Kis türelmet
Példabeszéd a fazekasról 18 1Az ige, mely elhangzott Jeremiáshoz az Úrtól: »Kelj fel, és menj le a fazekas házába! Ott majd tudtul adom neked igéimet.« Lementem tehát a fazekas házába, és íme, az éppen dolgozott a korongon. Ha rosszul sikerült a fazekas kezében az edény, melyet az agyagból készített, újból készített belőle egy másik edényt, ahogy a fazekas szemében helyesnek látszott, hogy elkészítse. Akkor így hangzott az Úr igéje hozzám: »Vajon nem tehetek-e úgy veletek, Izrael háza, mint ez a fazekas? – mondja az Úr. – Íme, mint az agyag a fazekas kezében, olyanok vagytok ti az én kezemben, Izrael háza! Olykor kimondom egy nemzetről és egy királyságról, hogy kigyomlálom, kiirtom és elpusztítom. De ha megtér gonoszságából az a nemzet, amely ellen szóltam, akkor megbánom a rosszat, melyet vele tenni szándékoztam. Olykor pedig kimondom egy nemzetről és egy királyságról, hogy felépítem és elültetem. De ha azt teszi, ami rossz a szememben, hogy nem hallgat szavamra, akkor megbánom a jót, melyről azt mondtam, hogy megteszem neki. Most tehát mondd meg Júda férfiainak és Jeruzsálem lakóinak: Így szól az Úr: Íme, én rosszat készítek ellenetek, és tervet szövök ellenetek! Térjetek hát meg, mindegyiktek a maga gonosz útjáról, és jobbítsátok meg útjaitokat és tetteiteket!« De azt mondták: »Hiábavaló! Mert a magunk gondolatai után megyünk, és mindegyikünk saját gonosz szívének megátalkodottsága szerint cselekszik.«

Ezért így szól az Úr:
»Kérdezzétek csak meg a nemzeteket:
ki hallott ilyeneket?
Nagyon rettenetes dolgot művelt
Izrael szűze.

Vajon eltűnik-e a mező sziklájáról
a Libanon hava?
Vagy kiapadnak-e a feltörő vizek,
hideg vízfolyások?

Mégis elfelejtett engem az én népem,
a semminek tömjéneznek;
elbuktatták őket útjaikon,
az ősi ösvényeken,
hogy csapásokon járjanak,
egyenetlen úton;

hogy borzadállyá tegyék földjüket,
örökös gúny tárgyává;
aki csak keresztülmegy rajta, megborzad,
és a fejét csóválja.

Mint a keleti szél, szétszórom őket
az ellenség előtt;
hátamat és nem arcomat mutatom nekik
balsorsuk napján.«

A próféta könyörgése 18Ezt mondták: »Jöjjetek, szőjünk terveket Jeremiás ellen, mert nem veszhet el a törvény a paptól, sem a tanács a bölcstől, sem az ige a prófétától! Jöjjetek, verjük őt meg nyelvvel, és ne figyeljünk egyetlen szavára sem!«

Figyelj rám, Uram,
és halld meg ellenfeleim hangját!

Vajon rosszal szokás-e fizetni a jóért,
hogy vermet ástak lelkemnek?
Emlékezz rá, hogy színed előtt álltam,
hogy javukra szóljak,
hogy elfordítsam haragodat róluk!

Ezért juttasd fiaikat éhínségre,
és add őket a kard hatalmába!
Asszonyaik legyenek gyermektelenek és özvegyek,
férfiaikat halál gyilkolja,
ifjaikat kard sújtsa a harcban!

Hangozzék jajkiáltás házaikból,
amikor hirtelen rablócsapatot hozol rájuk!
Mert vermet ástak, hogy elfogjanak engem,
és csapdákat rejtettek el lábam elé.

De te, Uram, ismered
minden ellenem szőtt halálos tervüket.
Ne bocsásd meg bűnüket,
és vétküket ne töröld el színed elől!
Legyenek bukottak színed előtt,
haragod idején bánj el velük!

Jelképes cselekedet: az agyagkorsó 19 Így szólt az Úr: »Menj, vásárolj egy agyagkorsót a fazekastól, és végy magad mellé néhányat a nép vénei és a papok vénei közül! Azután menj ki a Ben-Hinnom völgyébe, mely a Cserép-kapu bejáratánál van, és hirdesd ott az igéket, amelyeket mondok neked! Ezt mondd: Halljátok az Úr igéjét, Júda királyai és Jeruzsálem lakói! Így szól a Seregek Ura, Izrael Istene: Íme, én olyan bajt hozok erre a helyre, hogy mindannak, aki hallja, belecsendül a füle! Mert elhagytak engem, idegenné tették ezt a helyet, és más isteneknek tömjéneztek benne, akiket nem ismertek sem ők, sem atyáik, sem Júda királyai; és ártatlanok vérével töltötték meg ezt a helyet. Felépítették Baál magaslatait, hogy tűzben égessék el fiaikat égőáldozatul Baálnak, amit nem parancsoltam, nem mondtam, és eszembe sem jutott. Azért íme, jönnek napok – mondja az Úr –, amikor ezt a helyet nem nevezik többé Tófetnek és Ben-Hinnom völgyének, hanem az Öldöklés völgyének. Megsemmisítem Júda és Jeruzsálem tervét ezen a helyen, és elejtem őket karddal ellenségeik színe előtt, azok keze által, akik életükre törnek. Holttestüket pedig eledelül adom az ég madarainak és a föld állatainak. Ezt a várost borzadállyá és gúny tárgyává teszem: aki csak keresztülmegy rajta, megborzad és gúnyolódik valamennyi csapásán. Megetetem velük fiaik húsát meg leányaik húsát, és mindenki a társa húsát fogja enni az ostrom és szorongatás idején, amellyel szorongatják őket ellenségeik, azok, akik életükre törnek.
Azután törd össze a korsót azoknak a férfiaknak szeme láttára, akik veled mentek, és mondd nekik: Így szól a Seregek Ura: Úgy fogom összetörni ezt a népet és ezt a várost, ahogy összetörik a fazekas edényét, úgyhogy többé már nem lehet éppé tenni. A Tófetben fognak temetni, mert nem lesz más hely a temetésre. Így cselekszem ezzel a hellyel – mondja az Úr –, és a lakóival, hogy olyanná tegyem ezt a várost, mint a Tófet. 13És olyanok lesznek Jeruzsálem házai és Júda királyainak házai, mint a Tófet helye: tisztátalanok; mindazok a házak, melyeknek tetején tömjénáldozatot mutattak be az ég egész seregének, és italáldozatot öntöttek más isteneknek.«
Amikor megjött Jeremiás a Tófetből, ahová elküldte őt az Úr prófétálni, megállt az Úr házának udvarán, és ezt mondta az egész népnek: »Így szól a Seregek Ura, Izrael Istene: Íme, én elhozom erre a városra és valamennyi hozzá tartozó városra mindazt a bajt, amit kimondtam róla, mert megkeményítették nyakukat, úgyhogy nem hallgattak igéimre.«
Jegyzetek

18,1 Ahogyan a fazekas változtatja az edényeit, éppígy változtatja Isten a tervét egy-egy néppel, aszerint, hogy megtér, vagy pedig gonoszságot művel.

18,18 A próféta imája az átokzsoltárokhoz hasonló (vö. Zsolt 109).

19,13 Az „ég seregei” csillag-istenségek, akiket a háztetőkről imádtak.


Minden fejezet...
1 0