Ígéretek: 4,1-5,14
A népek Sionra áradnak 4 1Lesz azonban az idők végén, hogy az Úr házának hegye szilárdan áll a hegyek tetején,
fenn a magasban a halmok felett,
és odatódulnak a népek,
és odasiet sok nemzet, és mondják:
»Gyertek, menjünk fel az Úr hegyére,
és Jákob Istenének házához,
hogy megtanítson minket útjaira,
és ösvényein járjunk«;
mert Sionról jön ki majd a törvény,
és Jeruzsálemből az Úr szava.
És ő ítéletet mond majd sok nép között,
és megítél távoli erős nemzeteket;
és ők ekevasakká kovácsolják kardjaikat,
és kapákká lándzsáikat.
Nemzet nemzet ellen nem ragad kardot,
és nem tanulnak többé hadviselést.
És mindenki szőlője alatt
és fügefája alatt ül majd,
és nem lesz többé, aki rémületet gerjesszen.
Bizony, a Seregek Urának szája mondta ezt!
Mert minden nép a maga istenének nevében jár,
mi azonban az Úrnak, a mi Istenünknek nevében járunk
örökkön örökké.
»Azon a napon – mondja az Úr –
összegyűjtöm majd a sántákat,
és összeszedem azokat, akiket kiűztem
és akiket csapásokkal sújtottam;
és a sántát maradékul hagyom,
és a szenvedőt erős néppé teszem«,
és az Úr lesz a királyuk Sion hegyén,
attól fogva mindörökké.
Te pedig, Nyáj tornya,
Sion leányának halma,
egészen hozzád tér és rád száll a hajdani hatalom,
Jeruzsálem leányának királysága.
Nos, miért búslakodsz szomorkodva?
Vajon nincsen királyod,
vagy talán elveszett tanácsadód,
hogy úgy elfogott a fájdalom,
mint a vajúdó asszonyt?
Gyötrődjél és kínlódj, Sion leánya,
mint a vajúdó asszony,
mert most ki kell menned a városból,
és mezőn kell majd laknod,
és egészen Babilonig jutsz.
Ott szabadulsz majd meg,
ott vált ki majd téged az Úr
ellenségeid kezéből.
11 Most összegyűl ellened sok nemzet, és mondja:
»Váljék tisztátalanná!
Hadd nézze szemünk kárörömmel Siont!«
Ám ők nem ismerik az Úr szándékait,
és nem értik az ő tervét,
hiszen úgy gyűjtötte össze őket,
mint a kévéket a szérűn.
Rajta, csépeld őket, Sion leánya!
Bizony vassá teszem szarvadat
és érccé a körmeidet,
hogy összetiporhass sok népet,
és az Úrnak szentelhesd zsákmányaikat,
és az egész föld Urának javaikat.
Vagdosd meg magad, gyász leánya!
sáncokat emeltek ők ellenünk,
vesszővel verték arcul Izrael bíráját.
1 De te, Efrata Betlehemje
kicsiny vagy ugyan Júda ezrei között;
mégis belőled származik majd nekem
Izraelnek jövendő uralkodója,
származása az ősidőkre,
a régmúlt időkre nyúlik vissza.
Ezért átadja őket annyi ideig,
amíg a vajúdó asszony szül,
és testvéreiknek maradékai visszatérnek
Izrael fiaihoz.
És ő majd odaáll, és legeltet az Úr erejével,
az Úrnak, az ő Istenének fenséges nevében,
és ők biztonságban lakoznak,
mert ő akkor nagy lesz a föld széléig.
4 És ő lesz a béke.
Ha majd eljön az asszír a mi földünkre
és behatol házainkba,
kiállítunk ellene hét pásztort és nyolc főembert;
és azok lelegeltetik Asszúr földjét karddal,
és Nimród földjét lándzsával,
és Ő megszabadít minket Asszúrtól,
amikor az majd országunkba jön
és tiporja határainkat.
6 És Jákob maradékai olyanok lesznek
a népek sokasága között,
mint az Úrtól jövő harmat,
és mint az esőcseppek a füvön,
mely nem vár emberre,
és nem szorul ember fiára.
És Jákob maradékai olyanok lesznek a nemzetek között,
a sok nép közepette,
mint az oroszlán az erdők vadjai között,
és mint az oroszlánkölyök az állatok nyájai között,
mely ha végigmegy, tipor és zsákmányol,
és nincs, aki megszabadítson tőle.
