12
Ezért tehát mi is, akiket a tanúknak ekkora sokasága vesz körül, tegyünk le minden terhet és a bennünket megkörnyékező bűnt, és állhatatosan fussuk meg az előttünk levő pályát!
Szegezzük tekintetünket Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére, aki az előtte lévő öröm helyett a gyalázattal nem törődve szenvedte el a keresztet, és helyet foglalt Isten trónjának jobbján.
Gondoljatok őrá, aki a bűnösök részéről ilyen ellenségeskedést viselt el, hogy lelketekben megfáradva el ne csüggedjetek!
A bűn elleni harcban még nem álltatok ellen egészen véretek ontásáig. Elfeledkeztetek a bátorításról, amely nektek mint fiaknak szól: Fiam, ne vedd kevésbe az Úr fegyelmezését, és ne csüggedj el, ha megfedd téged, mert akit szeret az Úr, azt megfegyelmezi, és megbünteti minden fiát, akit elfogad.
Amit elviseltek, fegyelmeteket szolgálja: Isten úgy bánik veletek, mint fiaival. Hát milyen fiú az, akit nem fegyelmez az apja? Ha pedig fegyelmezés nélkül maradtok – amelyben mindenki részesül –, akkor fattyak vagytok, nem fiak. Továbbá test szerinti atyáink fegyelmeztek bennünket, és mi tiszteletben tartottuk őket. Nem kell-e sokkal inkább engedelmeskednünk a lelkek Atyjának, hogy éljünk? Ők néhány napig a saját elgondolásuk szerint fegyelmeztek, ő pedig a javunkra teszi ezt, hogy szentségében részesüljünk. Amikor arra kerül a sor, semmiféle fegyelmezés nem látszik örvendetesnek, hanem keservesnek, később azonban az igazság és a béke gyümölcsét hozza azoknak, akik megedződtek általa. Ezért erősítsétek meg a lankadt kezeket és a megroggyant térdeket! Egyenes ösvényeken járjatok, hogy a sánta meg ne botoljon, hanem inkább meggyógyuljon!
A békét keressétek mindenki iránt, valamint a megszentelődést, ami nélkül senki sem látja meg az Urat! Ügyeljetek arra, hogy senki se legyen híján Isten kegyelmének, nehogy valami keserű gyökér felnövekedve kárt okozzon, és sokakat megfertőzzön! Ne legyen senki parázna vagy istentelen, mint Ézsau, aki egyetlen tál ételért eladta elsőszülöttségi jogát! Hiszen tudjátok, hogy később, amikor örökölni akarta az áldást, elutasították, és már lehetetlen volt helyrehoznia a dolgot, noha könnyek között könyörgött.
Ti nem tapintható hegyhez és lángoló tűzhöz járultatok, sem homályhoz, sötétséghez, szélvészhez vagy trombitaharsogáshoz és szózatok hangjához. Akik ezt hallották, kérték, hogy ne szóljon többé hozzájuk. Nem bírták ugyanis elviselni a parancsot: „Még ha állat érinti is a hegyet, meg kell kövezni!” És olyan félelmetes volt a látvány, hogy Mózes is így szólt: Félelem fogott el, és remegek. Ti Sion hegyéhez járultatok, és az élő Isten városához, a mennyei Jeruzsálemhez és az angyalok tízezreihez, a mennyben számon tartott elsőszülöttek ünnepi sokadalmához és gyülekezetéhez, mindenek bírájához, Istenhez és a tökéletességre jutott igazak lelkeihez, az új szövetség közvetítőjéhez, Jézushoz és a meghintés véréhez, amely hathatósabban beszél, mint Ábelé.
Vigyázzatok, el ne utasítsátok azt, aki szól! Mert ha azok nem menekültek meg, akik elutasították azt, aki a földön adott figyelmeztetést, mennyivel kevésbé menekülünk meg mi, ha elfordulunk attól, aki a mennyből szól hozzánk. Akkor hangja csak a földet rendítette meg, most azonban ezt ígéri: Még egyszer megrendítem nemcsak a földet, hanem a mennyet is. A „még egyszer” pedig azok pusztulását jelenti, amik mint teremtett dolgok megrendülhetnek, hogy megmaradjanak a rendíthetetlenek. Bennünk tehát, akik egy rendíthetetlen országot kaptunk, legyen hála, és ezzel szolgáljunk Istennek tetsző módon, tiszteletteljes félelemmel. Istenünk ugyanis emésztő tűz.
13 Maradjatok meg a testvéri szeretetben! Ne hanyagoljátok el a vendégszeretetet, mert ezáltal egyesek tudtukon kívül angyalokat láttak vendégül! Emlékezzetek meg a foglyokról, mintha fogolytársaik volnátok; a meggyötörtekről, mintha titeket gyötörtek volna meg! Legyen megbecsült a házasság mindenki előtt, és a házasélet tiszta! A paráznákra és a házasságtörőkre ugyanis Isten ítélete vár. Ne legyetek pénzsóvárak, érjétek be azzal, amitek van, hiszen ő maga mondta: Bizony nem maradok el tőled, és téged el nem hagylak. Ezért bizakodva mondjuk: Az Úr a segítségem, nem félek, ember mit árthat nekem?
