45
És nem tartóztathatá magát tovább József mindazok előtt, kik körűlötte állának és felkiálta: Vezessetek ki minden embert mellőlem. És nem marada senki nála, mikor megismerteté magát József az ő atyjafiaival.
És hangos sírásra fakada, úgy hogy meghallák az Égyiptombeliek, és meghallá a Faraó háznépe is.
(1Móz,45 16.)
És monda József az ő atyjafiainak: Én vagyok József, él-e még az én atyám? És nem felelhetének néki az ő atyjafiai, mert megrettentek vala tőle.
Monda azért József az ő atyjafiainak: Jőjjetek közelebb hozzám! És közelebb menének. Akkor monda: Én vagyok József, a ti testvéretek, kit eladtatok vala Égyiptomba.
(Csel 7,13)
És most ne bánkódjatok, és ne bosszankodjatok azon, hogy engem ide eladtatok; mert a ti megmaradástokért küldött el engem Isten ti előttetek.
(1Móz 50,20.21)
Mert immár két esztendeje, hogy éhség van e földön, de még öt esztendő van hátra, melyben sem szántás, sem aratás nem lesz.
(1Móz 41,54)
Az Isten küldött el engem ti előttetek, hogy míveljem a ti megmaradásotokat e földön, és hogy megmenthesselek titeket nagy szabadítással.
Nem ti küldöttetek azért engem ide, hanem az Isten, ki engem a Faraó atyjává tett, és egész házának urává, és Égyiptom egész földének fejedelmévé.
Siessetek és menjetek fel atyámhoz, és mondjátok néki: Ezt mondja a te fiad József: Az Isten engem egész Égyiptomnak urává tett, jőjj le én hozzám, ne késsél.
És Gósen földén lakozol, és én hozzám közel leszesz, mind te, mind fiaid, mind fiaidnak fiai, juhaid, barmaid, és mindened, a mid van.
És eltartalak ott téged, mert még öt esztendei éhség lesz, hogy tönkre ne juss te, és házadnépe, és semmi, a mid van.
És ímé a ti szemeitek látják, és az én atyámfiának Benjáminnak szemei, hogy az én szám szól hozzátok.
Beszéljétek hát el atyámnak minden én dicsőségemet Égyiptomban, és mindazt, a mit láttatok. És siessetek s hozzátok ide az én atyámat.
(Csel 7,14)
És nyakába borúla az ő öccsének Benjáminnak és síra; Benjámin is síra az ő nyakán.
És megcsókolá mind az ő testvéreit és síra ő rajtok; azután beszédbe ereszkedének vele az ő testvérei.
És eljuta a hír a Faraó házába is, mondván: Eljöttek a József atyjafiai; és tetszék e dolog mind a Faraónak, mind az ő szolgáinak.
(1Móz,45 2.)
És monda a Faraó Józsefnek: Mondd meg a te atyádfiainak: Ezt cselekedjétek: Terheljétek meg a ti barmaitokat, és eredjetek, menjetek el Kanaán földére;
És vegyétek fel atyátokat és házatok népét, és jőjjetek hozzám; és én néktek adom Égyiptom földének javát, hogy éljétek e földnek zsírját.
Ez is parancsolatúl legyen néked: Ezt míveljétek, vigyetek magatokkal Égyiptom földéről szekereket gyermekeitek és feleségeitek számára, és vegyétek fel atyátokat és jőjjetek.
A ti házi eszközeitekre pedig ne tekintsetek sóhajtva; mert egész Égyiptom földének a legjava a tiétek.
És aképen cselekedének Izráel fiai; és ada nékik József szekereket a Faraó parancsolatja szerint; és enni valót is ada nékik az útra.
Valamennyien valának, mindegyiknek ada egy-egy öltöző ruhát: Benjáminnak pedig ada háromszáz ezüst pénzt és öt öltöző ruhát.
Atyjának pedig külde ilyenképen: tíz szamarat égyiptomi javakkal terhelve, és tíz nőstény szamarat gabonával, kenyérrel és egyéb élelemmel terhelve, az ő atyjának az útra.
És elbocsátá az ő testvéreit, és elmenének, és monda nékik: Ne háborogjatok az úton.
Feljövének azért Égyiptomból: és eljutának Kanaán földére az ő atyjokhoz, Jákóbhoz.
És mikor tudtára adák, mondván: József még él, és hogy uralkodik egész Égyiptom földén; az ő szíve elalélt, mert nem hisz vala nékik.
Elbeszélék azért néki József minden beszédét, a melyeket velök beszélt vala, és látá a szekereket is, a melyeket József küldött vala, hogy őt elvigyék; akkor fölélede az ő atyjoknak, Jákóbnak lelke.
