4
És lészen: az utolsó időben az Úr házának hegye a hegyek fölé helyeztetik, és felülemelkedik az a halmokon, és népek özönlenek reá.             
            
                (Ésa 2,2.3; Agge 2,7)
            
        
        
Pogányok is sokan mennek, és mondják: Jertek, menjünk fel az Úr hegyére és a Jákób Istenének házához, hogy megtanítson minket az ő útaira, és járjunk az ő ösvényein! Mert Sionból jő ki a törvény, és az Úr beszéde Jeruzsálemből.             
            
                (Ésa 11,10)
            
        
        
És sok népek között ítéletet tészen, és megfedd erős nemzeteket nagy messze földig és fegyvereiket kapákká kovácsolják, dárdáikat pedig sarlókká; nép népre fegyvert nem emel, és hadakozást többé nem tanulnak.             
            
                (Ezék 39,6.9.10)
            
        
        
És kiki nyugszik az ő szőlője alatt és fügefája alatt, és senki meg nem rettenti őket, mert a Seregek Urának szája szólott.             
            
                (Mik 25,41.2Tim;2,19)
            
        
        
Mert minden nép a maga istenének nevében jár, és mi is a mi Urunk Istenünk nevében járunk örökkön örökké.             
            
                (Zsolt 10,12;20,6.8)
            
        
        
Azon a napon, azt mondja az Úr, összegyűjtöm a sántát, és összeszedem az elszéledetteket, és a kiket megsanyargattam.             
            
                (Sof 3,19)
            
        
        
És a sántát maradékká teszem, az elszélesztettet pedig erős nemzetté, és az Úr uralkodik rajtok a Sion hegyén mostantól fogva mindörökké.             
            
                (Ámós 9,15)
            
        
        
És te nyájnak tornya, Sion leányának vára! Eljő tehozzád és elérkezik az előbbi hatalom, a Jeruzsálem leányának birodalma.             
            
                (Ámós 9,11.12; Hós 1,11)
            
        
        
Miért kiáltasz hát kiáltva? Nincsen-é közötted király? Elveszett-é a te tanácsadód, hogy úgy elfogott a fájdalom, mint a gyermek-szűlőt?!             
            
                (Márk 1,22; Luk 4,32)
            
        
        
Gyötrődj és kinlódj, Sionnak leánya, mint a gyermek-szülő! Mert ímé, kimégy a városból, és a mezőn tanyázol, és egészen Bábelig mégysz. Ott szabadíttatol meg; ott vált ki téged az Úr, ellenségednek kezéből.             
            
                (2Kir 25,1-11;Jer 25,12)
            
        
        
Mert ímé, sok nemzetség gyűlt össze ellened, a kik ezt mondják: Legyen szentségtelen, és legeltessük szemeinket a Sionon!         
De ők nem tudják az Úr gondolatait és nem értik az ő szándékát, hogy összegyűjti őket, mint a kévét a szérűre.         
Kelj fel és csépelj, Sionnak leánya! Mert vassá teszem a te szarvaidat, körmeidet pedig aczéllá teszem, és széttiporsz sok népeket, és rablott kincseiket az Úrnak áldozom, javaikat pedig az egész föld Urának.             
            
                (Zsolt 18,34)
            
        
                    5
Seregelj hát egybe, seregek leánya! Ostrommal támadt ellenünk; pálczával verjék arczul Izráel biráját!             
            
                (2Kir 21,23.24;22,1)
            
        
        
De te, Efratának Bethleheme, bár kicsiny vagy a Júda ezrei között: belőled származik nékem, a ki uralkodó az Izráelen; a kinek származása eleitől fogva, öröktől fogva van.             
            
                (Máté 2,6)
            
        
        
Azért odaadja őket, míg a szűlő szűl, de az ő atyjafiainak maradékai visszatérnek Izráel fiaihoz.             
            
                (Ezék 37,19-24;Ésa 7,14)
            
        
        
És megáll, és legeltet az Úrnak erejével, az Úrnak az ő Istenének fenséges nevével, és bátorsággal lakoznak, mert ímé felmagasztaltatik a földnek határáig.         
És ő a mi békességünk. Ha az Assirus eljő a mi földünkre és megtapodja palotáinkat: állatunk ellene hét pásztort és nyolcz fejedelmi férfiút.             
            
                (2Kir 23,12.13; Jer 19,13)
            
        
        
És megrontják Assiria földjét fegyverrel Nimród földjét is az ő kapuiban; és megszabadít az Assirustól, ha a mi földünkre eljő és a mi határunkba lép.             
            
                (Ezék 8,16)
            
        
        
És a Jákóbnak maradéka olyan lészen a sok nép között, mint az Úrtól való harmat, mint a zápor a fűnek, mely nem emberben reménykedik, és nem bízik embernek fiaiban.             
            
