Ezdrás írástudó felállt egy faemelvényre, amelyet a felolvasás céljaira készített. Mellette álltak jobb felől Matatiás, Semeja, Anaja, Urija, Helkija és Maaszja, balján pedig: Fadája, Misaél, Melkia, Hásum, Hásbadána, Zakarja és Mesullám. Majd felnyitotta Ezdrás a könyvet az egész nép előtt, – magasabban állt ugyanis az egész népnél – és amikor felnyitotta, felállt az egész sokaság. Ezdrás áldotta az Urat, a nagy Istent. Erre az egész nép kiterjesztett kézzel ráfelelte: »Ámen, ámen.« Aztán meghajoltak és arcukkal a földre borulva imádták Istent.
Ezután Józsue, Báni, Serebja, Jámin, Akkub, Seftáj, Hódija, Maaszja, Kelita, Azarja, Jozabád, Hánán Pelaja és a leviták kifejtették a törvényt a népnek. A nép pedig állva maradt a helyén. Ezután felolvastak az Isten törvényének könyvéből, érthetően, majd megmagyarázták és kifejtették, amit felolvastak. Aztán így szólt Nehemiás, a kormányzó, és Ezdrás pap és írástudó, meg a leviták, akik tanítgatták őket: »Az Úrnak, a mi Istenünknek szentelt nap ez. Ne szomorkodjatok tehát és ne sírjatok!« Sírt ugyanis az egész nép, amikor hallotta a törvény szavát. Azt mondta nekik: »Menjetek, egyetek zsí
A sátoros ünnep Amikor pedig másnapra a nép összes családfője, valamint a papok és a leviták egybegyűltek Ezdrás írástudónál, hogy megmagyarázza nekik a törvény szavait, azt találták megírva a törvényben, hogy megparancsolta az Úr Mózes által: lakjanak Izrael fiai a hetedik hónapban, az ünnepen sátorban. Éppen ezért ki kell hirdetni és kiáltani minden városukban és Jeruzsálemben a következőket: »Menjetek ki a hegyre, hozzatok olajfalombot, leveles ágat a legszebb fáról, mirtuszgallyat, pálmaágakat, dús falombozatot, hogy sátrak készüljenek, amint az elő van írva!«
Kivonult erre a nép és lombot hozott. Mindenki sátrat állított magának háza tetején, udvarában, az Isten házának udvaraiban, a Víz-kapu előtti téren és az Efraim-kapu előtti téren. Sátrakat készített tehát az egész gyülekezet, amely a fogságból visszatért, és sátrakban lakott. Józsuénak, Nún fiának idejétől kezdve ugyanis egészen eddig a napig nem cselekedtek így Izrael fiai. És fölötte nagy volt az öröm. Ő pedig az első naptól az utolsóig mindennap felolvasott az Isten törvényének könyvéből. Így ülték meg hét napon át az ünnepet és a nyolcadik napon az összejövetelt, előírás szerint.
Engesztelő istentisztelet 9 Majd ennek a hónapnak huszonnegyedik napján egybegyűltek Izrael fiai. Böjtöt tartottak, zsákba öltöztek és port hintettek a fejükre. Izrael fiainak utódai elkülönültek ugyanis minden idegentől, odaálltak, és megvallották saját bűneiket meg atyáik vétkeit. Odaálltak a helyükre és a nap negyedrészében felolvastak az Úrnak, Istenüknek törvénykönyvéből, aztán a nap egy másik negyedében bűnvallomást tettek és leborultak az Úr, az ő Istenük előtt.
Józsue, Báni, Kedmiel, Sebanja, Bonni, Serebja, Báni meg Kánáni leviták ugyanis felléptek az emelvényre és hangos szóval kiáltottak az Úrhoz, az ő Istenükhöz. Majd így szóltak Józsue, Kedmiel, Bonni, Hásebneja, Serebja, Odája, Sebnia és Petahja leviták:
»Rajta! Áldjátok az Urat, a ti Isteneteket
örökkön örökké!
Áldott legyen dicsőséges és magasztos neved
minden áldással és dicsérettel!
Te vagy az Úr! Egyedül csak te!
Te alkottad a mennyet,
a legmagasabb mennyet is
minden seregével együtt;
a földet és mindent, ami rajta van;
a tengereket és mindent, ami bennük van.
Te adsz életet mindezeknek,
s a mennyei sereg leborulva imád téged.
