Beteg ember panasza
38 1Zsoltár Dávidtól. Emlékezésül.
2 Uram, ne vádolj engem bosszúságodban,
ne fenyíts meg haragodban.
Mert nyilaid belém hatoltak,
és kezed rám nehezedik.
4 Haragod miatt nincs ép hely a testemen,
bűneim miatt nincs nyugalma csontjaimnak.
Mert gonoszságaim elborítják fejemet,
és súlyos teherként nehezednek rám.
Rothadnak és üszkösödnek sebeim,
oktalanságom miatt.
Nyomorult lettem, egészen meggörnyedtem,
szomorkodva járok-kelek naphosszat.
Ágyékomat gyulladás lepte el,
nincs ép hely testemen.
Nagyon elgyötört és elcsigázott vagyok,
szívem fájdalmában kiáltozom.
Uram, előtted van minden vágyódásom,
sóhajom nincs elrejtve előtted;
Szívem vergődik, erőm elhagyott,
még szemem világa sincs velem.
Ha közelednek felém barátaim és társaim, megállnak,
akik velem tartottak, messze maradnak.
Tőrt vetnek, akik életemre törnek,
akik vesztemet akarják, álnokságot beszélnek,
s naphosszat cselt szőnek.
Én azonban, mint a süket, nem hallok,
olyan vagyok mint a néma, aki nem nyitja ki száját;
Olyanná lettem, mint az, aki nem hall,
mint akinek nincs védekező szó a szájában.
16 Mert reményemet, Uram, beléd vetem,
te meghallgatsz, Uram, én Istenem!
Hisz azt mondom: »Miattam sohase örvendjenek,
és ha lábam meginog, ne kérkedjenek fölöttem.«
Mert közel vagyok az eleséshez,
fájdalmam mindenkor előttem van.
Mert megvallom gonoszságomat,
és bánkódom bűnöm miatt.
20 De ellenségeim élnek és fölém kerekednek,
sokan vannak, akik igazságtalanul gyűlölnek,
akik a jóért rosszal fizetnek,
és bántanak, mert jóra törekszem.
22 Ne hagyj el engem, Uram, én Istenem,
ne távozzál el tőlem!
Siess segítségemre,
Uram, én szabadítóm!
A mulandó ember szüksége
39 1Iditun karvezetőnek. Dávid zsoltára.
Így szóltam: »Vigyázok útjaimra,
hogy ne vétkezzem nyelvemmel;
féket teszek számra,
míg a bűnös szemben áll velem.«
Elnémultam, megalázkodtam,
hallgattam minden vigasztalás nélkül,
és fájdalmam megújult.
Szívem csak izzott bensőmben,
amíg elmélkedtem, tűz égette lelkem.
Nyelvem szólásra indult:
»Add tudtomra, Uram, végemet,
és napjaim számát,
hadd tudjam, milyen rövid az életem!«
Íme napjaimat arasznyivá tetted,
s létem olyan előtted, mint a semmi.
Bizony csak hiábavalóság minden élő ember.
Bizony mint az árnyék, elmúlik az ember,
bizony hiába is fáradozik;
Halmozza a kincset és nem tudja,
ki gyűjti majd be azt.
Nos hát, miben reménykedjem Uram?
Csak benned van reménységem.
Ragadj ki engem minden gonoszságomból,
ne tégy ki az esztelenek gyalázatának.
Elnémulok, nem nyitom ki számat,
mert te tetted ezt velem.
Vedd le rólam csapásaidat,
mert elpusztulok kezed ütései alatt.
Gonoszságáért fenyítéseiddel bünteted az embert;
s kezed alatt pókhálóként elenyészik élete.
Bizony, hiábavaló minden ember!
Hallgasd meg, Uram, könyörgésemet,
fogadd füledbe esdeklésemet.
Ne hagyd válasz nélkül könnyeimet,
hisz vándor vagyok én tenálad
és zsellér, mint atyáim mindnyájan.
Fordítsd el rólam haragod, hogy enyhülést leljek,
mielőtt eltávoznék, hogy ne legyek többé!
Hálaadás, bizalom és könyörgés
40 1A karvezetőnek. Dávid zsoltára.
