35
Monda pedig az Isten Jákóbnak: Kelj fel, eredj fel Béthelbe és telepedjél le ott; és csinálj ott oltárt amaz Istennek, ki megjelenék néked, mikor a te bátyád Ézsaú előtt futsz vala.
(1Móz 28,13;1Móz 27,42-44)
Akkor monda Jákób az ő házanépének, és mind azoknak, kik vele valának: Hányjátok el az idegen isteneket, kik köztetek vannak, és tisztítsátok meg magatokat, és változtassátok el öltözeteiteket.
(Józs 24,23)
És keljünk fel, és menjünk fel Béthelbe, hogy csináljak ott oltárt annak az Istennek, ki meghallgatott engem az én nyomorúságom napján, és velem volt az úton, a melyen jártam.
Átadák azért Jákóbnak mind az idegen isteneket, kik nálok valának, és füleikből a függőket, és elásá azokat Jákób a cserfa alatt, mely Sekhem mellett vala.
És elindulának. De Istennek rettentése vala a körűltök való városokon, és nem üldözék a Jákób fiait.
Eljuta azért Jákób Lúzba, mely Kanaán földén van, azaz Béthelbe, ő maga és az egész sokaság, mely ő vele vala.
És építe ott oltárt, és nevezé a helyet Él-Béthelnek, mivelhogy ott jelent meg néki az Isten, mikor az ő bátyja előtt fut vala.
(1Móz 28,13.19)
És meghala Débora, a Rebeka dajkája, és eltemeték Béthelen alól egy cserfa alatt, és nevezék annak nevét Allon-Bákhutnak.
Az Isten pedig ismét megjelenék Jákóbnak, mikor ez jöve Mésopotámiából, és megáldá őt.
És monda néki az Isten: A te neved Jákób; de ne neveztessék többé a te neved Jákóbnak, hanem Izráel légyen neved. És nevezé nevét Izráelnek.
(1Móz 32,28)
És monda néki az Isten: Én vagyok a mindenható Isten, nevekedjél és sokasodjál, nép és népek sokasága légyen te tőled; és királyok származzanak a te ágyékodból.
És a földet, melyet adtam Ábrahámnak és Izsáknak, néked adom azt, utánad pedig a te magodnak adom a földet.
És felméne ő tőle az Isten azon a helyen, a hol vele szólott vala.
Jákób pedig emlékoszlopot állíta azon a helyen, a hol szólott vele, kőoszlopot; és áldozék azon italáldozattal, és önte arra olajat.
(1Móz 28,18.20.22)
És nevezé Jákób a hely nevét, a hol az Isten szólott vala ő vele, Béthelnek.
És elindúlának Béthelből, s mikor Efratától, hogy oda érjenek, már csak egy dűlőföldre valának, szűle Rákhel, és nehéz vala az ő szűlése.
S vajudása közben monda néki a bába: Ne félj, mert most is fiad lesz.
(1Sám 4,20)
És mikor lelke kiméne, mert meghala, nevezé nevét Benóninak, az atyja pedig nevezé őt Benjáminnak.
És meghala Rákhel, és eltemetteték az Efratába (azaz Bethlehembe) vivő úton.
(1Móz 48,7)
És emlékoszlopot állíta Jákób az ő sírja fölött. Rákhel sírjának emlékoszlopa az mind e mai napig.
Azután tovább költözék Izráel, és a Héder tornyán túl voná fel sátorát.
Lőn pedig, mikor Izráel azon a földön lakozék, elméne Rúben, és hála Bilhával, az ő atyjának ágyasával, s meghallá Izráel. Valának pedig a Jákób fiai tizenketten.
(1Móz 49,4)
Lea fiai: Jákób elsőszülötte Rúben, azután Simeon, Lévi, Júda, Izsakhár és Zebulon.
(1Móz 46,8.2Móz;1,2)
Rákhel fiai: József és Benjámin.
A Rákhel szolgálójának Bilhának fiai: Dán és Nafthali.
A Lea szolgálójának Zilpának fiai: Gád és Áser. Ezek a Jákób fiai, a kik születtek néki Mésopotámiában.
És eljuta Jákób Izsákhoz, az ő atyjához Mamréba, Kirját-Arbába, azaz Hebronba, a hol Ábrahám és Izsák tartózkodnak vala.
Valának pedig Izsák napjai száz nyolczvan esztendő.
És kimúlék Izsák és meghala, és takaríttaték az ő eleihez vén korban, bételvén az élettel; és eltemeték őt az ő fiai, Ézsaú és Jákób.
(1Móz 25,8.9)
36
Ez Ézsaúnak (azaz Edómnak) nemzetsége.
