A többi szomszédnép ellen: 49,1-39
Az ammoniták ellen 49 Ammon fiairól. Így szól az Úr:
»Talán nincsenek fiai Izraelnek?
Vagy nincs neki örököse?
Miért vette birtokba Milkom Gádot,
és népe miért lakik annak városaiban?
Azért íme, jönnek napok
– mondja az Úr –,
amikor Ammon fiainak Rabbájában
harci riadót hallatok.
Romhalmazzá lesz,
és leányvárosai tűzben égnek el;
akkor birtokba veszi Izrael azokat,
akik őt birtokba vették – mondja az Úr. -
Jajgass, Hesbon, mert elpusztult Hái!
Kiáltsatok, Rabba leányai,
öltsetek zsákruhát, gyászoljatok,
és bolyongjatok a falak között!
Mert Melkom fogságba megy
papjaival és fejedelmeivel együtt.
Miért dicsekszel a völgyekkel?
Termékeny volt völgyed, te elpártolt leány,
aki kincseidben bízol:
‘Ki jöhet ellenem?’
Íme, én rettegést hozok rád
– mondja az Úr, a Seregek Istene –,
mindazoktól, akik körülötted vannak;
akkor szétszóródtok, ki merre lát,
és nem lesz, aki összegyűjtse a menekülőket.
De azután majd jóra fordítom
Ammon fiainak sorsát«
– mondja az Úr.
Így szól a Seregek Ura:
»Vajon nincs már bölcsesség Temánban?
Elveszett a tanács az értelmesektől,
tönkrement bölcsességük.
Meneküljetek, forduljatok meg,
a mélybe menjetek lakni, Dedán lakói!
Mert Ézsau vesztét elhozom rá,
az időt, amikor meglátogatom őt.
Ha szüretelők jönnek hozzád,
nem hagynak böngésznivalót,
ha tolvajok éjszaka,
pusztítanak, míg meg nem elégelik.
Mert én lemeztelenítettem Ézsaut,
fölfedtem rejtekhelyeit,
és nem tud elrejtőzni.
Elpusztul ivadéka, testvérei meg szomszédai,
és ő sem lesz többé.
Hagyd csak árváidat, én tartom életben őket,
és özvegyeid bennem bízzanak!
Hírt hallottam az Úrtól,
és a nemzetekhez küldött követet:
»Gyűljetek össze, vonuljatok ellene,
és keljetek harcra!«
»Mert íme, kicsinnyé teszlek a nemzetek között,
megvetetté az emberek között.
A tőled való félelem szedett rá téged,
szíved felfuvalkodottsága.
Te, aki a sziklahasadékokban lakol,
és elfoglalod a domb magaslatát,
ha oly magasra rakod is fészkedet,
mint a sas,
onnan is letaszítalak – mondja az Úr. –
Bizony, elhurcolják a nyáj kicsinyeit,
bizony, elborzadnak miattuk tanyáik.
Bukásuk hangjától megrendül a föld,
hangos kiáltása elhallatszik a Vörös-tengerig.
Íme, mint a sas, úgy száll fel és repül,
kiterjeszti szárnyát Boszra fölött;
Edom hőseinek szíve olyan lesz azon a napon,
mint a vajúdó asszony szíve.«
»Megszégyenült Emát és Arfád,
mert rossz hírt hallottak;
aggodalomtól háborognak, mint a tenger,
amely nem tud megnyugodni.
Elgyengült Damaszkusz, futásnak eredt,
és rémület vett erőt rajta;
szorongás és fájdalmak fogták el,
mint a szülő asszonyt.
Miért nem hagyták el a dicső várost,
örömöm városát?
Ezért elesnek ifjai a terein,
és a harcosok mind elvesznek azon a napon
– mondja a Seregek Ura. –
Tüzet gyújtok Damaszkusz falán,
és megemészti Ben-Hadad palotáit.«
Így szól az Úr:
»Keljetek fel, vonuljatok Kedár ellen,
és pusztítsátok el kelet fiait!
Sátraikat és nyájukat elragadják,
sátorlapjaikat, minden holmijukat
és tevéiket elveszik tőlük;
ezt kiáltják nekik: ‘Rettenet mindenfelől!’
