1
Minekutána az Isten sok rendben és sokféleképen szólott hajdan az atyáknak a próféták által, ez utolsó időkben szólott nékünk Fia által,
(4Móz 12,6.7)
A kit tett mindennek örökösévé, a ki által a világot is teremtette,
(Ján 1,1.3; Kol 1,16)
A ki az ő dicsőségének visszatükröződése, és az ő valóságának képmása, a ki hatalma szavával fentartja a mindenséget, a ki minket bűneinktől megtisztítván, üle a Felségnek jobbjára a magasságban,
(Márk 16,19; Fil 2,9.11;Ján 1,29)
Annyival kiválóbb lévén az angyaloknál, a mennyivel különb nevet örökölt azoknál.
(Zsid 5,5)
Mert kinek mondotta valaha az angyalok közül: Én Fiam vagy te, én ma szűltelek téged? és ismét: Én leszek néki Atyja és ő lesz nékem Fiam?
(Zsolt 2,7;2Sám 7,14)
Viszont mikor behozza az ő elsőszülöttét a világba, így szól: És imádják őt az Istennek minden angyalai.
(Zsolt 97,7; Jel 5,11-13)
És bár az angyalokról így szól: Ki az ő angyalait szelekké teszi és az ő szolgáit tűz lángjává,
(Zsolt 104,4)
Ámde a Fiúról így: A te királyi széked óh Isten örökkön örökké. Igazságnak pálczája a te országodnak pálczája.
(Róm 9,5)
Szeretted az igazságot és gyűlölted a hamisságot: annakokáért felkent téged az Isten, a te Istened, örömnek olajával a te társaid felett.
(Zsolt 45,8)
És: Te Uram kezdetben alapítottad a földet és a te kezeidnek művei az egek;
(Zsolt 102,26.27)
Azok elvesznek, de te megmaradsz, és mindazok, mint a ruha megavulnak.
(Zsid,1 11. 12.)
És palástként összehajtod azokat és elváltoznak, te pedig ugyanaz vagy és a te esztendeid el nem fogynak.
(1Ján 2,1)
Melyik angyalnak mondotta pedig valaha: Ülj az én jobbkezem felől, míglen ellenségeidet lábaidnak zsámolyává teszem?
(Zsolt 110,1)
Avagy nem szolgáló lelkek-é mindazok, elküldve szolgálatra azokért, a kik örökölni fogják az idvességet?
(Gal 4,4.5)
2
Annakokáért annál is inkább szükséges nékünk a hallottakra figyelmeznünk, hogy valaha el ne sodortassunk.
(1Móz 3,19)
Mert ha az angyaloktól hirdetett beszéd erős volt és minden bűn és engedetlenség elvette igazságos büntetését:
(Csel 7,53;5Móz 27,26)
Mimódon menekedünk meg mi, hogyha nem törődünk ily nagy idvességgel? a melyet, miután kezdetben hirdetett az Úr, azok, a kik hallották, biztosítottak számunkra,
(Mát 4,17)
Velök együtt bizonyságot tevén arról az Isten, jelekkel meg csodákkal és sokféle erőkkel s a Szent Léleknek közléseivel az ő akarata szerint.
(Csel 3,6-9;5,3-5;Csel 8,15-17)
Mert nem angyaloknak vetette alá a jövendő világot, a melyről szólunk.
(Zsid 12,28; Luk 10,9)
Sőt bizonyságot tett valahol valaki, mondván: Micsoda az ember, hogy megemlékezel ő róla, avagy az embernek fia, hogy gondod van reá?
(Zsolt 8,5-7)
Kisebbé tetted őt rövid időre az angyaloknál, dicsőséggel és tisztességgel megkoronáztad őt és úrrá tetted kezeid munkáin,
(Zsolt 40,7-9)
Mindent lábai alá vetettél. Mert azzal, hogy néki mindent alávetett, semmit sem hagyott alávetetlenül: de most még nem látjuk, hogy néki minden alávettetett.
(Mát 28,18; Eféz 1,20-22)
Azt azonban látjuk, hogy Jézus, a ki egy kevés időre kisebbé tétetett az angyaloknál, a halál elszenvedéséért dicsőséggel és tisztességgel koronáztatott meg, hogy az Isten kegyelméből mindenkiért megízlelje a halált.
(Fil 2,9-11;1Ján 2,2)
Mert illendő vala, hogy a kiért minden és a ki által minden, sok fiakat vezérelvén dicsőségre, az ő idvességök fejedelmét szenvedések által tegye tökéletessé.
(Luk 24,26.46;Csel 3,15)
Mert a megszentelő és a megszenteltek egytől valók mindnyájan, a mely oknál fogva nem szégyenli őket atyjafiainak hívni,
(Zsid 10,10.14)
Mondván: Hirdetem a te nevedet az én atyámfiainak, az anyaszentegyháznak közepette dícséretet mondok néked.
(Zsolt 22,23)
És ismét: Én ő benne bízom; és ismét: Ímhol vagyok én és a gyermekek, a kiket az Isten nékem adott.
(Zsolt 18,3;Ésa 8,18)
Mivel tehát a gyermekek testből és vérből valók, ő is hasonlatosképen részese lett azoknak, hogy a halál által megsemmisítse azt, a kinek hatalma van a halálon, tudniillik az ördögöt,
(Róm 1,3;2Tim 1,10)
És megszabadítsa azokat, a kik a haláltól való félelem miatt teljes életökben rabok valának.
(1Kor 15,25.26)
Mert nyilván nem angyalokat karolt fel, hanem az Ábrahám magvát karolta fel.
(Zsid 4,1)
Annakokáért mindenestől fogva hasonlatosnak kellett lennie az atyafiakhoz, hogy könyörülő legyen és hív főpap az Isten előtt való dolgokban, hogy engesztelést szerezzen a nép bűneiért.
(Fil 2,7.8)
Mert a mennyiben szenvedett, ő maga is megkísértetvén, segíthet azokon, a kik megkísértetnek.
(Zsid 4,15)