Te, az Úr, az Isten,
aki kiválasztottad Ábrámot,
kivezetted őt a káldeai Úrból,
és az Ábrahám nevet adtad neki;
és mivel úgy találtad,
hogy az ő szíve hűséges irántad,
szövetséget kötöttél vele,
hogy neki adod a kánaáni, a hetita, az amorita,
a ferezita, a jebuzita, a gergezita földjét,
és azt az ő utódainak juttatod.
Meg is tartottad szavadat,
mert igaz vagy.
Amikor láttad atyáink sanyargatását
Egyiptomban,
és hallottad jajkiáltásukat
a Vörös tenger mellett,
jeleket és csodákat műveltél a fáraón,
összes szolgáján és országának egész népén;
tudtad ugyanis,
hogy dölyfösen viselkedtek velük szemben.
Szereztél is magadnak nevet,
amint azt a mai nap is mutatja.
Kétfelé választottad előttük a tengert,
úgyhogy szárazon kelhettek át a tenger közepén;
üldözőiket pedig
– mint valami követ a rengeteg vízbe –
úgy dobtad be a mélybe.
12 Nappal felhőoszlopban jártál előttük,
éjjel pedig tűzoszlopban,
hogy megvilágítsd nekik az utat,
amelyen haladniuk kellett.
Leszálltál a Sínai hegyére,
beszéltél hozzájuk az égből,
adtál nekik jó szabályokat,
igazságos törvényeket,
előírásokat és üdvös parancsokat.
Kihirdetted nekik szent szombatodat,
és szolgád, Mózes által
parancsokat, előírásokat,
meg törvényt rendeltél számukra.
Amikor éheztek,
ételt adtál nekik az égből,
amikor pedig szomjaztak,
vizet fakasztottál számukra a sziklából
és meghagytad nekik, hogy menjenek,
vegyék birtokukba azt az országot,
amelyet esküre emelt kézzel ígértél oda nekik.
Ők azonban, a mi atyáink,
dölyfösködtek, megkeményítették nyakukat,
és nem hallgattak parancsaidra,
vonakodtak engedelmeskedni
és nem emlékeztek a csodákra sem,
amelyeket értük műveltél.
Nyakaskodtak és fejükbe vették,
hogy lázadozva visszatérnek szolgaságukba.
Te azonban, a megbocsátó,
kegyes, könyörületes,
türelmes és nagy irgalmasságú Isten,
nem hagytad el őket,
még akkor sem,
amikor öntött borjút készítettek maguknak
és azt mondogatták: ‘Ez a te Istened,
aki kivezetett téged Egyiptomból.’
Pedig ezzel szörnyű istenkáromlást követtek el.
Te nagy könyörületességedben
mégsem hagytad őket magukra a pusztában.
Nem távozott el tőlük a felhőoszlop nappal,
hogy vezesse őket az úton,
és a tűzoszlop éjjel,
hogy megjelölje nekik az irányt,
amelyen vonulniuk kellett.
Megadtad jó lelkedet is,
hogy oktassa őket;
nem tagadtad meg szájuktól mannádat sem
és szomjúságukban vizet juttattál nekik.
Negyven esztendeig tápláltad őket a pusztában;
semminek sem voltak a híjával;
ruházatuk el nem kopott
és lábuk fel nem törött.
Országokat és népeket adtál nekik
és osztottál szét közöttük;
birtokba vették így Szehon földjét,
Hesebon királyának földjét,
meg Óg, Básán királyának földjét.
Megsokasítottad fiaikat,
mint az ég csillagait,
és elvezetted őket arra a földre,
amelyről meghagytad atyáiknak,
hogy vonuljanak oda be,
és vegyék birtokukba azt.
Amikor pedig fiaik bevonultak
és elfoglalták az országot,
megaláztad előttük annak a földnek
lakóit, a kánaániakat,
és kezükbe adtad őket,
királyaikat és a föld népeit
azzal, hogy tegyenek velük, amit akarnak.
Elfoglaltak tehát
megerősített városokat, kövér földet,
birtokba vettek házakat,
mindenféle jóval telve,
vízvermeket, amelyeket mások vájtak,
szőlő- meg olajfaültetvényeket
és nagy mennyiségben gyümölcsfákat.
Ettek, jóllaktak, meghíztak
és nagy jóságodból gyönyörűséggel teltek meg.
