Így szól az Úr:
»A nemzetek útjait el ne tanuljátok,
és az égi jelektől meg ne rémüljetek,
mert a nemzetek rémülnek meg azoktól!
Mert a népek szokásai hiábavalóság;
hiszen fát vágnak ki az erdőből,
mesterember keze készíti fejszével.
Ezüsttel és arannyal szépíti;
szögekkel és kalapáccsal erősítik meg,
hogy ne inogjon.
Olyanok, mint a madárijesztő az uborkaföldön:
nem beszélnek;
hordozni kell őket, mert lépni sem tudnak.
Ne féljetek tőlük, mert nem tesznek rosszat,
de jót tenni sem tudnak!«
Nincs senki olyan, mint te, Uram!
Nagy vagy, és nagy a te neved hatalomban.
Ki ne félne téged, nemzetek Királya?
Hiszen téged illet ez,
mert a nemzetek összes bölcsei között
és összes királyságukban
nincs senki olyan, mint te!
Egytől egyig ostobák és balgák;
hiábavalóságok tana: csak fa az;
Tarzisból hozott vékony ezüstlemez
és Ofázból való arany,
mesterember és ötvös kezének műve.
Kék és vörös bíbor a ruhájuk,
szakértők műve valamennyi.
Az Úr azonban igaz Isten,
élő Isten ő, és örökkévaló Király.
Haragjától megrendül a föld,
és nem bírják el bosszúságát a nemzetek.
»Az istenek, akik nem alkották az eget és a földet,
el fognak veszni a földről és az ég alól!«
Aki alkotta a földet erejével,
megszilárdította a földkerekséget bölcsességével,
és értelmével kifeszítette az egeket,
annak hangjára víztömeg lesz az égben,
és ködfelhőket hoz fel a föld széléről;
villámokat alkot az esőhöz,
és előhozza a szelet tárházaiból.
Ostoba lett minden ember tudás híján,
szégyent vallott minden ötvös a szobrával;
mert hamisság az öntvénye,
és nincs bennük lélek.
Hiábavalóságok azok, és nevetséges művek,
meglátogatásuk idején elvesznek.
Nem olyan, mint ezek, Jákob osztályrésze,
mert ő az, aki a mindenséget formálta,
és Izrael az ő tulajdon törzse;
Seregek Ura az ő neve.
Szedd össze a földről csomagodat,
aki az ostromlott helyen laksz!
Mert így szól az Úr:
»Íme, én elhajítom az ország lakóit ezúttal,
és megszorongatom őket, hogy megtaláljanak.«
Jaj nekem összetörésem miatt,
gyógyíthatatlan a sebem!
Én pedig azt mondtam:
»Igen, ez az én betegségem,
majd elviselem!«
Sátram elpusztult,
és minden kötelem elszakadt;
fiaim elmentek tőlem, és nincsenek többé.
Nincs már senki, aki kifeszítse sátramat,
és felvonja sátorkárpitjaimat.
Bizony, ostobák lettek a pásztorok,
és az Urat nem keresték;
ezért nem boldogultak,
és egész nyájuk szétszóródott.
Íme, zaj hangja jön,
és nagy zúgás észak földjéről,
hogy pusztasággá tegye Júda városait,
sakálok tanyájává.
23 »Tudom, Uram,
hogy nem az emberé az ő útja;
nem a járó férfira tartozik,
hogy irányítsa lépteit.
Fenyíts meg engem, Uram, de mértékkel,
ne haragodban, nehogy semmivé tégy!«
Öntsd ki indulatodat a nemzetekre,
amelyek nem ismernek téged,
és a nemzetségekre,
melyek nem szólítják nevedet;
mert fölemésztették Jákobot,
fölemésztették őt és megsemmisítették,
és lakóhelyét elpusztították.
Majd ezt mondta nekem az Úr: »Kiáltsd mindezeket az igéket Júda városaiban és Jeruzsálem utcáin, s mondd: Halljátok e szövetség igéit, és tegyétek meg azokat! Mert óva intettem atyáitokat azon a napon, amelyen felhoztam őket Egyiptom földjéről, és mind a mai napig, idejekorán intettem őket, s mondtam: Hallgassatok szavamra! De nem hallgatták meg, és nem hajtották ide fülüket, hanem mindenki a maga gonosz szívének megátalkodottsága szerint járt. Ezért elhoztam rájuk e szövetség minden igéjét, melyet azért parancsoltam, hogy megtegyék, de nem tették meg.«
Majd ezt mondta nekem az Úr: »Összeesküvés van Júda férfiai és Jeruzsálem lakói között. Visszatértek atyáik korábbi bűneihez, akik vonakodtak meghallgatni igéimet; ők is más istenek után mentek, hogy azoknak szolgáljanak. Izrael háza és Júda háza felbontotta szövetségemet, melyet atyáikkal kötöttem. Ezért így szól az Úr: Íme, én olyan bajt hozok rájuk, amelyből nem tudnak kijönni. Kiáltanak majd hozzám, de nem hallgatom meg őket. Menjenek csak Júda városai és Jeruzsálem lakói, és kiáltsanak azokhoz az istenekhez, akiknek tömjént áldoznak! De azok nem tudják őket megszabadítani bajuk idején. Mert amennyi városaid száma, annyi lett az istened, Júda! És amennyi Jeruzsálem utcáinak száma, annyi oltárt állítottatok a gyalázatos bálványnak, oltárokat, hogy tömjént áldozzatok Baálnak.
Te pedig ne imádkozz ezért a népért, és ne mondj értük esdeklő imádságot! Mert nem hallgatom meg, amikor hozzám kiáltanak bajuk miatt.
Mit akar kedvesem a házamban?
Végbevinni az álnok tervet?
Talán a fogadalmak és a szent hús
eltávolítják tőled gonoszságodat,
hogy akkor majd ujjonghass?«
Zöldellő, szép, formás gyümölcsű olajfának hívta nevedet az Úr.
Nagy, zúgó hanggal
tüzet gyújtott rajta,
és összetörtek ágai.
Jeremiást halálra ítélik 18Az Úr tudatta velem, és megtudtam.
Akkor megmutattad nekem tetteiket.
Én pedig olyan vagyok, mint egy kezes bárány, melyet levágni visznek; és nem tudtam, hogy ilyen terveket szőttek ellenem: »Pusztítsuk el a fát gyümölcsével együtt, és vágjuk ki az élők földjéből, hogy nevére se emlékezzenek többé!«
Seregek Ura, igazságos bíró,
vesék és szívek vizsgálója,
hadd lássam bosszúdat rajtuk,
mert eléd tártam ügyemet!
Jegyzetek
10,1 Fogság utáni időből való himnusz: óva int a környező népek csillagkultuszától.
10,11 A vers arám nyelven van írva.
10,23 A próféta könyörög, hogy Isten mégis inkább az Őt nem ismerő pogányokat büntesse, népén pedig könyörüljön.
11,1 Jeremiás, mint Mózes (vö. Kiv 24), a szövetség őre.
11,18 A próféta családja is ellene ármánykodik (vö. 12,6).