120
Grádicsok éneke.
Nyomorúságomban az Úrhoz kiálték, és meghallgata engem. (Zsolt 18,5-7.50-15) Mentsd meg, Uram, lelkemet a hazug ajaktól és a csalárd nyelvtől! (1Sám 24,10) Mit adjanak néked, vagy mit nyujtsanak néked, te csalárd nyelv?! Vitéznek hegyes nyilait fenyőfa parázsával. (Zsolt 52,4-6) Jaj nékem, hogy Mésekben bujdosom és a Kédár sátrai közt lakom! (1Móz 15,12-15; Ezék 27,21;1Móz 10,2) Sok ideje lakozik az én lelkem a békességnek gyűlölőivel! (Zsolt 15,1.3) Magam vagyok a békesség, de mihelyt megszólalok, ők viadalra készek. (Máté 5,38-40) 121 Grádicsok éneke.
Szemeimet a hegyekre emelem, onnan jön az én segítségem. (Zsolt 123,1) Az én segítségem az Úrtól van, a ki teremtette az eget és földet. (1Móz 1,1; Zsolt 124,8) Nem engedi, hogy lábad inogjon; nem szunnyad el a te őriződ. (Zsolt,121 4. Ésa. 27,3.) Ímé, nem szunnyad és nem alszik az Izráelnek őrizője! (Zsolt 18,27) Az Úr a te őriződ, az Úr a te árnyékod a te jobbkezed felől. (Zsolt 119,6) Nappal a nap meg nem szúr téged, sem éjjel a hold. (2Móz 13,21.22;14,19.20.24) Az Úr megőriz téged minden gonosztól, megőrzi a te lelkedet. (Zsolt 91,6-10) Megőrzi az Úr a te ki- és bemeneteledet, mostantól fogva mindörökké! 122 Grádicsok éneke, Dávidtól. Örvendezek, mikor mondják nékem: Menjünk el az Úr házába! (Zsolt 84,3) Ott álltak a mi lábaink a te kapuidban, oh Jeruzsálem! Jeruzsálem, te szépen épült, mint a jól egybeszerkesztett város! (Zsolt 48,2.4.12.13) A hová feljárnak a nemzetségek, az Úrnak nemzetségei, bizonyságul Izráelnek, az Úr nevének tiszteletére. (5Móz 16,16.17;Zsolt 132,12.13) Mert ott ülnek az ítélőszékek, Dávid házának székei. (2Sám 5,6.9) Könyörögjetek Jeruzsálem békességéért; legyenek boldogok a téged szeretők! (2Krón 6,6) Békesség legyen a te várfalaid között, csendesség a te palotáidban. (Zsolt 3,11.16-18) Atyámfiaiért és barátaimért hadd mondhassam: béke veled! Az Úrnak, a mi Istenünknek házáért hadd kivánhassak jót tenéked! (Zsolt 132,12.13.2Krón;6,6) 123 Grádicsok éneke.
Hozzád emelem szemeimet, oh te egekben lakozó! (Zsolt 121,2) Ímé, mint a szolgák szemei uroknak kezére, mint a szolgalány szemei asszonya kezére: úgy néznek szemeink az Úrra, a mi Istenünkre, mígnem megkönyörül rajtunk! (Zsolt 1,1-4) Könyörülj rajtunk, Uram, könyörülj rajtunk! Mert igen elteltünk gyalázattal. (Zsolt 88,4) Lelkünk igen eltelt a gazdagok csúfolkodásával, és a kevélyek gyalázkodásával.
Nyomorúságomban az Úrhoz kiálték, és meghallgata engem. (Zsolt 18,5-7.50-15) Mentsd meg, Uram, lelkemet a hazug ajaktól és a csalárd nyelvtől! (1Sám 24,10) Mit adjanak néked, vagy mit nyujtsanak néked, te csalárd nyelv?! Vitéznek hegyes nyilait fenyőfa parázsával. (Zsolt 52,4-6) Jaj nékem, hogy Mésekben bujdosom és a Kédár sátrai közt lakom! (1Móz 15,12-15; Ezék 27,21;1Móz 10,2) Sok ideje lakozik az én lelkem a békességnek gyűlölőivel! (Zsolt 15,1.3) Magam vagyok a békesség, de mihelyt megszólalok, ők viadalra készek. (Máté 5,38-40) 121 Grádicsok éneke.
Szemeimet a hegyekre emelem, onnan jön az én segítségem. (Zsolt 123,1) Az én segítségem az Úrtól van, a ki teremtette az eget és földet. (1Móz 1,1; Zsolt 124,8) Nem engedi, hogy lábad inogjon; nem szunnyad el a te őriződ. (Zsolt,121 4. Ésa. 27,3.) Ímé, nem szunnyad és nem alszik az Izráelnek őrizője! (Zsolt 18,27) Az Úr a te őriződ, az Úr a te árnyékod a te jobbkezed felől. (Zsolt 119,6) Nappal a nap meg nem szúr téged, sem éjjel a hold. (2Móz 13,21.22;14,19.20.24) Az Úr megőriz téged minden gonosztól, megőrzi a te lelkedet. (Zsolt 91,6-10) Megőrzi az Úr a te ki- és bemeneteledet, mostantól fogva mindörökké! 122 Grádicsok éneke, Dávidtól. Örvendezek, mikor mondják nékem: Menjünk el az Úr házába! (Zsolt 84,3) Ott álltak a mi lábaink a te kapuidban, oh Jeruzsálem! Jeruzsálem, te szépen épült, mint a jól egybeszerkesztett város! (Zsolt 48,2.4.12.13) A hová feljárnak a nemzetségek, az Úrnak nemzetségei, bizonyságul Izráelnek, az Úr nevének tiszteletére. (5Móz 16,16.17;Zsolt 132,12.13) Mert ott ülnek az ítélőszékek, Dávid házának székei. (2Sám 5,6.9) Könyörögjetek Jeruzsálem békességéért; legyenek boldogok a téged szeretők! (2Krón 6,6) Békesség legyen a te várfalaid között, csendesség a te palotáidban. (Zsolt 3,11.16-18) Atyámfiaiért és barátaimért hadd mondhassam: béke veled! Az Úrnak, a mi Istenünknek házáért hadd kivánhassak jót tenéked! (Zsolt 132,12.13.2Krón;6,6) 123 Grádicsok éneke.
Hozzád emelem szemeimet, oh te egekben lakozó! (Zsolt 121,2) Ímé, mint a szolgák szemei uroknak kezére, mint a szolgalány szemei asszonya kezére: úgy néznek szemeink az Úrra, a mi Istenünkre, mígnem megkönyörül rajtunk! (Zsolt 1,1-4) Könyörülj rajtunk, Uram, könyörülj rajtunk! Mert igen elteltünk gyalázattal. (Zsolt 88,4) Lelkünk igen eltelt a gazdagok csúfolkodásával, és a kevélyek gyalázkodásával.