(1Móz,36 8. 1Móz 25,30.)
Ézsaú a Kananeusok leányai közűl vette vala feleségeit: Adát, a Khitteus Élonnak leányát; és Oholibámát, Anáhnak leányát, a ki Khivveus Czibhón leánya vala.
És Boszmáthot, az Ismáel leányát, Nebajóthnak húgát.
Szűlé pedig Adá Ézsaúnak Elifázt; és Boszmáth szűlé Rehuélt.
(1Krón 1,35)
Oholibáma pedig szűlé Jehúst, Jahlámot és Kórét. Ezek az Ézsaú fiai, kik születtek néki Kanaán földén.
És felvevé Ézsaú az ő feleségeit, az ő fiait, és az ő leányait, és minden házabeli lelket, minden juhait, barmait, és minden jószágát, melyet szerzett vala Kanaán földén, és elméne más országba, az ő atyjafiának Jákóbnak színe elől.
Mert az ő jószáguk több vala, semhogy együtt lakhattak volna, és tartózkodásuk földe nem bírja vala meg őket az ő nyájaik miatt.
Letelepedék tehát Ézsaú a Széir hegyén. Ézsaú pedig az Edóm.
(Józs 24,4)
Ez Ézsaúnak az Edomiták atyjának nemzetsége a Széir hegyen.
(1Móz,36 40. 41.)
Ezek Ézsaú fiainak nevei: Elifáz, Adának Ézsaú feleségének fia. Rehuél, Boszmáthnak Ézsaú feleségének fia.
Elifáznak fiai valának: Thémán, Omár, Czefó, Gahtám és Kenáz.
Thimna pedig Elifáznak, az Ézsaú fiának ágyasa vala, ki Elifáznak szűlé Amáleket. Ezek Adának, Ézsaú feleségének fiai.
Ezek pedig a Rehuél fiai: Nakhath, Zerakh, Sammá, Mizzá. Ezek valának Boszmáthnak, Ézsaú feleségének fiai.
Oholibámának pedig, Ézsaú feleségének, Anáh leányának, ki Czibhón leánya volt, ezek valának fiai, kiket szűle Ézsaúnak: Jéhus, Jahlám és Korakh.
Ezek Ézsaú fiainak fejedelmei: Elifáznak, Ézsaú elsőszülöttének fiai: Thémán fejedelem, Omár fejedelem, Czefó fejedelem, Kenáz fejedelem.
Korakh fejedelem, Gahtám fejedelem, Amálek fejedelem. Ezek Elifáztól való fejedelmek Edómnak országában; ezek Adá fiai.
Rehuélnek pedig, az Ézsaú fiának fiai ezek: Nakhath fejedelem, Zerakh fejedelem, Sammá fejedelem, Mizzá fejedelem. Ezek Rehuéltől való fejedelmek Edóm országában. Ezek Boszmáthnak, Ézsaú feleségének fiai.
Ezek pedig Oholibámának, Ézsaú feleségének fiai: Jéhus fejedelem, Jahlám fejedelem, Korakh fejedelem. Ezek Oholibámától, Anáh leányától, Ézsaú feleségétől való fejedelmek.
Ezek Ézsaú fiai, és ezek azoknak fejedelmei; ez Edóm.
A Horeus Széirnek fiai, kik ama földön laknak vala ezek: Lótán, Sóbál, Czibhón, Anáh.
(1Krón 1,38)
Disón, Eczer, Disán, Ezek a Horeusok fejedelmei, Széirnek fiai Edóm országában.
Lótánnak pedig fiai voltak: Hóri, Hémám, és Lótánnak húga, Timna.
Sóbálnak fiai ezek: Halván, Mánakháth, Hébál, Sefó, Onám.
Czibhónnak pedig fiai ezek: Aja és Anáh, az az Anáh, ki meleg forrásokat talált a pusztában, mikor atyjának Czibhónnak szamarait legelteté.
Anáhnak fiai ezek: Disón és Oholibáma Anáhnak leánya.
Disónnak fiai ezek: Hemdán, Esbán, Ithrán, Kherán.
Eczernek fiai ezek: Bilhán, Zahaván, Hakán.
Disánnak fiai ezek: Húcz és Arán.
A Horeusok közűl való fejedelmek pedig ezek: Lótán fejedelem, Sóbál fejedelem, Czibhón fejedelem, Anáh fejedelem.
Disón fejedelem, Eczer fejedelem, Disán fejedelem. Ezek a Horeusok közűl való fejedelmek az ő fejedelemségök szerint, Széir tartományában.
