21
Ezután láték új eget és új földet; mert az első ég és az első föld elmúlt vala; és a tenger többé nem vala.
(Ésa 65,17;66,22.2Pét;3,13)
És én János látám a szent várost, az új Jeruzsálemet, a mely az Istentől szálla alá a mennyből, elkészítve, mint egy férje számára felékesített menyasszony.
(Jel 13,12; Gal 4,26; Zsid 11,10;12,22;13,14;2Kor 11,2; Eféz 5,25-27)
És hallék nagy szózatot, a mely ezt mondja vala az égből: Ímé az Isten sátora az emberekkel van, és velök lakozik, és azok az ő népei lesznek, és maga az Isten lesz velök, az ő Istenök.
(2Kor 6,16; Ezék 37,27)
És az Isten eltöröl minden könyet az ő szemeikről; és a halál nem lesz többé; sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak.
(Ésa 35,10;Jel 20,14.1Kor;15,26.54)
És monda az, a ki a királyiszéken ül vala: Ímé mindent újjá teszek. És monda nékem: Írd meg, mert e beszédek hívek és igazak.
(Jel 4,2;20,11;Ésa 43,19.2Kor;5,17)
És monda nékem: Meglett. Én vagyok az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég. Én a szomjazónak adok az élet vizének forrásából ingyen.
(Ésa 41,4;44,6;Jel 22,17; Ésa 51,1; Ján 4,10.14;7,37)
A ki győz, örökségül nyer mindent; és annak Istene leszek, és az fiam lesz nékem.
A gyáváknak pedig és hitetleneknek, és útálatosoknak és gyilkosoknak, és paráznáknak és bűbájosoknak, és bálványimádóknak és minden hazugoknak, azoknak része a tűzzel és kénkővel égő tóban lesz, a mi a második halál.
(Jel 22,15.1Kor;6,9; Gal 5,21; Eféz 5,5.1Tim;1,9.10;Jel 2,11;20,14)
És jöve hozzám egy a hét angyal közül, a kinél a hét utolsó csapással telt hét pohár vala, és szóla nékem, mondván: Jer, megmutatom néked a menyasszonyt, a Bárány feleségét.
(Jel 15,1.6.7;Jel,21 2. Jel 19,7.)
És elvive engem lélekben egy nagy és magas hegyre és megmutatá nékem azt a nagy várost, a szent Jeruzsálemet, a mely Istentől szállott alá a mennyből.
(Jel,21 2. Gal. 4,26. Zsid. 12,22.)
Benne vala az Isten dicsősége; és annak világossága hasonló vala a legdrágább kőhöz, úgymint kristálytiszta jáspis kőhöz;
És nagy és magas kőfala vala, tizenkét kapuja, és a kapukon tizenkét angyal, és felírott nevek, a melyek az Izráel fiai tizenkét törzsének nevei:
(Ezék 48,31-34)
Napkeletről három kapu; északról három kapu; délről három kapu: napnyugotról három kapu.
És a város kőfalának tizenkét alapja vala, és azokon a Bárány tizenkét apostolának nevei.
(Eféz 2,20;Mát 10,2-4)
A ki pedig én velem beszéle, annál vala egy arany vessző, hogy megmérje a várost, és annak kapuit és kőfalát.
(Ezék 40,3; Zak 2,1)
És a város négyszögben fekszik, és a hossza annyi, mint a szélessége. És megméré a várost a vesszővel tizenkétezer futamatnyira: annak hosszúsága és szélessége és magassága egyenlő.
És megméré annak kőfalát száznegyvennégy singre, ember mértékével, azaz angyaléval.
És kőfalának rakása jáspisból vala; a város pedig tiszta arany, tiszta üveghez hasonló.
És a város kőfalának alapjai ékesítve valának mindenféle drágakövekkel. Az első alap jáspis; a második zafir; a harmadik kálczédon; a negyedik smaragd;
Az ötödik sárdonix; a hatodik sárdius; a hetedik krizolitus; a nyolczadik berillus; a kilenczedik topáz; a tizedik krisopráz; a tizenegyedik jáczint; a tizenkettedik amethist.
