Akkor ezt mondta nekem az Úr: »Mit látsz, Jeremiás?« Azt feleltem: »Fügéket; a jó fügék igen jók, a rosszak pedig igen rosszak, nem lehet megenni őket, olyan rosszak.« Ekkor így hangzott az Úr igéje hozzám: »Így szól az Úr, Izrael Istene: Mint ezekre a jó fügékre, úgy tekintek jóindulattal Júda száműzöttjeire, akiket elküldtem erről a helyről a káldeaiak földjére. Rajtuk tartom szememet jóindulattal, és visszahozom őket erre a földre. Felépítem őket, és nem rombolok, elültetem őket, és nem gyomlálok. Olyan szívet adok nekik, hogy megismerjenek engem, hogy én vagyok az Úr; az én népem lesznek, én pedig az ő Istenük leszek, mert megtérnek hozzám egész szívükkel.
De mint a rossz fügékkel, melyeket nem lehet megenni, olyan rosszak – bizony így szól az Úr –, úgy teszek Cidkijával, Júda királyával, az ő fejedelmeivel és Jeruzsálem maradékával, akik ebben az országban maradtak, és akik Egyiptom földjén laknak. Iszonyattá teszem őket, szerencsétlenséggé a föld minden királysága előtt; gyalázattá és példázattá, gúny tárgyává és átokká mindazokon a helyeken, ahová elűzöm őket. Elküldöm rájuk a kardot, az éhínséget és a dögvészt, míg csak ki nem pusztulnak arról a földről, melyet nekik és atyáiknak adtam.«
A fogság veszedelme 25 1Az ige, mely elhangzott Jeremiáshoz Júda egész népéről Joakimnak, Jozija fiának, Júda királyának negyedik esztendejében, amely Nebukadnezárnak, Babilon királyának első esztendeje volt. Ezt mondta Jeremiás próféta Júda egész népének és Jeruzsálem minden lakójának:
»Jozijának, Ámon fiának, Júda királyának tizenharmadik esztendejétől mind a mai napig, vagyis huszonhárom esztendőn át hangzott az Úr igéje hozzám; és szóltam hozzátok, idejekorán szóltam, de nem hallgattátok meg. Az Úr elküldte hozzátok összes szolgáját, a prófétákat, idejekorán küldte, de nem hallgattátok meg, és nem hajtottátok oda fületeket, hogy meghalljátok, amikor így szólt: ‘Térjetek meg, mindegyiktek a maga gonosz útjáról és tetteitek gonoszságából! Akkor azon a földön lakhattok, amelyet az Úr nektek és atyáitoknak adott öröktől fogva mindörökké. Ne járjatok más istenek után, hogy nekik szolgáljatok és előttük boruljatok le! Ne bosszantsatok engem kezetek alkotásával, hogy ne tegyek rosszat veletek! De nem hallgattatok rám – mondja az Úr –, azért, hogy bosszantsatok engem kezetek alkotásával, a saját vesztetekre.’
Ezért így szól a Seregek Ura: Mivel nem hallgattátok meg igéimet, íme, én elküldök észak minden nemzetségéért – mondja az Úr –, és Nebukadnezárért, Babilon királyáért, az én szolgámért, veszem és elhozom őket erre a földre, a lakóira és mindezekre a nemzetekre körös-körül. Kiirtásra szánom, borzadállyá, gúny tárgyává és örök romokká teszem őket. Eltüntetem közülük az öröm hangját és a vidámság hangját, a vőlegény hangját és a menyasszony hangját, a malom hangját és a mécses világosságát. 11Ez az egész ország rommá és borzadállyá lesz; és ezek a nemzetek Babilon királyát fogják szolgálni hetven esztendeig. De ez történik majd: amikor letelik a hetven esztendő, meglátogatom Babilon királyát és azt a nemzetet – mondja az Úr –, bűnük miatt, meg a káldeaiak országát; és örök pusztasággá teszem azt. Elhozom arra az országra minden igémet, melyet szóltam róla; mindazt, ami meg van írva ebben a könyvben: amit Jeremiás prófétált az összes nemzetről. Mert szolgaságra vetik őket is, sok nemzet és nagy királyok. Így fizetek meg nekik cselekedetük és kezük műve szerint.«
BÜNTETŐ ÍTÉLET A NÉPEK ELLEN; BEVEZETÉS: 25,15-38
Isten haragjának kelyhe 15Mert így szólt hozzám az Úr, Izrael Istene: »Vedd kezemből a harag borának ezt a kelyhét, és itasd meg belőle mindazokat a nemzeteket, amelyekhez küldelek! Igyanak, tántorogjanak és veszítsék eszüket a kard miatt, amelyet én küldök közéjük!«Elvettem a kelyhet az Úr kezéből, és megitattam mindazokat a nemzeteket, amelyekhez küldött az Úr: Jeruzsálemet és Júda városait, királyait és fejedelmeit, hogy rommá, borzadállyá, gúny tárgyává és átokká tegyem őket, ahogy az ma is van; a fáraót, Egyiptom királyát, az ő szolgáit, fejedelmeit és egész népét; minden keverék népet és Úz földjének minden királyát; a filiszteusok földjének minden királyát, Askalont, Gázát, Akkaront és Asdód maradékát; Edomot, Moábot és Ammon fiait; Tírusz minden királyát, Szidon minden királyát és a szigetvilág királyait, mely a tengeren túl van; Dedánt és Temát, Búzt és minden megnyírt halántékút; Arábia minden királyát és a keverék népek minden királyát, akik a sivatagban laknak; Zámbri minden királyát, Élám minden királyát és a médek minden királyát; 26észak minden királyát, a közelieket és a távoliakat, egyiket a másik után, és a föld minden királyságát, melyek a föld színén vannak; Sesák királya pedig majd utánuk iszik.