Mégis haragra ingereltek téged,
elfordultak tőled,
törvényedet hátuk mögé hajították,
prófétáidat pedig,
akik arra intették őket,
hogy térjenek vissza hozzád,
megölték: rettenetes istenkáromlásokat vittek végbe.
Ezért ellenségeik kezére juttattad őket
és azok megsanyargatták őket.
Amikor pedig szorongatásuk idején
hozzád kiáltottak,
te meghallgattad őket az égből
és irgalmasságod nagysága szerint
szabadítókat küldtél nekik,
hogy kimentsék őket ellenségeik kezéből.
Mihelyt azonban visszatért nyugalmuk,
ismét csak olyat cselekedtek, ami gonosz előtted.
Ezért megengedted,
hogy ellenségeik hatalmába kerüljenek.
S amikor ezek szorongatták őket,
újra hozzád kiáltottak segítségért,
te az égből meghallgattad
és irgalmadból hosszú időn keresztül
gyakran megszabadítottad őket,
egyben figyelmeztetted őket,
hogy térjenek vissza törvényedhez.
Ők azonban dölyfösködtek,
nem hallgattak parancsaidra,
vétkeztek törvényeid ellen,
amelyek pedig éltetik az embert,
ha szerintük cselekszik;
hátat fordítottak, megkeményítették nyakukat
és nem engedelmeskedtek.
Te pedig sok esztendeig
irgalmaztál nekik, figyelmeztetted őket
prófétáid által lelkeddel,
de ők nem engedelmeskedtek,
ezért az országok népeinek kezébe adtad őket.
Mivel azonban irgalmasságod nagy,
nem pusztítottad el és nem hagytad el őket,
hiszen te könyörületes és irgalmas Isten vagy.
Most tehát, te nagy,
hatalmas és félelmetes Istenünk,
aki hű vagy a szövetségben és irgalomban,
ne fordítsd el arcodat mindattól a szenvedéstől,
amely az asszír királyok idejétől kezdve
mind a mai napig ért minket,
királyainkat, fejedelmeinket,
papjainkat, prófétáinkat, atyáinkat
és egész népedet.
Te igaz vagy mindabban,
ami bennünket ért, te hű voltál,
mi pedig hűtlenül cselekedtünk.
Királyaink, fejedelmeink,
papjaink és atyáink
nem követték törvényedet,
nem figyeltek parancsaidra
és figyelmeztetéseidre,
amelyekkel intetted őket.
Saját királyságukban,
a sok jó közepette, amelyekben részesítetted őket,
a kiterjedt termékeny földön,
amelyet nekik juttattál,
nem szolgáltak neked és nem tértek meg
gonosz cselekedeteiktől.
És lám, ma szolgaságban vagyunk mi magunk
és a föld is, amelyet azért adtál atyáinknak,
hogy élvezzék gyümölcsét és javait;
ezen a földön ma szolgák vagyunk.
Terményei a királyok részére gyűlnek,
akiket bűneink miatt helyeztél fölénk
és akik kedvük szerint rendelkeznek
testünkkel és jószágunkkal,
úgyhogy igen nagy nyomorúságban vagyunk.«
2Az írást a következők pecsételték meg: Nehemiás, Hakeláj fia, a kormányzó, meg Cidkija, Száraja, Azarja, Jeremiás, Feshúr, Amarja, Melkia, Háttus, Sebenja, Melluk, Hárem, Meremót, Obadja, Dániel, Genton, Báruk, Mesullám, Ábia, Miámin, Maázia, Belgáj, Semeja papok; továbbá Józsue, Azanja fia, Henadad fiai közül Binnuj, Kedmiel leviták, és testvéreik: Sebenja, Odája, Kelita, Pelaja, Hánán, Míka, Rohób, Hásebja, Zákur, Serebja, Sebanja, Odája, Báni, Báninú.
A nép főemberei: Fáros, Fáhat-Moáb, Élám, Zetu, Báni, Bonni, Azgád, Bebáj, Adonja, Bigváj, Ádin, Áter, Hezekja, Ázur, Odája, Hásum, Becáj, Háref, Anatót, Nebáj, Megfia, Mesullám, Házir, Mesizábel, Szádok, Jeddua, Pelatja, Hánán, Anája, Ózeás, Hananja, Hásub, Alohes, Fálea, Sobek, Rehum, Hásebna, Maaszja, Ehája, Hánán, Anán, Melluk, Hárán és Baána.
