Szemeid, mint a galambok
a fátyolod mögött,
hajad, mint a kecskenyáj,
amely leszáll Gileád hegyeiről.

²2  Fogaid, mint a nyírásra kész nyáj,
amint kijön a fürdőből,
ikreket szül mindegyik,
meddő egy sincs közöttük.

³3  Ajkad karmazsinszalag,
arcod bájjal teli;
halántékod mint a gránátalmaszelet
a fátyolod mögött.

⁴4  Nyakad, mint Dávid tornya,
bástyákkal kiépítve;
ezernyi pajzs függ rajta,
megannyi hősi pajzs.

⁵5  Két melled, mint a gazella ikrei,
amelyek liliomok között legelnek.

⁶6  Amíg a nappal szellője meg nem rezdül,
s az árnyak el nem illannak,
eljárok a mirha hegyéhez
s a tömjén halmához.

⁷7  Egészen szép vagy, kedvesem,
és szeplő nincsen benned!

⁸8  Jöjj a Libanonról, mátkám!
Jöjj a Libanonról, jöjj!
Hagyd el az Amána csúcsát,
a Szánir és a Hermon ormát,
az oroszlánok tanyáját,
a párducok hegyeit.

⁹9  Megsebezted szívemet, húgom, mátkám!
Megsebezted szívemet szemed egyetlen tekintetével,
nyakláncod egyetlen gyöngyével!

¹⁰10  Milyen bájos a szerelmed, húgom, mátkám!
Mennyivel édesebb a szerelmed a bornál,
és keneteid illata minden balzsamnál!

¹¹11  Ajkad színméztől csepeg, mátkám!
Méz és tej árad nyelved alól,
és ruháid illata tömjénillat.

¹²12  Elzárt kert vagy, mátkám, húgom,
elzárt kert, lepecsételt forrás.

¹³13  Hajtásaid gyönyörű liget,
benne gránátalma és mindenféle gyümölcs,
ciprusvirág és nárduszok,

¹⁴14  nárdusz, sáfrány, illatos nád, fahéj,
mindenfajta tömjéncserje, mirha, áloé
és számtalan pompás balzsam.

¹⁵15  A kert forrása az élő vizek kútja,
amelyek a Libanonról csorognak.

¹⁶16  Rajta, északi szellő! Déli szél, jöjj!
Lengj át kertemen,
hadd áradjon szét balzsamos illata!