Siessetek, menjetek fel atyámhoz, és mondjátok neki: ’Ezt üzeni a fiad, József: Isten Egyiptom egész földjének urává tett engem! Ne késlekedj, gyere le hozzám! 10Gósen földjén fogsz majd lakni, a közelemben leszel, te és a fiaid, s fiaidnak fiai, juhaid és marháid, és mindened, amid van. Én pedig ellátlak ott élelemmel – mert még öt esztendő van hátra az éhínségből –, hogy el ne vessz házad népével és mindeneddel együtt, amid van!‘ Íme, saját szemetek és testvérem, Benjamin szeme látja, hogy én beszélek hozzátok. Mondjátok el atyámnak minden dicsőségemet, és mindazt, amit Egyiptomban láttatok! Siessetek, hozzátok el hozzám!«
Azután Benjaminnak, az öccsének a nyakába borult, megölelte, és sírt. Ugyanúgy sírt Benjamin is a nyakába borulva. Majd a többi testvérét is megcsókolta József, átölelte őket és sírt. Erre aztán szóba mertek állni vele.
Amikor tudomást szereztek erről, a szokásos szóbeszéd által elterjedt a király udvarában: »Eljöttek József testvérei!« Örült neki a fáraó, és egész házanépe. Sőt, meghagyta Józsefnek, hogy parancsolja meg testvéreinek: »Rakodjatok fel a teherhordó állataitokra, menjetek el Kánaán földjére, és hozzátok el onnan atyátokat és rokonságotokat, és jöjjetek el hozzám! Nektek adom Egyiptom minden javát, úgyhogy majd ennek a földnek a javából éltek. Parancsold meg azt is: vigyetek magatokkal szekereket Egyiptom földjéről, hogy elhozhassátok gyermekeiteket és feleségeiteket! Hozzátok atyátokat, és siessetek, gyertek minél előbb! Ne sajnáljatok semmit a holmitokból, mert Egyiptomnak minden java a tiétek lesz!«
Úgy is tettek Izrael fiai, ahogy parancsolták nekik. József pedig a fáraó parancsa szerint szekereket adott nekik, és ennivalót az útra. Hozatott mindegyiküknek két-két rend ruhát is, Benjaminnak pedig háromszáz ezüstöt és öt drága ruhát adott. Apjának is küldött tíz szamarat, amelyek Egyiptom mindenféle javaiból vittek, és ugyanannyi nőstény szamarat, megrakva gabonával és útravaló kenyérrel. Aztán elbocsátotta testvéreit. Amikor elindultak, azt mondta nekik: »Ne veszekedjetek az úton!«
Azok felmentek Egyiptomból, eljutottak Kánaán földjére apjukhoz, Jákobhoz, és elmondták neki: »József él, és ő uralkodik Egyiptom egész földjén!« Apjuk szíve azonban hideg maradt, mert nem hitt nekik. De amikor elbeszélték József minden szavát, amit mondott nekik, és látta a szekereket, s mindazt, amit küldött, hogy elvigyék őt, feléledt a lelke, és így szólt: »Elég nekem, ha József fiam még él! Elmegyek, hadd lássam, mielőtt meghalok!«
Jákob családja Egyiptomban 46 1El is indult Izrael mindenével, amije volt. Amikor eljutott Beersebába, ott áldozati állatokat vágott atyja, Izsák Istenének. Hallotta, hogy Isten szólítja őt éjszakai látomásban, és azt mondja neki: »Jákob, Jákob!« Ő így felelt: »Itt vagyok!« Isten azt mondta neki: »Én vagyok Isten, atyád Istene! Ne félj, csak menj le Egyiptomba, mert ott nagy nemzetté teszlek téged! Lemegyek oda veled, és amikor majd visszatérsz, felhozlak onnan. József fogja lezárni a szemedet saját kezével.«
Fölkerekedett erre Jákob Beersebából. Fiai feltették őt gyermekeikkel és feleségeikkel együtt azokra a szekerekre, amelyeket a fáraó küldött, hogy elhozzák rajtuk az idős embert 6és mindenét, amit Kánaán földjén szerzett. El is jutott Egyiptomba Jákob minden utódával: fiaival, unokáival, lányaival és egész nemzetségével együtt.
Izrael fiainak neve, akik vele és gyermekeikkel Egyiptomba bementek, a következő volt.