A többiek a nép közül: papok, leviták, kapuőrök, énekesek, templomszolgák, és mindenki, aki az országok népeitől elkülönült, és az Isten törvényéhez szegődött, feleségestől, fiastól és lányostól, mindnyájan, akikben megvolt a kellő értelem, megfogadták, ahogy testvéreik, a vezetők, megfogadták és megesküdtek, hogy teljesítik Isten törvényét, amelyet Isten szolgája, Mózes által adott. Megcselekszik és megtartják az Úrnak, a mi Istenünknek összes parancsát, előírását és törvényét, meg azt is, hogy leányainkat nem adjuk a föld népének, sem az ő leányaikat nem vesszük fiaink számára feleségül.
Ha pedig az ország népei szombati napon hoznak árut vagy bárminemű szükséges holmit, hogy azt árusítsák, szombaton vagy szent napon nem vesszük meg tőlük. A hetedik évet szabadon hagyjuk, és semmiféle adósságot sem hajtunk be. Törvénnyel kötelezzük magunkat, hogy évente egyharmad siklust adunk a mi Istenünk házának szolgálatára: a kihelyezett kenyerekre, a szüntelen való ételáldozatra, a meg nem szűnő egészen elégő áldozatra a szombatokon, a hónapok első napján, továbbá az ünnepeken bemutatandó mind az ünnepi, mind pedig a bűnért való, Izraelért engesztelésül bemutatott áldozatokra és Istenünk házának különféle szükségletére.
Az áldozati fára vonatkozólag a papok, a leviták és a nép között sorsot vetettünk, hogy azt évről-évre a meghatározott időben családi házak szerint elszállítjuk Istenünk házába, hogy elégjen az Úr, a mi Istenünk oltárán, amint az Mózes törvényében elő van írva. Évről-évre elvisszük földünk zsengéit az Isten házába és minden fa minden első gyümölcsét. A törvény rendelése értelmében elsőszülött fiainkat és állatainknak, marháinknak meg juhainknak elsőszülöttjét elvisszük a papoknak, akik az Isten házában szolgálatot teljesítenek, hogy bemutassák őket Istenünk házában. Odavisszük a papoknak, Istenünk kamrájába, ételünknek és italunknak, minden fa gyümölcsének, a szüretnek és az olajnak a javát is, földünk tizedét pedig a levitáknak. Mert a leviták tizedet szednek munkánk gyümölcséből, minden városban.
Áron fia, a pap, ott legyen a levitáknál, amikor a leviták tizedét szedik. Tizedük tizedrészét szolgáltassák be a leviták Istenünk háza kincstárának kamrájába. A kincstárba kell ugyanis hordania Izrael fiainak és Lévi fiainak a gabona, bor és olaj adományát. Ott lesznek a szent edények, a szolgálatot tevő papok, az énekesek, a kapuőrök is. Nem hanyagoljuk el tehát Istenünk templomát.
Jeruzsálem lakóinak jegyzéke 11 A nép főemberei Jeruzsálemben telepedtek meg, a többi nép pedig sorsot vetett, hogy így kiválasszon egytized részt, hogy az Jeruzsálemben, a szent városban telepedjék le, kilenc rész pedig a városokban lakjon. A nép áldotta mindazokat a férfiakat, akik önként ajánlkoztak, hogy Jeruzsálemben telepednek le. A tartomány fejedelmei, akik Jeruzsálemben és Júda városaiban laktak, a következők voltak: mindenki, az izraeliták, a papok, a leviták, a templomszolgák és Salamon szolgáinak fiai saját birtokukon, saját városaikban telepedtek le.
Jeruzsálemben Júda fiai és Benjamin fiai laktak. Júda fiai közül: Atája, Aziám fia, aki Zakariás fia, aki Amrja fia, aki Safátja fia, aki Maláleél fia volt, Fáresz fiai közül; Maaszja, aki Báruk fia, aki Kolhóze fia, aki Hászaja fia, aki Adája fia, aki Jojárib fia, aki Zakariás fia, aki Síloni fia volt; Fáresz minden fia, aki Jeruzsálemben telepedett le, négyszázhatvannyolc hadra termett férfi.
Benjamin fiai pedig ezek: Sallum, Mesullám fia, aki Joed fia, aki Fadája fia, aki Kolája fia, aki Mászja fia, aki Eteél fia, aki Isája fia volt; aztán testvérei, erős férfiak kilencszázhuszonnyolcan. Joel, Zekri fia volt a felügyelőjük, és Júdás, Szenua fia, a város második elöljárója.