Fussatok, meneküljetek gyorsan,
a mélybe menjetek lakni,
Hácor lakói! – mondja az Úr. –
Mert tervet tervezett ellenetek
Nebukadnezár, Babilon királya,
és gondolatot gondolt ki ellenetek.
Keljetek fel, vonuljatok a nép ellen,
mely békében és biztonságban lakik!
– mondja az Úr. –
Nincs ajtaja, és nincs zára,
elkülönülten laknak.
Tevéik prédává lesznek,
és tömérdek jószáguk zsákmánnyá;
szélnek szórom őket minden irányba,
a megnyírt halántékúakat;
és minden oldalról elhozom vesztüket
– mondja az Úr. –
Hácor sakálok tanyája lesz,
pusztaság örökre;
nem lakik ott ember,
és nem tartózkodik benne ember fia.«
»Így szól a Seregek Ura:
Íme, én összetöröm Élám íját,
erejüknek legjavát.
Négy szelet hozok Élámra
az ég négy tájáról,
szélnek szórom őket minden irányba,
és nem lesz olyan nemzet,
ahova el ne jutnának Élám menekültjei.
Megrémítem Élámot ellenségei előtt,
azok előtt, akik életükre törnek,
és bajt hozok rájuk,
izzó haragomat – mondja az Úr. –
Elküldöm utánuk a kardot,
míg meg nem semmisítem őket.
Felállítom trónomat Élámban,
és kiirtok onnan királyt és fejedelmeket
– mondja az Úr. –
De majd a végső napokban
jóra fordítom Élám sorsát«
– mondja az Úr.
Bábel ellen: 50,1-51,64
50 Az ige, amelyet az Úr mondott Babilonról, a káldeaiak földjéről, Jeremiás próféta által:A fogság vége
»Hirdessétek a nemzetek között,
és adjátok tudtul,
emeljetek zászlót, adjátok tudtul,
ne titkoljátok! Mondjátok:
‘Elfoglalták Babilont,
megszégyenült Bel,
megzavarodott Merodák,
megszégyenültek istenszobrai,
megzavarodtak bálványai.’
A döntő ütközet
Bujdossatok el Babilonból,
és a káldeaiak földjéről menjetek ki!
Legyetek olyanok,
mint a kosok a nyáj előtt!
Mert íme, én felkeltem
és elhozom Babilonra
nagy nemzeteknek a gyülekezetét
észak földjéről;
felsorakoznak ellene,
s azután elfoglalják;
nyilaik olyanok, mint sikeres hős,
aki nem tér vissza eredménytelenül.
Prédává lesz Káldea,
prédálói mind jóllaknak«
– mondja az Úr. –
Csak örüljetek, csak ujjongjatok,
örökségem kifosztói!
Csak ugrándozzatok, mint a nyomtató üsző,
és nyerítsetek, mint a paripák!
Nagy szégyen érte anyátokat,
megszégyenült szülőtök;
íme, utolsó a nemzetek között:
sivatag, kiszikkadt föld és pusztaság.
Az Úr haragja miatt nem lesz lakója,
és egészen pusztává lesz;
aki csak keresztülmegy Babilonon,
megborzad és gúnyolódik valamennyi csapásán.
Sorakozzatok fel Babilon ellen körös-körül,
mindnyájan, akik az íjat feszítitek!
Lőjetek rá, ne sajnáljátok a nyilat,
mert az Úr ellen vétkezett!
Kiáltsatok fölötte körös-körül!
Megadta magát,
ledőltek oszlopai,
leomlottak falai.
Mert az Úr bosszúja ez,
álljatok bosszút rajta!
Ahogyan ő cselekedett,
úgy cselekedjetek vele!
Irtsátok ki a magvetőt Babilonból,
és azt, aki sarlót fog aratás idején!
A pusztító kard elől
mindenki a maga népe felé fordul,
és mindegyikük a saját földjére menekül.
Szétszórt nyáj Izrael,
oroszlánok kergették szét.
Elsőként Asszúr királya evett belőle,
s az utolsó, aki lerágta csontjait,
Nebukadnezár, Babilon királya volt.
