Befejező Intelmek: 12,4- 13,19
A fenyítés az atyai szeretet jele Mert még nem álltatok ellen véretek ontásáig a bűn ellen vívott harcban, és elfelejtettétek a vigasztalást, amely nektek, mint fiaknak szól:            »Fiam, ne vesd meg az Úr nevelő fenyítését,
                                            és ne csüggedj el, ha büntet,    
            mert akit szeret az Úr, azt megfenyíti,
                                            és megostorozza minden fiát,
                                            akit magához fogad«.            
            
                (Péld 3,11-12G)
            
        
    
Ezért tehát feszítsétek ki lankadt kezeteket és ingadozó térdeiteket, (Iz 35,3) és lábatokat szoktassátok egyenes járásra, hogy a béna tag ne ficamodjon ki, hanem gyógyuljon meg! (Péld 4,26G)
Óvás a könnyelműségtől Békességre törekedjetek mindenkivel, és megszentelődésre, mert enélkül senki sem fogja meglátni Istent. (Zsolt 34,15) Ügyeljetek arra, hogy senki se hanyagolja el Isten kegyelmét, nehogy a keserűségnek valamilyen hajtása felnövekedve zavart okozzon, és így sokan megfertőződjenek. (MTörv 29,17G) Senki se legyen parázna vagy hitvány, és a szent dolgokat se vesse meg, mint Ézsau, aki egy ételért eladta elsőszülöttségét. (Ter 25,33) Mert tudjátok, hogy később is, amikor örökölni akarta az áldást, elutasították, és nem talált helyet a megtérésre, bár könnyek között kereste azt.
A helyes istenfélelem Ti ugyanis nem érinthető és lángoló tűzhöz járultatok, nem forgószélhez, sötétséghez és fergeteghez, harsonazengéshez és szózatok hangjához. Akik ezt hallották, azért esedeztek, hogy ne szóljon hozzájuk az ige, (Kiv 19,16-19; MTörv 4,11) mert nem viselhették el azt, ami parancsba volt adva: »Még ha oktalan állat érinti is a hegyet, kövezzék meg«; (Kiv 19,13) s a látvány is olyan rettenetes volt, hogy Mózes így szólt: »Megrémültem és reszketek«. (MTörv 9,19) De ti Sion hegyéhez járultatok, és az élő Isten városához, a mennyei Jeruzsálemhez, sokezernyi angyal seregéhez, az elsőszülöttek egyházához, akik fel vannak jegyezve a mennyben, és mindenki bírájához, az Istenhez, a tökéletességre jutott igazak lelkeihez, az új szövetség közvetítőjéhez, Jézushoz, és a meghintés véréhez, amely jobbat szól, mint Ábelé.
Vigyázzatok tehát, ne utasítsátok vissza azt, aki beszél! Mert ha azok, akik vonakodtak meghallgatni a földön szólót, nem menekültek meg, sokkal kevésbé mi, ha elfordulunk attól, aki a mennyből szól hozzánk! Az ő szava akkor megrendítette a földet, most pedig ígéretet tesz: »Még egyszer megrendítem nemcsak a földet, hanem az eget is«. (Agg 2,6G) Ez a »Még egyszer« a változékony dolgok eltűnésére utal, hogy megmaradjanak azok, amelyek rendíthetetlenek.
Mivel tehát rendíthetetlen országot nyertünk, őrizzük meg a kegyelmet, hogy általa Istennek tetsző módon, tisztelettel és félelemmel szolgáljunk, mert emésztő tűz a mi Istenünk. (MTörv 4,24)
Felhívás az igaz keresztény életre 13 A testvéri szeretet maradjon meg bennetek! Ne feledkezzetek meg a vendégszeretetről, mert általa egyesek tudtukon kívül angyalokat fogadtak be szállásra. Emlékezzetek meg a foglyokról, mintha ti is velük együtt foglyok volnátok, és azokról, akiket nyomorgatnak, mint akik magatok is testben vagytok. Tisztességes legyen a házasság mindenben, és szeplőtlen a házaságy; mert a paráznákat és a házasságtörőket megítéli Isten.
Legyen viselkedésetek fösvénység nélkül való, elégedjetek meg azzal, amitek van; mert ő mondta:
»Nem hagylak el, s nem távozom el tőled«, (MTörv 31,6.8)
ezért bizalommal mondhatjuk:            »Az Úr az én segítőm, nem félek,
                                            ember mit is tehetne ellenem?«
            
            
                (Zsolt 118,6G)
            
        
    
A jótékonyságról pedig és a javak elosztásáról ne feledkezzetek meg, mert az ilyen áldozatok tetszenek Istennek.
Engedelmeskedjetek elöljáróitoknak, és vessétek magatokat alá nekik, hiszen úgy őrködnek ők fölöttetek, mint akik számot fognak adni lelketekért, hadd tegyék ezt örömmel és ne sóhajtva, mert ez nem szolgálna javatokra.
Imádkozzatok értünk, hiszen bízunk abban, hogy tiszta a lelkiismeretünk, és mindenben jól akarunk eljárni. Annál inkább kérlek titeket, tegyetek így, hogy mielőbb visszakapjatok.
Befejezés: áldások és köszöntések: 13,20-25
A békesség Istene pedig, aki a mi Urunkat, Jézust, a juhok nagy pásztorát a halálból kivezette az örök szövetség vérében, (Iz 63,11; Zak 9,11; Iz 55,3) tegyen alkalmassá titeket minden jóra, hogy megtegyétek az ő akaratát. Azt munkálja bennünk, ami előtte kedves, Jézus Krisztus által, akié a dicsőség örökkön örökké! Ámen.Kérlek titeket, testvérek, vegyétek jó néven az intés igéjét; mert röviden írtam nektek. Tudjátok meg, hogy Timóteus testvérünk kiszabadult. Ha nemsokára eljön, meg foglak vele látogatni benneteket. Üdvözöljétek összes elöljáróitokat és minden szentet! Üdvözölnek titeket az itáliai testvérek!
Kegyelem mindnyájatokkal!
Jegyzetek
13,11 Az engesztelés napján (Lev 16,27) a főpap a feláldozott állatok vérével meghintette a Szentek Szentjét. A kivonulás időszakában az áldozatok tetemét a táboron kívül, a templom felépülése után pedig Jeruzsálem falain kívül elégették. Mindez előképe volt Krisztus áldozatának, amely a Kálvária-hegyen, a kapun kívül, Jeruzsálem falain kívül valósult meg.