Békesség Istenben
131 1Zarándok-ének. Dávidtól. Uram, nem fuvalkodik fel szívem,
és nem néz magasra szemem,
nem járok nagy dolgok után,
erőmet meghaladó csodák után,
hanem megnyugtattam
és elcsöndesítettem lelkemet.
Mint a gyermek anyja ölén,
mint a kisgyermek, olyan most a lelkem.
Bízzon Izrael az Úrban,
most és mindörökké.
Dávid és Sion kiválasztása
132 1Zarándok-ének. Emlékezzél meg, Uram, Dávidról,
és minden gyötrődéséről,
arról, hogy megesküdött az Úrnak,
fogadalmat tett Jákob erős Istenének:
»Nem lépek be házam sátorába,
nem megyek föl fekvőhelyem nyugalmába,
nem engedem szememet aludni,
pilláimat szunnyadozni,
amíg helyet nem találok az Úrnak,
hajlékot Jákob erős Istenének!«
6 Íme, hallottuk, hogy Efratában volt,
és rátaláltunk Jaár mezején.
Lépjünk be az ő hajlékába,
boruljunk le lábának zsámolyához!
8 Indulj el, Uram, nyugalmad helyére,
te és a te hatalmad ládája!
Papjaid öltözzenek igazságba,
szentjeid pedig ujjongjanak.
Dávidért, a te szolgádért,
ne vesd meg fölkentednek színét!
11 Igaz esküt tett az Úr Dávidnak
s azt nem másítja meg:
»Ágyékod gyümölcsét
ültetem királyi székedbe.
Ha fiaid megtartják szövetségemet,
s e törvényeimet, amelyekre megtanítom őket,
fiaik is mindenkor
trónodon ülnek majd.«
13 Mert Siont választotta ki az Úr,
lakásául azt választotta.
»Ez lesz a nyugvóhelyem mindörökre,
itt lesz a lakásom, mert ezt szeretem.
Özvegyeit áldva megáldom,
szegényeit jóllakatom kenyérrel.
Papjait felruházom segítségemmel,
s ujjongva ujjonganak majd szentjei.
Dávid hatalmát itt növelem meg,
fölkentemnek fáklyát készítek.
Ellenségeit szégyenbe öltöztetem,
rajta azonban ragyogni fog koronája.«
A testvéri egység dicsérete
133 1Zarándok-ének. Dávidtól. Íme, milyen jó és milyen gyönyörűséges,
ha együtt laknak a testvérek!
Olyan az, mint a drága kenet a fejen,
amely lecsordul a szakállra,
Áron szakállára,
lecsordul ruhája szegélyére;
Vagy mint a Hermon harmata, amely lehull
Sion hegyére.
Ott adja az Úr az áldást,
s az életet mindörökre.
Éjjeli hálaének a templomban
134 1Zarándok-ének. Íme, most áldjátok az Urat, ti mind az Úrnak szolgái,
akik az Úr házában álltok éjszakánként.
Emeljétek föl kezeteket a szentély felé,
s áldjátok az Urat.
3 Áldjon meg téged a Sionról az Úr,
aki az eget és a földet alkotta.
Jegyzetek
131,1 Egyéni ima, a zsoltáros valószínűleg a fogság után él. Elmondja magáról, hogy hogyan látja önmagát Isten előtt. A megalázottak közé sorolja magát, azokhoz, akik semmit nem tudnak felmutatni, csak hallgatnak, és mindent várnak.
132,1 Az ének a Sion-ünnep szertartásába tartozott, amelyen a királyok korában a szentély alapítását és a dávidi ház kiválasztását ünnepelték (vö. 2 Sám 6 és 7). A fogság utáni idők szertartásaiban új értelmet nyert (a templom és a Dávid házából való végidei Fölkent).
132,1 Egy beszélő elmondja Dávid fogadalmát, hogy házat épít az Úrnak.
132,6 A kórus szavai: Dávid Efratából való.
132,8 A verset Salamon templomszentelési imája is idézi (2 Krón 6,41-42).
132,11 2 Sám 7.
132,13 A Dávid házának tett ígéret (11-12) összhangban áll a templommal kapcsolatos ígérettel (14-18): ez az a hely, ahol az ember Istennel találkozhat, ahol a szegények jóllaknak (vö. Mt 5,3-10), a papok Istennek szolgálnak, a hívek örvendeznek. A templomra és Dávid házára vonatkozó ígéretek érvényben vannak; az utolsó Fölkent, a Messiás ígérete is be fog teljesedni (vö. Lk 1,69).
133,1 Bölcsmondás a fogság utáni időkből. A nagycsaládban, akik együtt laktak az örökölt földön és annak jövedelméből éltek, elkerülhetetlenek voltak a testvérek versengéséből adódó viszályok. Ezért dicsőíti ez a zsoltár a békét és az egyetértést. Az első összehasonlítás a papságot idézi (vö. Kiv 30,22-33; Lev 21,5). A Hermon harmatának képe (északon), amely Sion hegyére hullik (délen) és felfrissíti azt, olyan testvéreket jelent, akik nem egymás ellen, hanem egymásért élnek. A zsoltár mondanivalója alkalmazható minden élet- és imaközösségre.
134,1 Két egybefűzött szöveg az éjszakai templomi szertartásból (fogság utáni).
134,1 Felhívás a könyörgésre az istentisztelet kezdetén.
134,3 Befejező papi áldás.