A végső pusztulás
Merátaim földjére vonulj fel,
és Pekód lakói ellen!
Irtsd ki és semmisítsd meg őket egészen – mondja az Úr –,
és tégy mindent úgy,
ahogy parancsoltam neked!«
Harci zaj hangzik az országban,
és nagy rombolás.
Hogy összezúzták és összetörték
az egész föld pörölyét!
Milyen borzadállyá lett
Babilon a nemzetek között!
Csapdát állítottam neked,
és foglyul is estél, Babilon,
de te nem tudtad.
Rád találtak, és meg is ragadtak,
mert az Úrral szálltál harcba.
Kinyitotta fegyvertárát az Úr,
és előhozta haragjának fegyvereit;
mert dolga van az Úrnak, a Seregek Istenének
a káldeaiak országában.
Jöjjetek ellene mindenfelől,
nyissátok ki csűreit!
Hányjátok halomra őt, mint a gabonát,
és semmisítsétek meg!
Ne legyen maradéka!
Irtsátok ki minden bikáját,
menjenek a vágóhídra!
Jaj nekik, mert eljött a napjuk,
meglátogatásuk ideje!
Menekültek hangja hallatszik,
akik Babilon földjéről menekülnek,
hogy hirdessék Sionban
az Úrnak, a mi Istenünknek bosszúját,
a templomáért való bosszút.
Hívjatok össze Babilon ellen lövészeket,
mindazokat, akik az íjat feszítik,
verjetek tábort körülötte,
ne legyen menekvése!
Fizessetek meg neki tette szerint:
ahogyan ő cselekedett,
egészen úgy cselekedjetek vele!
Mert az Úrral szemben kevélykedett,
Izrael Szentjével szemben.
»Ezért elesnek ifjai a terein,
és harcosai mind elvesznek azon a napon – mondja az Úr. –
Íme, én ellened vagyok, Kevélység!
– mondja az Úr, a Seregek Istene. –
Mert eljött a te napod,
az idő, amikor meglátogatlak téged.
Elbukik a Kevélység, és elesik,
s nem lesz senki, aki felállítsa.
Tüzet gyújtok városaiban,
és megemészti egész környezetét.«
Kardot a káldeaiakra – mondja az Úr –,
és Babilon lakóira,
fejedelmeire meg bölcseire!
Kardot a fecsegőkre,
hadd legyenek bolonddá!
Kardot hőseire,
hadd rémüljenek meg!
Kardot lovaira és szekereire,
az egész keverék népre, mely közte van,
hadd legyenek asszonyokká!
Kardot a kincseire,
hadd rabolják el azokat!
Szárazságot a vizeire,
hadd száradjanak ki,
mert bálványszobrok földje az,
és a szörnyekkel őrjöngnek!
Isten büntető ítélete 51 Így szól az Úr:
»Íme, én pusztító szelet támasztok
Babilon ellen és Léb-Kamai lakói ellen.
Idegeneket küldök Babilonba,
akik szélnek szórják,
és kifosztják országát.
Bizony, ellene fordulnak mindenfelől
a veszedelem napján.
Ne is feszítse íját az íjász,
és ne büszkélkedjék páncéljával!
Ne kíméljétek ifjait,
irtsátok ki egész seregét!«
Hulljanak az átszúrtak a káldeaiak földjén,
és a ledöföttek az utcáin!
Mert nem hagyta özvegyen Izraelt és Júdát
az ő Istenük, a Seregek Ura;
azok országa pedig tele van vétekkel
Izrael Szentje előtt.
Meneküljetek Babilonból,
mentse mindenki az életét,
ne vesszetek el bűne miatt!
Mert az Úr bosszújának ideje ez,
érdeme szerint fizet meg neki.
Aranyserleg volt Babilon az Úr kezében,
mely megrészegítette az egész földet;
borából ittak a nemzetek,
azért vesztették eszüket.
Hirtelen esett el Babilon, és összetört;
jajgassatok miatta!
Hozzatok balzsamot fájdalmára,
hátha meggyógyul!
»Gyógyítottuk Babilont, de nem gyógyult meg.