És monda Izráel: Elég nékem, hogy József az én fiam még él: lemegyek hát, hogy meglássam őt minekelőtte meghalok. 46
Elindula azért Izráel minden hozzá tartozóival és méne Beérsebába; és áldozék áldozatokat az ő atyja Izsák Istenének.
És szóla Isten Izráelnek éjjeli látomásban, és monda: Jákób, Jákób. Ő pedig monda: Ímhol vagyok.
És monda: Én vagyok az Isten, a te atyádnak Istene: Ne félj lemenni Égyiptomba: mert nagy néppé teszlek ott téged.
Én lemegyek veled Égyiptomba, és én bizonynyal fel is hozlak; és József fogja bé a te szemeidet.
Felkerekedék azért Jákób Beérsebából, és elvivék Izráel fiai Jákóbot az ő atyjokat, és gyermekeiket és feleségeiket a szekereken, melyeket a Faraó küldött vala érette.
(Csel 7,15)
És elvivék nyájaikat és szerzeményeiket, melyeket Kanaán földén szereztek vala, és jutának Égyiptomba Jákób és minden vele levő magva.
(Józs 24,4; Zsolt 105,23; Ésa 52,4)
Az ő fiait és fiainak fiait, az ő leányait, és fiainak leányait és minden vele levő magvát elvivé magával Égyiptomba.
Ezek pedig az Izráel fiainak nevei, kik bementek Égyiptomba: Jákób és az ő fiai: Jákóbnak elsőszülötte Rúben.
Rúben fiai pedig: Khánokh, Pallu, Kheczrón, Khármi.
(2Móz 6,14)
Simeon fiai pedig: Jemúel, Jámin, Ohad, Jákhin, Czóhár és Saul a kanaáni asszonynak fia.
(2Móz 6,15)
Lévi fiai pedig: Gerson, Kehát, Mérári.
(2Móz 6,16)
Júda fiai pedig: Hér, Ónán, Séla, Perecz, Zerákh; de megholt vala Hér és Ónán a Kanaán földén. Perecznek fiai pedig: Kheczrón és Khámul.
(1Móz 38,3-5;1Krón 2,5)
Izsakhár fiai pedig: Thóla, Puvah, Jób és Simrón.
Zebulon fiai pedig: Szered, Élon, Jákhleél.
Ezek Lea fiai, a kiket szűlt vala Jákóbnak Mésopotámiában, Dínával az ő leányával együtt. Fiainak és leányainak összes száma: harminczhárom lélek.
Gád fiai pedig: Czifjon, Khaggi, Súni, Eczbón, Héri, Aródi és Areéli.
Áser fiai pedig: Jimnáh, Jisváh, Jisvi, Beriha és Szerakh az ő húgok; Berihának fiai pedig: Khéber és Málkhiel.
(1Krón 7,30)
Ezek Zilpa fiai, kit Lábán adott vala Leának az ő leányának; és ő szűlé ezt a tizenhat lelket Jákóbnak.
Rákhelnek, Jákób feleségének fiai: József és Benjámin.
És születének Józsefnek Égyiptom földén Manasse és Efráim, a kiket Asznáth, Potiferának, On papjának leánya szűlt néki.
(1Móz 41,50-52)
Benjámin fiai pedig: Bela, Bekher, Asbél, Géra, Nahamán, Ekhi, Rós, Muppim, Khuppim és Ard.
Ezek Rákhel fiai, kik születtek Jákóbnak, mindössze tizennégy lélek.
Dán fia pedig: Khusim.
Nafthali fiai pedig: Jakhczeél, Gúni, Jéczer és Sillém.
(4Móz 26,48.49)
Ezek Bilha fiai, kit adott vala Lábán Rákhelnek az ő leányának; és ezeket szűlte Jákóbnak, mindössze hét lelket.
(1Móz 29,29)
Valamennyi Jákóbbal Égyiptomba jött lélek, kik az ő ágyékából származtak, a Jákób fiainak feleségeit nem számítva, mindössze hatvanhat lélek.
József fiai pedig, kik Égyiptomban születtek, két lélek. Jákób egész házanépe, mely Égyiptomba ment vala, hetven lélek.
(5Móz 10,22)
Júdát pedig elküldé maga előtt Józsefhez, hogy útmutatója legyen Gósen felé. És eljutának Gósen földére.
És befogata József az ő szekerébe, és eleibe méne Izráelnek az ő atyjának Gósenbe; s a mint maga előtt látá, nyakába borula, és síra az ő nyakán sok ideig.
És monda Izráel Józsefnek: Immár örömest meghalok, minekutána láttam a te orczádat, hogy még élsz.
