38
Dávid zsoltára emlékeztetőül.
(Máté 8,26)
Uram, haragodban ne fenyíts meg engem; felgerjedésedben ne ostorozz meg engem!
(Zsolt 6,2)
Mert nyilaid belém akadtak, és kezed rám nehezült.
(Jób 6,4)
Nincs épség testemben a te haragodtól; nincs békesség csontjaimban vétkeim miatt.
Mert bűneim elborítják fejemet; súlyos teherként, erőm felett.
Megsenyvedtek, megbűzhödtek sebeim oktalanságom miatt.
(Zsolt 72,3.16)
Lehorgadtam, meggörbedtem nagyon; naponta szomorúan járok.
(Zsolt 42,10)
Mert derekam megtelt gyulladással, és testemben semmi ép sincsen.
Erőtlen és összetört vagyok nagyon, s szívem keserűsége miatt jajgatok.
Uram, előtted van minden kívánságom, és nincs előled elrejtve az én nyögésem!
(Zsolt 18,45)
Szívem dobogva ver, elhágy erőm, s szemem világa - az sincs már velem.
(Zsolt 22,16; Jób 17,6)
Szeretteim és barátaim félreállanak csapásomban; rokonaim pedig messze állanak.
(Zsolt 31,12; Jób 19,13)
De tőrt vetnek, a kik életemre törnek, és a kik bajomra törnek; hitványságokat beszélnek, és csalárdságot koholnak mindennap.
(2Móz 14,21.22; Józs 3,14-17)
De én, mint a siket, nem hallok, és olyan vagyok, mint a néma, a ki nem nyitja föl száját.
És olyanná lettem, mint az, a ki nem hall, és szájában nincsen ellenmondás.
Mert téged vártalak Uram, te hallgass meg Uram, Istenem!
Mert azt gondolom: csak ne örülnének rajtam; mikor lábam ingott, hatalmaskodtak ellenem!
(Zsolt 35,15)
És bizony közel vagyok az eleséshez, és bánatom mindig előttem van.
Sőt bevallom bűneimet, bánkódom vétkem miatt.
(Zsolt 60,14)
De ellenségeim élnek, erősödnek; megsokasodtak hazug gyűlölőim,
(Zsolt 116,14;56,13.14)
És a kik jóért roszszal fizetnek; ellenem törnek, a miért én jóra törekszem.
(Zsolt 35,12)
Ne hagyj el Uram Istenem, ne távolodjál el tőlem!
(3Móz 3,1-17)
Siess segítségemre, oh Uram, én szabadítóm! 39
Az éneklőmesternek Jeduthunnak, Dávid zsoltára.
(1Krón 16,41)
Mondám: nosza vigyázok útaimra, hogy ne vétkezzem nyelvemmel; megzabolázom szájamat, a míg előttem van a hitetlen.
(Jak 3,2)
Elnémultam, vesztegléssel hallgattam a jóról, de fájdalmam felzaklatódott.
(Zsolt 18,7.20-25)
Fölhevült bennem az én szívem, gondolatomban tűz gerjede fel, így szólék azért az én nyelvemmel:
(Zsolt 18,50.51)
Jelentsd meg Uram az én végemet és napjaim mértékét, mennyi az? Hadd tudjam, hogy milyen múlandó vagyok.
(Zsolt 90,12)
Ímé tenyérnyivé tetted napjaimat, és az én életem te előtted, mint a semmi. Bizony merő hiábavalóság minden ember, akárhogyan áll is! Szela.
(Zsolt 144,4)
Bizony árnyékként jár az ember; bizony csak hiába szorgalmatoskodik; rakásra gyűjt, de nem tudja, ki takarítja be azokat!
(1Kor 7,31; Zsolt 49,11;Luk 12,20)
Most azért, mit reméljek, oh Uram?! Te benned van bizodalmam.
(Zsolt 22,28)
Ments ki engem minden álnokságomból; ne tégy engem bolondok csúfjává!