Az elsőszülött Rúben. Rúben fiai: Hénok, Fállu, Ezron és Kármi.
Simeon fiai: Jámuel, Jámin, Áhod, Jákin, Szohár és Saul, a kánaáni asszony fia.
Lévi fiai: Gerson, Kaát és Merári.
Júda fiai: Her, Onán, Sela, Fáresz és Zára. Her és Onán azonban meghalt Kánaán földjén. Fáresznek ezek a fiai születtek: Ezron és Hámul.
Isszakár fiai: Tóla, Fúa, Jasúb és Semron.
Zebulon fiai: Száred, Élon és Jáhelél.
Ezek Lea fiai, akiket Paddan-Arámban szült, éppúgy, mint Dínát, a lányát. Fiainak és lányainak száma összesen harminchárom.
Gád fiai: Széfion, Hággi, Súni, Eszebon, Heri, Árodi és Áreli.
Áser fiai: Jimna, Jisva, Jisvi és Béria, a nővérük pedig Sára. Béria fiai: Héber és Melkiel.
Ezek Zilpának a fiai, akit Lábán adott Leának, a lányának. Ezeket szülte ő Jákobnak: tizenhat személyt.
Ráchelnek, Jákob feleségének a fiai: József és Benjamin. Józsefnek Egyiptom földjén ezek a fiai születtek, ezeket szülte neki Ászenet, Putifárnak, a heliopoliszi papnak a lánya: Manassze és Efraim.
Benjamin fiai: Bela, Bekor, Ásbel, Gera, Námán, Ehi, Rós, Mofím, Ofím és Áred.
Ezek Ráchel fiai, ezeket szülte Jákobnak; összesen tizennégy személy.
23Dán fia: Húsim.
Naftali fiai: Jásziel, Gúni, Jeszer és Sillem.
Ezek Bilha fiai, akit Lábán adott Ráchelnek, a lányának. Ezeket szülte ő Jákobnak; összesen hét személy.
Azok száma tehát, akik Jákobbal Egyiptomba bementek, és az ő ágyékából származtak, fiainak feleségein kívül, összesen hatvanhat. Ezenkívül József fiai, akik neki Egyiptom földjén születtek: két személy. Jákob házanépének létszáma tehát, amely Egyiptomba bement, összesen hetven volt.
Júdát közben előre küldte Józsefhez, hogy mondja meg neki, jöjjön elé Gósenbe. Amikor aztán Gósen földjére érkezett, József befogatott szekerébe, és felment apja elé Gósenbe. Amikor meglátta, a nyakába borult, átölelte és hosszan sírt. Izrael ekkor azt mondta Józsefnek: »Most már örömest halok meg, mert láttam arcodat, és életben hagylak itt téged.«
31Erre ő így szólt testvéreihez és apja egész házához: »Felmegyek, jelentem a fáraónak, és megmondom neki: Testvéreim és atyám házanépe, akik Kánaán földjén voltak, eljöttek hozzám. Juhpásztorok azok az emberek, és nyájak tenyésztésével foglalkoznak. Juhaikat és marháikat, s mindenüket, amijük csak volt, elhozták magukkal. Ha aztán majd ő hívat titeket, és megkérdezi: ‘Mi a foglalkozásotok?’ feleljétek azt: ‘Pásztoremberek vagyunk mi, szolgáid, ifjúságunktól kezdve a mai napig, mi is, mint atyáink.’ Ezt kell mondanotok, hogy Gósen földjén lakhassatok, mert az egyiptomiak minden juhpásztort utálnak.«
Jegyzetek
45,1 József megismerteti magát, és egyszersmind kimondja az események mélyebb értelmét: nem a testvérei gyűlölete, hanem Isten akarata vezette őt ide Egyiptomba, azért, hogy megmentsen sokakat.
45,8 Az „atya” szó itt főhivatalnokot jelent.
45,10 Gósen a mai Port Said és Suez között elterülő termékeny síkság.
46,1 Jákob Egyiptomba költözése Isten tervei szerint történik.
46,6 Papi hagyományból származó lista [P] az Egyiptomba leköltöző izraelitákról (vö. MTörv 10,22).
46,23 Husim itt tévesen áll Suham helyett (Szám 26,42).
46,31 E szerint a hagyomány szerint a fáraó nem tudott arról, hogy József meghívta családját. József eligazításokat ad a „kihallgatásra”.