A tizenkét kapu pedig tizenkét gyöngy; minden egyes kapu egy-egy gyöngyből vala; és a város utczája tiszta arany, olyan mint az átlátszó üveg.
És templomot nem láttam abban: mert az Úr, a mindenható Isten annak temploma, és a Bárány.
És a városnak nincs szüksége a napra, sem a holdra, hogy világítsanak benne; mert az Isten dicsősége megvilágosította azt, és annak szövétneke a Bárány.
(Jel 22,5; Ésa 60,19.20; Zak 14,7)
És a pogányok, a kik megtartatnak, annak világosságában járnak; és a föld királyai az ő dicsőségöket és tisztességöket abba viszik.
(Ésa 60,3)
És annak kapui be nem záratnak nappal (éjszaka ugyanis ott nem lesz);
(Ésa 60,11;Ésa 60,20; Zak 14,7)
És a pogányok dicsőségét és tisztességét abba viszik.
(Ésa 60,11)
És nem megy abba be semmi tisztátalan, sem a ki útálatosságot és hazugságot cselekszik, hanem csak a kik beírattak az élet könyvébe, a mely a Bárányé.
(Jel 21,8;22,15;Jel 3,5;13,8;20,12.2Móz;32,32; Zsolt 69,29; Fil 4,3)
22
És megmutatá nékem az élet vizének tiszta folyóját, a mely ragyogó vala, mint a kristály, az Istennek és a Báránynak királyiszékéből jővén ki
Az ő utczájának közepén. És a folyóvízen innen és túl életnek fája vala, mely tizenkét gyümölcsöt terem vala, minden hónapban meghozván gyümölcsét; és levelei a pogányok gyógyítására valók.
(Jel 2,7.1Móz;2,9;Ezék 47,12)
És semmi elátkozott nem lesz többé; és az Istennek és a Báránynak királyiszéke benne lesz; és ő szolgái szolgálnak néki;
És látják az ő orczáját; és az ő neve homlokukon lesz.
(Mát 5,8.1Kor;13,12.1Ján;3,2;Jel 2,17;3,12)
És ott éjszaka nem lesz; és nem lesz szükségök szövétnekre és napvilágra; mert az Úr Isten világosítja meg őket, és országolnak örökkön örökké.
(Jel 21,23)
És monda nékem: E beszédek hívek és igazak: és az Úr, a szent próféták Istene bocsátotta el az ő angyalát, hogy megmutassa az ő szolgáinak azokat, a miknek meg kell lenni hamar.
(Jel 19,9;21,5;Jel 1,1)
Ímé eljövök hamar. Boldog, a ki megtartja e könyv prófétálásának beszédeit.
(Jel 3,11;Jel 1,3)
És én János vagyok az, a ki ezeket hallottam és láttam: és mikor hallottam és láttam, leborulék az angyal lábai előtt, hogy őt imádjam, a ki nékem ezeket megmutatta vala.
(Jel 19,10)
Az pedig monda nékem: Meglásd, ne tedd; mert szolgatársad vagyok néked, és a te atyádfiainak a prófétáknak, és azoknak, a kik megtartják e könyvnek beszédeit. Az Istent imádd.
(Jel 19,10)
Azután monda nékem: Be ne pecsételd e könyv prófétálásának beszédeit, mert az idő közel van.
(Dán 8,26;Jel 1,3)
A ki igazságtalan, legyen igazságtalan ezután is; és a ki fertelmes, legyen fertelmes ezután is; és a ki igaz, legyen igaz ezután is; és a ki szent, szenteltessék meg ezután is.
És ímé hamar eljövök; és az én jutalmam velem van, hogy megfizessek mindenkinek, a mint az ő cselekedete lesz.
(Jel,22 7.;Jel 2,23;20,12; Zsolt 62,13; Jer 17,10;32,19; Mát 16,27; Róm 2,6.1Kor;3,8.2Kor;5,10)
Én vagyok az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég, az első és utolsó.
