Józsue, Báni, Kedmiel, Sebanja, Bonni, Serebja, Báni meg Kánáni leviták ugyanis felléptek az emelvényre és hangos szóval kiáltottak az Úrhoz, az ő Istenükhöz. Majd így szóltak Józsue, Kedmiel, Bonni, Hásebneja, Serebja, Odája, Sebnia és Petahja leviták:
»Rajta! Áldjátok az Urat, a ti Isteneteket
örökkön örökké!
Áldott legyen dicsőséges és magasztos neved
minden áldással és dicsérettel!
Te vagy az Úr! Egyedül csak te!
Te alkottad a mennyet,
a legmagasabb mennyet is
minden seregével együtt;
a földet és mindent, ami rajta van;
a tengereket és mindent, ami bennük van.
Te adsz életet mindezeknek,
s a mennyei sereg leborulva imád téged.
Te, az Úr, az Isten,
aki kiválasztottad Ábrámot,
kivezetted őt a káldeai Úrból,
és az Ábrahám nevet adtad neki;
és mivel úgy találtad,
hogy az ő szíve hűséges irántad,
szövetséget kötöttél vele,
hogy neki adod a kánaáni, a hetita, az amorita,
a ferezita, a jebuzita, a gergezita földjét,
és azt az ő utódainak juttatod.
Meg is tartottad szavadat,
mert igaz vagy.
Amikor láttad atyáink sanyargatását
Egyiptomban,
és hallottad jajkiáltásukat
a Vörös tenger mellett,
jeleket és csodákat műveltél a fáraón,
összes szolgáján és országának egész népén;
tudtad ugyanis,
hogy dölyfösen viselkedtek velük szemben.
Szereztél is magadnak nevet,
amint azt a mai nap is mutatja.
Kétfelé választottad előttük a tengert,
úgyhogy szárazon kelhettek át a tenger közepén;
üldözőiket pedig
– mint valami követ a rengeteg vízbe –
úgy dobtad be a mélybe.
12 Nappal felhőoszlopban jártál előttük,
éjjel pedig tűzoszlopban,
hogy megvilágítsd nekik az utat,
amelyen haladniuk kellett.
Leszálltál a Sínai hegyére,
beszéltél hozzájuk az égből,
adtál nekik jó szabályokat,
igazságos törvényeket,
előírásokat és üdvös parancsokat.
Kihirdetted nekik szent szombatodat,
és szolgád, Mózes által
parancsokat, előírásokat,
meg törvényt rendeltél számukra.
Amikor éheztek,
ételt adtál nekik az égből,
amikor pedig szomjaztak,
vizet fakasztottál számukra a sziklából
és meghagytad nekik, hogy menjenek,
vegyék birtokukba azt az országot,
amelyet esküre emelt kézzel ígértél oda nekik.
Ők azonban, a mi atyáink,
dölyfösködtek, megkeményítették nyakukat,
és nem hallgattak parancsaidra,
vonakodtak engedelmeskedni
és nem emlékeztek a csodákra sem,
amelyeket értük műveltél.
Nyakaskodtak és fejükbe vették,
hogy lázadozva visszatérnek szolgaságukba.
Te azonban, a megbocsátó,
kegyes, könyörületes,
türelmes és nagy irgalmasságú Isten,
nem hagytad el őket,
még akkor sem,
amikor öntött borjút készítettek maguknak
és azt mondogatták: ‘Ez a te Istened,
aki kivezetett téged Egyiptomból.’
Pedig ezzel szörnyű istenkáromlást követtek el.
Te nagy könyörületességedben
mégsem hagytad őket magukra a pusztában.
Nem távozott el tőlük a felhőoszlop nappal,
hogy vezesse őket az úton,
és a tűzoszlop éjjel,
hogy megjelölje nekik az irányt,
amelyen vonulniuk kellett.
Megadtad jó lelkedet is,
hogy oktassa őket;
nem tagadtad meg szájuktól mannádat sem
és szomjúságukban vizet juttattál nekik.
Negyven esztendeig tápláltad őket a pusztában;
semminek sem voltak a híjával;
ruházatuk el nem kopott
és lábuk fel nem törött.
Országokat és népeket adtál nekik
és osztottál szét közöttük;
birtokba vették így Szehon földjét,
Hesebon királyának földjét,
meg Óg, Básán királyának földjét.
