A többi szomszédnép ellen: 49,1-39
Az ammoniták ellen 49 Ammon fiairól. Így szól az Úr:
»Talán nincsenek fiai Izraelnek?
Vagy nincs neki örököse?
Miért vette birtokba Milkom Gádot,
és népe miért lakik annak városaiban?
Azért íme, jönnek napok
– mondja az Úr –,
amikor Ammon fiainak Rabbájában
harci riadót hallatok.
Romhalmazzá lesz,
és leányvárosai tűzben égnek el;
akkor birtokba veszi Izrael azokat,
akik őt birtokba vették – mondja az Úr. -
Jajgass, Hesbon, mert elpusztult Hái!
Kiáltsatok, Rabba leányai,
öltsetek zsákruhát, gyászoljatok,
és bolyongjatok a falak között!
Mert Melkom fogságba megy
papjaival és fejedelmeivel együtt.
Miért dicsekszel a völgyekkel?
Termékeny volt völgyed, te elpártolt leány,
aki kincseidben bízol:
‘Ki jöhet ellenem?’
Íme, én rettegést hozok rád
– mondja az Úr, a Seregek Istene –,
mindazoktól, akik körülötted vannak;
akkor szétszóródtok, ki merre lát,
és nem lesz, aki összegyűjtse a menekülőket.
De azután majd jóra fordítom
Ammon fiainak sorsát«
– mondja az Úr.
Így szól a Seregek Ura:
»Vajon nincs már bölcsesség Temánban?
Elveszett a tanács az értelmesektől,
tönkrement bölcsességük.
Meneküljetek, forduljatok meg,
a mélybe menjetek lakni, Dedán lakói!
Mert Ézsau vesztét elhozom rá,
az időt, amikor meglátogatom őt.
Ha szüretelők jönnek hozzád,
nem hagynak böngésznivalót,
ha tolvajok éjszaka,
pusztítanak, míg meg nem elégelik.
Mert én lemeztelenítettem Ézsaut,
fölfedtem rejtekhelyeit,
és nem tud elrejtőzni.
Elpusztul ivadéka, testvérei meg szomszédai,
és ő sem lesz többé.
Hagyd csak árváidat, én tartom életben őket,
és özvegyeid bennem bízzanak!
Hírt hallottam az Úrtól,
és a nemzetekhez küldött követet:
»Gyűljetek össze, vonuljatok ellene,
és keljetek harcra!«
»Mert íme, kicsinnyé teszlek a nemzetek között,
megvetetté az emberek között.
A tőled való félelem szedett rá téged,
szíved felfuvalkodottsága.
Te, aki a sziklahasadékokban lakol,
és elfoglalod a domb magaslatát,
ha oly magasra rakod is fészkedet,
mint a sas,
onnan is letaszítalak – mondja az Úr. –
Bizony, elhurcolják a nyáj kicsinyeit,
bizony, elborzadnak miattuk tanyáik.
Bukásuk hangjától megrendül a föld,
hangos kiáltása elhallatszik a Vörös-tengerig.
Íme, mint a sas, úgy száll fel és repül,
kiterjeszti szárnyát Boszra fölött;
Edom hőseinek szíve olyan lesz azon a napon,
mint a vajúdó asszony szíve.«
»Megszégyenült Emát és Arfád,
mert rossz hírt hallottak;
aggodalomtól háborognak, mint a tenger,
amely nem tud megnyugodni.
Elgyengült Damaszkusz, futásnak eredt,
és rémület vett erőt rajta;
szorongás és fájdalmak fogták el,
mint a szülő asszonyt.
Miért nem hagyták el a dicső várost,
örömöm városát?
Ezért elesnek ifjai a terein,
és a harcosok mind elvesznek azon a napon
– mondja a Seregek Ura. –
Tüzet gyújtok Damaszkusz falán,
és megemészti Ben-Hadad palotáit.«
Így szól az Úr:
»Keljetek fel, vonuljatok Kedár ellen,
és pusztítsátok el kelet fiait!
Sátraikat és nyájukat elragadják,
sátorlapjaikat, minden holmijukat
és tevéiket elveszik tőlük;
ezt kiáltják nekik: ‘Rettenet mindenfelől!’