                (Ezék 39,17-20)
            
        
        
És a Jákób maradéka a pogányok között, a sok nép között olyan lészen, mint az oroszlán az erdei vadak között; mint az oroszlán-kölyök a juhoknak nyája között, a mely ha betör, tipor és tép, és nincs, a ki tőle megszabadítson.             
            
                (Hab 2,20)
            
        
        
Erőt vészen a te kezed szorongatóidon, és minden ellenségeid kivágattatnak.             
            
                (Zsolt 109,6)
            
        
        
És lészen azon a napon, azt mondja az Úr, kivágom lovaidat közüled, és elvesztem hadi-szekereidet.             
            
                (Ámós 4,11; Júd 1,9)
            
        
        
És kivágom földednek városait, és ledöntöm minden erősségeidet.             
            
                (Hós 12,7)
            
        
        
És kivágom kezedből a bűvszereket, és szemfényvesztőid nem lesznek néked.             
            
                (Mik 3,11.12)
            
        
        
És kivágom faragott képeidet és bálványaidat közüled, és nem imádod többé kezeidnek csinálmányait.             
            
                (5Móz 28,30.39)
            
        
        
És kiszaggatom a te berkeidet közüled és elpusztítom a te városaidat.             
            
                (Jer 39,1.2)
            
        
        
És haraggal és hévvel állok bosszút a pogányokon, a kik nem engedelmeskedtek.             
            
                (Ámós 5,18)
            
        
                    6
Halljátok csak, a mit mond az Úr! Kelj fel, perelj a hegyekkel, és hallják meg szódat a halmok.             
            
                (Ésa 1,2)
            
        
        
Halljátok meg hegyek az Úr peres dolgát, és ti, a földnek örök alapjai! Mert pere van az Úrnak az ő népével, és az Izráellel is perbe száll.             
            
                (Ésa 1,18.19.20)
            
        
        
Én népem! mit vétettem te ellened, és mivel fárasztottalak el téged?! Tégy vallást ellenem!             
            
                (Jer 39,9)
            
        
        
Hiszen felhoztalak Égyiptom földjéről, és a szolgák házából megváltottalak, és előtted küldém Mózest, Áront és Máriát!             
            
                (2Móz 12,51)
            
        
        
Én népem! Emlékezzél csak: mit koholt Bálák, Moábnak királya, és mit felelt néki Bálám, a Beor fia? Sittimtől fogva Gilgálig, hogy megismerjed az Úr igazságos cselekedeteit.         
Mivel menjek eleibe az Úrnak? Hajlongjak-é a magasságos Istennek? Égőáldozatokkal menjek-é elébe, esztendős borjúkkal?!             
            
                (Márk 4,37-41; Luk 8,23.25)
            
        
        
Kedvét leli-é az Úr ezernyi kosokban, vagy tízezernyi olaj-patakokban? Elsőszülöttemet adjam-é vétkemért, vagy méhem gyümölcsét lelkemnek bűnéért?!         
Megjelentette néked, oh ember, mi légyen a jó, és mit kiván az Úr te tőled! Csak azt, hogy igazságot cselekedjél, szeressed az irgalmasságot, és hogy alázatosan járj a te Isteneddel.             
            
                (5Móz 10,12; Ámós 5,23.24)
            
        
        
Az Úrnak szava kiált a városnak, és a te neved néz bölcseségre. Halljátok meg a vesszőt és ki rendeli azt?!             
            
                (Agge 2,5)
            
        
        
Vannak-é még a gonosznak házában hamissággal gyűjtött kincsek, és ösztövér véka, a mely útálatos?             
            
                (Ámós 8,5)
            
        
        
Vajjon jóváhagyom-é a hamis mértéket, és a zsákba rejtett csalárd fontokat?             
            
                (Luk 4,41;2Pét 2,4)
            
        
        
Mert a gazdagok megtöltöztek köztök ragadománynyal, lakosai pedig hazugságot szólnak, és nyelvök csalárd az ő szájokban.             
            
                (Ésa 16,6-12)
            
        
        
Én is azért megvervén, beteggé teszlek téged; elpusztítalak a te bűneid miatt.             
            
                (Agge 2,3;Jel 5,6)
            
        
        
Eszel te, de meg nem elégszel, és benned marad a te éhséged; és gyűjtesz, de nem takarítasz, és a mit megtakarítsz is, fegyverre hányom.             
            
                (Hós 4,10;8,7)
            
        
        
Vetsz te, de nem aratsz; olajat sajtolsz te, de nem kened magadat olajjal, és mustot is, de bort nem iszol!             
            
                (Ámós 4,9;5,11)
            
        
        
Mert az Omri parancsolataihoz szabjátok magatokat és az Ákháb házának minden dolgához, és azoknak tanácsán jártok! Hogy pusztasággá tegyelek tégedet, az ő lakosait pedig csúfsággá, és hordozzátok népemnek gyalázatát.             
            
                (1Kir 16,26;26,30)