ISTEN ÚJ ORSZÁGA: 21,1-22,5
Isten lakása az emberek között 21 1Ekkor új eget és új földet láttam, mert az első ég és az első föld elmúlt, és a tenger sem volt többé. (Iz 65,17) Láttam a szent várost, az új Jeruzsálemet Istentől leszállni az égből, mint a férjének felékesített menyasszonyt. (Iz 52,1;Iz 61,10) Hallottam, hogy egy harsány hang a trón felől azt mondta: »Íme, Isten hajléka az emberek között! Velük fog lakni, s ők az ő népe lesznek. Maga a velük levő Isten lesz az ő Istenük. (Ez 37,26-27) Isten letöröl majd a szemükről minden könnyet, és nem lesz többé sem halál, sem gyász, sem jajgatás, és fájdalom sem lesz többé, mert az elsők elmúltak.« (Iz 25,8;Iz 35,10)A trónon ülő így szólt: »Íme, megújítok mindent!« És azt mondta nekem: »Írd: Ezek az igék hitelesek és igazak.« (Iz 6,1; 43,19G) Aztán azt mondta nekem: »Beteljesedett! Én vagyok az Alfa és az Ómega, a kezdet és a vég. A szomjazónak ingyen adok az élet vizének forrásából. (Iz 55,1; Zak 14,8) Mindez azé lesz, aki győzni fog. Én Istene leszek, ő pedig az én fiam lesz. (2 Sám 7,14) De a gyáváknak és a hitetleneknek, a megfertőzötteknek, gyilkosoknak, paráznáknak, varázslóknak, bálványimádóknak és minden hazugnak osztályrésze a tűzzel és kénkővel égő tóban lesz. Ez a második halál.« (Ez 38,22)
Az új Jeruzsálem Akkor odajött hozzám a hét angyal közül az egyik, akiknél az utolsó hét csapással teli csésze volt, és így szólt hozzám: »Gyere, megmutatom neked az asszonyt, a Bárány jegyesét!« (Lev 26,21G) Lélekben elvitt egy nagy és magas hegyre, és megmutatta nekem a szent várost, Jeruzsálemet, amely a mennyből szállt alá Istentől. (Ez 40,2;Iz 52,1) Isten dicsőségétől ragyogott, és világossága hasonló volt a drágakőhöz, a kristálytiszta jáspishoz. Nagy és magas fala volt, tizenkét kapuval, és a kapuk fölött tizenkét angyal. A kapukra nevek voltak írva, amelyek Izrael fiainak tizenkét törzsének nevei. (Ez 48,31; Kiv 28,21) Keletről három kapu, és északról három kapu, és délről három kapu, és nyugatról három kapu. (Ez 48,31-35) A város falának tizenkét alapköve volt, és azokon a Bárány tizenkét apostolának tizenkét neve.
Aki velem beszélt, arany mérőnádat tartott a kezében, hogy megmérje a várost, s annak kapuit és falát. (Ez 40,3) A város négyszögű területen épült, és hossza annyi volt, mint a szélessége. Megmérte a várost az aranynáddal: tizenkétezer stádium. A hossza, a szélessége és a magassága egyforma volt. (Ez 43,16) Megmérte a falait is: száznegyvennégy könyök, az ember, vagyis az angyal mértéke szerint. 18A falának anyaga jáspiskő volt; maga a város pedig színarany, tiszta üveghez hasonló. A város falának alapkövei minden drágakővel ékesek. Az első alapkő jáspis, a második zafír, a harmadik kalcedon, a negyedik smaragd, (Iz 54,11-12) az ötödik szárdonix, a hatodik karneol, a hetedik krizolit, a nyolcadik berill, a kilencedik topáz, a tizedik krizopráz, a tizenegyedik jácint, a tizenkettedik ametiszt. A tizenkét kapu tizenkét drágagyöngy, és egy-egy kapu egy-egy drágagyöngyből áll. A város utcája színarany, mint az átlátszó üveg.