(Róm 2,6-11)
Megnémultam, nem nyitom fel szájamat, mert te cselekedted.
(Jób 39,37)
Vedd le rólam a te ostorodat; kezed fenyítéke miatt elenyészem én.
(Zsolt 38,4.5)
Mikor a bűn miatt büntetéssel fenyítesz valakit, elemészted, mint moly, az ő szépségét. Bizony merő hiábavalóság minden ember. Szela.
Halld meg Uram az én könyörgésemet, figyelmezzél kiáltásomra, könyhullatásomra ne vesztegelj; mert én jövevény vagyok te nálad, zsellér, mint minden én ősöm.
Ne nézz reám, hadd enyhüljek meg, mielőtt elmegyek és nem leszek többé!
(4Móz 10,35)
40
Az éneklőmesternek; Dávid zsoltára.
(Zsolt 58,8.9)
Várván vártam az Urat, és hozzám hajolt, és meghallgatta kiáltásomat.
(Zsolt 38,16)
És kivont engem a pusztulás gödréből, a sáros fertőből, és sziklára állította fel lábamat, megerősítvén lépteimet.
(Zsolt 69,3.15.16)
És új éneket adott szájamba, a mi Istenünknek dicséretét; sokan látták és megfélemlettek, és bíztak az Úrban.
(Zsolt 146,9)
Boldog ember az, a ki az Úrba vetette bizodalmát, és nem fordul a kevélyekhez és a hazugságra vetemedettekhez!
(1Sám 2,5)
Sokat cselekedtél te, Uram Istenem, a te csodáiddal és terveiddel mi érettünk; semmi sem hasonlítható hozzád; hirdetném és elbeszélném, de többek, semhogy elszámlálhatnám.
(2Móz 40,36-38)
Véres áldozatot és ételáldozatot nem kedveltél; füleimet fölnyitottad; égőáldozatot és bűnért való áldozatot sem kívántál.
(Zsolt 51,18; Zsid 10,5;Zsolt 50,9-14)
Akkor azt mondtam: Ímé jövök; a könyvtekercsben írva van felőlem,
Hogy teljesítsem a te akaratodat; ezt kedvelem, én Istenem, a te törvényed keblem közepette van.
(Ésa 51,7; Zsolt 119,70.80-92)
Vígan hirdetem az igazságosságot a nagy gyülekezetben; ímé, nem tartom vissza ajkamat, te tudod, óh Uram!
(2Móz 15,1-21; Bir 5,1-31)
Igazságosságodat nem rejtem el szívemben, elmondom a te hűségedet és segítségedet; nem titkolom el kegyelmedet és igazságodat a nagy gyülekezetben.
Te, Uram, ne tartsd vissza tőlem irgalmadat; kegyelmed és igazságod mindig megóvnak engem.
Mert bajok vettek engem körül, a melyeknek számuk sincsen; utolértek bűneim, a melyeket végig sem nézhetek; számosabbak a fejem hajszálainál, és a szívem is elhagyott engem.
(Zsolt 38,5)
Tessék Uram néked, hogy megments engemet; siess Uram segítségemre!
(Zsolt 70,2)
Szégyenüljenek meg és piruljanak mind, a kik életemre törnek, hogy elragadják azt; riadjanak vissza, gyalázat érje, a kik bajomat kívánják.
(Zsolt 70,3)
Pusztuljanak el az ő gyalázatosságuk miatt, a kik azt mondják nékem: Hehé, hehé!
(Zsolt 70,4)
Örülnek és örvendeznek majd mindazok, a kik téged keresnek; azt mondják mindenha: Magasztaltassék fel az Úr, a kik szeretik a te szabadításodat.
(Zsolt 70,5)
Rólam is, noha én szegény és nyomorult vagyok, az én Uram visel gondot. Te vagy segítségem, szabadítóm, oh Istenem, ne késsél!
(Zsolt 70,6)