(Jel 1,8;21,6;Ésa 41,4;44,6)
Boldogok, a kik megtartják az ő parancsolatait, hogy joguk legyen az életnek fájához, és bemehessenek a kapukon a városba.
(Jel,22 2.;Jel 21,21)
De kinn maradnak az ebek és a bűbájosok, és a paráznák és a gyilkosok, és a bálványimádók és mind a ki szereti és szólja a hazugságot.
(Jel 21,8.1Kor;6,9; Gal 5,21; Eféz 5,4.1Tim;1,9.10)
Én Jézus küldöttem az én angyalomat, hogy ezekről bizonyságot tegyen néktek a gyülekezetekben. Én vagyok Dávidnak ama gyökere és ága: ama fényes és hajnali csillag.
(Jel 2,28.2Pét;1,19;Jel 5,5; Ésa 11,1.10; Mát 1,1-16; Róm 15,12)
És a Lélek és a menyasszony ezt mondják: Jövel! És a ki hallja, ezt mondja: Jövel! És a ki szomjúhozik, jőjjön el; és a ki akarja, vegye az élet vizét ingyen.
(Jel 21,6; Ésa 55,1; Ján 4,10.14;7,37)
Bizonyságot teszek pedig mindenkinek, a ki e könyv prófétálásának beszédeit hallja: Hogy ha valaki ezekhez hozzá tesz, e könyvben megírt csapásokat veti Isten arra;
És ha valaki elvesz e prófétálás könyvének beszédeiből, az Isten annak részét eltörli az élet könyvéből, és a szent városból, és azokból, a mik e könyvben megírattak.
(Jel 3,5;13,8;17,8;20,12;21,27.2Móz;32,33;Jel 21,10)
Ezt mondja, a ki ezekről bizonyságot tesz: Bizony hamar eljövök. Ámen, bizony jövel Uram Jézus!
A mi Urunk Jézus Krisztusnak kegyelme legyen mindnyájan ti veletek. Ámen.
11
A hit pedig a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés.
(Zsolt 140,4)
Mert ezzel szereztek jó bizonyságot a régebbiek.
(Péld 18,21;1Móz 1,27)
Hit által értjük meg, hogy a világ Isten beszéde által teremtetett, hogy a mi látható, a láthatatlanból állott elő.
(1Móz 1,1; Ján 1,1.10)
Hit által vitt Ábel becsesebb áldozatot Istennek, mint Kain, a mi által bizonyságot nyert a felől, hogy igaz, bizonyságot tevén az ő ajándékairól Isten, és az által még holta után is beszél.
(1Móz 4,4.5; Zsid 12,24)
Hit által vitetett fel Énokh, hogy ne lásson halált, és nem találták meg, mert az Isten felvitte őt. Mert felvitetése előtt bizonyságot nyert a felől, hogy kedves volt Istennek.
(1Móz 5,24)
Hit nélkül pedig lehetetlen Istennek tetszeni; mert a ki Isten elé járul, hinnie kell, hogy ő létezik és megjutalmazza azokat, a kik őt keresik.
(5Móz 1,13;Jak 2,18)
Hit által tisztelte Istent Noé, mikor megintetvén a még nem látott dolgok felől, házanépe megtartására bárkát készített, a mely által kárhoztatá e világot és a hitből való igazságnak örökösévé lett.
(1Móz 6,13.14)
Hit által engedelmeskedett Ábrahám, mikor elhívatott, hogy menjen ki arra a helyre, a melyet örökölendő vala, és kiméne, nem tudván, hová megy.
(1Móz 12,1-4)
Hit által lakott az ígéret földén, mint idegenben, sátorokban lakván Izsákkal és Jákóbbal, ugyanazon ígéretnek örökös társaival.
(1Móz 35,27)
Mert várja vala az alapokkal bíró várost, melynek építője és alkotója az Isten.
(Jak 5,8.9.1Kor;10,11.1Ján;2,18.2Pét;3,10.11)
Hit által nyert erőt Sára is az ő méhében való foganásra, és életkora ellenére szűlt, minthogy hűnek tartotta azt, a ki az ígéretet tette.
