sikemi cserfa alá. Majd elindultak. Isten pedig rettegéssel töltötte el a környező városokat, úgyhogy nem vették üldözőbe Jákób fiait.Így érkezett meg Jákób Lúzba, azaz Bételbe, amely Kánaán földjén van, az egész néppel együtt, amely vele volt. 7Oltárt épített ott, és elnevezte azt a helyet Él-Bételnek, mert ott jelentette ki magát neki az Isten, amikor bátyja elől menekült. Ott halt meg Debóra, Rebeka dajkája. Bétel mellett temették el egy tölgyfa alá, amelyet Siratás Tölgyének neveztek el.
Isten újból megjelent Jákóbnak, miután visszatért Paddan-Arámból, és megáldotta őt. Ezt mondta neki Isten: Jákób a te neved. De nem neveznek többé Jákóbnak, hanem Izráel lesz a neved. Így nevezte el Izráelnek. Majd ezt mondta neki Isten: Én vagyok a Mindenható Isten! Szaporodjál és sokasodjál! Nép származik tőled, sőt népek sokasága, és királyok sarjadnak ágyékodból. Neked adom azt a földet, amelyet Ábrahámnak és Izsáknak adtam, utánad pedig utódaidnak adom azt a földet.
Azután eltávozott tőle Isten, arról a helyről, ahol beszélt vele. Jákób pedig szent oszlopot állított azon a helyen, ahol beszélt vele; kőoszlopot, és italáldozatot mutatott be rajta, és olajat öntött rá. Jákób Bételnek nevezte el azt a helyet, ahol Isten beszélt vele.
Ráhel halála
Azután elindultak Bételből. Már csak rövid út választotta el őket Efrátától, amikor Ráhel szülni kezdett. A szülés azonban nehéz volt. A nehéz szülés közben ezt mondta neki a bába: Ne félj, mert most is fiad lett! 18Amikor már-már elszállt belőle a lélek, mert haldoklott, Benóninak nevezte el a fiát. Az apja viszont Benjáminnak nevezte el. Így halt meg Ráhel, és eltemették az Efrátába, azaz Betlehembe vezető úton. Sírja fölé Jákób emlékoszlopot állított. Ráhel sírjának az emlékoszlopa ez még ma is. Azután továbbment Izráel, és Migdal-Éderen túl vert sátrat.Amikor Izráel már azon a földön lakott, elment Rúben, és Bilhával, apja másodfeleségével hált, de Izráel tudomást szerzett erről.
Jákóbnak tizenkét fia volt. Lea fia volt Rúben, Jákób elsőszülötte, meg Simeon, Lévi és Júda, Issakár és Zebulon. Ráhel fia volt József és Benjámin. Bilhának, Ráhel szolgálóleányának a fia volt Dán és Naftáli. Zilpának, Lea szolgálóleányának a fia volt Gád és Ásér. Ezek voltak Jákób fiai, akik Paddan-Arámban születtek.
Jákób végül eljutott apjához, Izsákhoz Mamréba, Kirjat-Arbába, azaz Hebrónba, ahol Ábrahám és Izsák jövevényként lakott. Izsák életkora száznyolcvan esztendő volt. Akkor elhunyt Izsák, meghalt öregen, betelve az élettel, és elődei mellé került. Fiai, Ézsau és Jákób temették el.
