131
Grádicsok éneke; Dávidtól. Uram, nem fuvalkodott fel az én szívem, szemeim sem láttak magasra, és nem jártam nagy dolgok után, erőmet haladó csodadolgok után;
(Zsolt 35,19)
Sőt lecsendesítém és elnémítám lelkemet. A milyen az elválasztott gyermek az anyjánál; mint az elválasztott gyermek, olyan bennem az én lelkem.
Bízzál Izráel az Úrban mostantól fogva mindörökké!
(Zsolt 115,9)
132
Grádicsok éneke.
Emlékezzél meg, Uram, Dávid minden nyomorúságáról; A ki megesküdt az Úrnak, fogadást tőn a Jákób Istenének: Nem megyek be sátoros házamba, nem hágok fel háló-nyoszolyámba; Nem bocsátok álmot szemeimre s pilláimra szendert; Míg helyet nem találok az Úrnak, Jákób Istenének hajlékot! (1Krón 28,2.3;29,3) Ímé, hallottunk róla Efratában; rátaláltunk Jaar térségein: (Zsolt 3,3.23.24) Hadd menjünk be az ő hajlékaiba, boruljunk le lábainak zsámolyához! (Zsolt 99,5) Indulj Uram, a te nyugvóhelyedre: te és a te hatalmadnak ládája! (4Móz 10,35) Papjaid öltözködjenek igazságba, kegyeltjeid pedig örvendezzenek! Dávidért, a te szolgádért, ne fordulj el felkented színétől! (1Kir 11,12.2Kir;19,34) Hűséget esküdött az Úr Dávidnak, nem tér el attól: Ágyékod gyümölcsét ültetem székedbe; (2Sám 7,12-16) Ha megtartják fiaid szövetségemet és bizonyságomat, a melyekre megtanítom őket, fiaik is mindörökké székedben ülnek. Mert a Siont választotta ki az Úr, azt szerette meg magának lakhelyül: (1Krón 21,26;22,1.2) Ez lesz nyugovóhelyem örökre; itt lakozom, mert ezt szeretem; (1Kir 6,12.13;9,3) Eleséggel megáldom gazdagon, szegényeit jóltartom kenyérrel; Papjait meg felruházom szabadítással, és vígan örvendeznek kegyeltjei. (2Krón 6,41) Megnövesztem ott Dávidnak hatalmát, szövétneket szerzek az én felkentemnek. (Zsolt,132 11. 12. 1 Kir. 11,36.) Ellenségeire szégyent borítok, rajta pedig koronája ragyog. (Zsolt 18,38-43;21,4.6) 133 Grádicsok éneke Dávidtól. Ímé, mily jó és mily gyönyörűséges, a mikor együtt lakoznak az atyafiak! Mint a drága olaj a fejen, a mely aláfoly a szakállon, az Áron szakállán; a mely lefoly köntöse prémjére; (2Móz 30,23-33) Mint a Hermon harmatja, a mely leszáll Sion hegyeire. Csak oda küld áldást az Úr és életet örökké! (Én 4,8) 134 Grádicsok éneke.
Nosza, áldjátok az Urat mind, ti szolgái az Úrnak, a kik az Úr házában álltok éjjelente! (Zsolt 4,4.3Móz;18,5) Emeljétek fel kezeiteket a szenthelyen, és áldjátok az Urat! (Zsolt 141,2) Áldjon meg téged az Úr a Sionról, a ki teremtette az eget és a földet! (Zsolt 132,12.13)
Emlékezzél meg, Uram, Dávid minden nyomorúságáról; A ki megesküdt az Úrnak, fogadást tőn a Jákób Istenének: Nem megyek be sátoros házamba, nem hágok fel háló-nyoszolyámba; Nem bocsátok álmot szemeimre s pilláimra szendert; Míg helyet nem találok az Úrnak, Jákób Istenének hajlékot! (1Krón 28,2.3;29,3) Ímé, hallottunk róla Efratában; rátaláltunk Jaar térségein: (Zsolt 3,3.23.24) Hadd menjünk be az ő hajlékaiba, boruljunk le lábainak zsámolyához! (Zsolt 99,5) Indulj Uram, a te nyugvóhelyedre: te és a te hatalmadnak ládája! (4Móz 10,35) Papjaid öltözködjenek igazságba, kegyeltjeid pedig örvendezzenek! Dávidért, a te szolgádért, ne fordulj el felkented színétől! (1Kir 11,12.2Kir;19,34) Hűséget esküdött az Úr Dávidnak, nem tér el attól: Ágyékod gyümölcsét ültetem székedbe; (2Sám 7,12-16) Ha megtartják fiaid szövetségemet és bizonyságomat, a melyekre megtanítom őket, fiaik is mindörökké székedben ülnek. Mert a Siont választotta ki az Úr, azt szerette meg magának lakhelyül: (1Krón 21,26;22,1.2) Ez lesz nyugovóhelyem örökre; itt lakozom, mert ezt szeretem; (1Kir 6,12.13;9,3) Eleséggel megáldom gazdagon, szegényeit jóltartom kenyérrel; Papjait meg felruházom szabadítással, és vígan örvendeznek kegyeltjei. (2Krón 6,41) Megnövesztem ott Dávidnak hatalmát, szövétneket szerzek az én felkentemnek. (Zsolt,132 11. 12. 1 Kir. 11,36.) Ellenségeire szégyent borítok, rajta pedig koronája ragyog. (Zsolt 18,38-43;21,4.6) 133 Grádicsok éneke Dávidtól. Ímé, mily jó és mily gyönyörűséges, a mikor együtt lakoznak az atyafiak! Mint a drága olaj a fejen, a mely aláfoly a szakállon, az Áron szakállán; a mely lefoly köntöse prémjére; (2Móz 30,23-33) Mint a Hermon harmatja, a mely leszáll Sion hegyeire. Csak oda küld áldást az Úr és életet örökké! (Én 4,8) 134 Grádicsok éneke.
Nosza, áldjátok az Urat mind, ti szolgái az Úrnak, a kik az Úr házában álltok éjjelente! (Zsolt 4,4.3Móz;18,5) Emeljétek fel kezeiteket a szenthelyen, és áldjátok az Urat! (Zsolt 141,2) Áldjon meg téged az Úr a Sionról, a ki teremtette az eget és a földet! (Zsolt 132,12.13)