22Templomot nem láttam benne, mert az Úr, a mindenható Isten a temploma, és a Bárány. A városnak nincs szüksége sem a napra, sem a holdra, hogy világítsanak benne, mert Isten dicsősége világítja meg azt, és lámpása a Bárány. (Iz 60,1.19) A nemzetek az ő világosságában járnak, s dicsőségüket hozzá viszik a föld királyai. Kapuit nem zárják be egész nap, mert éjszaka nem lesz ott. Odaviszik a nemzetek dicsőségét és gazdagságát. (Iz 60,3.11) Nem lépnek be oda tisztátalanok, sem azok, akik undokságot és hazugságot követnek el, csak azok, akik be vannak írva a Bárány életkönyvébe.
22 1Azután megmutatta nekem az élet vizének folyóját, amely ragyogó volt, mint a kristály, és Isten és a Bárány trónjából fakadt. (Zak 14,8) Utcája közepén és a folyó mindkét partján az élet fája volt, amely tizenkétszer terem gyümölcsöt, minden egyes hónapban meghozza a maga gyümölcsét; és a fa levelei a nemzetek gyógyulására szolgálnak. (Ez 47,12; Ter 2,9) 3Nem lesz többé átok. Isten és a Bárány trónja áll benne, és szolgái szolgálnak neki. Látni fogják az ő arcát, és homlokukon lesz az ő neve. (Zsolt 17,15) Nem lesz többé éjszaka, és nem lesz szükségük lámpafényre, sem napfényre, mert az Úr, az Isten világosítja meg őket, és uralkodni fognak örökkön örökké. (Dán 7,18)
A látnok tanúsága és befejező intelme: 22,6-21
Akkor így szólt hozzám: »Ezek az igék valóban hitelesek és igazak, és az Úr, a próféták szellemeinek Istene küldte el angyalát, hogy megmutassa szolgáinak mindazt, aminek rövidesen meg kell történnie. (Dán 2,28) Íme, hamarosan eljövök. Boldog, aki megtartja e könyv próféciáinak igéit!« (Zak 2,14)Én vagyok, János, aki hallottam és láttam ezeket. Miután hallottam és láttam, leborultam az angyal lába előtt, aki nekem ezeket megmutatta, hogy imádjam. De ő azt mondta nekem: »Vigyázz, ne tedd! Hiszen én a szolgatársad vagyok, és testvéreidé, a prófétáké, és azoké, akik megtartják e könyv próféciájának igéit. Az Istent imádd!«
Majd így szólt: »Ne pecsételd le e könyv próféciájának igéit, mert az idő közel van! 11Aki árt, ám csak ártson továbbra is, és aki szennyes, legyen még szennyesebb, de aki igaz, legyen még igazabb, és a szent legyen még szentebb!
12Íme, hamarosan eljövök, és jutalmam velem van, hogy megfizessek mindenkinek tettei szerint. (Zak 2,14;Iz 40,10G; Zsolt 28,4) Én vagyok az Alfa és az Ómega, az első és az utolsó, a kezdet és a vég. (Iz 44,6) Boldogok, akik megmossák ruhájukat a Bárány vérében, hogy hatalmuk legyen az élet fája fölött, és a kapukon át bemenjenek a városba! Ki innen az ebekkel, a varázslókkal, a paráznákkal, a gyilkosokkal, a bálványimádókkal, és mindenkivel, aki a hazugságot szereti és cselekszi!
Én, Jézus, küldtem el angyalomat, hogy előttetek tanúságot tegyen ezekre az egyházakra vonatkozóan. Én vagyok Dávid gyökere és ivadéka, a fényes hajnalcsillag!«
A Lélek és a menyasszony így szól: »Jöjj el!« És aki hallja, az is mondja: »Jöjj el!« Aki szomjazik, jöjjön; és aki akarja, merítsen ingyen az élet vizéből! (Iz 55,1;Zak 14,8)
Tanúságot teszek mindenki előtt, aki hallja e könyv próféciájának igéit: Ha valaki hozzátesz ezekhez valamit, arra Isten azokat a csapásokat bocsátja, amelyek meg vannak írva ebben a könyvben. És ha valaki elvesz valamit e könyv próféciájának igéiből, attól Isten elveszi osztályrészét az élet fájából, a szent városból, és mindabból, ami meg van írva ebben a könyvben. (MTörv 4,2; 29,20;Ter 2,9)
Aki tanúságot tesz mindezekről, így szól:
»Bizony, hamarosan eljövök.«
»Ámen. Jöjj el, Uram Jézus!«
Az Úr Jézus kegyelme legyen mindenkivel!