Várva-vártam az Urat,
s ő lehajolt hozzám.
3 Meghallgatta könyörgésemet,
kihúzott a nyomorúság verméből, a sár fertőjéből;
Lábamat kősziklára helyezte,
lépésemet biztossá tette.
Új éneket adott számba,
Istenünket dicsérő szózatot.
Sokan látják és félelem fogja el őket,
s az Úrba vetik reményüket.
Boldog az az ember, aki az Úrba vetette reményét,
s aki nem tart a gőgösöktől, a hazugságra vetemedőktől.
6 Sokat tettél értünk, Uram, én Istenem,
csodáiddal és terveiddel: nincs hozzád hasonló senki sem!
Hirdetni akarom őket és beszélni róluk,
de túl sok ahhoz, hogy számba vehetném.
7 Vágóáldozatot és ételáldozatot nem kívántál,
hanem testet készítettél nekem.
Égő- s bűnért való áldozatot nem követeltél,
ezért így szóltam: »Íme, eljövök!
A könyvtekercsben meg van írva rólam,
hogy teljesítsem akaratodat.
Ezt akarom, én Istenem,
törvényed a szívemben van.«
Nagy gyülekezet előtt hirdetem igazságodat;
Íme nem tartom vissza ajkamat,
Uram, te tudod!
Igazságodat nem rejtem el szívemben,
hűségedet és segítségedet hirdetem.
Nem titkolom irgalmadat és hűségedet
a nagy gyülekezetben.
Te, Uram, ne vond meg irgalmadat tőlem;
Kegyelmed és hűséged tartson fenn mindenkor engem,
mert számtalan veszély környékez;
utolértek gonoszságaim, fel sem tudok tekinteni,
számosabbak, mint a hajszál fejemen,
és a szívem is elhagyott engem.
14 Teljék kedved, Uram, megmentésemben,
Uram, siess segítségemre.
Jöjjenek zavarba mind és szégyenüljenek meg,
akik életemre törnek, hogy elvegyék.
Hátráljanak meg és piruljanak,
akik rosszat akarnak nekem.
Dermedjenek meg zavarukban,
akik azt mondják: »Úgy kell neked!«
Ujjongjanak s örvendezzenek benned
mindazok, akik téged keresnek;
»Magasztaltassék az Úr!« – mondják mindenkor,
akik örvendeznek szabadításodon.
Bár én koldus vagyok és szegény,
az Úr majd gondoskodik rólam.
Segítőm és szabadítóm te vagy,
Istenem, ne késlekedj!
Jegyzetek
38,1 Egyéni panaszdal a fogság idejéből. A harmadik bűnbánati zsoltár.
38,2 Egy beteg beismeri vétkét, és Istenhez fordul.
38,4 Úgy tűnik, hogy a leírás leprára utal. Az imádkozó a betegséget vétkei büntetésének tekinti (4), pontosabb részleteket nem mond.
38,16 A szenvedő abban reménykedik, hogy Isten jóindulatúan közbelép.
38,20 Javított szöveg.
38,22 Utolsó, nyomatékos segélykiáltás.
39,1 Iditun egyike a templomi zenészeknek, vö. 1 Krón 16,41.
39,1 Egyéni panaszdal, feltehetően a fogság ideje alatt keletkezett. A zsoltáros a Prédikátor könyvének írójához hasonlóan az emberi mulandóság miatt kesereg.
40,1 A zsoltár egy hálaénekből (2-12) és egy egyéni panaszdalból áll (13-18). (A panaszdal majdnem egyezik a 70. zsoltárral). Valószínűleg a fogság előtti időkben keletkezett mindkét rész, s csak jóval később fűzték egybe őket.
40,3 Sár, fertő, verem: képek, amelyekkel a veszélyt teszi érzékletessé.
40,6 A csodák: Isten működése a teremtésben és az Egyiptomból való kivonulás.
40,6 Ez a 4. versben ígért „új ének”.
40,7 Ezt a szöveget (a Hetvenes ford. szerint, vö. B, S, A kódexek) a Zsid 10,5-7 Jézus Krisztusra vonatkoztatja. Vö. 1 Sám 15,22 is.
40,14 Vö. Zsolt 70,2-6.