Ézsau nemzetsége – (Vö. 1Krón 1,35-54)
36 Ez Ézsau, azaz Edóm nemzetsége: Ézsau Kánaán leányai közül vett feleségeket: Ádát, a hettita Élón leányát és Oholíbámát, Aná leányát, aki a hivvi Cibón leánya volt, meg Boszmatot, Izmael leányát, Nebájót húgát. Ádá szülte Ézsaunak Elífázt, Boszmat szülte Reúélt, Oholíbámá pedig szülte Jeúst, Jalámot és Kórahot. Ezek Ézsau fiai, akik Kánaán földjén születtek. Akkor Ézsau fogta a feleségeit, fiait, leányait és mindenkit, aki a házához tartozott meg a jószágát, minden állatát és egész vagyonát, amelyet Kánaán földjén szerzett, és más országba ment a testvére, Jákób elől. Mert olyan sok volt a szerzeményük, hogy nem lakhattak együtt, és jószágaik miatt nem bírta őket eltartani az a föld, amelyen jövevények voltak. Így telepedett le Ézsau a Széír-hegységben. Ézsau pedig Edóm. Ez a Széír-hegységben lakó Ézsaunak, Edóm ősatyjának a nemzetsége:Így hívták Ézsau fiait: Elífáz volt Ádának, Ézsau feleségének a fia, Reúél pedig Boszmatnak, Ézsau feleségének a fia. Elífáz fiai voltak: Témán, Ómár, Cefó, Gatám és Kenaz. Timna volt Elífáznak, Ézsau fiának a másodfelesége, ő szülte Elífáznak Amálékot. Ezek voltak Ádának, Ézsau feleségének a fiai. Ezek Reúél fiai: Nahat, Zerah, Sammá és Mizzá. Ezek voltak Boszmatnak, Ézsau feleségének a fiai. Ezek voltak a fiai Oholíbámának, Ézsau feleségének, Aná leányának, aki Cibón leánya volt: ő szülte Ézsaunak Jeúst, Jalámot és Kórahot.
Ezek voltak Ézsau fiainak nemzetségfői: Elífáznak, Ézsau elsőszülöttjének a fiai voltak: Témán nemzetségfő, Ómár nemzetségfő, Cefó nemzetségfő, Kenaz nemzetségfő, Kórah nemzetségfő, Gatám nemzetségfő, Amálék nemzetségfő. Ezek voltak az Elífáztól származó nemzetségfők Edóm földjén: ezek Ádá fiai voltak. Ezek voltak Reúélnak, Ézsau fiának a fiai: Nahat nemzetségfő, Zerah nemzetségfő, Sammá nemzetségfő és Mizzá nemzetségfő. Ezek voltak a Reúéltól származó nemzetségfők Edóm földjén; ezek Boszmatnak, Ézsau feleségének a fiai voltak. Ezek voltak Oholíbámának, Ézsau feleségének a fiai: Jeús nemzetségfő, Jalám nemzetségfő és Kórah nemzetségfő. Ezek voltak az Oholíbámától, Aná leányától, Ézsau feleségétől származó nemzetségfők. Ezek voltak Ézsaunak, azaz Edómnak a fiai és nemzetségfői.
Ezek voltak a hóri Széír fiai, akik ezen a földön laktak: Lótán, Sóbál, Cibón és Aná, Dísón, Écer és Dísán. Ezek voltak a hóri nemzetségfők, Széír fiai Edóm földjén. Lótán fiai voltak: Hórí és Hémám, Lótánnak a húga pedig Timna. Ezek voltak Sóbál fiai: Alván, Mánahat, Ébál, Sefó és Ónám. Ezek voltak Cibón fiai: Ajjá és Aná. Ez az Aná vizet talált a pusztában, amikor apjának, Cibónnak a szamarait legeltette. Ezek voltak Aná gyermekei: Dísón és Oholíbámá, Aná leánya. Ezek voltak Dísón fiai: Hemdán, Esbán, Jitrán és Kerán. Ezek voltak Écer fiai: Bilhán, Zaaván és Akán. Ezek voltak Dísán fiai: Úc és Arán. Ezek voltak a hóri nemzetségfők: Lótán nemzetségfő, Sóbál nemzetségfő, Cibón nemzetségfő, Aná nemzetségfő, Dísón nemzetségfő, Écer nemzetségfő és Dísán nemzetségfő. Ezek voltak a Széír földjén lakó hóri nemzetségfők nemzetségenként.