Jegyzetek
21,1 Az embernek a bűn elkövetése által bekövetkezett megszégyenülése megalázta az egész látható világot, s azt is alávetette az átoknak (Ter 3,17); az ember megdicsőülése viszont a világot is meg fogja újítani és a világ is részesül a választottak romolhatatlanságából.
21,18 Mivel az égi város szépségét emberi szavakkal lehetetlen leírni, János az akkor ismert drágakövek neveit használja fel, hogy amennyire lehet, érzékeltesse azt a szépséget, amelyet ember el sem tud képzelni.
21,22 Az új Jeruzsálemben nem lesz templom, nem lesz szükség sem égitestekre, sem lámpákra, mert maga Isten és a Bárány lesznek a város temploma és világossága. Ez a kép azt fejezi ki, hogy a választottak mindenkor Isten boldogító jelenlétében fognak élni, Istent látni fogják úgy, amint van, és ez boldoggá fogja őket tenni.
22,1 Az Ez 47,1-12-ben szinte ugyanezt a leírást találhatjuk. Az élet vizének folyója az örök élet jelképe, amelyet a választottak elnyertek és ami tökéletesen boldoggá teszi őket. Az élet fája, amely évente tizenkétszer terem, jelzi az ősi, emberi vágy beteljesedését (vö. Ter 3,22), az örökké tartó és megújuló életet.
22,3 Nem lesz többé átok: a föld (Édenkert) átok alá esett az első bűn miatt (Ter 3,17); az Ígéret földje is az izraeliták engedetlensége miatt (vö. Bír 2,1-5); a mennyei Jeruzsálemben viszont minden tiszta és szent lesz.
22,11 Isten nem akadályoz meg senkit abban, hogy vétkezzen, de a büntetés kemény lesz. Isten tervét az ember magatartása nem hiúsíthatja meg. Ez a vers ki akarja fejteni az előzőekben mondottaknak azt az értelmezését, hogy Krisztus érkezése már egészen közel van, s így nem várhatjuk azt tétlenül. Az angyal hangsúlyozza, hogy van még idő, s a gonosz, aki nem akar megtérni, még további bűnöket is elkövethet, az igaz pedig újabb jótettekkel ékesítheti erényeinek koronáját, s ez növelni fogja dicsőségét az új Jeruzsálemben.
22,12 Hamarosan eljövök: érthetjük a Krisztussal való egyéni találkozásra (halál), de a világ végére is, hiszen az örökkévalósághoz képest bármilyen hosszú idő a földön – csak egy pillanat. Ezek Jézus Krisztus szavai, s tartalmazzák azt a burkolt ígéretet, hogy mindenkinek megfizet tettei szerint.
Az ősatyák hite: 11,1-12,3
Az ősatyák 11 1A hit pedig alapja annak, amit remélünk, bizonyítéka annak, amit nem látunk. A régiek erről tettek tanúságot.A hit által ismerjük meg, hogy a világot Isten igéje alkotta, s a nem látható dolgokból lett mindaz, ami látható.
Mivel hitt, azért mutatott be Ábel nemesebb áldozatot Istennek, mint Káin, így bizonyságot nyert arról, hogy igaz, mert Isten tanúságot tett az ő ajándékai mellett; s hite által még holta után is beszél. (Ter 4,4)
Mivel hitt, azért ragadtatott el Hénok, hogy halált ne lásson; nem találták, mert Isten elragadta őt. Elragadtatása előtt ugyanis bizonyságot nyert, hogy Istennek tetsző volt. Hit nélkül pedig lehetetlen Istennek tetszeni, mert aki Istenhez járul, annak hinnie kell, hogy ő van, és megjutalmazza az őt keresőket. (Ter 5,24G)
Mivel hitt, azért épített Noé isteni félelemmel bárkát családja megmentésére, miután kinyilatkoztatást kapott a még nem látható dolgokról,; s hite által elítélte a világot, és az igazságosság örököse lett, amely hitből fakad. (Ter 6,13-22)
A pátriárkák A hite által engedelmeskedett az, akit Ábrahámnak hívnak, hogy elköltözzék arra a helyre, amelyet örökségül kellett kapnia. Elköltözött, bár nem tudta, hová megy. (Ter 12,1.4)
Mivel hitt, azért tartózkodott az ígéret földjén, mint idegen földön, sátrakban lakva Izsákkal és Jákobbal, az ígéretek társörököseivel; (Ter 26,3) várta ugyanis a szilárd alapokon álló várost, amelynek Isten az építője és alkotója.
