10
Halljátok meg a szót, a mit az Úr szól néktek, Izráel háza!             
            
                (Jer 16,12.2Kir;21,11.12)
            
        
        
Ezt mondja az Úr: A pogányok útját el ne tanuljátok, és az égi jelektől ne féljetek, mert a pogányok félnek azoktól!             
            
                (3Móz 18,3.4)
            
        
        
Mert a népek bálványai csupa hiábavalóság, hiszen az erdő fájából vágják azt; ács-mester kezei készítik bárddal.             
            
                (Ésa 40,19.20;41,24; Hós 4,12)
            
        
        
Ezüsttel és aranynyal megékesíti azt, szegekkel és pőrölyökkel megerősítik, hogy le ne essék.             
            
                (Máté 3,12)
            
        
        
Olyanok, mint az egyenes pálmafa, és nem beszélnek; viszik-hordják őket, mert mozdulni nem tudnak. Ne féljetek tőlök, mert nem tehetnek rosszat; de jót tenni se képesek!             
            
                (Zsolt 115,5)
            
        
        
Nincs hozzád hasonló, Uram! Nagy vagy és nagy a te neved a te hatalmadért!             
            
                (Zsolt 86,8.10)
            
        
        
Ki ne félne tőled, nemzetek királya? Bizony tiéd a tisztelet, mert a nemzetek minden bölcse közt és azok minden országában sincs hozzád hasonló!             
            
                (Jel 15,4)
            
        
        
Mind egyig balgatagok és bolondok; hiábavalóságokra tanít; fa az.             
            
                (Hab 2,18)
            
        
        
Társisból hozott lapított ezüst és Ofirból való arany; az ácsnak és az ötvös kezének munkája; öltözetök kék és piros bíbor; mesterek munkája valahány.             
            
                (Ezék 16,18)
            
        
        
De az Úr igaz Isten, élő Isten ő, és örökkévaló király; az ő haragja előtt reszket a föld, és a nemzetek nem szenvedhetik el az ő felindulását.             
            
                (Zsolt 10,16;Hab 3,5-12; Zsolt 18,8)
            
        
        
(Mondjátok meg hát nékik: Az istenek, a kik az eget és földet nem alkották, el fognak veszni e földről és az ég alól!)             
            
                (5Móz 32,22)
            
        
        
Ő teremtette a földet az ő erejével, ő alkotta a világot az ő bölcseségével, és ő terjesztette ki az egeket az ő értelmével.             
            
                (1Móz 1,1-31)
            
        
        
Szavára víz-zúgás támad az égben, és felhők emelkednek fel a föld határairól; villámlásokat készít az esőnek, és kihozza a szelet az ő rejtekhelyéből.             
            
                (Zsolt 18,14-16)
            
        
        
Minden ember bolonddá lett, tudomány nélkül, minden ötvös megszégyenül az ő öntött képével, mert hazugság az ő öntése, és nincsen azokban lélek.             
            
                (Jer 51,17)
            
        
        
Hiábavalók azok, nevetségre való munka, elvesznek az ő megfenyíttetésök idején!             
            
                (Ésa 19,1)
            
        
        
Nem ilyen a Jákób része, mint ezek; mert a mindenség alkotója ő, és Izráel az ő örökségének pálczája; Seregek Ura az ő neve!             
            
                (5Móz 32,31; Zsolt 16,5;74,2)
            
        
        
Gyűjtsd össze a földről a te árúidat, a ki erősített városban lakozol!             
            
                (Jer 1,18.19)
            
        
        
Mert ezt mondja az Úr: Ímé, én elvetem ezúttal e föld lakosait, és megsanyargatom őket, hogy megtaláljanak.             
            
                (Jer 26,8.9.24;38,6-13)
            
        
        
Jaj nékem az én romlásom miatt, gyógyíthatatlan az én sebem! De azt mondom mégis: Bizony ilyen az én vereségem, és szenvedem azt!             
            
                (Jer 14,18.19)
            
        
        
Sátorom elpusztíttatott, köteleim mind elszakadoztak, fiaim elszakadtak tőlem és oda vannak ők; nincs többé, a ki kifeszítse sátoromat, és felvonja kárpitjaimat!         
Mert oktalanok voltak a pásztorok, és nem keresték az Urat; ezért nem lettek szerencsésekké, és minden nyájuk szétszóratott.             
            
                (Jer 8,7)
            
        
        
A hír hangja ímé megjött, és nagy zúgás kél észak földe felől, hogy pusztává tegyék Júdának városait, és sakálok tanyájává.             
            
                (Jer 4,6;Jer 9,11)
            
        
        
Tudom Uram, hogy az embernek nincs hatalmában az ő útja, és egyetlen járókelő sem teheti, hogy irányozza a maga lépését!             
            
                (Péld 16,1-9)
            
        
        
Fenyíts meg engem, Uram, de mértékkel, nem haragodban, hogy szét ne morzsolj engem!             
            
                (Ésa 27,8; Zsolt 6,2)
            
        
        
Öntsd ki haragodat ama nemzetekre, a melyek nem ismernek téged, és ama nemzetségekre, a melyek nem hívják segítségül a te nevedet; mert megették Jákóbot, bizony megették őt, és elemésztették őt, és lakóhelyét elpusztították!             
            
                (Zsolt 79,6)
            
        
                    11
Az a beszéd, a melyet az Úr beszélt Jeremiásnak, mondván:             
            
                (Ésa 28,29;Jób 34,21)
            
        
        
Halljátok meg e szövetség igéit, és beszéljétek el Júda férfiainak és Jeruzsálem lakosainak!             
            