Emlékezzetek meg vezetőitekről, akik az Isten igéjét hirdették nektek! Figyeljetek életük végére, és kövessétek hitüket! Jézus Krisztus ugyanaz tegnap, ma és mindörökké. Ne hagyjátok magatokat félrevezetni különféle idegen tanításoktól! Az a jó ugyanis, ha a kegyelemtől erősödik meg a szív, nem pedig ételektől, mert azoknak semmi hasznát nem veszik azok, akik a rájuk vonatkozó előírásokat követik. Van oltárunk, amelyről nincs joguk enni azoknak, akik a sátorban szolgálnak. Azoknak az állatoknak a testét, amelyek vérét a főpap a szentélybe viszi a bűnért, elégetik a táboron kívül. Ezért Jézus is, hogy megszentelje a népet tulajdon vére által, a kapun kívül szenvedett. Menjünk ki hát hozzá a táboron kívülre hordozva gyalázatát! Ugyanis nincs itt maradandó városunk, hanem az eljövendőt keressük. Általa vigyük mindenkor Isten elé a dicsőítés áldozatát: az őt megvalló ajkak gyümölcsét! Ne feledkezzetek meg a kölcsönös jótékonyságról és a közösség építéséről! Isten előtt ugyanis az ilyen áldozatok kedvesek. Engedelmeskedjetek vezetőiteknek, és hallgassatok rájuk, mert ők vigyáznak lelketekre tudván, hogy erről számot kell majd adniuk. Hadd tegyék ezt örömmel, és ne sóhajtozva, mert ez nem válnék javatokra!
Imádkozzatok értünk! Meg vagyunk ugyanis győződve arról, hogy lelkiismeretünk tiszta, hiszen mindenben helyesen akarunk eljárni. Arra buzdítalak benneteket, hogy főként azért imádkozzatok, hogy mielőbb visszajussak hozzátok.
A békesség Istene, aki az örök szövetség vére által visszahozta a halottak közül a mi Urunkat, Jézust, a juhok nagy pásztorát, tegyen készségessé titeket minden jóra, hogy teljesítsétek akaratát! Munkálja bennünk azt, ami kedves előtte Jézus Krisztus által, akinek dicsőség örökkön[-örökké]! Ámen.
Kérlek benneteket, testvérek, fogadjátok meg e buzdító szót, hiszen csak röviden írtam nektek!
Tudjátok, hogy Timóteus testvérünk kiszabadult, és amennyiben hamarosan megjön, meglátogatlak titeket vele együtt.
Köszöntsétek vezetőiteket és mind a szenteket! Köszöntenek titeket a testvérek Itáliából.
Kegyelem mindnyájatokkal!
A bűn elleni harcban még nem álltatok ellen egészen véretek ontásáig. Elfeledkeztetek a bátorításról, amely nektek mint fiaknak szól: Fiam, ne vedd kevésbe az Úr fegyelmezését, és ne csüggedj el, ha megfedd téged, mert akit szeret az Úr, azt megfegyelmezi, és megbünteti minden fiát, akit elfogad.
Amit elviseltek, fegyelmeteket szolgálja: Isten úgy bánik veletek, mint fiaival. Hát milyen fiú az, akit nem fegyelmez az apja? Ha pedig fegyelmezés nélkül maradtok – amelyben mindenki részesül –, akkor fattyak vagytok, nem fiak. Továbbá test szerinti atyáink fegyelmeztek bennünket, és mi tiszteletben tartottuk őket. Nem kell-e sokkal inkább engedelmeskednünk a lelkek Atyjának, hogy éljünk? Ők néhány napig a saját elgondolásuk szerint fegyelmeztek, ő pedig a javunkra teszi ezt, hogy szentségében részesüljünk. Amikor arra kerül a sor, semmiféle fegyelmezés nem látszik örvendetesnek, hanem keservesnek, később azonban az igazság és a béke gyümölcsét hozza azoknak, akik megedződtek általa. Ezért erősítsétek meg a lankadt kezeket és a megroggyant térdeket! Egyenes ösvényeken járjatok, hogy a sánta meg ne botoljon, hanem inkább meggyógyuljon!
A békét keressétek mindenki iránt, valamint a megszentelődést, ami nélkül senki sem látja meg az Urat! Ügyeljetek arra, hogy senki se legyen híján Isten kegyelmének, nehogy valami keserű gyökér felnövekedve kárt okozzon, és sokakat megfertőzzön! Ne legyen senki parázna vagy istentelen, mint Ézsau, aki egyetlen tál ételért eladta elsőszülöttségi jogát! Hiszen tudjátok, hogy később, amikor örökölni akarta az áldást, elutasították, és már lehetetlen volt helyrehoznia a dolgot, noha könnyek között könyörgött.