(1Móz 17,17.19;21,2)
Azért is egytől, még pedig mintegy kihalttól annyian származtak, mint az égnek csillagai sokaságra nézve, és mint a tenger partja mellett a fövény, mely megszámlálhatatlan.
(1Móz 22,17)
Hitben haltak meg mindezek, nem nyerve meg az ígéreteket, hanem csak távolról látva és üdvözölve azokat, és vallást tevén arról, hogy idegenek és vándorok a földön.
(1Móz 48,21;1Móz 47,9)
Mert a kik így szólnak, nyilván jelentik, hogy hazát keresnek.
(Jak 1,6.7; Mát 7,7)
És hogyha eszökbe jutott volna az, a melyből kijöttek, volt volna idejök a visszatérésre.
(1Móz 12,1)
Így azonban jobb után vágyódnak, tudniillik mennyei után; azért nem szégyenli őket az Isten, hogy Istenöknek neveztessék, mert készített nékik várost.
(2Móz 3,6)
Hit által áldozta meg Ábrahám Izsákot, próbára tétetvén, és az egyszülöttet vitte áldozatul, ő, ki az ígéreteket nyerte,
(1Móz 22,2.9-12)
A kinek meg volt mondva: Izsákban neveztetik néked mag;
(1Móz 21,12; Róm 9,7)
Úgy gondolkozván, hogy az Isten a halálból is képes feltámasztani, miért is őt példaképen visszanyerte.
(Zak 1,3;Ésa 1,16)
Hit által áldá meg a jövendőkre nézve Izsák Jákóbot és Ézsaut.
(1Móz 27,28.39)
Hit által áldá meg a haldokló Jákób a József fiainak mindenikét, és botja végére hajolva imádkozott.
(1Móz 48,13-20)
Hit által emlékezett meg élete végén József az Izráel fiainak kimeneteléről, és az ő tetemeiről rendelkezett.
(1Móz 50,24)
Hit által rejtegették Mózest az ő szülei születése után három hónapig, mivel látták, hogy kellemes a gyermek, és nem féltek a király parancsától.
(2Móz 2,2;2Móz 1,22)
Hit által tiltakozott Mózes, midőn felnövekedett, hogy a Faraó leánya fiának mondják,
(2Móz 2,10.11)
Inkább választván az Isten népével való együttnyomorgást, mint a bűnnek ideig-óráig való gyönyörűségét;
(Luk 12,20)
Égyiptom kincseinél nagyobb gazdagságnak tartván Krisztus gyalázatát, mert a megjutalmazásra tekintett.
(Csel 18,21)
Hit által hagyta oda Égyiptomot, nem félvén a király haragjától; mert erős szívű volt, mintha látta volna a láthatatlant.
(2Móz 2,15)
Hit által rendelte a páskát és a vérnek kiontását, hogy az öldöklő ne illesse az ő elsőszülötteiket.
(2Móz 12,3-14)
Hit által keltek át a veres tengeren, mint valami szárazföldön, a mit megpróbálván az égyiptomiak, elnyelettek.
(2Móz 14,22-29)
Hit által omlottak le Jérikónak kőfalai, midőn hét napig köröskörül járták.
(Józs 6,2)
Hit által nem veszett el Ráháb, a parázna nő az engedetlenekkel együtt, befogadván a kémeket békességgel.
(Józs 2,1;6,23)
És mit mondjak még? Hiszen kifogynék az időből, ha szólnék Gedeonról, Bárákról, Sámsonról, Jeftéről, Dávidról, Sámuelről és a prófétákról;
(Bir 6,11;4,6;13,3-5.24.25;11,11.1Sám;17,45)
A kik hit által országokat győztek le, igazságot cselekedtek, az ígéreteket elnyerték, az oroszlánok száját betömték.
(2Sám 8,1;Dán 6,16-22)
Megoltották a tűznek erejét, megmenekedtek a kard élitől, felerősödtek a betegségből, erősek lettek a háborúban, megszalasztották az idegenek táborait.
(Dán 3,23-27;Bir 7,19-21)
Asszonyok feltámadás útján visszanyerték halottjaikat; mások kínpadra vonattak, visszautasítván a szabadulást, hogy becsesebb feltámadásban részesüljenek.
