Könyörgés az ígért üdvösségért
85 1A karvezetőnek. Kóré fiainak zsoltára.
2 Megkegyelmeztél országodnak, Uram,
véget vetettél Jákob fogságának.
Megbocsátottad néped vétkét,
betakartad minden bűnét.
Visszatartottad nagy haragodat,
elfordítottad felindulásod hevét.
Állíts helyre minket, szabadító Istenünk,
s fordítsd el rólunk haragodat!
Vagy örökre haragszol ránk,
és kiterjeszted haragodat nemzedékről nemzedékre?
Ugye felénk fordulsz és életre keltesz minket
és néped örvendezhet majd tebenned?
Mutasd meg nekünk, Uram, irgalmasságodat,
és szabadításodat add meg nekünk.
Hadd halljam meg, mit szól hozzám az Úr Isten,
hisz ő békét hirdet nemzetének,
szentjeinek, s mindazoknak,
akik megtérnek szívükben.
Bizony, közel van üdvössége azokhoz, akik félik őt,
hogy dicsőség lakozzék országunkban.
Az irgalom és az igazság egymásra lelnek,
csókot vált az igazságosság és a béke.
Hűség sarjad a földből
és igazság tekint le az égből.
Valóban, az Úr megadja kegyelmét,
és földünk megtermi gyümölcsét.
Igazságosság jár előtte,
s követi az úton lépteit.
Egy szegény segélykiáltása Istenhez
86 1Dávid imádsága. Hajtsd hozzám, Uram, füledet, hallgass meg,
mert nyomorult és szegény vagyok.
Őrizd meg életem, mert kedves vagyok előtted;
Mentsd meg, Istenem, szolgádat, aki benned bízik.
Könyörülj rajtam, Uram,
mert hozzád kiáltok egész nap!
Örvendeztesd meg szolgádat,
mert hozzád emelem, Uram, lelkemet.
Mert te, Uram, jóságos vagy és szelíd,
nagy irgalmú mindazokhoz, akik téged segítségül hívnak.
Figyelj, Uram, imádságomra,
hallgass könyörgésem szavára!
Hozzád kiáltok szorongatásom idején,
mert te meghallgatsz engem.
8 Uram, nincs az istenek közt tehozzád hasonló,
semmi sem fogható a te műveidhez.
A nemzetek, amelyeket alkottál, mindnyájan eljönnek,
leborulnak előtted, Uram és dicsőítik nevedet,
mert nagy vagy te és csodákat művelsz:
egyedül te vagy Isten.
Uram, vezess engem utadon, hogy igazságodban járjak;
Szívemet tedd egyszerűvé, hogy félje nevedet.
12 Teljes szívemből dicsérlek, Uram, én Istenem,
és mindörökké magasztalom nevedet,
mert nagy a te irgalmad irántam,
kiragadtad lelkemet az alvilág mélyéből.
14 Isten, gonoszok keltek fel ellenem
és erőszakosak serege tör életemre,
és nem vesznek figyelembe téged.
De te, Uram, könyörületes és irgalmas Isten vagy,
türelmes, nagy irgalmú és igaz.
Tekints rám, könyörülj rajtam,
add szolgádnak erődet,
szabadítsd meg szolgálód fiát.
Add jelét rajtam jóságodnak,
hogy gyűlölőim lássák, és szégyent valljanak,
minthogy te, Uram, megsegítesz és megvigasztalsz engem.
Háladal Sionért, a népek anyjáért
87 1Kóré fiainak zsoltára. Ének.Szent hegyeken vetette meg alapjait,
jobban szereti Sion kapuit az Úr,
mint Jákob többi hajlékát.
Dicsőséges dolgokat mond rólad, Isten városa!
4 Ráhábot és Babilont azok között említem,
akik ismernek engem;
Íme Filisztea, Tírusz és Etiópia népe:
mind ott született.
Sionról mondják majd:
»Ez is, az is ott született,
és maga a Fölséges erősíti meg.«
6 Bejegyzi majd az Úr, a népek könyvébe:
»Ezek itt születtek.«
Körtáncban fogják majd énekelni:
»Minden forrásom tebenned fakad.«
Beteg és magányos ember siralma
88 1Kóré fiainak éneke. Zsoltár. A karvezetőnek. A »Mahálát« szerint. Éneklésre.