A papok közül pedig: Joárib fia, Idája, Jákin Szárája, Helkija fia, aki Mesullám fia, aki Szádok fia, aki Merajót fia, aki Ahitób fia, az Isten házának elöljárója volt; testvérei pedig, akik a templomi szolgálatot végezték, nyolcszázhuszonketten; és Adája, Jerohám fia, aki Pelalja fia, aki Ámszi fia, aki Zakariás fia, aki Feshúr fia, aki Melkia fia, meg testvérei, a családok fejei, kétszáznegyvenketten; továbbá Amasszáj, Azreél fia, aki Ahszáj fia, aki Mesullámot fia, aki Immer fia és testvérei, hadra termett férfiak, százhuszonnyolcan; felügyelőjük Zabdiél, tekintélyes férfi volt.
A leviták közül pedig: Semeja, Hásub fia, aki Aszrikám fia, aki Hásabja fia, aki Boni fia volt, és a leviták fejedelmei közül Sabatáj, meg Jozabád, akik az Isten házában az összes külső munkálatoknak az élén álltak; és Matanja, Míka fia, aki Zebedej fia, aki Ászáf fia, a dicsőítő és magasztaló imádságnak a vezetője, meg Bekbekja, aki testvérei között a második, és Abda, Sámua fia, aki Gallá fia, aki Iditun fia volt. A leviták a szent városban összesen kétszáznyolcvannégyen voltak.
A kapuőrök pedig: Akkub, Telmon és testvéreik, akik a kapukat őrizték, százhetvenketten.
A letelepítés rendje A többiek Izraelből, a papok meg a leviták közül, Júda különböző városaiban telepedtek le, mindenki a saját birtokán. A templomszolgák az Ófelen laktak. Szíha meg Gásfa álltak a templomszolgák élén.
A leviták felügyelője pedig Jeruzsálemben Azzi, Báni fia volt, aki Hásabja fia, aki Matanja fia, aki Míka fia volt, Ászáf fiai közül, akik énekesek voltak az Isten házának szolgálatában. Királyi rendelet szabta meg az ő dolgukat és az énekeseknek az egyes napokra való beosztását.
Petahja pedig, Mesezebel fia, Zára fiai közül, aki Júda fia volt, a nép minden ügyében a király megbízottja volt.
Ami pedig az egyes vidéki lakóhelyeket illeti, Júda fiai közül letelepedtek Kirját-Arbéban és leányvárosaiban, Díbonban és leányvárosaiban, Kabszeélben és majorjaiban Jesuában, Moládában, Bétfeletben, Hácar-Suálban, Beersebában és leányvárosaiban, Szikelegben, Mokonában és leányvárosaiban, Remmonban, Száraában, Jerimótban, Zánoában, Adullámban és majorjaikban, Lákisban és vidékén, Azekában és leányvárosaiban. Ott laktak tehát Beersebától egészen Ennom völgyéig.
Benjamin fiai pedig Gebától kezdve Mekmásban, Háiban, Bételben és leányvárosaiban laktak, Anatótban, Nóbban, Ananejában, Hácorban, Rámában, Getaimban, Hádidban, Ceboimban, Neballátban, Lódban és Onóban, a Kézművesek völgyében. A leviták közül pedig egyes csoportok Júdában és Benjaminban voltak.
Jegyzetek
8,1 Semmit nem ért Jeruzsálem újjáépítése az erkölcs helyreállítása nélkül. A lelki összetevő az alapja annak, amire az új Izraelt építeni lehetett: a Törvény hatályba helyezése biztosította számára az önazonosságot és a függetlenséget a környező ellenséggel szemben. Ezdrás feladata a lelki megújulás megvalósítása.
9,12 Az igeidők folytonos váltogatása ebben a mindenre kiterjedő imában a buzgalmat emeli ki. Rámutat, hogy az asszírok és a babiloniak általi elhurcolás és az Izraelt érő minden csapás a nép bűneinek következménye volt. Ha a nép most rabszolga a saját földjén, amely a perzsa birodalom kis tartománya, az is csak a bűnei miatt van.
10,1 A Sínai szövetségnek ez a megújítása vezeti be a júdaista korszakot Izrael történetében; júdaista-papi korszaknak is nevezhetjük.
10,2 Nehemiás aláírása után következnek a papi és levita családok vezetőinek nevei, majd a nép vezetőié, így mindannyian személyesen kötelezőnek érzik az ígéretek megtartását.