József pedig monda az ő testvéreinek, és az ő atyja házanépének: Felmegyek és tudtára adom a Faraónak, és ezt mondom néki: Az én testvéreim és atyám háznépe, kik Kanaán földén valának, eljöttek én hozzám.
Azok az emberek pedig juhpásztorok, mert baromtartó nép valának, és juhaikat, barmaikat, és mindenöket valamijök van, elhozták.
S ha majd a Faraó hivat titeket és azt kérdi: Mi a ti életmódotok?
Azt mondjátok: Baromtartó emberek voltak a te szolgáid gyermekségünktől fogva mind ez ideig, mi is, mint a mi atyáink, hogy lakhassatok Gósen földén; mert minden juhpásztor utálatos az Égyiptombeliek előtt.
(1Móz 43,32)
37
Halljátok meg figyelmetesen az ő hangjának dörgését, és a zúgást, a mely az ő szájából kijön!
(2Sám 7,13-16;23,2.5)
Az egész ég alatt szétereszti azt, és villámát is a földnek széléig.
(Zsolt 29,3)
Utána hang zendül, az ő fenségének hangjával mennydörög, s nem tartja vissza azt, ha szava megzendült.
(Zsolt 97,6;1Móz 1,6)
Isten az ő szavával csudálatosan mennydörög, és nagy dolgokat cselekszik, úgy hogy nem érthetjük.
(Róm 1,20)
Mert azt mondja a hónak: Essél le a földre! És a zápor-esőnek és a zuhogó zápornak: Szakadjatok.
(Zsolt 147,16;148,8)
Minden ember kezét lepecsétli, hogy megismerje minden halandó, hogy az ő műve.
(Róm 10,18)
Akkor a vadállat az ő tanyájára húzódik, és az ő barlangjában marad.
Rejtekéből előjön a vihar, és az északi szelektől a fagy.
Isten lehellete által támad a jég, és szorul össze a víznek szélessége.
(Zsolt 147,17)
Majd nedvességgel öntözi meg a felleget, s áttöri a borulatot az ő villáma.
(Zsolt 119,105)
És az köröskörül forog az ő vezetése alatt, hogy mindazt megtegyék, a mit parancsol nékik, a föld kerekségének színén.
Vagy ostorul, ha földjének úgy kell, vagy áldásul juttatja azt.
(Jób 26,27.28)
Vedd ezt füledbe Jób, állj meg és gondold meg az Istennek csudáit.
(Jób,37 9. 2 Móz. 9,18. 23.)
Megtudod-é, mikor rendeli azt rájok az Isten, hogy villanjon az ő felhőjének villáma?
(3Móz 4,22)
Tudod-é, hogy miként lebegnek a felhők, vagy a tökéletes tudásnak csudáit érted-é?
(Zsolt 18,24.1Sám;25,22.33)
Miképen melegülnek át ruháid, mikor nyugton van a föld a déli széltől?
(Zsolt 104,34)
Vele együtt terjesztetted-é ki az eget, a mely szilárd, mint az aczéltükör?
Mondd meg nékünk, mit szóljunk néki? A setétség miatt semmit sem kezdhetünk.
(5Móz 28,58; Péld 18,10)
Elbeszélik-é néki, ha szólok? Ha elmondaná valaki: bizony vége volna!
Néha nem látják a napot, bár az égen ragyog; de szél fut át rajta és kiderül.
Észak felől aranyszínű világosság támad, Isten körül félelmetes dicsőség.
(Zsolt 21,3)
Mindenható! Nem foghatjuk meg őt; nagy az ő hatalma és ítélő ereje, és a tiszta igazságot el nem nyomja.
(Zsolt 13,6.2Sám;8,1-5)
Azért rettegjék őt az emberek; a kevély bölcsek közül nem lát ő egyet sem.
(Jób 34,19)
38
Majd felele az Úr Jóbnak a forgószélből és monda:
(Jób 40,1)
Ki az, a ki elhomályosítja az örök rendet tudatlan beszéddel?
Nosza övezd fel, mint férfiú derekadat, én majd kérdezlek, te meg taníts engem!
(Jób 31,37)
Hol voltál, mikor a földnek alapot vetettem? Mondd meg, ha tudsz valami okosat!
(Péld 8,27-29)
Ki határozta meg mértékeit, ugyan tudod-é; avagy ki húzta el felette a mérő zsinórt?
(Zsolt 13,6;18,2-51)
Mire bocsátották le oszlopait, avagy ki vetette fel szegeletkövét;
(Zsolt 104,5)
Mikor együtt örvendezének a hajnalcsillagok, és Istennek minden fiai vigadozának?
(Zsolt 148,3)
És kicsoda zárta el ajtókkal a tengert, a mikor előtünt, az anyaméhből kijött;
(Jób,38 10. 11. Zsolt. 33,7.)