Mivel hitt, azért nyert még a meddő Sára is erőt magzat foganására, még idején túl is, mert hűségesnek hitte azt, aki az ígéretet tette. Ezért származtak egy embertől – és pedig egy ereje vesztettől – olyan sokan, mint az ég csillagai, és mint a tengerpart megszámlálhatatlan homokszemei. (Ter 22,17)
Ők mindannyian hitben haltak meg, anélkül, hogy beteljesültek volna rajtuk az ígéretek. Csak messziről szemlélték és üdvözölték azokat, és megvallották, hogy zarándokok és jövevények a földön. Mert akik így beszélnek, azt jelzik, hogy hazát keresnek. Ha ugyanarra gondoltak volna, amelyből kiköltöztek, lett volna még idejük visszatérni, ők azonban egy jobb haza felé törekszenek, a mennyei felé. Ezért Isten nem szégyelli, hogy őt az ő Istenüknek hívják, hisz várost készített nekik.
Mivel hitt, azért ajánlotta fel Ábrahám Izsákot, amikor próbára tétetett; felajánlotta egyszülöttjét ő, aki az ígéreteket kapta, (Ter 22,1-2) mikor azt mondták neki: »Akik Izsáktól származnak, azokat hívják majd utódaidnak«. (Ter 21, 12G) Azt tartotta ugyanis, hogy Isten képes bárkit a halottak közül is feltámasztani; ezért fiát – előképül – vissza is nyerte.
Mivel hitt az eljövendő dolgokban, azért áldotta meg Izsák is Jákobot és Ézsaut.
Mivel hitt, azért áldotta meg a haldokló Jákob József mindkét fiát, és imádkozva borult rá botjának végére. (Ter 47,31G)
Mivel hitt, azért emlékezett meg a haldokló József Izrael fiainak kivonulásáról, és rendelkezett csontjairól.
A hit többi tanúja Mivel hittek, azért rejtegették szülei az újszülött Mózest három hónapig, mikor látták, hogy szép a gyermek, és nem féltek a király parancsától. (Kiv 2,2)
Mivel hitt, azért utasította el Mózes, amikor felnőtt, hogy a fáraó leánya fiának mondják. Inkább azt választotta, hogy gyötrelmet szenvedjen Isten népével, mint hogy az ideig-óráig tartó bűn gyönyörűségét élvezze. 26Az egyiptomiak kincsénél nagyobb gazdagságnak tartotta Krisztus gyalázatát, mert a jutalomra tekintett. (Zsolt 89,51-52)
Mivel hitt, azért hagyta el Egyiptomot, s nem félt a király haragjától; mintegy látva a Láthatatlant, állhatatos maradt.
Mivel hitt, azért ünnepelte a pászkát és a vérrel való meghintést, hogy ne érintse őket az, aki az elsőszülötteket megölte. (Kiv 12,11.13.22-23)
Mivel hittek, azért mentek át a Vörös-tengeren mint szárazföldön; mikor ezt az egyiptomiak is megkísérelték, elnyelte őket.
Mivel hittek, azért omlottak le Jerikó falai, miután hét nap körüljárták azt.
Mivel hitt, azért nem veszett el a hitetlenekkel a parázna Ráháb, aki békével befogadta a kémeket.
És kit említsek még? Kifogynék az időből, ha beszélnék Gedeonról, Bárákról, Sámsonról, Jeftéről, Dávidról, Sámuelről és a prófétákról, 33akik, mivel hittek, legyőztek országokat, igazságosságot cselekedtek, ígéreteket nyertek el, oroszlánok száját tömték be, elfojtották a tűz erejét, megmenekültek a kard élétől, felgyógyultak betegségükből, diadalmaskodtak a harcban, megfutamították az idegenek táborát; asszonyok feltámadás által visszanyerték halottaikat. Másokat viszont kínpadra vontak, akik nem fogadták el a szabadulást, hogy jobb feltámadást nyerjenek, mások meg gúnyt és megvesszőzést szenvedtek, ezenfelül még bilincseket és börtönt is; megkövezték, szétfűrészelték, kardélre hányva megölték őket, szerte bujdostak juhok és kecskék bőrében, szűkölködve, szorongatást szenvedve, nyomorogva, akikre nem volt méltó a világ, sivatagokban bolyongtak, hegyek közt, barlangokban és a föld üregeiben.
