Halljátok, szeretett testvéreim! Nem a világ szemében szegényeket választotta ki Isten, hogy gazdagok legyenek a hitben, és örökösei annak az országnak, melyet azoknak ígért, akik őt szeretik? Ti pedig tiszteletlenséggel illettétek a szegényt. Nem a gazdagok nyomnak el titeket, s hurcolnak benneteket a törvény elé? Nem ők káromolják azt a szép nevet, amelyről el vagytok nevezve? Ha teljesítitek a királyi törvényt az Írás szerint: »Szeresd felebarátodat, mint önmagadat«, jól teszitek. (Lev 19,18) De ha személyválogatók vagytok, bűnt követtek el, s a törvény ítél el titeket, mert megszegtétek azt. Aki ugyanis megtartja az egész törvényt, de egy ellen vét, valamennyiben vétkes lett. Hiszen aki azt mondta: »Ne törj házasságot!«, azt is mondta: »Ne ölj!« Ha tehát nem törsz házasságot, de ölsz, megszegted a törvényt. (Kiv 20,14;Kiv 20,13) Úgy beszéljetek és úgy cselekedjetek, hogy titeket a szabadság törvénye által fognak megítélni. Mert irgalom nélkül ítélet vár arra, aki nem cselekszik irgalmasságot, az irgalmasság viszont diadalmaskodik az ítéleten.
A hit és tettek viszonya 14Mit használ, testvéreim, ha valaki azt mondja, hogy hite van, de tettei nincsenek? Vajon a hit üdvözítheti-e őt? Ha pedig egy testvér vagy nővér ruhátlan és szükséget szenved a mindennapi élelemben, valaki pedig közületek azt mondja neki: »Menj békében, melegedjél és lakjál jól!« – de nem adjátok meg neki, amire a testnek szüksége van, mit fog ez használni? Így a hit is, ha tettei nincsenek, halott önmagában. De azt mondja valaki: »Neked hited van, nekem pedig tetteim vannak.« Mutasd meg nekem hitedet tettek nélkül, és én megmutatom neked a tettekből a hitemet. Hiszed, hogy egy az Isten – és jól teszed. De az ördögök is hiszik ezt – és mégis remegnek! 20Akarod azonban tudni, ó balga ember, hogy a hit tettek nélkül meddő? Ábrahám, a mi atyánk, nem a tettei által igazult meg, feláldozva fiát, Izsákot az oltáron? (Ter 22,9) Láthatod, hogy a hite közreműködött a tetteinél, és a hite a tettek által lett tökéletessé. Így beteljesedett az Írás, amely azt mondja: »Ábrahám hitt Istennek, s ez megigazulásul tudatott be neki«, és Isten a barátjának nevezte. (Ter 15,6;Iz 41,8) Látjátok, hogy tettek által igazul meg az ember, és nem egyedül a hit által. Hasonlóképpen a parázna Ráháb is nem a tettek által igazult-e meg, amikor befogadta a kémeket, és más úton bocsátotta el őket? (Józs 2,1-11) Mert ahogyan halott a test lélek nélkül, úgy a hit is halott tettek nélkül.
Jegyzetek
2,14 Jakab tanítása nem ellenkezik Páléval (Róm 1,17; 3,20), mert Pál nem egyszerűen a jócselekedetekről beszél, hanem a mózesi törvény megtartásáról. Pál azt fejti ki, hogy aki a mózesi törvényben úgy bízik, mintha azok teljesítésével kiérdemelné az üdvösséget, az téved. Az üdvösséget egyedül Krisztustól remélhetjük, s hozzá a hit által kapcsolódunk. Egyébként Pál is többször hangsúlyozza, hogy a hit jócselekedetek nélkül értéktelen, és csak akkor üdvözít, ha a szeretet élteti (1 Kor 13,2). Leveleiben lépten-nyomon olyan részek fordulnak elő, ahol a keresztény erények gyakorlására buzdít.
2,20 Jakab kiegészíti Pál tanítását és magyarázza azt: Pálnál a hit a jótettek forrása, Jakab pedig rámutat, hogy a jótettek a hit gyümölcsei.