Segélykiáltás rágalmazókkal szemben
120 1Zarándok-ének. Szorongatásomban az Úrhoz kiáltottam,
s ő meghallgatott engem.
Uram, szabadítsd meg lelkemet
a gonosz ajaktól és a csalárd nyelvtől!
3 Mi lesz a részed, mi lesz a jutalmad,
te csalárd nyelv?
A hős hegyes nyilai
és borókaparázs.
5 Jaj nekem, hogy mint idegennek Mesekben kell tartózkodnom
és Kedár sátraiban lakom!
Lelkem már régóta lakik
azok között, akik gyűlölik a békét.
Békességes vagyok, mégis ha beszélek velük,
ők ok nélkül ellenem támadnak.
Izrael őrzője
121 1Zarándok-ének. Szememet a hegyekre emelem:
honnan jön segítségem?
2 Az Úr ad nekem segítséget,
aki az eget és a földet alkotta.
Ne engedje meginogni lábadat,
és ne szunnyadjon, aki téged őriz!
Bizony nem szunnyad és nem alszik,
aki Izraelt őrzi.
Az Úr a te őrződ, az Úr oltalmaz téged,
ő áll jobbod felől.
Nem árt neked nappal a nap,
sem éjszaka a hold.
7 Megőriz téged az Úr minden bajtól,
megőrzi az Úr lelkedet,
Megőrzi az Úr jártadat-keltedet
most és mindörökké.
Jeruzsálemi zarándok-ének
122 1Zarándok-ének. Dávidtól. Örvendeztem, amikor azt mondták nekem:
»Az Úr házába megyünk.«
És lábunk már itt áll
udvaraidban, Jeruzsálem!
Jeruzsálem városnak épült,
részei pompásan egybeillenek.
Oda járnak fel a törzsek, az Úr törzsei,
hogy Izrael törvénye szerint hálát adjanak az Úr nevének.
Ott állnak a bírói székek,
Dávid házának székei.
Kívánjatok békességet Jeruzsálemnek:
»Bőségben éljenek, akik szeretnek téged!
Békesség legyen falaid között
és bőség tornyaidban!«
Testvéreimért és a hozzám közelállókért mondom:
»Béke legyen veled!«
Az Úrnak, a mi Istenünknek házáért
jót kívánok neked.
Bizalom Istenben
123 1Zarándok-ének. Hozzád emelem szememet,
aki az égben laksz.
Íme, mint a szolgák szeme uruk kezére,
mint a szolgáló szeme úrnőjének kezére,
úgy tekint az Úrra, Istenünkre a mi szemünk,
amíg rajtunk meg nem könyörül.
Könyörülj rajtunk, Uram, könyörülj rajtunk,
mert túlontúl jóllaktunk a megvetéssel!
Túlontúl jóllakott a lelkünk a gazdagok csúfolkodásával,
a kevélyek gyalázkodásával.
Jegyzetek
120,1 Ez a tizenöt zsoltár a fogság utáni közösség zarándok-énekeinek gyűjteménye.
120,1 Egy igaz ember panaszdala, a fogság utánról.
120,1 A zsoltár tanúságtevő hálaadással kezdődik.
120,3 Vö. ius talionis, 109,6-20.
120,5 A zsoltáros idegenként él idegenek között. – Mesek (kaukázusi hegyi nép, Jáfetre vezetik vissza, vö. Ter 10,2) és Kedár (izmaelita nomád törzs a szíriai pusztában, vö. Ter 25,13) minden Izraellel ellenséges nép jelképei.
121,1 Aki a templomhoz zarándokol vagy onnan hazatér, annak át kell kelnie a veszélyes júdeai hegyeken.
121,1 A zsoltár válaszos zarándok-ének, vagy a liturgia része (a papok és a zarándokok párbeszéde, amint a templomtól búcsúznak). Jelenlegi formáját a fogság után nyerte el.
121,2 A felelet (a papé ?) hitvallás: az ég és föld Teremtője minden embert megsegít.
121,7 Papi áldás.
122,1 Sion-ének, amelyet a zarándokok a szent városba való érkezéskor énekeltek, fogság utáni.
122,1 Kifejezi, mit jelent a hívőknek Jeruzsálem: az a város, amelyre minden izraelita büszke, Dávid és Isten városa, ahol a királyok Isten törvénye szerint uralkodnak; ott fog állni az eljövendő Bíró trónja.
123,1 Közösségi panaszdal a fogság utáni időkből. Valaki megszólítja a csoportot, amely úton van Jeruzsálem felé. A templom ott van, de tudják, hogy Isten az égben trónol. Ezért hozzá emelik tekintetüket, és megvallják, hogy mint szolgák és szolgálók tartoznak Uruk családjához.