És mindezeken, akiket hitük tanúságtétele igazolt, nem teljesült be az ígéret, mert számunkra Isten valami jobbat rendelt, s ők nélkülünk nem juthattak el a tökéletességre.
12 Azért mi is, akiket a tanúknak ilyen nagy felhője vesz körül, tegyünk le minden terhet és a minket környező bűnt, kitartással fussuk végig az előttünk álló küzdőpályát. Tekintsünk fel a hit szerzőjére és bevégzőjére, Jézusra, aki az eléje tárt öröm helyett keresztet szenvedett, nem törődve a gyalázattal; és Isten trónjának jobbján ül. (Zsolt 110,1) Gondoljatok tehát őrá, aki a bűnösök részéről maga ellen ilyen nagy ellentmondást szenvedett el –, hogy el ne lankadjatok, és lelketekben ne csüggedjetek.
Befejező Intelmek: 12,4- 13,19
A fenyítés az atyai szeretet jele Mert még nem álltatok ellen véretek ontásáig a bűn ellen vívott harcban, és elfelejtettétek a vigasztalást, amely nektek, mint fiaknak szól: »Fiam, ne vesd meg az Úr nevelő fenyítését,
és ne csüggedj el, ha büntet,
mert akit szeret az Úr, azt megfenyíti,
és megostorozza minden fiát,
akit magához fogad«.
(Péld 3,11-12G)
Ezért tehát feszítsétek ki lankadt kezeteket és ingadozó térdeiteket, (Iz 35,3) és lábatokat szoktassátok egyenes járásra, hogy a béna tag ne ficamodjon ki, hanem gyógyuljon meg! (Péld 4,26G)
Óvás a könnyelműségtől Békességre törekedjetek mindenkivel, és megszentelődésre, mert enélkül senki sem fogja meglátni Istent. (Zsolt 34,15) Ügyeljetek arra, hogy senki se hanyagolja el Isten kegyelmét, nehogy a keserűségnek valamilyen hajtása felnövekedve zavart okozzon, és így sokan megfertőződjenek. (MTörv 29,17G) Senki se legyen parázna vagy hitvány, és a szent dolgokat se vesse meg, mint Ézsau, aki egy ételért eladta elsőszülöttségét. (Ter 25,33) Mert tudjátok, hogy később is, amikor örökölni akarta az áldást, elutasították, és nem talált helyet a megtérésre, bár könnyek között kereste azt.
A helyes istenfélelem Ti ugyanis nem érinthető és lángoló tűzhöz járultatok, nem forgószélhez, sötétséghez és fergeteghez, harsonazengéshez és szózatok hangjához. Akik ezt hallották, azért esedeztek, hogy ne szóljon hozzájuk az ige, (Kiv 19,16-19; MTörv 4,11) mert nem viselhették el azt, ami parancsba volt adva: »Még ha oktalan állat érinti is a hegyet, kövezzék meg«; (Kiv 19,13) s a látvány is olyan rettenetes volt, hogy Mózes így szólt: »Megrémültem és reszketek«. (MTörv 9,19) De ti Sion hegyéhez járultatok, és az élő Isten városához, a mennyei Jeruzsálemhez, sokezernyi angyal seregéhez, az elsőszülöttek egyházához, akik fel vannak jegyezve a mennyben, és mindenki bírájához, az Istenhez, a tökéletességre jutott igazak lelkeihez, az új szövetség közvetítőjéhez, Jézushoz, és a meghintés véréhez, amely jobbat szól, mint Ábelé.