(2Kir 4,20.36)
Mások pedig megcsúfoltatások és megostoroztatások próbáját állották ki, sőt még bilincseket és börtönt is;
(Jer 20,2)
Megköveztettek, kínpróbát szenvedtek, szétfűrészeltettek, kardra hányattak, juhoknak és kecskéknek bőrében bujdostak, nélkülözve, nyomorgattatva, gyötörtetve,
(Ján 1,43;21,15-17;1Pét 1,1)
A kikre nem volt méltó e világ, bujdosva pusztákon és hegyeken, meg barlangokban és a földnek hasadékaiban.
(Mát 5,12)
És mindezek, noha hit által jó bizonyságot nyertek, nem kapták meg az ígéretet.
(1Móz 3,15)
Mivel Isten mi felőlünk valami jobbról gondoskodott, hogy nálunk nélkül tökéletességre ne jussanak.
(Csel 3,14)
12
Annakokáért mi is, kiket a bizonyságoknak ily nagy fellege vesz körül, félretéve minden akadályt és a megkörnyékező bűnt, kitartással fussuk meg az előttünk levő küzdő tért.
(Róm 6,4; Eféz 4,1-4)
Nézvén a hitnek fejedelmére és bevégezőjére Jézusra, a ki az előtte levő öröm helyett, megvetve a gyalázatot, keresztet szenvedett, s az Isten királyi székének jobbjára ült.
(Márk 6,13)
Gondoljátok meg azért, hogy ő ily ellene való támadást szenvedett el a bűnösöktől, hogy el ne csüggedjetek lelkeitekben elalélván.
(Márk 16,18)
Mert még végig nem állottatok ellent, tusakodván a bűn ellen.
(Eféz 6,18;Zsolt 145,18)
És elfeledkeztetek-é az intésről, a mely néktek mint fiaknak szól: Fiam, ne vesd meg az Úrnak fenyítését, se meg ne lankadj, ha ő dorgál téged;
(Péld 3,11.12; Jób 5,17)
Mert a kit szeret az Úr, megdorgálja, megostoroz pedig mindent, a kit fiává fogad.
(Jel 3,19)
Ha a fenyítést elszenveditek, akkor veletek úgy bánik az Isten, mint fiaival; mert melyik fiú az, a kit meg nem fenyít az apa?
(Gal 6,1)
Ha pedig fenyítés nélkül valók vagytok, melyben mindenek részesültek, korcsok vagytok és nem fiak.
(Zsolt 51,15;Péld 10,12.1Pét;4,8)
Aztán, a mi testi apáink fenyítettek minket és becsültük őket; avagy nem sokkal inkább engedelmeskedünk-é a lelkek Atyjának, és élünk!
(Zsid 2,11; Jak 1,1; Ján 7,35)
Mert ám azok kevés ideig, tetszésök szerint fenyítettek; ő pedig javunkra, hogy szentségében részesüljünk.
(Róm 8,28. 29. Zsid,12 19. Zsid. 10,22. 12,24. 9,14.)
Bármely fenyítés ugyan jelenleg nem látszik örvendetesnek, hanem keservesnek, ámde utóbb az igazságnak békességes gyümölcsével fizet azoknak, a kik általa gyakoroltatnak.
(Eféz 1,3;2,4; Tit 3,5.7.1Kor;15,20)
Annakokáért a lecsüggesztett kezeket és az ellankadt térdeket egyenesítsétek föl,
(Zsid 5,4; Kol 1,12.2Tim;4,8)
És lábaitokkal egyenesen járjatok, hogy a sánta el ne hajoljon, sőt inkább meggyógyuljon.
(Gal 3,23; Fil 4,7)
Kövessétek mindenki irányában a békességet és a szentséget, a mely nélkül senki sem látja meg az Urat:
(Róm 12,18; Mát 5,9)
Vigyázván arra, hogy az Isten kegyelmétől senki el ne szakadjon; nehogy a keserűségnek bármely gyökere, fölnevekedvén, megzavarjon, és ez által sokan megfertőztettessenek.