»Ezt mondd nekik: Így szól a Seregek Ura, Izrael Istene: Igyatok, részegedjetek meg és hányjatok, essetek el, és ne keljetek föl a kard miatt, amelyet én küldök közétek! Ha pedig majd vonakodnak elvenni kezedből a kelyhet, hogy igyanak, ezt mondd nekik: Így szól a Seregek Ura: Bizony ki kell innotok! Mert íme, én azon a városon kezdem a pusztítást, amely az én nevemet viseli; akkor ti talán büntetlenül maradhattok? Nem maradtok büntetlenül, mert kardot hívok a föld minden lakójára – mondja a Seregek Ura. –
Ítélet a népeken Te pedig prófétáld nekik mindezeket az igéket, és mondd nekik:
Az Úr a magasból harsog,
szent hajlékából kiereszti hangját;
harsogva harsog legelője fölött,
kiáltást hallat, mint a szőlőtaposók,
a föld minden lakója ellen.
Eljut a zúgás a föld végéig,
mert pere van az Úrnak a nemzetekkel,
ítélkezik minden test fölött;
az istenteleneket átadja a kardnak«
– mondja az Úr.
Így szól a Seregek Ura:
»Íme, veszedelem indul ki
nemzetről nemzetre,
és nagy szélvihar támad
a föld pereméről.«
Jajgassatok, pásztorok, és kiáltozzatok,
fetrengjetek, vezérei a nyájnak,
mert beteltek napjaitok, hogy levágjanak!
Szétszóródtok és leestek, mint a drága edény.
Nincs hová futniuk a pásztoroknak,
és nincs menekvésük a nyáj vezéreinek.
36 A pásztorok kiáltása hangzik,
és a nyáj vezéreinek jajgatása;
mert elpusztítja az Úr legelőjüket.
Megsemmisültek a békés tanyák
az Úr izzó haragjától.
Elhagyta bozótját, mint az oroszlán;
bizony, pusztasággá lett a földjük
pusztító kardjától
és izzó haragjától.
BÜNTETŐ ÍTÉLET IZRAEL ÉS JÚDA ELLEN: 26,1-29,32
Beszéd a templomban 26 1Joakimnak, Jozija fiának, Júda királyának uralkodása kezdetén ez az ige hangzott el az Úrtól: »Így szól az Úr: Állj az Úr házának udvarába, és mondd el Júda minden városáról, ahonnan eljönnek leborulni az Úr házába, mindazokat az igéket, amelyekről megparancsoltam neked, hogy elmondd nekik; ne hagyj el egy szót sem! Hátha meghallgatják és megtérnek, mindenki a maga gonosz útjáról, és akkor megbánom azt a rosszat, melyet tenni szándékozom velük cselekedeteik gonoszsága miatt. Mondd tehát nekik: Így szól az Úr: Ha nem hallgattok rám, és nem jártok törvényem szerint, melyet elétek adtam, hallgatva szolgáimnak, a prófétáknak szavaira, akiket én küldök hozzátok – idejekorán küldtem, de nem hallgattatok rájuk –, akkor olyanná teszem ezt a házat, mint Síló; ezt a várost pedig átokká teszem a föld minden nemzete előtt.«Hallották a papok, a próféták és az egész nép, amint Jeremiás elmondta ezeket az igéket az Úr házában. Történt pedig, hogy amikor befejezte Jeremiás mindannak az elmondását, amit az Úr parancsára el kellett mondania az egész népnek, megragadták őt a papok, a próféták és az egész nép, s azt mondták: »Bizony meg kell halnod! Miért prófétáltál így az Úr nevében: ‘Mint Síló, olyan lesz ez a ház, ez a város pedig elpusztul, úgyhogy nem lesz lakója?’«