Ti nem tapintható hegyhez és lángoló tűzhöz járultatok, sem homályhoz, sötétséghez, szélvészhez vagy trombitaharsogáshoz és szózatok hangjához. Akik ezt hallották, kérték, hogy ne szóljon többé hozzájuk. Nem bírták ugyanis elviselni a parancsot: „Még ha állat érinti is a hegyet, meg kell kövezni!” És olyan félelmetes volt a látvány, hogy Mózes is így szólt: Félelem fogott el, és remegek. Ti Sion hegyéhez járultatok, és az élő Isten városához, a mennyei Jeruzsálemhez és az angyalok tízezreihez, a mennyben számon tartott elsőszülöttek ünnepi sokadalmához és gyülekezetéhez, mindenek bírájához, Istenhez és a tökéletességre jutott igazak lelkeihez, az új szövetség közvetítőjéhez, Jézushoz és a meghintés véréhez, amely hathatósabban beszél, mint Ábelé.
Vigyázzatok, el ne utasítsátok azt, aki szól! Mert ha azok nem menekültek meg, akik elutasították azt, aki a földön adott figyelmeztetést, mennyivel kevésbé menekülünk meg mi, ha elfordulunk attól, aki a mennyből szól hozzánk. Akkor hangja csak a földet rendítette meg, most azonban ezt ígéri: Még egyszer megrendítem nemcsak a földet, hanem a mennyet is. A „még egyszer” pedig azok pusztulását jelenti, amik mint teremtett dolgok megrendülhetnek, hogy megmaradjanak a rendíthetetlenek. Bennünk tehát, akik egy rendíthetetlen országot kaptunk, legyen hála, és ezzel szolgáljunk Istennek tetsző módon, tiszteletteljes félelemmel. Istenünk ugyanis emésztő tűz.
13 Maradjatok meg a testvéri szeretetben! Ne hanyagoljátok el a vendégszeretetet, mert ezáltal egyesek tudtukon kívül angyalokat láttak vendégül! Emlékezzetek meg a foglyokról, mintha fogolytársaik volnátok; a meggyötörtekről, mintha titeket gyötörtek volna meg! Legyen megbecsült a házasság mindenki előtt, és a házasélet tiszta! A paráznákra és a házasságtörőkre ugyanis Isten ítélete vár. Ne legyetek pénzsóvárak, érjétek be azzal, amitek van, hiszen ő maga mondta: Bizony nem maradok el tőled, és téged el nem hagylak. Ezért bizakodva mondjuk: Az Úr a segítségem, nem félek, ember mit árthat nekem?
Emlékezzetek meg vezetőitekről, akik az Isten igéjét hirdették nektek! Figyeljetek életük végére, és kövessétek hitüket! Jézus Krisztus ugyanaz tegnap, ma és mindörökké. Ne hagyjátok magatokat félrevezetni különféle idegen tanításoktól! Az a jó ugyanis, ha a kegyelemtől erősödik meg a szív, nem pedig ételektől, mert azoknak semmi hasznát nem veszik azok, akik a rájuk vonatkozó előírásokat követik. Van oltárunk, amelyről nincs joguk enni azoknak, akik a sátorban szolgálnak. Azoknak az állatoknak a testét, amelyek vérét a főpap a szentélybe viszi a bűnért, elégetik a táboron kívül. Ezért Jézus is, hogy megszentelje a népet tulajdon vére által, a kapun kívül szenvedett. Menjünk ki hát hozzá a táboron kívülre hordozva gyalázatát! Ugyanis nincs itt maradandó városunk, hanem az eljövendőt keressük. Általa vigyük mindenkor Isten elé a dicsőítés áldozatát: az őt megvalló ajkak gyümölcsét! Ne feledkezzetek meg a kölcsönös jótékonyságról és a közösség építéséről! Isten előtt ugyanis az ilyen áldozatok kedvesek. Engedelmeskedjetek vezetőiteknek, és hallgassatok rájuk, mert ők vigyáznak lelketekre tudván, hogy erről számot kell majd adniuk. Hadd tegyék ezt örömmel, és ne sóhajtozva, mert ez nem válnék javatokra!
Imádkozzatok értünk! Meg vagyunk ugyanis győződve arról, hogy lelkiismeretünk tiszta, hiszen mindenben helyesen akarunk eljárni. Arra buzdítalak benneteket, hogy főként azért imádkozzatok, hogy mielőbb visszajussak hozzátok.
A békesség Istene, aki az örök szövetség vére által visszahozta a halottak közül a mi Urunkat, Jézust, a juhok nagy pásztorát, tegyen készségessé titeket minden jóra, hogy teljesítsétek akaratát! Munkálja bennünk azt, ami kedves előtte Jézus Krisztus által, akinek dicsőség örökkön[-örökké]! Ámen.
Kérlek benneteket, testvérek, fogadjátok meg e buzdító szót, hiszen csak röviden írtam nektek!
Tudjátok, hogy Timóteus testvérünk kiszabadult, és amennyiben hamarosan megjön, meglátogatlak titeket vele együtt.
Köszöntsétek vezetőiteket és mind a szenteket! Köszöntenek titeket a testvérek Itáliából.
Kegyelem mindnyájatokkal!