Hagyjátok, és menjünk, mindenki a maga földjére!
Mert az égig ért ítélete,
és fölemelkedett a fellegekig.
Napfényre hozta az Úr igazságunkat;
jöjjetek, és beszéljük el Sionban
az Úrnak, a mi Istenünknek művét!«
Hegyezzétek a nyilakat,
töltsétek meg a tegzeket!
Felindította az Úr Média királyainak lelkét,
mert Babilonnal az a terve, hogy elpusztítja.
Mert az Úr bosszúja ez,
bosszú a templomáért.
Babilon falai ellen emeljetek zászlót,
erősítsétek meg az őrséget,
állítsatok őröket,
készítsétek a leshelyeket!
Mert eltervezte az Úr, és meg is teszi,
amit kimondott Babilon lakóiról.
Te, aki nagy vizek mellett lakol,
aki gazdag vagy kincsekben,
eljött számodra a vég,
vége nyerészkedésednek!
Megesküdött a Seregek Ura önmagára:
»Ha meg is töltöttelek annyi emberrel, mint a sáska,
felhangzik majd fölötted a diadalének.«
Aki alkotta a földet erejével,
megszilárdította a földkerekséget bölcsességével,
és értelmével kifeszítette az egeket,
annak hangjára víztömeg lesz az égben,
és ködfelhőket hoz fel a föld széléről;
villámokat alkot az esőhöz,
és előhozza a szelet tárházaiból.
Ostoba lett minden ember tudás híján,
szégyent vallott minden ötvös a szobrával;
mert hamisság az öntvénye,
és nincs bennük lélek.
Hiábavalóságok azok, és nevetséges művek,
meglátogatásuk idején elvesznek.
Nem olyan, mint ezek, Jákob osztályrésze,
mert ő az, aki a mindenséget formálta,
és Izrael az ő tulajdon törzse;
Seregek Ura az ő neve.
»Kalapácsom voltál, harci fegyverem;
összezúztam veled nemzeteket,
és elpusztítottam veled királyságokat.
Összezúztam veled lovat és lovasát,
összezúztam veled kocsit és kocsisát.
Összezúztam veled férfit és asszonyt,
összezúztam veled öreget és fiatalt,
összezúztam veled ifjat és szűzet.
Összezúztam veled pásztort és nyáját,
összezúztam veled földművest és fogatát,
összezúztam veled helytartókat és kormányzókat.
Íme, én ellened vagyok, pusztítás hegye – mondja az Úr –,
aki pusztítod az egész földet;
kinyújtom rád kezemet,
legördítelek a kősziklákról,
és kiégett heggyé teszlek.
Nem vesznek belőled szegletkövet, sem alapkövet,
mert örök pusztasággá leszel«
– mondja az Úr.
Emeljetek zászlót a földön,
fújjátok meg a harsonát a nemzetek között!
Szenteljetek ellene nemzeteket,
hívjátok össze ellene
Ararát, Menni és Askenáz királyságait!
Rendeljetek ellene összeírót,
vonultassatok fel lovakat, mint borzas sáskákat!
Megrendült a föld, és megremegett,
mert beteljesedett Babilonon az Úr terve,
hogy Babilon földjét pusztasággá tegye,
és ne legyen lakója.
Abbahagyták a harcot Babilon hősei,
a várakban ülnek;
elapadt erejük,
asszonyokká lettek.
Felgyújtották hajlékait,
összetörték zárait.
Futár futár elé fut,
és hírnök hírnök elé,
hogy hírül vigyék Babilon királyának:
minden oldalról megszállták városát.
A gázlókat elfoglalták,
a bástyákat felégették tűzzel;
és a harcosok rémületbe estek.
Mert így szól a Seregek Ura, Izrael Istene:
»Babilon leánya olyan, mint a szérű,
amikor éppen megtaposták;
még egy kis idő,
és eljön számára az aratás ideje.«
»Megevett, felemésztett engem
Nebukadnezár, Babilon királya,
félreállított, mint üres edényt;
elnyelt engem, mint egy sárkány,
megtöltötte hasát ínyencségeimmel,
majd eltaszított engem.«
»A testemen elkövetett erőszak
szálljon Babilonra!«
– mondja Sion lakója.