Ekkor odagyűlt az egész nép Jeremiáshoz az Úr házába. Amikor meghallották Júda fejedelmei ezeket a szavakat, felmentek a király házából az Úr házába, és leültek az Úr háza új kapujának bejáratában. Akkor így szóltak a papok és a próféták a fejedelmekhez és az egész néphez: »Halálbüntetés jár ennek az embernek, mert ez ellen a város ellen prófétált, amint saját fületekkel hallottátok.« Jeremiás azonban ezt mondta az összes fejedelemnek és az egész népnek: »Az Úr küldött engem, hogy prófétáljak ez ellen a ház ellen és ez ellen a város ellen mindazokkal a szavakkal, amelyeket hallottatok. Most azért jobbítsátok meg útjaitokat és tetteiteket, s hallgassatok az Úrnak, a ti Isteneteknek szavára! Akkor megbánja az Úr azt a rosszat, amelyet kimondott rólatok. Én pedig, íme, a kezetekben vagyok; tegyétek velem azt, ami jó és helyes a szemetekben! De tudjátok meg jól, hogy ha megöltök engem, ártatlan vérrel terhelitek magatokat, ezt a várost és lakóit, mert valóban az Úr küldött engem hozzátok, hogy elmondjam fületek hallatára mindezeket az igéket!« Erre azt mondták a fejedelmek és az egész nép a papoknak és a prófétáknak: »Nem jár ennek az embernek halálbüntetés, mert az Úrnak, a mi Istenünknek nevében szólt hozzánk.«
Akkor felálltak néhányan az ország vénei közül, és ezt mondták a nép egész gyülekezetének: 18»A móreseti Mikeás, aki Hiszkijának, Júda királyának napjaiban prófétált, ezt mondta Júda egész népének: ‘Így szól a Seregek Ura:
Siont mezőként fogják felszántani,
és Jeruzsálem romhalmazzá lesz,
a templom hegye pedig erdős magaslattá.’
Uriás próféta meggyilkolása Volt egy másik férfi is, aki az Úr nevében prófétált: Uriás, Szemei fia Kirját-Jearimból. Prófétált ez ellen a város ellen és ez ellen az ország ellen, egészen Jeremiás szavai szerint. Amikor meghallotta szavait Joakim király és minden vitéze meg az összes fejedelem, halálra kereste őt a király. Meghallotta ezt Uriás, és megijedt, ezért elmenekült, és Egyiptomba ment. De Joakim király embereket küldött Egyiptomba: Elnátánt, Ákobor fiát és férfiakat vele együtt Egyiptomba. Kihozták Uriást Egyiptomból, és Joakim királyhoz vitték, aki levágatta karddal, holttestét pedig a nép fiainak sírjaihoz dobatta. De Ahikámnak, Sáfán fiának a keze Jeremiással volt, így nem adták őt a nép kezére, hogy megöljék.
Jelképes cselekedet: a járom 27 1Cidkijának, Jozija fiának, Júda királyának uralkodása kezdetén ez az ige hangzott el Jeremiáshoz az Úrtól: »Így szólt hozzám az Úr: Csinálj magadnak köteleket és igákat, s tedd a nyakadba! Majd küldd el azokat Edom királyának, Moáb királyának, Ammon fiai királyának, Tírusz királyának és Szidon királyának azokkal a követekkel, akik Jeruzsálembe jöttek Cidkijához, Júda királyához! Parancsold meg nekik, hogy ezt mondják uruknak: Így szól a Seregek Ura, Izrael Istene: Így beszéljetek uratokhoz: Én alkottam a földet, az embereket és az állatokat, melyek a föld színén vannak, nagy hatalmammal és kinyújtott karommal, s annak adom, akinek én jónak látom. Most tehát én mindezeket az országokat Nebukadnezárnak, Babilon királyának, az én szolgámnak kezébe adom; még a mező vadjait is neki adom, hogy őt szolgálják. Szolgálni fogja minden nemzet őt, a fiát és fiának a fiát, míg el nem jön az ő országának is az ideje, amikor sok nemzet és nagy királyok szolgaságra vetik őt. Ez történik majd: azt a nemzetet és királyságot, amely nem szolgálja őt, Nebukadnezárt, Babilon királyát, és amely nem hajtja nyakát Babilon királyának igájába, azt a nemzetet karddal, éhínséggel és dögvésszel látogatom meg – mondja az Úr –, míg meg nem semmisítem őket keze által. Ti azért ne hallgassatok prófétáitokra, jósaitokra, álomlátóitokra, jövendőmondóitokra és varázslóitokra, akik azt mondják nektek: ‘Nem fogjátok szolgálni Babilon királyát!’ Mert ezek hazugságot prófétálnak nektek, hogy eltávolítsanak titeket földetekről, hogy elűzzelek benneteket, és elvesszetek. Azt a nemzetet azonban, amely Babilon királyának igájába hajtja nyakát, és őt szolgálja, meghagyom a saját földjén – mondja az Úr –, hogy művelje azt, és rajta lakjék.«