                (Ésa 24,7-9; Ámós 8,10)
            
        
        
Ezt mondjad azért nékik: Így szól az Úr, Izráelnek Istene: Átkozott mindenki, a ki meg nem hallja e szövetségnek igéit,             
            
                (5Móz 27,26)
            
        
        
A melyet akkor parancsoltam a ti atyáitoknak, a mikor kihoztam őket Égyiptom földéről, a vaskemenczéből, mondván: Halljátok meg az én szómat, és cselekedjétek mindazokat, a miket én parancsolok néktek, és népemmé lesztek, én pedig Istenetekké leszek néktek;             
            
                (2Móz 19,3-6)
            
        
        
Hogy beteljesítsem az esküvést, a melylyel megesküdtem a ti atyáitoknak, hogy nékik adom a téjjel és mézzel folyó földet, a mint most van ez! És felelék, és mondám: Ámen, Uram!             
            
                (5Móz 7,12)
            
        
        
És monda az Úr nékem: Kiáltsd mindez igéket Júda városaiban és Jeruzsálem utczáin, mondván: Halljátok e szövetség igéit, és cselekedjétek azokat!             
            
                (5Móz 28,64.65)
            
        
        
Mert kérve kértem a ti atyáitokat, a mikor felhoztam őket Égyiptom földéről, mind e napig, szünetlenül kérvén és mondván: Halljátok meg az én szómat!             
            
                (Jer 7,13.25)
            
        
        
De nem hallották, még fülöket sem hajtották arra, hanem ment kiki az ő gonosz szívének hamissága után, és rájok szabtam e szövetségnek minden igéjét, a melyeket azért parancsoltam, hogy megcselekedjék, de nem cselekedték.             
            
                (5Móz 28,15-68)
            
        
        
És monda az Úr nékem: Pártütés van a Júda férfiai és Jeruzsálem lakosai között.             
            
                (4Móz 26,22)
            
        
        
Visszatértek az ő atyáiknak elébbi bűneire, a kik nem akarták hallani az én igéimet, és ők magok is idegen istenek után járnak, hogy azoknak szolgáljanak. Izráel háza és Júda háza megszegte az én szövetségemet, a melyet az ő atyáikkal kötöttem.             
            
                (Jób 34,21)
            
        
        
Azért ezt mondja az Úr: Ímé, én veszedelmet hozok reájok, a melyből ki nem menekülhetnek, és kiáltanak majd én hozzám, de nem hallgatom meg őket.             
            
                (Péld 1,28.29)
            
        
        
És elmennek Júda városai és Jeruzsálem lakosai, és kiáltanak az istenekhez, a kiknek ők áldozni szoktak, de azok nem oltalmazzák meg őket az ő nyomorúságuk idején.         
Mert városaidnak száma szerint voltak néked isteneid, oh Júda, és Jeruzsálem utczáinak száma szerint készítettétek a gyalázatnak oltárait, az oltárokat, hogy áldozzatok a Baálnak!             
            
                (Jer 2,28; Ezék 16,24-31)
            
        
        
Te azért ne esdekelj e népért, és egy kiáltó és esdeklő szót se ejts érettök, mert én meg nem hallgatom őket, mikor kiáltanak majd hozzám az ő nyomorúságuk miatt.             
            
                (Jer 7,16)
            
        
        
Mi köze az én kedveltemnek az én házamhoz? Temérdek istentelenséget cselekedtél; a szent húst abbahagytad; mikor gonoszságban vagy, akkor örvendezel.             
            
                (Jer 13,23.24)
            
        
        
Lombos, szép formás gyümölcsű olajfa nevet adott néked az Úr. Nagy vihar morajánál tüzet gyújta rajta, és leromlottak az ágai.             
            
                (Jer 16,12)
            
        
        
A Seregek Ura, a ki plántált téged, rosszat végzett felőled Izráel házának és Júda házának rosszasága miatt, a mit elkövettek magokban, hogy engemet haragra ingereljenek, áldozván a Baálnak.             
            
                (Jer 15,13)
            
        
        
Az Úr tudtul adta nékem, és én tudtam; te láttattad meg velem az ő cselekedeteiket is!             
            
                (3Móz 26,4-33)
            
        
        
Én pedig olyan valék, mint a mészárszékre hurczolt szelíd bárány, és nem tudtam, hogy terveket szőttek ellenem, mondván: Pusztítsuk el e fát gyümölcsével együtt; irtsuk ki ezt az élők földéből, hogy még a nevét se emlegessék többé!             
            
                (Jer 18,18)
            
        
        
És oh Seregek Ura, igaz biró, veséknek és szívnek vizsgálója: hadd lássam a te bosszúállásodat rajtok, mert néked jelentettem meg az én ügyemet!             
            
                (1Sám 16,7; Jel 2,23)
            
        
        
Azért ezt mondja az Úr az Anatóthbeli embereknek, a kik életedre törnek és ezt mondják: Ne prófétálj az Úr nevében, hogy meg ne halj a mi kezünk által!             
            
                (Jer 1,1;Ésa 30,10; Mik 2,6)
            
        
        
Azért ezt mondja a Seregek Ura: Ímé, én megfenyítem őket; az ifjak fegyver által halnak meg, fiaik és leányaik pedig meghalnak éhen.             
            
                (2Kir 25,1.2)
            
        
        
És senki sem marad meg közülök, hogyha veszedelmet hozok az Anatóthbeli emberekre, az ő büntetésök esztendejét.             
            
                (5Móz 28,63;Ámós 9,15)