Uram, szabadításom Istene,
éjjel-nappal hozzád kiáltok.
Jusson színed elé imádságom,
füledet hajtsd könyörgésemre.
Mert fájdalommal van tele a lelkem
és életem az alvilághoz közeledik.
A sírba szállók közé soroltak engem,
olyanná lettem, mint akinek nincsen segítsége.
A holtak között van fekhelyem,
mint a halálra sebzettek, akik a sírban alszanak,
akikről nem emlékezel meg többé,
és akiket kitéptek kezedből.
Letettél engem a verem mélyére,
a sötétségbe s a halál árnyékába.
Rám nehezedett haragod,
rám zúdítottad minden hullámodat.
Eltávolítottad tőlem ismerőseimet,
utálatossá tettél előttük;
Fogoly vagyok és nincs menekvésem.
Szemem elbágyad a gyötrelemtől.
Uram, egész nap tehozzád kiáltok,
feléd terjesztem kezemet:
Vajon a holtakkal művelsz-e csodákat,
és fölkelnek-e az árnyak, hogy dicsérjenek téged?
Vajon hirdeti-e valaki a sírban irgalmasságodat
és hűségedet az enyészet helyén?
Vajon a sötétség helyén ismerik-e csodáidat
és igazságodat a feledés földjén?
14 Uram, én hozzád kiáltok,
kora reggel eléd száll imádságom.
Miért taszítasz el engem, Uram,
miért rejted el tőlem arcodat?
Szegény és halálos beteg vagyok ifjúkorom óta,
a tőled való rettegés súlya nyom, bensőm összezavarodott.
Átcsapott rajtam haragod
és megrendítettek engem borzalmaid.
Körülvesznek engem, mint a vizek, egész nap,
mindenünnen körülvesznek.
Eltávolítottad tőlem a barátokat és a közelállókat,
csak a sötétség a társam.
Jegyzetek
85,1 Kóré fiai: vö. 42,1-49,21.
85,1 Közösségi panaszdal a fogság utáni időkből (vö. Zsolt 126).
85,2 Az ima emlékezéssel kezdődik: Isten megbocsátja a bűnt (vö. Iz 40,2); az országnak és a népnek új kezdetet ajándékoz (a Babilonból való visszatéréssel).
86,1 Egyéni panaszdal, a fogság utáni időből. Számos idézet és más zsoltárból átvett fordulat található benne, így állt össze az ima szövege, főként bibliai motívumokkal.
86,1 Az első rész kérések sorozata.
86,8 Himnikus dicséret.
86,12 Hálaadás
86,14 A zsoltáros megfogalmazza kérését. Az üldözött tudja, hogy Isten nem hagyja el szolgáját, és hűségesen megőrzi őt.
87,1 Isten kedveli Siont, jobban mint bármi más szentélyt („jobban, mint Jákob többi hajlékát”: utalás a szamaritánusokkal való vitára).
87,1 Fogság utáni zarándok ének, amelyben a közösség a Siont magasztalja (vö. 76,2-4).
87,4 Prófétai szó hirdeti majd Sion szerepét a népek végidei békéjében (vö. Iz 19,24-25). Mindnyájan meg fogják ismerni Izrael Istenét.
87,6 A próféta látja: Isten összeírja a népeket, Sionhoz rendeli őket, így ad nekik polgárjogot népe körében.
88,1 Kóré fiai: vö. 42,1-49,21. – Ezrahita: vö. 1Kir 5,11. – Hemán: egy énekes neve, vö. 1 Krón 6,18. A beteg Istenhez fordul, akitől a gyógyulása függ. Éjjel-nappal könyörög Istenhez, hogy hallgassa meg, és tekintsen a panaszára. A helyzete kétségbeejtő. A szóban forgó betegség lepra, l. 6. vers: a beteget kizárták az élők közösségéből, mint akire már csak a sír és halál vár. Meg van győződve arról, hogy Isten elfeledi a holtakat (vö. 139,8).
88,1 Egy beteg egyéni panaszdala. A zsoltárost barátai elhagyták, ezért Istennek panaszolja el félelmét, hogy meg kell halnia. A zsoltár keletkezési ideje bizonytalan.
88,14 Ameddig él az ember, addig tud kérni, kiáltani és panaszkodni; minden ellenkező látszat ellenére is reménykedni.