Megsokasítottad fiaikat,
mint az ég csillagait,
és elvezetted őket arra a földre,
amelyről meghagytad atyáiknak,
hogy vonuljanak oda be,
és vegyék birtokukba azt.
Amikor pedig fiaik bevonultak
és elfoglalták az országot,
megaláztad előttük annak a földnek
lakóit, a kánaániakat,
és kezükbe adtad őket,
királyaikat és a föld népeit
azzal, hogy tegyenek velük, amit akarnak.
Elfoglaltak tehát
megerősített városokat, kövér földet,
birtokba vettek házakat,
mindenféle jóval telve,
vízvermeket, amelyeket mások vájtak,
szőlő- meg olajfaültetvényeket
és nagy mennyiségben gyümölcsfákat.
Ettek, jóllaktak, meghíztak
és nagy jóságodból gyönyörűséggel teltek meg.
Mégis haragra ingereltek téged,
elfordultak tőled,
törvényedet hátuk mögé hajították,
prófétáidat pedig,
akik arra intették őket,
hogy térjenek vissza hozzád,
megölték: rettenetes istenkáromlásokat vittek végbe.
Ezért ellenségeik kezére juttattad őket
és azok megsanyargatták őket.
Amikor pedig szorongatásuk idején
hozzád kiáltottak,
te meghallgattad őket az égből
és irgalmasságod nagysága szerint
szabadítókat küldtél nekik,
hogy kimentsék őket ellenségeik kezéből.
Mihelyt azonban visszatért nyugalmuk,
ismét csak olyat cselekedtek, ami gonosz előtted.
Ezért megengedted,
hogy ellenségeik hatalmába kerüljenek.
S amikor ezek szorongatták őket,
újra hozzád kiáltottak segítségért,
te az égből meghallgattad
és irgalmadból hosszú időn keresztül
gyakran megszabadítottad őket,
egyben figyelmeztetted őket,
hogy térjenek vissza törvényedhez.
Ők azonban dölyfösködtek,
nem hallgattak parancsaidra,
vétkeztek törvényeid ellen,
amelyek pedig éltetik az embert,
ha szerintük cselekszik;
hátat fordítottak, megkeményítették nyakukat
és nem engedelmeskedtek.
Te pedig sok esztendeig
irgalmaztál nekik, figyelmeztetted őket
prófétáid által lelkeddel,
de ők nem engedelmeskedtek,
ezért az országok népeinek kezébe adtad őket.
Mivel azonban irgalmasságod nagy,
nem pusztítottad el és nem hagytad el őket,
hiszen te könyörületes és irgalmas Isten vagy.
Most tehát, te nagy,
hatalmas és félelmetes Istenünk,
aki hű vagy a szövetségben és irgalomban,
ne fordítsd el arcodat mindattól a szenvedéstől,
amely az asszír királyok idejétől kezdve
mind a mai napig ért minket,
királyainkat, fejedelmeinket,
papjainkat, prófétáinkat, atyáinkat
és egész népedet.
Te igaz vagy mindabban,
ami bennünket ért, te hű voltál,
mi pedig hűtlenül cselekedtünk.
Királyaink, fejedelmeink,
papjaink és atyáink
nem követték törvényedet,
nem figyeltek parancsaidra
és figyelmeztetéseidre,
amelyekkel intetted őket.
Saját királyságukban,
a sok jó közepette, amelyekben részesítetted őket,
a kiterjedt termékeny földön,
amelyet nekik juttattál,
nem szolgáltak neked és nem tértek meg
gonosz cselekedeteiktől.
És lám, ma szolgaságban vagyunk mi magunk
és a föld is, amelyet azért adtál atyáinknak,
hogy élvezzék gyümölcsét és javait;
ezen a földön ma szolgák vagyunk.
Terményei a királyok részére gyűlnek,
akiket bűneink miatt helyeztél fölénk
és akik kedvük szerint rendelkeznek
testünkkel és jószágunkkal,
úgyhogy igen nagy nyomorúságban vagyunk.«
Jegyzetek
9,12 Az igeidők folytonos váltogatása ebben a mindenre kiterjedő imában a buzgalmat emeli ki. Rámutat, hogy az asszírok és a babiloniak általi elhurcolás és az Izraelt érő minden csapás a nép bűneinek következménye volt. Ha a nép most rabszolga a saját földjén, amely a perzsa birodalom kis tartománya, az is csak a bűnei miatt van.