Az edómi királyok
Ezek a királyok uralkodtak Edómban, mielőtt Izráel fiainak királyuk lett volna: Edómban Bela, Beór fia uralkodott, városának a neve Dinhábá volt. Bela halála után a bocrai Jóbáb, Zerah fia lett a király. Jóbáb halála után a Témán földjéről való Húsám lett a király. Húsám halála után Hadad, Bedad fia lett a király, aki megverte a midjániakat Móáb mezején. Városának a neve Avít volt. Hadad halála után a maszrékai Szamlá lett a király. Szamlá halála után a rehóbót-hannáhári Saul lett a király. Saul halála után Baal-Hánán, Akbór fia lett a király. Baal-Hánán, Akbór fia halála után Hadar lett a király. Városának a neve Páú volt, feleségének a neve Mehétabél, aki Mézáháb leányának, Matrédnak a leánya volt.Így hívták az Ézsautól származó nemzetségfőket, nemzetségeik, lakóhelyük és nevük szerint: Timná nemzetségfő, Alvá nemzetségfő, Jetét nemzetségfő, Oholímábá nemzetségfő, Élá nemzetségfő, Pínón nemzetségfő, Kenaz nemzetségfő, Témán nemzetségfő, Mibcár nemzetségfő, Magdíél nemzetségfő és Írám nemzetségfő. Ezek voltak Edóm nemzetségfői lakóhelyük szerint az általuk birtokolt földön. Ézsau volt az edómiak ősatyja.
Jegyzetek
35,7 Él-Bétel jelentése: „Bétel Istene”
35,18 Benóni jelentése: „fájdalmam fia”, Benjámin lehetséges fordítása: „kedvenc gyermek”
Bildád harmadik beszéde: Isten előtt senki sem igaz
25 Megszólalt a súahi Bildád, és ezt mondta: Istené a hatalom és a rettegés, ő szerez békességet fenn a magasságban. Csapatait nem lehet megszámolni; kire ne ragyogna világossága? Isten előtt lehet-e igaz a halandó, lehet-e tiszta az, aki asszonytól született? Nézd a holdat: még az sem elég ragyogó, szemében még a csillagok sem fényesek. Hát még a halandó, ez a féreg, és az ember fia, ez a pondró?Jób nyolcadik válasza: Dicsőíti Isten hatalmát
26 Ekkor Jób megszólalt, és ezt mondta: Segítettél-e az erőtlennek, támogattad-e a tehetetlen karját? Adtál-e tanácsot az oktalannak, hasznos volt-e sok tanításod? Ki által mondtad el szavaidat, kinek a lelke beszélt belőled? Megremegnek az árnyak, amelyek a vizek alatt nyugszanak. A holtak hazája leplezetlen Isten előtt, nincs eltakarva az enyészet helye. Ő terítette északot a kietlenség fölé, függesztette ki a földet a semmiség fölött. Fellegekbe zárta a vizeket, nem hasad meg a felhő alattuk. Eltakarta trónusát, felhőt terjesztett ki fölötte. Határt szabott a vizeknek ott, ahol a világosság találkozik a sötétséggel. Az egek oszlopai meginognak és megrendülnek fenyegetésétől. Erejével fölriasztotta a tengert, értelmével szétzúzta Rahabot. Leheletétől kiderült az ég, kezével átdöfte a gyors kígyót. Pedig ez csak a szegélye útjának, és milyen halk az a szó, amelyet meghallunk belőle! Ki tudná hát felfogni hatalmas tetteinek mennydörgő szavát?!
Az ÚR bölcsességgel vetette meg a föld alapját, értelemmel erősítette meg az eget.
Az ő tudása által váltak ketté a mélységes vizek, és harmatoznak a magas fellegek.
Fiam, ne téveszd ezt szem elől, vigyázz arra, hogy okos és megfontolt légy!
Ez élteti lelkedet, és ékesíti nyakadat.
Utadon biztonságban jársz, és lábadat nem ütöd meg.
Ha lefekszel, nem rettensz fel, hanem fekszel, és édesen alszol.
A Magyar Bibliatársulat híreiből:
- A Bibliatársulatok Világszövetségének 2024-es terjesztési jelentése (6 napja)
- A Csillagpont Fesztiválon és a Művészetek Völgyében jártunk (18 napja)
- Keresd a Bibliatársulatot a református Csillagpont Fesztiválon! (1 hónapja)
- Ökumenikus bibliafordítás az Ünnepi Könyvhéten (1 hónapja)
- Eredményt hirdettünk tavaszi bibliaismereti játékunkon (2 hónapja)