»Vérem szálljon Káldea lakóira!«
– mondja Jeruzsálem.
Ezért így szól az Úr:
»Íme, én perlem peredet,
és bosszút állok érted;
kiszárítom tengerét,
és kiapasztom forrását.
Kőhalmazzá lesz Babilon,
sakálok tanyájává,
borzadállyá és gúny tárgyává,
s nem lesz lakója.
Együtt ordítanak, mint az oroszlánkölykök,
morognak, mint a fiatal oroszlánok.
Mikor fölhevülnek,
lakomát készítek nekik,
és lerészegítem őket, hogy vigadjanak,
majd örök álomba szenderüljenek,
és ne ébredjenek fel – mondja az Úr. –
Vágóhídra viszem őket, mint bárányokat,
mint kosokat a bakokkal együtt.«
Hogy bevették Sesákot!
Elfoglalták az egész föld dicsőségét!
Milyen borzadállyá lett
Babilon a nemzetek között!
Kiáradt Babilonra a tenger,
hullámainak özöne elborította.
Városai borzadállyá lettek,
kiszikkadt földdé és pusztasággá,
olyan földdé, melyen nem lakik senki,
és nem megy át rajta ember fia.
»Meglátogatom Bélt Babilonban,
és kiveszem szájából, amit elnyelt;
nem özönlenek hozzá többé nemzetek,
Babilon fala is ledőlt.
Menjetek ki belőle, én népem!
Mentse mindenki az életét
az Úr izzó haragjától!
‘Megszégyenültünk, mert gyalázatot hallottunk, szégyenpír borította arcunkat, mert idegenek jöttek az Úr házának szentélye ellen.’
Azért íme, jönnek napok – mondja az Úr –, amikor meglátogatom bálványszobrait, és egész országában halálra sebzettek fognak hörögni. Ha az égig emelkedik is Babilon, és hozzáférhetetlenné teszi is magas erődítményét, tőlem jönnek pusztítók ellene« – mondja az Úr.
Kiáltás hangzik Babilonból, és nagy rombolás a káldeaiak földjéről; mert elpusztítja az Úr Babilont, és véget vet benne a nagy lármának, hiába zúgnak hullámai, mint nagy vizek, és harsog a hangjuk. Mert pusztító jön ellene, Babilon ellen, és elfogják hőseit, összetörik íjukat; mert a megtorlás Istene, az Úr, biztosan megfizet. »Lerészegítem fejedelmeit és bölcseit, helytartóit, kormányzóit és hőseit, hogy örök álomba szenderüljenek, és ne ébredjenek fel« – mondja a Király, akinek Seregek Ura a neve. Így szól a Seregek Ura:
»Babilon széles falát földig rombolják,
és magas kapuit tűzzel égetik fel;
a népek a semmiért dolgoznak,
és a nemzetek a tűzért fáradoznak.«
Eddig tartanak Jeremiás igéi.
FÜGGELÉK: JERUZSÁLEM PUSZTULÁSA: 52,1-30
Jeruzsálem eleste 52 Huszonegy éves volt Cidkija, amikor király lett, és tizenegy évig uralkodott Jeruzsálemben; anyjának neve Amitál volt, s a Libnából való Jeremiásnak volt a leánya. Azt cselekedte, ami rossz az Úr szemében, egészen úgy, ahogy Joakim cselekedett. Bizony, az Úr haragja miatt történt ez Jeruzsálemben és Júdában, míg el nem vetette őket színe elől.Cidkija akkor fellázadt Babilon királya ellen. Uralkodásának kilencedik esztendejében, a tizedik hónapban, a hónap tizedik napján történt, hogy megérkezett Nebukadnezár, Babilon királya, ő maga és egész hadserege Jeruzsálem alá, tábort ütöttek vele szemben, és ostromműveket építettek körülötte. A város ostrom alatt állt Cidkija király tizenegyedik esztendejéig. A negyedik hónapban, a hónap kilencedik napján már úgy elhatalmasodott az éhínség a városban, hogy nem volt kenyere az ország népének. Ekkor betörtek a városba. A harcosok éjszaka mind elmenekültek, és kimentek a városból a két várfal között levő kapun át, amely a király kertje mellett volt. Bár a káldeaiak ott voltak a város körül, ők elmentek a síkság felé vezető úton. De a káldeaiak serege üldözőbe vette a királyt, és utol is érték Cidkiját a jerikói síkságon, miközben egész serege szétszóródott mellőle. Elfogták tehát a királyt, és felvitték Babilon királyához Reblába, Emát földjére; az pedig ítéletet mondott fölötte. Babilon királya lemészároltatta Cidkija fiait a szeme láttára, sőt Júda összes főemberét is lemészároltatta Reblában. Azután megvakíttatta Cidkiját, bilincsbe verette, majd elvitte őt Babilon királya Babilonba, és börtönben tartotta halála napjáig.