Kezed felemelkedik ellenségeid fölé,
és valamennyi ellenséged elvész.
»És ez történik azon a napon
– mondja az Úr –,
elveszem lovaidat tőled,
és szétszórom szekereidet;
elpusztítom országod városait,
és lerombolom minden erődítésedet;
kiveszem kezedből a varázslószereket,
és jósok nem lesznek többé benned;
kipusztítom faragványaidat és szobraidat körödből,
hogy ne imádd többé kezed műveit.
És tövestül kiirtom berkeidet körödből,
és elpusztítom városaidat;
haragosan és bőszen bosszút állok
valamennyi nemzeten, mely meg nem hallgatott.«
További fenyegető beszédek: 6,1-7,7
Isten perbe száll népével – 6 1Halljátok meg, amit az Úr mond: »Rajta, szállj perbe a hegyek előtt,
és hallják meg szavadat a dombok.«
Hallják meg az Úr perelő szavát a hegyek
és a föld erős alapjai,
mert az Úrnak pere van népével,
és Izraellel perbe száll.
»Én népem, mit tettem neked?
Vagy miben voltam terhedre?
Felelj nekem!
Talán mert kihoztalak Egyiptom földjéről,
és megszabadítottalak a rabszolgaházból,
és elküldtem előtted Mózest,
Áront és Mirjámot?
Én népem, gondolj csak arra,
mit tervezett Bálák, Moáb királya,
és mit felelt neki Bálám, Beór fia
– Szittimtől Gilgálig –,
és el kell ismerned az Úr igazát.«
»Hogyan áldozzam méltóképpen az Úrnak?
Hajtsak-e térdet a fölséges Istennek?
Vigyek-e neki egészen elégő áldozatokat
és egyesztendős borjúkat?
Meg lehet-e engesztelni az Urat kosok ezreivel,
vagy az olajpatakok sok ezrével?
Adjam-e oda elsőszülöttemet vétkemért,
ágyékom gyümölcsét életem bűnéért?«
Megmondta neked, ember, hogy mi a jó,
és mit kíván tőled az Úr:
azt, hogy mindenképpen igazságot cselekedj,
szeresd az irgalmasságot,
és hűségesen járj Isteneddel.
Kiáltja az Úr szava a városnak
– és üdvössége lesz azoknak, akik nevedet félik –:
»Halljátok meg, törzs és akik összegyűltetek! –
De ki fogadja meg?
Vajon tűrhetem-e még a hamis vékát,
és a teljes haragra méltó, megkisebbített éfát?
Jóváhagyhatom-e én a hamis mérleget
és a zacskó csalfa súlyait?
Gazdagjai megteltek gonoszsággal,
lakói hazugságot beszéltek,
és csalárd a szájukban a nyelvük.
Ezért kezdtelek én is megverni téged,
elpusztítani bűneid miatt.
Ha eszel, jól nem fogsz lakni,
és önmagadban szenvedsz megaláztatást;
amire szert teszel, meg nem mentheted,
és akiket megmentesz, én kardélre adom.
Vetsz majd, de nem aratsz;
taposod az olajbogyót, de nem kenheted meg magadat olajjal;
mustot sajtolsz, de nem iszol bort.
16 Mert Omri parancsaihoz tartod magadat,
és Ácháb házának minden cselekedetéhez;
az ő szándékaik szerint jársz,
hogy romlásba taszítsalak
és a benned lakókat gúny tárgyává tegyem;
hordozni fogjátok népem gyalázatát.«
Jegyzetek
4,1 Az üdvösség ígérete feltehetően itt is és az Iz 2,2-4-ben is későbbi kiegészítés.
4,11 A versek a végső idők nagy csatáját írják le.
5,1 Betlehemből, Dávid városából születik majd az eljövendő uralkodó. Származása az ősidőkre megy vissza, amikor az ember még békében élt Istennel, és ezt a paradicsomi békét fogja visszahozni a földre.
5,4 Későbbi kiegészítések Asszíriáról.
5,6 A szétszóratásban élő nép áldást visz a pogányoknak (vö. Ter 12,3).
6,1 Isten perbe száll a népével.
6,16 A próféta felelőssé teszi Omrit (Kr. e. 885-874) a Baál kultuszért.