Az én szívem is megremeg miatta
és felriad helyéről.
Halljátok csak hangja dörgését,
s a morajt, amely szájából kijön!
Kiengedi az egész ég alatt,
és villámát a föld szélei fölött;
utána hangja bömböl,
ő zeng fölséges szavával,
és nem tartja azt vissza,
amikor hangja megzendül.
Csodásan mennydörög szavával Isten,
olyan nagyokat művel, hogy fel nem foghatjuk.
Azt mondja a hónak: Hullj a földre!
S a téli esőnek és zápornak: Szakadjatok!
Pecsét alá helyezi minden ember kezét,
hogy mindannyian megismerjék műveit.
Behúzódik a vad a búvóhelyére,
és barlangjában marad.
Előjön a fergeteg a kamrákból,
s a hideg a sarkcsillag felől.
Jég áll össze Isten fuvallatától,
s a vizek tágassága összeszorul,
a felhő jégesőt hullat,
s a felleg az ő villámait szórja:
ide-oda cikáznak,
amerre akarata irányítja őket, hogy megtegyék mindazt,
amit nekik meghagyott,
szerte a föld kerekségén,
akár fenyítő pálcának földje számára,
akár kegyelemnek szánja őket bárhová.
Figyelj csak rám, Jób!
Állj meg és ügyelj Isten csodáira!
Érted-e, hogyan rendelkezik Isten az esővel,
hogy villogtassa felhője fényét?
Érted-e a felhő nagy útjait,
a tudásban Tökéletesnek csodáit?
Nemde ruháid melegek,
amikor a földet megfújja a déli szél!
Talán vele együtt te feszíted ki az egeket,
amelyek szilárdak, mintha ércből lennének öntve?
Jelentsd meg nekünk, mit mondjunk neki!
Mert mi sötétségtől vagyunk körülvéve!
Ki mondhatja neki, hogy ‘beszélni akarok’?
Ha mondaná is valaki, bizony megsemmisülne!
De most sohasem látott fény
ragyog föl hirtelen az ég felhőiben,
és szél kerekedik, amely elhajtja azokat;
aranyos fény jő észak felől,
félelmetes dicsfény van Isten körül.
A Mindenható, akit nem tudunk méltóképpen felfogni!
Nagy ő erőben és igazságban,
igazságos nagyon, akit nem lehet leírni!
Ezért félnek tőle az emberek!
Nem mernek rátekinteni mind, akik bölcseknek tartják magukat!«
ISTEN VÁLASZA: 38,1-41,26
Isten első beszéde: 38,1-40,2
A teremtés titka 38 1És felelt az Úr Jóbnak a fergetegből, és ezt mondta:
»Kicsoda az, aki elhomályosítja a gondviselést
belátás nélküli beszédével?
Övezd fel derekadat, mint férfihez illik,
én kérdezlek, te meg felelj nekem!
4 Hol voltál, amikor a föld alapjait megvetettem?
Jelentsd meg nekem, ha tudsz okosat!
Ki határozta meg méreteit? Hisz tudod!
Ki vont azon mérőzsinórt?
Mibe bocsátották alapzatát,
és ki tette le a sarkkövét,
miközben együttesen dicsértek engem a hajnali csillagok,
és ujjongtak az Isten fiai mindnyájan?
Ki zárta el a tengert kapukkal,
mikor kitört, s az anyaméhből előjött,
amikor felhővel ruháztam,
ködből pólyát adtam neki
és körülvettem határaimmal,
zárt és kapukat adtam neki,
és mondtam: Idáig jössz és nem mégy tovább!
Itt törjék meg hullámaid gőgje!
Vajon kirendelted-e már a reggelt, amióta megvagy,
és kijelölted-e a hajnalpír helyét,
hogy megragadja a földnek széleit
és lerázza róla a gonoszokat?
Hogy olyanná legyen az, mint a pecsétagyag,
és színeket öltsön, miként a ruha,
hogy elvegyék a gonoszoktól a világosságukat,
és megtörjék a felemelt kart?
Eljutottál-e a tenger mélységeibe?
Jártál-e az óceán fenekén?
Kitárultak-e előtted a halál kapui,
és láttad-e a halálárnyék portáit?
Szemlélted-e a földet széltében?
Jelentsd meg nekem mindezt, ha tudod!
