85
Az éneklőmesternek, Kóráh fiainak zsoltára.
(1Krón 25,1;26,1)
Jóakarattal voltál Uram a te földedhez. Visszahoztad a Jákób nemzetségéből való foglyokat.
(2Krón 36,22.23)
Elengedted népednek álnokságát, elfedezted minden bűnüket. Szela.
(Zsolt 32,1)
Elhárítottad róluk minden búsulásod, elfordítottad haragod gerjedezését.
(Ésa 51,22;52,2-12)
Hozz vissza bennünket szabadításunk Istene, és szüntesd meg ellenünk való bosszankodásodat!
(4Móz 14,11.12)
Avagy mindörökké haragszol-é ránk? Nemzedékről nemzedékre tartod-é haragod?
(Ezék 20,23.26)
Avagy nem elevenítesz-é meg minket ismét, hogy néped örvendezzen benned?
(Zsolt 71,20)
Mutasd meg nékünk Uram a te kegyelmedet, és a te szabadításodat adjad mi nékünk!
(Zsolt 50,15)
Hadd halljam meg: mit szól az Úr Isten! Kétségnélkül békességet szól az ő népének és kegyeltjeinek, hogy vissza ne térjenek a bolondságra.
Bizonyára közel van az ő szabadítása az őt félőkhöz, hogy dicsőség lakozzék a mi földünkön.
(4Móz 25,7.12.13.1Sám;2,30-33)
Irgalmasság és hűség összetalálkoznak, igazság és békesség csókolgatják egymást.
(4Móz 20,8.11.12)
Hűség sarjad a földből, és igazság tekint alá az égből.
(Ésa 4,2.3)
Az Úr is megadja a jót, és földünk is megtermi gyümölcsét.
(Zsolt 67,7; Ésa 4,4.5)
Igazság jár előtte és követi őt az ő lépéseinek útján.
(Bir 3,5)
86
Dávid imádsága.
Hajtsd hozzám Uram füledet, hallgass meg engem, mert nyomorult és szegény vagyok én! (2Sám 23,1) Tartsd meg életemet, mert kegyes vagyok én; mentsd meg én Istenem a te szolgádat, a ki bízik benned. (Ezék 16,20.21;2Kir 16,3;17,17) Könyörülj én rajtam Uram, mert hozzád kiáltok minden napon! Vidámítsd meg a te szolgádnak lelkét, mert hozzád emelem fel Uram lelkemet. (Zsolt 50,15) Mert te Uram jó vagy és kegyelmes, és nagy irgalmasságú mindazokhoz, a kik hozzád kiáltanak. (Zsolt 103,17.18) Figyelmezzél Uram az én imádságomra, és hallgasd meg az én könyörgésemnek szavát! (Bir 2,13-15) Nyomorúságomnak idején hozzád kiáltok, mert te meghallgatsz engem. (Zsolt 50,15) Nincsen Uram hozzád hasonló az istenek között, és nincsenek hasonlók a te munkáidhoz! (Zsolt 95,3;Zsolt 136,4) Eljőnek a népek mind, a melyeket alkottál, és leborulnak előtted Uram, és dicsőítik a te nevedet. (Malak 1,11) Mert nagy vagy te és csodadolgokat mívelsz; csak te vagy Isten egyedül! (5Móz 30,1-5) Mutasd meg nékem a te útadat, hogy járhassak a te igazságodban, és teljes szívvel féljem nevedet. (Zsolt 25,4;32,8) Dicsérlek téged Uram, Istenem, teljes szívemből, és dicsőítem a te nevedet örökké! (1Krón 16,35) Mert nagy én rajtam a te kegyelmed, és kiszabadítottad lelkemet a mélységes pokolból. (Zsolt 16,10;49,16;88,6.7) Isten! Kevélyek támadtak fel ellenem, és kegyetlenek serege keresi lelkemet, a kik meg sem gondolnak téged. (1Sám 24,12) De te Uram, könyörülő és irgalmas Isten vagy, késedelmes a haragra, nagy kegyelmű és igazságú! (2Móz 34,6.4Móz;14,18) Tekints reám és könyörülj rajtam! Add a te erődet a te szolgádnak, és szabadítsd meg a te szolgálóleányodnak fiát! (Zsolt 116,16) Adj jelt nékem javamra, hogy lássák az én gyűlölőim és szégyenüljenek meg, a mikor te Uram megsegítesz és megvigasztalsz engem. 87 Ének. A Kóráh fiainak zsoltára.