A lakosság elhurcolása Az ötödik hónapban, a hónap tizedik napján – ez Nebukadnezárnak, Babilon királyának tizenkilencedik esztendeje volt – eljött Jeruzsálembe Nabuzárdán testőrparancsnok, aki Babilon királyának szolgálatában állt. Felégette az Úr házát és a király házát, Jeruzsálem összes házát és minden nagy házat felégetett tűzzel. Jeruzsálem minden falát körös-körül lerombolta a káldeaiak egész serege, mely a testőrparancsnokkal volt.
A nép szegényei közül némelyeket és a városban maradt többi népet, valamint az átpártolókat, akik átpártoltak Babilon királyához, meg a tömeg többi részét fogságba vitte Nabuzárdán testőrparancsnok. De az ország szegényei közül némelyeket otthagyott Nabuzárdán testőrparancsnok szőlőműveseknek és földműveseknek.
A rézoszlopokat, melyek az Úr házában voltak, az állványokat és a réztengert, amely az Úr házában volt, összetörték a káldeaiak, és összes rezüket elvitték Babilonba. A fazekakat, a lapátokat, a késeket, a hintőedényeket, a serpenyőket és az ösz-szes rézeszközt, melyekkel a szolgálatot szokták végezni, elvitték. A tálakat, a füstölőket, a hintőedényeket, a fazekakat, a mécstartókat, a serpenyőket és az áldozati csészéket, ami csak aranyból és ezüstből volt, szintén elvitte a test-őrparancsnok. A két oszlopban, az egy medencében és az alatta levő tizenkét rézbikában, az állványokban, melyeket Salamon király készíttetett az Úr háza számára, mindezekben a tárgyakban mérhetetlen súlyú réz volt. Ami pedig az oszlopokat illeti, tizennyolc könyök volt egy oszlopnak a magassága, és tizenkét könyöknyi zsinór érte körül; vastagsága négy ujjnyi volt, és belül üres volt. Réz oszlopfő volt rajta, egy oszlopfő magassága öt könyök volt, és az oszlopfőn körös-körül fonadék és gránátalmák voltak, mind rézből; ugyanilyen gránátalmák voltak a másik oszlopon is.
Kilencvenhat gránátalma volt kívül; összesen száz gránátalma volt a fonadékon körös-körül.
A testőrparancsnok elvitte Szeraja főpapot, Szofonja másodpapot és három küszöb-őrt. A városból elvitt egy udvari embert, aki a harcosok parancsnoka volt, hét férfit a király közvetlen környezetéből, akiket a városban találtak, a hadsereg vezérének írnokát, aki sorozni szokta az ország népét, és hatvan férfit az ország népéből, akiket a városban találtak. Nabuzárdán testőrparancsnok fogta és elvitte őket Babilon királyához Reblába. Babilon királya pedig levágatta és megölette őket Reblában, Emát földjén.
Így ment fogságba Júda a földjéről.
Ennyi volt a nép, melyet fogságba vitt Nebukadnezár: a hetedik évben háromezer-huszonhárom júdait; Nebukadnezár tizennyolcadik évében Jeruzsálemből nyolcszázharminckét lelket; Nebukadnezár huszonharmadik évében Nabuzárdán testőrparancsnok fogságba vitt a júdaiak közül hétszáznegyvenöt lelket; összesen négyezer-hatszáz lelket.