Bildád első beszéde: 8,1-22
A Isten igazságossága 8 És felelt a súhi Bildád, és ezt mondta:
»Meddig beszélsz ilyeneket,
és meddig olyanok a szád szavai, mint a heves szél?
3 Vajon Isten meghamisítja-e a jogot,
s a Mindenható elcsavarja-e az igazságot?
Ha vétettek is gyermekeid ellene,
s ő gonoszságuk kezére adta őket,
éretted azonban, ha Istent híven keresed
s a Mindenhatót kérleled,
– ha valóban tiszta vagy és igaz –
érted csakhamar felserken,
és helyreállítja hajlékodat igazságod szerint,
olyannyira, hogyha előbbi dolgaid csekélyek voltak,
majd annál inkább gyarapszanak az utóbbiak.
Kérdezd csak az előbbi nemzedéket,
és vizsgáld szorgosan az atyák tudományát,
– hisz mi csak tegnapiak vagyunk és mit sem tudunk,
mert napjaink a földön olyanok, mint az árnyék –,
s ők megtanítanak és megmondják neked,
és szívük mélyéből merítik mondásaikat:
Tenyészik-e káka nedvesség nélkül?
Nőhet-e sás víz nélkül?
Bár még virul, és ki sem szakítják kézzel,
mégis előbb elszárad, mint a többi fűféle.
Ilyen mindazok sorsa, akik Istenről megfeledkeznek,
s a képmutató reménye meghiúsul.
Nem tetszik neki dőresége,
és bizodalma pókháló.
Házára támaszkodik, de meg nem állhat,
megerősíti, de nem áll helyt.
Nedvesnek látszik, mielőtt a nap feljön,
és felkeltekor előjön hajtása;
kőrakás fölött fonódnak gyökerei,
és kövek között tartózkodik;
ha azonban kipusztítják helyéről,
az kitagadja őt és mondja: ‘Nem ismerlek!’
mert élete útjának az az öröme,
hogy a földből ismét mások sarjadnak.
Nem veti el Isten a jámbor lelkűt,
de nem fogja kézen a gonoszokat.
Megtelik még a szád nevetéssel,
és ajkad ujjongással;
akik gyűlölnek téged, szégyenbe öltöznek,
s a gonoszok sátra nem lesz állandó.«
Jób vitába száll: 9,1-10,22
Isten hatalma 9 Felelt Jób, és így szólt:
»Bizony tudom, hogy úgy van,
és hogy nem lehet igaza az embernek Istennel szemben;
ha vele pörbe szállni kíván,
ezer közül egyre sem tud neki megfelelni.
Bölcs szívű ő és hatalmas erejű;
ki maradhat bántódás nélkül, ha ellene szegül?
Elmozdít ő hegyeket, úgyhogy észre sem veszik,
felforgatja őket haragjában;
kimozdítja helyéből a földet,
úgyhogy megrendülnek oszlopai;
meghagyja a napnak és fel nem kel,
és pecsét alá helyezi a csillagokat;
egyedül feszítette ki az égboltot
és taposott a tenger hullámain;
ő teremtette a Göncölszekeret és a Kaszást,
a Fiastyúkot és a Dél Csillagát;
nagyokat cselekszik, amiket nem lehet kifürkészni,
csodás dolgokat, amelyeket nem lehet megszámlálni.
Ha eljön hozzám, nem látom;
ha elmegy, nem veszem észre.
Ha hirtelen számon kér, ki tud neki megfelelni?
Vagy ki mondhatja neki: ‘Ezt miért teszed?’
13 Isten nem vonja vissza haragját,
és alatta meghajolnak Rahab szolgái.
Mi vagyok tehát én,
hogy megfelelhetnék neki,
és szavakat találhatnék vele szemben?
Ha igazam volna, sem tudnék neki megfelelni,
hanem inkább kérlelnem kellene bírámat.
Ha pedig velem, aki hozzá kiáltok, szóba állna,
nem hinném, hogy hallgatna szavamra;
mert fergeteggel zúz össze engem,
és sokasítja sebeimet ok nélkül is;
nem enged lélegzethez jutni,
és betölt engem keservekkel.
Ha erőről van szó: ő a legerősebb,
ha az ítélet igazságáról: senki sem mer mellettem tanúskodni.