Fussatok, meneküljetek gyorsan,
a mélybe menjetek lakni,
Hácor lakói! – mondja az Úr. –
Mert tervet tervezett ellenetek
Nebukadnezár, Babilon királya,
és gondolatot gondolt ki ellenetek.
Keljetek fel, vonuljatok a nép ellen,
mely békében és biztonságban lakik!
– mondja az Úr. –
Nincs ajtaja, és nincs zára,
elkülönülten laknak.
Tevéik prédává lesznek,
és tömérdek jószáguk zsákmánnyá;
szélnek szórom őket minden irányba,
a megnyírt halántékúakat;
és minden oldalról elhozom vesztüket
– mondja az Úr. –
Hácor sakálok tanyája lesz,
pusztaság örökre;
nem lakik ott ember,
és nem tartózkodik benne ember fia.«
»Így szól a Seregek Ura:
Íme, én összetöröm Élám íját,
erejüknek legjavát.
Négy szelet hozok Élámra
az ég négy tájáról,
szélnek szórom őket minden irányba,
és nem lesz olyan nemzet,
ahova el ne jutnának Élám menekültjei.
Megrémítem Élámot ellenségei előtt,
azok előtt, akik életükre törnek,
és bajt hozok rájuk,
izzó haragomat – mondja az Úr. –
Elküldöm utánuk a kardot,
míg meg nem semmisítem őket.
Felállítom trónomat Élámban,
és kiirtok onnan királyt és fejedelmeket
– mondja az Úr. –
De majd a végső napokban
jóra fordítom Élám sorsát«
– mondja az Úr.
Bábel ellen: 50,1-51,64
50 Az ige, amelyet az Úr mondott Babilonról, a káldeaiak földjéről, Jeremiás próféta által:A fogság vége
»Hirdessétek a nemzetek között,
és adjátok tudtul,
emeljetek zászlót, adjátok tudtul,
ne titkoljátok! Mondjátok:
‘Elfoglalták Babilont,
megszégyenült Bel,
megzavarodott Merodák,
megszégyenültek istenszobrai,
megzavarodtak bálványai.’
A döntő ütközet
Bujdossatok el Babilonból,
és a káldeaiak földjéről menjetek ki!
Legyetek olyanok,
mint a kosok a nyáj előtt!
Mert íme, én felkeltem
és elhozom Babilonra
nagy nemzeteknek a gyülekezetét
észak földjéről;
felsorakoznak ellene,
s azután elfoglalják;
nyilaik olyanok, mint sikeres hős,
aki nem tér vissza eredménytelenül.
Prédává lesz Káldea,
prédálói mind jóllaknak«
– mondja az Úr. –
Csak örüljetek, csak ujjongjatok,
örökségem kifosztói!
Csak ugrándozzatok, mint a nyomtató üsző,
és nyerítsetek, mint a paripák!
Nagy szégyen érte anyátokat,
megszégyenült szülőtök;
íme, utolsó a nemzetek között:
sivatag, kiszikkadt föld és pusztaság.
Az Úr haragja miatt nem lesz lakója,
és egészen pusztává lesz;
aki csak keresztülmegy Babilonon,
megborzad és gúnyolódik valamennyi csapásán.
Sorakozzatok fel Babilon ellen körös-körül,
mindnyájan, akik az íjat feszítitek!
Lőjetek rá, ne sajnáljátok a nyilat,
mert az Úr ellen vétkezett!
Kiáltsatok fölötte körös-körül!
Megadta magát,
ledőltek oszlopai,
leomlottak falai.
Mert az Úr bosszúja ez,
álljatok bosszút rajta!
Ahogyan ő cselekedett,
úgy cselekedjetek vele!
Irtsátok ki a magvetőt Babilonból,
és azt, aki sarlót fog aratás idején!
A pusztító kard elől
mindenki a maga népe felé fordul,
és mindegyikük a saját földjére menekül.
Szétszórt nyáj Izrael,
oroszlánok kergették szét.
Elsőként Asszúr királya evett belőle,
s az utolsó, aki lerágta csontjait,
Nebukadnezár, Babilon királya volt.
