Az Úr bosszúja; Edom veszedelme
63 1Ki az, aki Edomból jön, Boszrából, vörös ruhában; aki oly ékesen van öltözve s úgy lépdel, ereje teljében? Én vagyok az, aki igazságot beszélek, és hatalmam van a szabadításra. 2Miért vörös hát rajtad a ruha, s öltözeted miért olyan, mint a szőlőtaposóké? 3Magam tapostam a sajtót, népemből senki sem volt velem. Indulatomban összetapostam, haragomban összetiportam őket. Vérük így ruhámra fröccsent, egész öltözetem vérfoltos lett. 4Mert a bosszú napja volt a szívemben, s elérkezett megtorlásom esztendeje. 5Körülnéztem, de nem akadt senki, aki segítsen; csodálkoztam, de nem találtam támaszt. Akkor a saját karom jött segítségemre, és haragom lett a gyámolom. 6Összetiportam a népeket indulatomban, széttapostam őket haragomban, és kiontottam vérüket a földre.Bűnbánati zsoltár
7Magasztalom az Úr irgalmasságát, és csodálatos tetteit. Dicsőítem mindenért, amit velünk tett, a sok jóért, amellyel megajándékozott minket, mérhetetlen irgalmában és szeretetében. 8Azt mondta: „Mégis az én népem, a fiaim, akik nem lesznek hűtlenek.” És kiszabadította őket 9minden nyomorúságból. Nem valami követ vagy angyal, hanem az ő arca szabadította meg őket. Szeretetében és irgalmasságában maga váltotta meg őket. Karjába vette és hordozta őket az elmúlt idő minden napján. 10Ők mégis lázongtak ellene, és megszomorították szent lelkét. Ezért ellenségük lett, és harcba szállt ellenük. 11Akkor megemlékeztek a régmúlt időkről, és Mózesről, az ő szolgájáról. Hol van, aki kihozta a tengerből nyájának pásztorát? Hol van, aki kiárasztotta rá szent lelkét? 12Aki Mózes jobbja felől cselekvéshez látott dicsőséges karjával; aki szétválasztotta előttük a vizeket, hogy örök nevet szerezzen magának; 13aki átvezette őket a tengeren, oly könnyen, mint a lovat a pusztában? Nem botladoztak többé, 14mint a jószág, amely lemegy a völgybe. Az Úr lelke vezette őket, míg nyugalmat nem leltek; valóban, úgy vezetted népedet, hogy dicsőséges nevet szerezz magadnak. 15Tekints le az égből, és figyelj ránk szent és dicsőséges lakóhelyedről! Hol van féltő szereteted és hatalmad, hol szívednek irgalmassága? Ne tartsd vissza tőlünk könyörületed, 16mert te vagy a mi atyánk. Mert Ábrahám nem tud rólunk, és Izrael nem ismer minket; te Uram, te magad vagy a mi atyánk, régtől fogva „Megváltónk” a neved. 17Miért hagytad Urunk, hogy letérjünk útjaidról, és hogy megkeményítsük a szívünk, ahelyett, hogy félve tiszteltünk volna? Fordulj felénk újra, a te szolgáidért, örökrészed törzseiért. 18Miért törtek be az istentelenek szentélyedbe, miért tiporták ellenségeink szent helyedet? 19Olyanok vagyunk, mintha nem te uralkodtál volna régtől fogva felettünk; mintha nem a te nevedről neveztek volna el minket. Ó, bárcsak széttépnéd az egeket és leszállnál! Színed előtt megolvadnának a hegyek, 64 1mint ahogy a láng felgyújtja a rőzsét, és ahogy a tűz felforralja a vizet. Így neved ismertté válna ellenségeid előtt, és a nemzetek megrendülnének színed előtt. 2Mert te olyan csodákat teszel, amilyeneket senki se várt, 3és amilyenekről soha nem hallott senki. Valóban, fül nem hallotta, és szem nem látta, hogy akadna isten rajtad kívül, aki ilyeneket vinne végbe azok javára, akik benne bíznak. 4Te elébe sietsz annak, aki az igazsághoz szabja tetteit, és aki útjaidat eszében tartja. Lám, megharagudtál ránk, s mégis tovább vétkeztünk; bizony régóta lázongunk ellened. 5Olyanok lettünk mind, mint a tisztátalan, és igaz voltunk, akár a beszennyezett ruha. Elfonnyadtunk, mint a falevél, és gonoszságaink elsodortak, mint a szél. 6Nincs senki, aki segítségül hívná nevedet, aki fölkelne és beléd kapaszkodna. Mert elrejtetted előlünk arcodat, és kiszolgáltattál minket bűneink hatalmának. 7Mégis Urunk, te vagy a mi atyánk; mi vagyunk az anyag, és te aki formálsz, a te kezed műve vagyunk mindnyájan. 8Ne haragudj ránk annyira, Urunk, és ne emlékezzél többé gonoszságainkra. Figyelj ránk s lásd meg: mindnyájan a te néped vagyunk. 9Szent városaidat lerombolták, a Sion pusztává lett, Jeruzsálem elhagyatottá, 10a ház, amely szentélyünk és dicsőségünk volt, ahol atyáink dicsőítettek, lángok martaléka lett; romokban hever minden, ami oly drága volt nekünk. 11Uram, vajon eltűrheted ezt megindultság nélkül, és hallgathatsz mérhetetlenül megalázva minket?Az Úr kardja.
