LEVÉL A ZSIDÓKNAK
A Fiú, mint az isteni ígéret beteljesedése: 1,1-4,13
A Fiú és az angyalok 1 1Sokszor és sokféle módon szólt hajdan Isten az atyákhoz a próféták által, ezekben a végső napokban pedig Fia által szólt hozzánk, akit a mindenség örökösévé rendelt, aki által a világokat is teremtette, 3s aki – mivel az ő dicsőségének fénye és lényegének képmása, és mindent fenntart hatalmának igéjével –, miután a bűnöktől megtisztulást szerzett, a Fölség jobbján ül a magasságban. (Zsolt 110,1) Annyival kiválóbb lett az angyaloknál, amennyivel különb nevet örökölt náluk.Hiszen melyik angyalnak mondta valaha:
»Fiam vagy te,
a mai napon nemzettelek téged«?
És ismét: »Én Atyja leszek,
ő pedig a fiam lesz?«
(Zsolt 2,7;2 Sám 7,14)
»És hódol előtte Isten minden angyala!«
(MTörv 32,43G)
»Aki angyalait szelekké teszi,
és szolgáit tűznek lángjává«.
(Zsolt 104,4G)
»A te trónod, Isten, örökkön örökké áll;
országod jogara az igazság jogara.
Szeretted az igazságosságot és gyűlölted a gonoszságot;
azért kent fel téged, Isten, a te Istened,
az öröm olajával társaid felett«.
(Zsolt 45,7-8G)
És:
»Kezdetben te, Uram, megvetetted a föld alapját,
és az egek a te kezed művei.
Elmúlnak ezek, de te megmaradsz;
és mint a ruha, mind elavulnak,
összegöngyölöd őket, mint egy köntöst,
és elváltoznak, mint a ruha;
te azonban ugyanaz vagy,
és éveid el nem fogynak«.
(Zsolt 102,26-28)
»Jobbom felől foglalj helyet,
míg lábad zsámolyává teszem ellenségeidet«?
(Zsolt 110,1)
Isten tanúsága a Fiúról 2 Ezért még inkább figyelnünk kell mindarra, amit hallottunk, hogy valamiképpen el ne sodródjunk. Mert ha már az angyalok által hirdetett ige is olyan hatalmas volt, hogy minden bűn és engedetlenség elnyerte igazságos, megérdemelt büntetését, hogyan fogunk megmenekülni mi, ha nem törődünk ilyen nagy üdvösséggel? Ezt, miután kezdetét vette az Úr tanításával, azok, akik hallották, megerősítették számunkra, és velük együtt Isten is tanúságot tett róla jelekkel és csodákkal, akarata szerint sokféle erőmegnyilvánulással és a Szentlélek közléseivel.
A Fiú leereszkedése és felmagasztalása Mert nem angyaloknak vetette alá Isten az eljövendő világot, amelyről beszélünk. Az egyik helyen valaki tanúságot tett erről:
»Mi az ember, hogy megemlékezel róla,
s az ember fia, hogy meglátogatod?
Kevéssel tetted őt kisebbé az angyaloknál;
dicsőséggel és tisztelettel koronáztad,
és mindent a lábai alá vetettél«.
(Zsolt 8,5-7)
10Mert illett ahhoz, akiért és aki által minden van, s aki sok fiat vezet a dicsőségbe, hogy üdvösségük szerzőjét szenvedés által vezesse el a tökéletességre. Mert aki megszentel és akik megszentelődnek, egytől vannak mindnyájan. Ezért nem szégyelli őket testvéreinek nevezni, amikor így szól:
»Hirdetem nevedet testvéreimnek;
a közösségben dicsérni foglak téged«.
(Zsolt 22,23)
És ismét:
»Bízni fogok őbenne«.
»Íme, én és gyermekeim,
akiket Isten nekem adott«.
(Iz 8,17;Iz 8,18 G)
Jegyzetek
1,1 Isten, a kinyilatkoztatás forrása, fokozatosan közölte titkait a pátriárkákkal és a prófétákkal, majd kinyilatkoztatta önmagát, saját benső titkait és az üdvösség és isteni irgalom tervét Fiának, Jézusnak a személye, tanítása és élete által. Jézus tehát az Atyaisten dicsőségének fénye és lényegének képmása, mert ő mutatja meg nekünk Isten gazdagságát.
1,3 Jézus nagyságát fejezik ki és foglalják össze az ószövetségi idézetek: Isten Fia, Teremtő, Kinyilatkoztató, Üdvözítő.
2,10 Illett: a helyettesítő szenvedés titka tárul fel: Jézus Krisztus helyettesít bennünket, és helyrehozza a bűnök által felborult rendet. Isten az emberek megmentésének ezt a módját választotta, és irgalmának ez felelt meg leginkább, s az ő igazságossága sem szenvedett csorbát.