A végső pusztulás
Merátaim földjére vonulj fel,
és Pekód lakói ellen!
Irtsd ki és semmisítsd meg őket egészen – mondja az Úr –,
és tégy mindent úgy,
ahogy parancsoltam neked!«
Harci zaj hangzik az országban,
és nagy rombolás.
Hogy összezúzták és összetörték
az egész föld pörölyét!
Milyen borzadállyá lett
Babilon a nemzetek között!
Csapdát állítottam neked,
és foglyul is estél, Babilon,
de te nem tudtad.
Rád találtak, és meg is ragadtak,
mert az Úrral szálltál harcba.
Kinyitotta fegyvertárát az Úr,
és előhozta haragjának fegyvereit;
mert dolga van az Úrnak, a Seregek Istenének
a káldeaiak országában.
Jöjjetek ellene mindenfelől,
nyissátok ki csűreit!
Hányjátok halomra őt, mint a gabonát,
és semmisítsétek meg!
Ne legyen maradéka!
Irtsátok ki minden bikáját,
menjenek a vágóhídra!
Jaj nekik, mert eljött a napjuk,
meglátogatásuk ideje!
Menekültek hangja hallatszik,
akik Babilon földjéről menekülnek,
hogy hirdessék Sionban
az Úrnak, a mi Istenünknek bosszúját,
a templomáért való bosszút.
Hívjatok össze Babilon ellen lövészeket,
mindazokat, akik az íjat feszítik,
verjetek tábort körülötte,
ne legyen menekvése!
Fizessetek meg neki tette szerint:
ahogyan ő cselekedett,
egészen úgy cselekedjetek vele!
Mert az Úrral szemben kevélykedett,
Izrael Szentjével szemben.
»Ezért elesnek ifjai a terein,
és harcosai mind elvesznek azon a napon – mondja az Úr. –
Íme, én ellened vagyok, Kevélység!
– mondja az Úr, a Seregek Istene. –
Mert eljött a te napod,
az idő, amikor meglátogatlak téged.
Elbukik a Kevélység, és elesik,
s nem lesz senki, aki felállítsa.
Tüzet gyújtok városaiban,
és megemészti egész környezetét.«
Kardot a káldeaiakra – mondja az Úr –,
és Babilon lakóira,
fejedelmeire meg bölcseire!
Kardot a fecsegőkre,
hadd legyenek bolonddá!
Kardot hőseire,
hadd rémüljenek meg!
Kardot lovaira és szekereire,
az egész keverék népre, mely közte van,
hadd legyenek asszonyokká!
Kardot a kincseire,
hadd rabolják el azokat!
Szárazságot a vizeire,
hadd száradjanak ki,
mert bálványszobrok földje az,
és a szörnyekkel őrjöngnek!
1 Én vagyok az a férfi, aki nyomorúságot látott
haragjának vesszeje miatt.
Engem hajtott és vezetett
sötétségbe és nem világosságba.
Igen, ellenem fordítja kezét
újra meg újra, egész nap.
Elsorvasztotta húsomat és bőrömet,
összetörte csontjaimat.
Körülbástyázott és bekerített engem
méreggel és gyötrelemmel.
Sötétségben adott nekem lakást,
mint az örök halottaknak.
Falat emelt körém, és nem mehetek ki,
súlyossá tette bilincsemet.
Ha kiáltok és könyörgök is,
elnémítja imádságomat.
Elfalazta útjaimat faragott kővel,
ösvényeimet görbévé tette.
Olyan hozzám, mint a leselkedő medve,
mint oroszlán a rejtekben.
Útjaimat eltérítette, és széttépett,
elpusztított engem.
Megfeszítette íját, és odaállított
célpontul a nyílnak.
Veséimbe eresztette
tegzének nyilait.
Nevetség tárgya lettem egész népemnek,
gúnydaluk tárgya egész nap.
Jóltartott engem keserűséggel,
megittasított ürömmel.
Kitörte kaviccsal fogaimat,
lenyomott engem a hamuba.
Kitaszította a békességből lelkemet,
elfelejtettem a jólétet.
Azt mondtam: »Elveszett dicsőségem
és reménységem az Úrban.«
Emlékezz nyomorúságomra és hontalanságomra,
az ürömre és a méregre!