Ha igazolni akarnám magamat, saját szám kárhoztatna,
ha megmutatnám ártatlanságomat, engem bűnösnek bizonyítana.
Ha ártatlan is vagyok, nem veszek erről tudomást.
Meguntam életemet!
Egyre megy! mondom ezért magamban,
ő jámbort és bűnöst egyaránt elemészt!
Ha ostorral sújt, öljön meg egyszerre,
és ne nevessen ártatlanok bűnhődésén!
Bűnös kézre került a föld,
bírái arcát betakarja;
kicsoda tenné ezt, ha nem ő?
Napjaim futárnál is gyorsabbak voltak,
elrohantak és nem láttak boldogságot!
Repülnek, mint a nádcsónak,
mint a sas, amely lecsap étkére.
27 Ha felteszem magamban: Dehogy beszélek így!
Más arcot öltök és vidám leszek:
akkor is iszonnyal gondolok minden kínomra,
és tudom, hogy nem kíméled a bűnöst.
Ha úgyis bűnösnek kell lennem,
miért fáradok hiába?
Mosakodnám bár a hó levében,
és még oly tisztán ragyogna is kezem,
akkor is szennybe mártanál,
úgyhogy ruháim undorodnának tőlem.
Mert nem ember ő, mint én, akinek megfelelnék,
sem olyan, hogy velem egy sorban mehetne törvény elé;
nincs, aki mindegyikünket felelősségre vonja,
aki kezét tehetné mindkettőnkre.
Távoztassa csak tőlem pálcáját,
hogy félelme ne rémítsen,
akkor beszélnék én és nem félnék tőle,
mert félelem közepette nem tudok felelni.
Undorodik a lelkem az élettől!
Szabadjára engedem magamban panaszomat.
Szólok lelkem keserűségében!
Mondom Istennek: Ne kárhoztass engem!
Jelentsd meg nekem: miért ítélsz el ennyire?
Jólesik-e neked, hogy megnyomorítasz
és elnyomsz engem, kezed alkotását,
a gonoszok tervét pedig megsegíted?
Vajon szemed húsból való,
s úgy látsz-e te, mint ember szokott látni?
Olyanok-e napjaid, mint az ember napjai,
s olyanok-e éveid, mint az emberi idők,
hogy keresed bűnömet
és kutatsz vétkem után,
holott tudod, hogy semmi gonoszt nem tettem,
és nincs, aki kezedből ki tudna ragadni?
Gondosan formált és alkotott engem a kezed
körös-körül egészen,
és ily hirtelen tönkreteszel engem?
Emlékezzél, kérlek, hogy úgy formáltál, mint az agyagot!
Mégis ismét porrá akarsz tenni?
Nemde kiöntöttél, mint a tejet,
megalvasztottál, mint a sajtot,
bőrrel, hússal öltöztettél engem,
csonttal, ínnal illesztettél egybe,
életet és kegyelmet adtál nekem,
és lélegzetem fölött gondosságod őrködött!
Bár szívedben rejtegetted,
és tudom, hogy elmédben forgattad mindezeket:
ha vétkeztem, és eddig megkíméltél,
miért nem engedsz bűnömtől tisztának lennem?
Ha gonosz vagyok, akkor jaj nekem!
Ha pedig igaz vagyok, akkor sem járhatok emelt fővel,
mert tele vagyok csapással és nyomorúsággal.
Ha büszke volnék, elfognál, mint az oroszlánt,
és csodás módon újra megkínoznál.
Tanúidat állítanád újra ellenem,
megnövelnéd haragodat irányomban,
büntetések új hada vonulna fel ellenem.
Miért hoztál elő anyám méhéből?
Bár múltam volna ki, hogy szem ne látott volna engem;
akkor olyan volnék, mintha nem is lettem volna,
anyám méhéből a sírba vittek volna!
Kevés életnapom nemde, hamar véget ér!
Engedd, hogy kissé sirassam fájdalmamat,
mielőtt elmegyek, hogy vissza ne térjek többé
a sötét és a halál árnyékával borított földre,
a nyomorúság és sötétség földjére,
ahol halálárnyék, zűrzavar
és örökös iszonyat lakozik!«
Szófár első beszéde: 11,-20
Isten nagysága 11 És felelt a naámai Szófár, és ezt mondta:
»Válasz nélkül maradjon-e a bőbeszédű,
vagy a fecsegőnek legyen-e igaza?