Mikor ruházatává a felhőt tevém, takarójául pedig a sürű homályt?
(2Sám 8,13)
Mikor reávontam törvényemet, zárat és ajtókat veték eléje:
És azt mondám: Eddig jőjj és ne tovább; ez itt ellene áll kevély habjaidnak!
(Zsolt 104,9)
Parancsoltál-é a reggelnek, a mióta megvagy? Kimutattad-é a hajnalnak a helyét?
(Zsolt 2,9)
Hogy belefogózzék a földnek széleibe, és lerázassanak a gonoszok róla.
(Zsolt 18,9)
Hogy átváltozzék mint a megpecsételt agyag, és előálljon, mint egy ruhában.
(Zsolt 109,13; Ésa 14,20)
Hogy a gonoszoktól elvétessék világosságuk, és a fölemelt kar összetöressék?
(Jób 21,17-19;Zsolt 10,15)
Eljutottál-é a tenger forrásáig, bejártad-é a mélységnek fenekét?
Megnyíltak-é néked a halálnak kapui; a halál árnyékának kapuit láttad-é?
Áttekintetted-é a föld szélességét, mondd meg, ha mindezt jól tudod?
Melyik út visz oda, hol a világosság lakik, és a sötétségnek hol van a helye?
(Máté 27,46; Márk 15,34)
Hogy visszavinnéd azt az ő határába, és hogy megismernéd lakása útjait.
(Jób 19,7)
Tudod te ezt, hiszen már akkor megszülettél; napjaidnak száma nagy!
(1Kir 9,3)
Eljutottál-é a hónak tárházához; vagy a jégesőnek tárházát láttad-é?
A mit fentartottam a szükség idejére, a harcz és háború napjára?
(Józs 10,11)
Melyik út visz oda, a hol szétoszlik a világosság, és szétterjed a keleti szél a földön?
(Ésa 53,2.3; Máté 27,39.40.43)
Ki hasított nyílást a záporesőnek, és a mennydörgő villámnak útat?
(Zsolt 109,24.25)
Hogy aláessék az ember nélkül való földre, a pusztaságra, holott senki sincsen;
(Zsolt 104,13.16)
Hogy megitasson pusztát, sivatagot, és hogy sarjaszszon zsenge pázsitot?
(Zsolt 71,6)
Van-é atyja az esőnek, és ki szülte a harmat cseppjeit?
(Zsolt 31,15; Ésa 49,1)
Kinek méhéből jött elő a jég, és az ég daráját kicsoda szülte?
Miként rejtőznek el a vizek mintegy kő alá, és mint zárul be a mély vizek színe?
(Józs 17,5; Ámós 4,4)
Összekötheted-é a fiastyúk szálait; a kaszáscsillag köteleit megoldhatod-é?
(Jób 9,10)
A hajnalcsillagot előhozhatod-é az ő idejében, avagy a gönczölszekeret forgathatod-é fiával együtt?
(Zsolt 40,13)
Ismered-é az ég törvényeit, vagy te határozod-é meg uralmát a földön?
(Jer 31,35.36)
Felemelheted-é szavadat a felhőig, hogy a vizeknek bősége beborítson téged?
(Ján 19,18; Jel 1,7)
Kibocsáthatod-é a villámokat, hogy elmenjenek, vagy mondják-é néked: Itt vagyunk?
(Jób,38 8. 9.)
Ki helyezett bölcseséget a setét felhőkbe, vagy a tüneményeknek ki adott értelmet?
(Jób 32,8.9)
Ki számlálta meg a bárányfelhőket bölcseséggel, és ki üríti ki az égnek tömlőit;
Mikor a por híg sárrá változik, és a göröngyök összetapadnak?
(Jób,38 17. Zsolt. 40,14.)
Fiam, az én szavaimra figyelmezz, az én beszédimre hajtsad füledet.
Ne távozzanak el a te szemeidtől, tartsd meg ezeket a te elmédben.
Mert életök ezek azoknak, a kik megnyerik, és egész testöknek egészség.
(Péld 3,18; Zsolt 19,8)
Minden féltett dolognál jobban őrizd meg szívedet, mert abból indul ki minden élet.
(Máté 15,19)
Vesd el tőled a száj hamisságát, és az ajkak álnokságát távoztasd el magadtól.
(Zsolt 34,13-15)
A te szemeid előre nézzenek, és szemöldökid egyenest magad elé irányuljanak.
(Zsolt 101,6)
Egyengesd el lábaid ösvényit, s minden te útaid állhatatosak legyenek.
(Péld 21,23; Jak 3,6-9)
Ne térj jobbra, se balra, fordítsd el a te lábadat a gonosztól.
(5Móz 5,32)