Jól emlékszik és elcsügged
bennem a lelkem.
De azt fontolgatom szívemben,
azért reménykedem:
az Úr kegyelme, hogy nem vesztünk el,
mert nem fogyott el irgalma:
megújul minden reggel.
Nagy a te hűséged!
»Osztályrészem az Úr – mondja a lelkem –,
azért remélek benne.«
Jó az Úr azokhoz, akik benne bíznak,
a lélekhez, amely őt keresi.
Jó csendben várni
az Úr szabadítására.
Jó a férfinak, ha igát hordoz
már ifjúkorában.
Üljön egymagában,
és hallgasson, mert ő tette rá azt!
Tegye a porba száját,
talán van remény!
Tartsa oda arcát annak, aki üti,
teljék el gyalázattal!
Mert nem taszít el
örökre az Úr.
Ha megszomorított is, irgalmaz
nagy kegyessége szerint.
Mert nem szívéből alázza meg
és szomorítja el az emberek fiait.
Amikor lábbal tiporják
az ország összes foglyát,
amikor elferdítik az ember jogát
a Fölséges színe előtt,
amikor megcsalják az embert perében, az Úr ezt nem látja?
Ki az, aki csak szólt, és megtörtént?
Nem az Úr parancsolta-e meg?
Nem a Fölséges szájából ered-e
a rossz és a jó is?
Miért panaszkodik az élő ember,
a férfi a vétkei miatt?
»Vizsgáljuk meg útjainkat, kutassuk át,
és térjünk vissza az Úrhoz!
Emeljük fel szívünket kezünkkel együtt
Istenhez, aki az égben van!
Mivel mi vétkeztünk és lázadoztunk,
te nem bocsátottál meg.
Haragba burkolóztál, és üldöztél minket,
öltél, s nem kíméltél.
Felhőbe burkolóztál,
hogy ne hatoljon át az imádság.
Megvetett söpredékké tettél minket
a népek között.
Kitátotta ránk a száját
minden ellenségünk.
Rettegés és verem lett a részünk,
pusztulás és romlás.«
Patakzik a könny szememből
népem leányának romlása miatt.
Szemem könnyezik, és nem nyugszik,
mert nincs pihenés,
míg le nem tekint, és meg nem látja
az Úr az égből.
Szemem fájdalmat okozott lelkemnek,
látva városom minden leányát.
Vadásztak rám,
mint a madárra,
ellenségeim ok nélkül.
A gödörbe taszították életemet,
és követ hajigáltak rám.
Összecsapott a víz fejem fölött,
azt mondtam: »Elvesztem!«
55 Segítségül hívtam nevedet, Uram,
a gödör mélyéből.
Hangomat hallottad: »Ne fogd be füledet
enyhületért való kiáltásom előtt!«
Közel jöttél aznap, amikor hívtalak,
s azt mondtad: »Ne félj!«
Te folytattad, Uram, a pert lelkemért,
s megváltottad életemet.
Láttad, Uram, sérelmemet,
szolgáltass hát igazságot nekem!
Láttad összes bosszújukat,
minden tervüket ellenem.
Hallottad gyalázkodásukat, Uram,
minden tervüket ellenem.
Támadóim ajka és gondolata
ellenem irányul egész nap.
Akár leülnek, akár felkelnek,
nézd, én vagyok gúnydaluk tárgya.
Fizess meg nekik, Uram,
kezük műve szerint!
Jegyzetek
3,1 Egyes szám első személyben megírt siralom (kivéve 40-47)
3,55 A hálaének jelzi, hogy Isten a szenvedő mellett áll, és meghallotta panaszát.
Nem helyes kedvezni a gonosz személyének,
mert eltérsz az igaz ítélettől.
6 A balga ajka viszályba keveredik,
szája pedig perlekedést szít.
Romlást hoz a balgára a szája,
és ajka kelepce a lelkének.
A besúgó beszéde olyan, mint az ínyencség,
s a gyomor belsejébe hatol.
A lustát leveri a félelem,
s a puhányok lelke éhezik.
Jegyzetek
18,6 A balgát szavai is elárulják.