Melyik út visz a világosság lakóhelyéhez,
és hol van a sötétség helye,
hogy mindegyiket határába elvezesd,
és tudd az ösvényt házához!?
Te ezt tudod, hisz akkor születtél,
és napjaid száma igen nagy!
Eljutottál-e a hó tárházához,
és láttad-e a jégeső raktárait,
amelyeket eltettem a szorongatás idejére,
a harc és a háború napjára?
Melyik út visz oda, ahol a világosság szétszóródik,
s a hőség a föld fölött eloszlik?
Ki hasított csatornát a sűrű zápornak
és utat a csattogó villámnak,
hogy lehulljon az eső olyan földre, ahol senki sem lakik,
a pusztára, ahol ember nem tartózkodik,
hogy a sivár sivatagot jóllakassa,
és zsenge füveket sarjasszon!?
Ki az atyja az esőnek?
Ki nemzette a harmat cseppjeit?
Kinek méhéből jött elő a jég,
és ki szülte az ég zúzmaráját?
Kővé merednek a vizek,
és befagy a mélység színe!
Együtt tudnád-e tartani a Fiastyúk ragyogó csillagait?
Vagy elbírnád-e oldani a Kaszás kötelékeit?
Elővezeted-e a hajnali csillagot idejében,
és felhozod-e az estcsillagot a föld fiai fölé?
Ismered-e az ég törvényeit,
és te határozod-e meg uralmát a földön?
Felemeled-e szavadat a felhőig,
hogy vizek bősége borítson el téged?
Útjukra küldöd-e a villámokat,
és jelentik-e neked megjövet: ‘Itt vagyunk’?
36 Ki helyezte a bölcsességet az emberek belsejébe,
vagy ki adott értelmet a kakasnak?
Ki számlálja meg a felhőket bölcsességgel?
Ki fekteti le az égnek tömlőit,
amikor a porból szilárd föld lesz,
s a rögök összetapadnak?
Ejtesz-e prédát az oroszlánnak,
és betöltöd-e kölykei étvágyát,
amikor búvóhelyükön meglapulnak
és odújukban leselkednek?
Ki készíti el a hollónak eledelét,
amikor fiókái Istenhez kiáltanak
és étel nélkül röpdösnek?
Jegyzetek
38,1 Maga Isten mutatkozik meg a viharban, amely megszokott módja az ószövetségi teofániáknak. Szemére veti Jóbnak, hogy túl gyakran fellebbezett hozzá. Jób problémáját azonban nem oldja meg: igazat ad ugyan neki barátainak vádjaival szemben, de őt magát szinte elsöpri saját hatalmának és bölcsességének leírásával.
38,4 A világegyetemet az akkori fogalmak szerint írja le: a föld szigetként emelkedik ki a vizek végtelenjéből; az égbolt egy óriási kupola, melyet hatalmas oszlopok tartanak; a nap és a hold, a két világító, amelyeknek saját házuk van az óceánt körülvevő és határoló hegyekben.
38,36 Sokféleképpen fordítják; a Jeruzsálemi Biblia például: „Ki helyezte a tudást az íbiszbe és ki ajándékozta a kakasnak az értelmet?” Ezeknek az állatoknak fontos szerepe volt az előrejelzésben: az íbiszek a Nílus áradást jelezték, a kakas pedig a hajnalt.
Fiam! Ügyelj szavaimra,
nyisd meg füleidet igéimnek!
Ne távozzanak szemed elől,
óvd őket szíved belsejében!
Mert életet adnak megtalálóiknak,
és gyógyulást az egész testnek.
Óvd a szívedet minden gonddal,
mert az élet ebből fakad!
Vesd el magadtól a száj hamisságát,
s az ajkak alattomosságát tartsd távol magadtól!
Szemed egyenesen nézzen,
és szempillád a lábad elé tekintsen!
Egyengesd lábad ösvényét,
és minden utad legyen céltudatos!
27 Le ne térj se jobbra, se balra,
fordítsd el lábadat a rossztól,
mert a jobbra vivő utat az Úr ismeri,
a balra tartók pedig gonoszak.
Ő azonban egyenesekké teszi ösvényeidet,
és útjaidat szerencsés véghez vezeti.
Jegyzetek
4,27 A két utolsó vers („mert a jobbra vivő utat”-tól kezdve) hiányzik a héber szövegben.