Vigyázzatok tehát, ne utasítsátok vissza azt, aki beszél! Mert ha azok, akik vonakodtak meghallgatni a földön szólót, nem menekültek meg, sokkal kevésbé mi, ha elfordulunk attól, aki a mennyből szól hozzánk! Az ő szava akkor megrendítette a földet, most pedig ígéretet tesz: »Még egyszer megrendítem nemcsak a földet, hanem az eget is«. (Agg 2,6G) Ez a »Még egyszer« a változékony dolgok eltűnésére utal, hogy megmaradjanak azok, amelyek rendíthetetlenek.
Mivel tehát rendíthetetlen országot nyertünk, őrizzük meg a kegyelmet, hogy általa Istennek tetsző módon, tisztelettel és félelemmel szolgáljunk, mert emésztő tűz a mi Istenünk. (MTörv 4,24)
Felhívás az igaz keresztény életre 13 A testvéri szeretet maradjon meg bennetek! Ne feledkezzetek meg a vendégszeretetről, mert általa egyesek tudtukon kívül angyalokat fogadtak be szállásra. Emlékezzetek meg a foglyokról, mintha ti is velük együtt foglyok volnátok, és azokról, akiket nyomorgatnak, mint akik magatok is testben vagytok. Tisztességes legyen a házasság mindenben, és szeplőtlen a házaságy; mert a paráznákat és a házasságtörőket megítéli Isten.
Legyen viselkedésetek fösvénység nélkül való, elégedjetek meg azzal, amitek van; mert ő mondta:
»Nem hagylak el, s nem távozom el tőled«, (MTörv 31,6.8)
ezért bizalommal mondhatjuk: »Az Úr az én segítőm, nem félek,
ember mit is tehetne ellenem?«
(Zsolt 118,6G)
A jótékonyságról pedig és a javak elosztásáról ne feledkezzetek meg, mert az ilyen áldozatok tetszenek Istennek.
Engedelmeskedjetek elöljáróitoknak, és vessétek magatokat alá nekik, hiszen úgy őrködnek ők fölöttetek, mint akik számot fognak adni lelketekért, hadd tegyék ezt örömmel és ne sóhajtva, mert ez nem szolgálna javatokra.
Imádkozzatok értünk, hiszen bízunk abban, hogy tiszta a lelkiismeretünk, és mindenben jól akarunk eljárni. Annál inkább kérlek titeket, tegyetek így, hogy mielőbb visszakapjatok.
Befejezés: áldások és köszöntések: 13,20-25
A békesség Istene pedig, aki a mi Urunkat, Jézust, a juhok nagy pásztorát a halálból kivezette az örök szövetség vérében, (Iz 63,11; Zak 9,11; Iz 55,3) tegyen alkalmassá titeket minden jóra, hogy megtegyétek az ő akaratát. Azt munkálja bennünk, ami előtte kedves, Jézus Krisztus által, akié a dicsőség örökkön örökké! Ámen.Kérlek titeket, testvérek, vegyétek jó néven az intés igéjét; mert röviden írtam nektek. Tudjátok meg, hogy Timóteus testvérünk kiszabadult. Ha nemsokára eljön, meg foglak vele látogatni benneteket. Üdvözöljétek összes elöljáróitokat és minden szentet! Üdvözölnek titeket az itáliai testvérek!
Kegyelem mindnyájatokkal!
Jegyzetek
11,1 A hitet alapnak mondja a szerző, vagy azért, mert reményünk ezen alapszik, vagy pedig azért, mert jelenvalóvá teszi a jövendő dolgokat, amelyekre figyelmünket irányítja. Ugyanakkor bizonyíték is, mert az igazságról biztosít bennünket, hiszen Isten nem hazudhat, s ha valamit Isten mondott, az igaz.
11,26 Krisztus gyalázata: már Mózes is részesülni akart Krisztus szenvedéséből. Más fordítás szerint Mózes a választott nép sorsában akart osztozni.
11,33 Utalás a zsidóság hitvallóira és vértanúira.
13,11 Az engesztelés napján (Lev 16,27) a főpap a feláldozott állatok vérével meghintette a Szentek Szentjét. A kivonulás időszakában az áldozatok tetemét a táboron kívül, a templom felépülése után pedig Jeruzsálem falain kívül elégették. Mindez előképe volt Krisztus áldozatának, amely a Kálvária-hegyen, a kapun kívül, Jeruzsálem falain kívül valósult meg.