Izrael őrzője
121 1Zarándok-ének. Szememet a hegyekre emelem:
honnan jön segítségem?
2 Az Úr ad nekem segítséget,
aki az eget és a földet alkotta.
Ne engedje meginogni lábadat,
és ne szunnyadjon, aki téged őriz!
Bizony nem szunnyad és nem alszik,
aki Izraelt őrzi.
Az Úr a te őrződ, az Úr oltalmaz téged,
ő áll jobbod felől.
Nem árt neked nappal a nap,
sem éjszaka a hold.
7 Megőriz téged az Úr minden bajtól,
megőrzi az Úr lelkedet,
Megőrzi az Úr jártadat-keltedet
most és mindörökké.
Jeruzsálemi zarándok-ének
122 1Zarándok-ének. Dávidtól. Örvendeztem, amikor azt mondták nekem:
»Az Úr házába megyünk.«
És lábunk már itt áll
udvaraidban, Jeruzsálem!
Jeruzsálem városnak épült,
részei pompásan egybeillenek.
Oda járnak fel a törzsek, az Úr törzsei,
hogy Izrael törvénye szerint hálát adjanak az Úr nevének.
Ott állnak a bírói székek,
Dávid házának székei.
Kívánjatok békességet Jeruzsálemnek:
»Bőségben éljenek, akik szeretnek téged!
Békesség legyen falaid között
és bőség tornyaidban!«
Testvéreimért és a hozzám közelállókért mondom:
»Béke legyen veled!«
Jegyzetek
121,1 Aki a templomhoz zarándokol vagy onnan hazatér, annak át kell kelnie a veszélyes júdeai hegyeken.
121,1 A zsoltár válaszos zarándok-ének, vagy a liturgia része (a papok és a zarándokok párbeszéde, amint a templomtól búcsúznak). Jelenlegi formáját a fogság után nyerte el.
121,2 A felelet (a papé ?) hitvallás: az ég és föld Teremtője minden embert megsegít.
121,7 Papi áldás.
122,1 Sion-ének, amelyet a zarándokok a szent városba való érkezéskor énekeltek, fogság utáni.
122,1 Kifejezi, mit jelent a hívőknek Jeruzsálem: az a város, amelyre minden izraelita büszke, Dávid és Isten városa, ahol a királyok Isten törvénye szerint uralkodnak; ott fog állni az eljövendő Bíró trónja.