(5Móz 29,18)
Ne legyen senki parázna vagy istentelen, mint Ézsau, a ki egy ételért eladta első szülöttségi jogát.
(1Móz 25,33)
Mert tudjátok, hogy azután is, mikor akarta örökölni az áldást, megvettetett; mert nem találta meg a megbánás helyét, noha könyhullatással kereste azt az áldást.
(Róm 6,22; Zsid 10,39)
Mert nem járultatok megtapintható hegyhez, és lángoló tűzhöz, és sűrű homályhoz, és sötétséghez, és szélvészhez,
(2Móz 19,11.16-21)
És trombita harsogásához, és a mondásoknak szavához, melyet a kik hallottak, kérték, hogy ne intéztessék hozzájok szó;
(2Móz 20,19)
Mert nem bírták ki, a mi parancsolva volt: Még ha oktalan állat ér is a hegyhez, megköveztessék, vagy nyillal lövettessék le;
(2Móz 19,13)
És oly rettenetes volt a látomány, hogy Mózes is mondá: Megijedtem és remegek:
(Eféz 6,14;5,8; Zsid 6,18.2Tim;1,9.10; Jak 1,25)
Hanem járultatok Sion hegyéhez, és az élő Istennek városához, a mennyei Jeruzsálemhez, és az angyalok ezreihez,
(Gal 4,26)
Az elsőszülöttek seregéhez és egyházához, a kik be vannak írva a mennyekben, és mindenek bírájához Istenhez, és a tökéletes igazak lelkeihez,
(Zsid 2,9; Gal 1,6.2Kor;7,1)
És az újszövetség közbenjárójához Jézushoz, és a meghintésnek véréhez, mely jobbat beszél, mint az Ábel vére.
(3Móz 11,44;19,2)
Vigyázzatok, meg ne vessétek azt, a ki szól; mert ha azok meg nem menekültek, a kik a földön szólót megvetették, sokkal kevésbbé mi, ha elfordulunk attól, a ki a mennyekből vagyon,
(Gal 4,6; Róm 2,6.11; Zsid 12,28)
Kinek szava akkor megrendítette a földet, most pedig ígéretet tesz, mondván: Még egyszer megrázom nemcsak a földet, hanem az eget is.
(Agge 2,6)
Az a „még egyszer” pedig jelenti az állhatatlan dolgoknak mint teremtményeknek megváltozását, hogy a rendíthetetlen dolgok maradjanak meg.
(Zsid 9,14.1Kor;5,7)
Annakokáért mozdíthatatlan országot nyervén, legyünk háládatosak, melynél fogva szolgáljunk az Istennek tetsző módon kegyességgel és félelemmel.
(Jel 13,8; Eféz 3,9.2Tim;1,9.10; Róm 16,25.26; Eféz 1,4)
Mert a mi Istenünk megemésztő tűz.
(5Móz 4,24)
13
Az atyafiúi szeretet maradjon meg.
(Zsid,13 2. Jak. 4,8. 2 Pét. 1,7. 1 Ján. 3,18. 1 Tim. 1,5.)
A vendégszeretetről el ne felejtkezzetek, mert ez által némelyek, tudtokon kívül, angyalokat vendégeltek meg.
(Zsid,13 3. Ján. 1,12. 13. 3,3. Jak. 1,18. Zsid. 4,12.)
Emlékezzetek meg a foglyokról, mint fogolytársak, a gyötrődőkről, mint a kik magatok is testben vagytok.
(Mát 25,36-40)
Tisztességes minden tekintetben a házasság és a szeplőtelen házaságy; a paráznákat pedig és a házasságrontókat megítéli az Isten.
(1Kor 6,9)
Fösvénység nélkül való legyen a magatok viselete; elégedjetek meg azzal, a mitek van; mert Ő mondotta: Nem hagylak el, sem el nem távozom tőled;
(1Tim 6,6.8;5Móz 31,8)
Úgy hogy bízvást mondjuk: Az Úr az én segítségem, nem félek; ember mit árthat én nékem?