A szent hegyeken vetette meg az ő fundamentomát. (1Krón 25,1;26,1;Zsolt 68,16-18) Szereti az Úr Sionnak kapuit, jobban mint Jákóbnak minden hajlékát. (Zsolt 78,68.69;132,13.14) Dicsőséges dolgokat beszélnek felőled, te Istennek városa! Szela. (Zsolt 48,3-9;76,4-7) Előszámlálom Égyiptomot és Bábelt, mint ismerőimet. Ímé Filisztea és Tyrus Kússal együtt: ez ott született. (Ésa 49,6.7; Sof 3,9.10) És ezt mondják a Sion felől: Mind ez, mind amaz ott született, és ő, a Felséges, erősíti azt. (Zsolt 105,40) Az Úr beírván, feljegyzi a népet: ez ott született! Szela. (2Krón 33,9-11) És tánczolva énekelik: minden forrásaim te benned vannak. 88 Ének. A Kóráh fiainak zsoltára. Az éneklőmesternek a Mahalath-lehannóthra. Az Ezrahita Hémán tanítása. (1Krón 15,19;25,5) Uram, szabadításomnak Istene! Nappal kiáltok, éjjelente előtted vagyok: Jusson elődbe imádságom, hajtsad füled az én kiáltozásomra! Mert betelt a lelkem nyomorúságokkal, és életem a Seolig jutott. (Zsolt 123,3.4) Hasonlatossá lettem a sírba szállókhoz; olyan vagyok, mint az erejevesztett ember. A holtak közt van az én helyem, mint a megölteknek, a kik koporsóban feküsznek, a kikről többé nem emlékezel, mert elszakasztattak a te kezedtől. (2Móz 16,31.5Móz;32,28) Mély sírba vetettél be engem, sötétségbe, örvények közé. (Zsolt 86,13;141,7) A te haragod reám nehezedett, és minden haboddal nyomtál engem. Szela. (Zsolt 42,8) Elszakasztottad ismerőseimet tőlem, útálattá tettél előttök engem; berekesztettem és ki nem jöhetek. (Ésa 44,26.28; Zsolt 126,1-3;Zak 9,11) Szemem megsenyvedett a nyomorúság miatt; kiáltalak téged Uram minden napon, hozzád terjengetem kezeimet. (Zsolt 38,11;Zsolt 143,6) Avagy a holtakkal teszel-é csodát? Felkelnek-é vajjon az árnyak, hogy dicsérjenek téged? Szela. (Zsolt 50,14.23) Beszélik-é a koporsóban a te kegyelmedet, hűségedet a pusztulás helyén? (Zsolt 6,5) Megtudhatják-é a sötétségben a te csodáidat, és igazságodat a feledékenység földén? De én hozzád rimánkodom, Uram, és jó reggel elédbe jut az én imádságom: (Zsolt 5,4) Miért vetsz el hát Uram engem, és rejted el orczádat én tőlem? Nyomorult és holteleven vagyok ifjúságomtól kezdve; viselem a te rettentéseidet, roskadozom. Általmentek rajtam a te búsulásaid; a te szorongatásaid elemésztettek engem. (Zsolt 42,8;Zsolt,88 18. 19.) Körülvettek engem, mint a vizek egész napon; együttesen körülöveztek engem. (Jón 1,15) Elszakasztottál tőlem barátot és rokont; ismerőseim a - setétség.
Hajtsd hozzám Uram füledet, hallgass meg engem, mert nyomorult és szegény vagyok én! (2Sám 23,1) Tartsd meg életemet, mert kegyes vagyok én; mentsd meg én Istenem a te szolgádat, a ki bízik benned. (Ezék 16,20.21;2Kir 16,3;17,17) Könyörülj én rajtam Uram, mert hozzád kiáltok minden napon! Vidámítsd meg a te szolgádnak lelkét, mert hozzád emelem fel Uram lelkemet. (Zsolt 50,15) Mert te Uram jó vagy és kegyelmes, és nagy irgalmasságú mindazokhoz, a kik hozzád kiáltanak. (Zsolt 103,17.18) Figyelmezzél Uram az én imádságomra, és hallgasd meg az én könyörgésemnek szavát! (Bir 2,13-15) Nyomorúságomnak idején hozzád kiáltok, mert te meghallgatsz engem. (Zsolt 50,15) Nincsen Uram hozzád hasonló az istenek között, és nincsenek hasonlók a te munkáidhoz! (Zsolt 95,3;Zsolt 136,4) Eljőnek a népek mind, a melyeket alkottál, és leborulnak előtted Uram, és dicsőítik a te nevedet. (Malak 1,11) Mert nagy vagy te és csodadolgokat mívelsz; csak te vagy Isten egyedül! (5Móz 30,1-5) Mutasd meg nékem a te útadat, hogy járhassak a te igazságodban, és teljes szívvel féljem nevedet. (Zsolt 25,4;32,8) Dicsérlek téged Uram, Istenem, teljes szívemből, és dicsőítem a te nevedet örökké! (1Krón 16,35) Mert nagy én rajtam a te kegyelmed, és kiszabadítottad lelkemet a mélységes pokolból. (Zsolt 16,10;49,16;88,6.7) Isten! Kevélyek támadtak fel ellenem, és kegyetlenek serege keresi lelkemet, a kik meg sem gondolnak téged. (1Sám 24,12) De te Uram, könyörülő és irgalmas Isten vagy, késedelmes a haragra, nagy kegyelmű és igazságú! (2Móz 34,6.4Móz;14,18) Tekints reám és könyörülj rajtam! Add a te erődet a te szolgádnak, és szabadítsd meg a te szolgálóleányodnak fiát! (Zsolt 116,16) Adj jelt nékem javamra, hogy lássák az én gyűlölőim és szégyenüljenek meg, a mikor te Uram megsegítesz és megvigasztalsz engem. 87 Ének. A Kóráh fiainak zsoltára.