Egyedül előtted hallgassanak az emberek,
s amikor gúnyolod a többieket, senki se utasítson rendre?
Úgy mondtad: ‘Szavaim kifogástalanok,
és szeplő nélkül állok Előtted!’
Bár csak beszélne Isten veled,
és nyitná meg ajkait ellened,
6 és mutatná meg neked a bölcsesség titkait
– mert sokféle az ő törvénye –,
akkor belátnád, hogy sokkal kevesebbet szenvedsz el tőle,
mint ahogy bűnöd megérdemli.
Talán megérted Isten lábnyomait,
és elérsz a Mindenható tökéletességéig?
8 Magasabb az az égnél – mit is tehetnél?
Mélyebb az alvilágnál – hogy ismernéd meg?
Mértéke hosszabb a földnél
és szélesebb a tengernél.
Ha felborít, bezár vagy kényszerít,
ki tud vele szembeszállni?
Mert ő ismeri az emberek hitványságát,
és látva a bűnt, nemde tekintetbe veszi!
A balga férfi felfuvalkodik kevélységében,
s azt hiszi, hogy mint a vadszamár csikója, szabadnak született!
Te pedig, ha megerősíted szívedet
és kitárod hozzá kezedet,
és ha bűn tapad kezedhez, elveted magadtól,
és nem tűrsz sátradban jogtalanságot:
akkor szeplőtelenül emelheted fel arcodat,
állhatsz szilárdan és nem kell félned.
Akkor elfelejtheted nyomorúságodat,
úgy gondolsz majd rá, mint az elfolyt vizekre.
Ragyogó lesz estéd, mintha dél lenne,
s amikor azt hiszed, hogy elenyésztél,
feltámadsz, mint a hajnali csillag;
és jó kedvvel leszel, remény lesz előtted,
körültekintesz és nyugton térhetsz pihenőre.
Lefekhetsz és senki sem riaszt,
és sokan keresik majd kegyedet.
A gonoszok szemei azonban elepednek,
és menedékük elvész tőlük;
a reményük pedig olyasvalami, amitől a lélek visszariad.«
Jegyzetek
8,3 Olyan kérdés ez, amelyre a kérdező tagadó választ vár. Ezáltal Jób másik barátja is megismétli azt az állítást, hogy Isten nem lehet igazságtalan, és nem büntetheti az ártatlant: ha tehát szenvedsz, az azt jelenti, hogy bűnös vagy. Tarts bűnbánatot, hogy ne sújtson a büntetés, mint a fiaidat.
9,13 Rahab: valószínűleg az erőszak, az elbizakodottság megtestesítője (vö. 26,12), egy másik tengeri szörny, Leviatán társa. Azt akarja jelezni, hogy ha a legfélelmetesebb természeti erőknek is meg kell hajolniuk Isten előtt, akkor mennyivel inkább az olyan gyönge embernek, mint Jób.
9,27 Jób védekezése: ha én ártatlannak érzem is magamat, Isten a fájdalmakkal, amelyekkel engem sújt, bűnösnek nyilvánít. Semmivé válnak erőfeszítéseim, hogy megtisztuljak, ha ő nincs azon a nézeten, mint én, és nem akarja, hogy ártatlanságom nyilvánvalóvá váljék.
11,6 A szöveg eléggé homályos, de az értelme nyilvánvaló: Jób kifejezi azt az óhaját, hogy Isten egyenrangúként kezelje őt, anélkül, hogy hatalmával és fenségével lehengerelné (9,33-35). Szófár azt feleli, hogy ha ez történne, Jóbnak magának kellene megállapítania, hogy Isten mennyi vétket nem tart számon...
11,8 A héberek és a babiloniak is úgy képzelték el az alvilágot, mint egy határtalanul nagy, félelmetes föld alatti üreget. Úgy hitték, hogy amikor az elhunytak lelke alászáll oda, ettől kezdve az elfelejtve, alaktanul és vigasztalás nélkül tengeti életét.