(Zsolt 118,6)
Emlékezzetek meg a ti előljáróitokról, a kik szólották néktek az Isten beszédét, és figyelmezvén az ő életök végére, kövessétek hitöket.
(1Kor 11,1)
Jézus Krisztus tegnap és ma és örökké ugyanaz.
(Zsid,13 6. 7. Dán. 2,34. 44. 45.)
Különböző és idegen tudományok által ne hagyjátok magatokat félrevezettetni; mert jó dolog, hogy kegyelemmel erősíttessék meg a szív, nem ennivalókkal, a melyeknek semmi hasznát sem veszik azok, a kik azok körül járnak.
(Eféz 2,22; Zsid 3,6; Róm 12,1; Zsid 13,15; Zsolt 51,19)
Van oltárunk, a melyről nincs joguk enni azoknak, a kik a sátornak szolgálnak.
(Gal 5,4)
Mert a mely állatok vérét a főpap beviszi a szentélybe a bűnért, azoknak testét megégetik a táboron kívül.
(Ján 19,17-20)
Annakokáért Jézus is, hogy megszentelje az ő tulajdon vére által a népet, a kapun kívül szenvedett.
(Ésa 8,14; Róm 9,32.33.1Kor;1,23.1Thess;5,9)
Menjünk ki tehát ő hozzá a táboron kívül, az ő gyalázatát hordozván.
(2Móz 19,5.6; Jel 1,6; Ésa 3,21)
Mert nincsen itt maradandó városunk, hanem a jövendőt keressük.
(Hós 2,22; Róm 9,25;11,30.31)
Annakokáért ő általa vigyünk dícséretnek áldozatát mindenkor Isten elé, azaz az ő nevéről vallást tevő ajkaknak gyümölcsét.
(Hós 14,3)
A jótékonyságról pedig és az adakozásról el ne felejtkezzetek, mert ilyen áldozatokban gyönyörködik az Isten.
(Fil 4,18)
Engedelmeskedjetek előljáróitoknak és fogadjatok szót, mert ők vigyáznak lelkeitekre, mint számadók; hogy ezt örömmel míveljék és nem bánkódva, mert ez néktek nem használ.
(1Thess 5,12;Ezék 3,17)
Imádkozzatok érettünk. Mert úgy vagyunk meggyőződve, hogy jó lelkiismeretünk van, igyekezvén mindenekben tisztességesen forgolódni.
(Róm 13,4.3)
Kiváltképen pedig arra kérlek, hogy ezt cselekedjétek, hogy mihamarább visszaadhassam néktek.
(Zsid,13 12. 3. 9. Tit. 2,7. 8.)
A békesség Istene pedig, a ki kihozta a halálból a juhoknak nagy pásztorát, örök szövetség vére által, a mi Urunkat Jézust,
(Ján 10,11)
Tegyen készségesekké titeket minden jóra, hogy cselekedjétek az ő akaratát, azt munkálván ti bennetek, a mi kedves ő előtte a Jézus Krisztus által, a kinek dicsőség örökkön örökké. Ámen.
(Zsid 4,8;5,9; Róm 13,7)
Kérlek pedig titeket atyámfiai, szívleljétek meg ez intő beszédet, hiszen röviden is írtam néktek.
(Eféz 6,5.6; Tit 2,9)
Legyen tudtotokra, hogy a mi atyánkfia Timótheus kiszabadult, a kivel ha csakhamar eljő, meglátogatlak titeket.
(Mát 5,10.39)
Köszöntsétek minden előljárótokat és a szenteket mind. Köszöntenek titeket az Olaszországból valók.
(Luk 12,47.15;3,14.17;4,14.16)
Kegyelem mindnyájatokkal! Ámen!
(Zsid 4,1;3,18; Luk 9,23.24; Ján 13,15; Mát 16,24)
Csalárd a kedvesség, és hiábavaló a szépség; a mely asszony féli az Urat, az szerez dicséretet magának!
Adjatok ennek az ő keze munkájának gyümölcséből, és dicsérjék őt a kapukban az ő cselekedetei!
(Péld,31 28. 29.)