A szent hegyeken vetette meg az ő fundamentomát. (1Krón 25,1;26,1;Zsolt 68,16-18) Szereti az Úr Sionnak kapuit, jobban mint Jákóbnak minden hajlékát. (Zsolt 78,68.69;132,13.14) Dicsőséges dolgokat beszélnek felőled, te Istennek városa! Szela. (Zsolt 48,3-9;76,4-7) Előszámlálom Égyiptomot és Bábelt, mint ismerőimet. Ímé Filisztea és Tyrus Kússal együtt: ez ott született. (Ésa 49,6.7; Sof 3,9.10) És ezt mondják a Sion felől: Mind ez, mind amaz ott született, és ő, a Felséges, erősíti azt. (Zsolt 105,40) Az Úr beírván, feljegyzi a népet: ez ott született! Szela. (2Krón 33,9-11) És tánczolva énekelik: minden forrásaim te benned vannak. 88 Ének. A Kóráh fiainak zsoltára. Az éneklőmesternek a Mahalath-lehannóthra. Az Ezrahita Hémán tanítása. (1Krón 15,19;25,5) Uram, szabadításomnak Istene! Nappal kiáltok, éjjelente előtted vagyok: Jusson elődbe imádságom, hajtsad füled az én kiáltozásomra! Mert betelt a lelkem nyomorúságokkal, és életem a Seolig jutott. (Zsolt 123,3.4) Hasonlatossá lettem a sírba szállókhoz; olyan vagyok, mint az erejevesztett ember. A holtak közt van az én helyem, mint a megölteknek, a kik koporsóban feküsznek, a kikről többé nem emlékezel, mert elszakasztattak a te kezedtől. (2Móz 16,31.5Móz;32,28) Mély sírba vetettél be engem, sötétségbe, örvények közé. (Zsolt 86,13;141,7) A te haragod reám nehezedett, és minden haboddal nyomtál engem. Szela. (Zsolt 42,8) Elszakasztottad ismerőseimet tőlem, útálattá tettél előttök engem; berekesztettem és ki nem jöhetek. (Ésa 44,26.28; Zsolt 126,1-3;Zak 9,11) Szemem megsenyvedett a nyomorúság miatt; kiáltalak téged Uram minden napon, hozzád terjengetem kezeimet. (Zsolt 38,11;Zsolt 143,6) Avagy a holtakkal teszel-é csodát? Felkelnek-é vajjon az árnyak, hogy dicsérjenek téged? Szela. (Zsolt 50,14.23) Beszélik-é a koporsóban a te kegyelmedet, hűségedet a pusztulás helyén? (Zsolt 6,5) Megtudhatják-é a sötétségben a te csodáidat, és igazságodat a feledékenység földén? De én hozzád rimánkodom, Uram, és jó reggel elédbe jut az én imádságom: (Zsolt 5,4) Miért vetsz el hát Uram engem, és rejted el orczádat én tőlem? Nyomorult és holteleven vagyok ifjúságomtól kezdve; viselem a te rettentéseidet, roskadozom. Általmentek rajtam a te búsulásaid; a te szorongatásaid elemésztettek engem. (Zsolt 42,8;Zsolt,88 18. 19.) Körülvettek engem, mint a vizek egész napon; együttesen körülöveztek engem. (Jón 1,15) Elszakasztottál tőlem barátot és rokont; ismerőseim a - setétség.