Ezek pedig a királyok, kik uralkodtak Edóm földén minekelőtte Izráel fiai között király uralkodott volna.
(1Krón 1,43)
Király vala Edómban Bela, Behor fia, s az ő városának neve Dinhába vala.
És meghala Bela, uralkodék helyette Jóbáb, Zerakh fia, ki Boczrából való volt.
És meghala Jóbáb, és uralkodék helyette a Témán földéből való Khusám.
És meghala Khusám és uralkodék helyette Hadád, a Bédád fia, a ki megveré a Midiánitákat a Moáb mezején; az ő városának neve pedig Hávit vala.
És meghala Hadád és uralkodék helyette a Masrekából való Szamlá.
És meghala Szamlá és uralkodék helyette Saul, a folyóvíz mellett való Rékhobóthból.
És meghala Saul és uralkodék helyette Báhál-Khanán, Akhbór fia.
És meghala Báhál-Khanán, Akhbór fia, és uralkodék helyette Hadár; és az ő városának neve Pahu, az ő feleségének pedig neve Mehetábéel, a ki Mézaháb leányának Matrédnak leánya vala.
Ezek pedig az Ézsaú nemzetségéből való fejedelmek nevei, az ő családjok, helyök, és nevök szerint: Timná fejedelem, Halvá fejedelem, Jetéth fejedelem.
Oholibámá fejedelem, Éla fejedelem, Pinon fejedelem.
Kenáz fejedelem, Thémán fejedelem, Mibczár fejedelem.
Magdiél fejedelem, Hirám fejedelem. Ezek Edóm fejedelmei az ő lakások szerint, az ő örökségök földén. Ézsaú az Edómiták atyja.
(1Móz,36 9.)
25
Felele pedig a Sukhból való Bildád, és monda:
Hatalom és fenség az övé, a ki békességet szerez az ő magasságaiban.
Van-é száma az ő sereginek, és kire nem kél fel az ő világossága?
Hogy-hogy lehetne igaz a halandó Isten előtt, hogyan lehetne tiszta, a ki asszonytól született?
(Jób 4,17-19;9,2;15,14-16)
Nézd a holdat, az sem ragyogó, még a csillagok sem tiszták az ő szemei előtt.
(Zsolt 51,6; Róm 3,5.6)
Mennyivel kevésbé a halandó, a ki féreg, és az embernek fia, a ki hernyó.
(Zsolt 22,7)
26
Jób pedig felele, és monda:
Bezzeg jól segítettél a tehetetlenen, meggyámolítottad az erőtelen kart!
(Jób 2,11;25,2-6)
Bezzeg jó tanácsot adtál a tudatlannak, és sok értelmet tanusítottál!
Kivel beszélgettél, és kinek a lelke jött ki belőled?
A halottak is megremegnek tőle; a vizek alatt levők és azok lakói is.
Az alvilág mezítelen előtte, és eltakaratlan a holtak országa.
(Zsolt 138,8.12; Zsid 4,13)
Ő terjeszti ki északot az üresség fölé és függeszti föl a földet a semmiség fölé.
Ő köti össze felhőibe a vizeket úgy, hogy a felhő alattok meg nem hasad.
Ő rejti el királyi székének színét, felhőjét fölibe terítvén.
(Zsolt 104,2.3)
Ő szab határt a víz színe fölé - a világosságnak és setétségnek elvégződéséig.
Az egek oszlopai megrendülnek, és düledeznek fenyegetéseitől.
Erejével felriasztja a tengert, és bölcseségével megtöri Ráhábot.
(2Móz 14,31; Ésa 51,15)
Lehelletével megékesíti az eget, keze átdöfi a futó kígyót.
Ímé, ezek az ő útainak részei, de mily kicsiny rész az, a mit meghallunk abból! Ám az ő hatalmának mennydörgését ki érthetné meg?
(Péld 3,11)
Az Úr bölcseséggel fundálta a földet, erősítette az eget értelemmel.
(Zsolt 136,5.6)
Az ő tudománya által fakadtak ki a mélységből a vizek, és a felhők csepegnek harmatot,
Fiam, ne távozzanak el a te szemeidtől, őrizd meg az igaz bölcseséget, és a meggondolást!
(Jób 28,28)
És lesznek ezek élet a te lelkednek, és kedvesség a te nyakadnak.
(Péld,3 16. 17.)
Akkor bátorsággal járod a te útadat, és a te lábadat meg nem ütöd.
(Zsolt 37,23.24)
Mikor lefekszel, nem rettegsz; hanem lefekszel és gyönyörűséges lesz a te álmod.
(Jób 11,19)