Cidkijához, Júda királyához is mindezeknek az igéknek megfelelően szóltam: »Hajtsátok nyakatokat Babilon királyának igájába, szolgáljátok őt és népét, akkor élni fogtok! Miért halnátok meg, te és a néped, a kard, az éhínség és a dögvész által, ahogy az Úr annak a nemzetnek mondta, amely nem szolgálja Babilon királyát? Ne hallgassatok a próféták szavaira, akik azt mondják nektek: ‘Nem fogjátok szolgálni Babilon királyát’, mivel ezek hazugságot prófétálnak nektek! Mert nem küldtem őket – mondja az Úr –, és ők hazug módon prófétálnak az én nevemben, hogy elűzzelek titeket, és elvesszetek, ti és a próféták, akik prófétálnak nektek.«
A papoknak és ennek az egész népnek pedig ezt mondtam: »Így szól az Úr: Ne hallgassatok prófétáitok szavaira, akik így prófétálnak nektek: ‘Íme, az Úr házának felszerelései most hamarosan visszakerülnek Babilonból’, mert ezek hazugságot prófétálnak nektek! Ne hallgassatok rájuk, hanem szolgáljátok Babilon királyát, akkor élni fogtok! Miért legyen rommá ez a város? Ha próféták ők, és ha velük van az Úr igéje, esedezzenek csak a Seregek Urához, hogy ne kerüljenek Babilonba azok a felszerelések, amelyek megmaradtak az Úr házában, Júda királyának házában és Jeruzsálemben!« 19Mert így szól a Seregek Ura az oszlopokról, a medencéről, az állványokról és a többi felszerelésről, amelyek megmaradtak ebben a városban, amelyeket nem vett el Nebukadnezár, Babilon királya, amikor fogságba vitte Jeruzsálemből Babilonba Joachint, Joakim fiát, Júda királyát és Júda meg Jeruzsálem összes nemesét; bizony, így szól a Seregek Ura, Izrael Istene azokról a felszerelésekről, amelyek megmaradtak az Úr házában, Júda királyának házában és Jeruzsálemben: 22»Babilonba viszik őket, és ott lesznek addig a napig, amelyen meglátogatom őket, – mondja az Úr. – Akkor majd felhozom és visszateszem azokat erre a helyre.«
Jegyzetek
24,1 Nem a Jeruzsálemben maradtak (akiket a rossz füge jelez), hanem a fogságba hurcoltak a nép jövője.
25,1 Nebukadnezár győzött Karkemisnél és Palesztína ura lett (Kr. e. 605). A Jeremiás által megjövendölt északi veszedelem (6,22-26) történelmileg fogható valósággá lett. Jeremiás mérleget készít, és ezzel zárul könyvének első nagy egysége.
25,11 A hetven kerek szám, azt jelzi, hogy minden elhurcolt a fogságban fog meghalni.
25,15 Eredetileg ezek a versek a népekről szóló jövendölések (Jer 46-51) bevezetése voltak, a felsorolt népek nevei megegyeznek. A harag kelyhe a hatalmi mámorral ittasítja meg a népeket. Jeremiás itt úgy jelenik meg, mint bíró a nemzetek fölött (1,10).
25,26 Sesák = Babilon.
25,36 A pásztorok a királyok.
26,1 Ezek a versek a 36. fejezet elé tartoznak.
26,18 Vö. Mik 3,12.
26,19 Vö. 2Kir 18,3-7.
27,1 Az időpont Kr. e. 609.
27,1 Jeremiás beszéde a Cidkijához érkező követeknek, Babilon elleni felkelésre akarják rávenni a királyt (vö. 2Kir 24,18-25,7): Babilon uralma három nemzedéken át megmarad, őrültség minden lázadás. Jeremiás itt úgy beszél, mint bármely tisztán látó politikus tette volna.
27,19 Vö. 2Kir 25,13-17.
27,22 Vö. Ezdr 1,7-11.