21 1Az Úr szózatot intézett hozzám: 2Emberfia, fordítsd arcodat dél felé, beszélj déli irányban, jövendölj a Negeb vidékének erdeje ellen! 3Mondd a Negeb erdejének: Halld az Úr szavát! Ezt mondja az Úr, az Isten: Nézd, tüzet gyújtok benned, s az megemészt minden zöldellő és minden száraz fát. Az emésztő tüzet nem lehet megfékezni, úgyhogy minden képmás elég benne déltől északig. 4Minden ember meglátja majd, hogy én, az Úr gyújtottam meg, és nem lehet eloltani. 5Erre azt mondtam: Jaj, Uram, Istenem, azt mondják rólam: „Ez mindig rejtélyeket mond nekünk.” 6Akkor az Úr ezt a szózatot intézte hozzám: 7Emberfia, fordítsd arcodat Jeruzsálem ellen, beszélj a szentély ellen, és jövendölj Izrael földje ellen! 8Így beszélj Izrael földjéhez: Ezt mondja az Úr: Nézd, ellened fordulok, kirántom hüvelyéből kardomat, és elpusztítom benned az igazat és a bűnöst. 9Mivel igazat és bűnöst egyaránt el akarok benned pusztítani, azért minden ember ellen kijön hüvelyéből kardom, déltől északig. 10S minden ember megtudja, hogy én, az Úr rántottam ki a kardot hüvelyéből, úgyhogy többé nem tér oda vissza. 11Te meg, emberfia, sóhajts megtört szívvel! Sóhajts keserűséggel telve a szemük láttára! 12Ha megkérdezik tőled: „Miért sóhajtozol?” – akkor ezt feleld: „Egy hír miatt, amely ha ideér, minden szív elalél, minden kéz elerőtlenedik, minden lélek elcsügged, s minden térd szétfolyik, mint a víz. Igen, ez mind elérkezik és valóra válik – mondja az Úr, az Isten.” 13Az Úr szózatot intézett hozzám: 14Emberfia, jövendölj! Így beszélj: Ezt mondja az Úr. Mondd: A kard, a kard ki van élesítve és meg van fenve. 15A nagy öldöklésre van kiélesítve, hogy villogjon, azért… 16Azért adták oda kifényesíteni, hogy megragadják. Jól kifényesítették és megfenték a kardot, hogy az öldöklő kezébe adják. 17Kiálts és jajgass, emberfia, mert népemnek van szánva, Izrael főembereinek: kardélre kerülnek, népemmel együtt. Üss a combodra, 18mert a próbatétel közel van, és a semmibe vett jogar nem lesz többé – mondja az Úr, az Isten. 19Te meg, emberfia, jövendölj, és csapd össze a kezed! Kétszer akkora legyen a kard, legyen háromszor nagyobb az öldöklés kardja, az öldöklés nagy kardja, amely körös-körül rémületet kelt. 20Remegtesse meg a szívet és szedjen tömérdek áldozatot! Minden kapuba kardot tettem, hogy villámokat szórjon és éles legyen az öldöklésre. 21Hátra, jobbra, balra, előre. 22Mert én is összecsapom a kezemet és kitöltöm haragomat. Én, az Úr mondtam ezt.Babilon királya az útkereszteződésnél.
23Az Úr szózatot intézett hozzám: 24Te meg, emberfia, jelölj ki két utat, hogy eljöjjön rajtuk Babilon királyának kardja. Mindkettő ugyanabból az országból induljon ki. Készíts útjelzőt a városba vezető út elejére. 25Jelöld meg a kardnak az utat Ammon fiainak Rabbatja felé és Júda felé, Jeruzsálem vára ellen. 26Babilon királya megáll az elágazásnál, a két út elején, hogy jóslatot kérjen: rázza a nyilakat, megkérdezi a teráfokat, szemügyre veszi a májat. 27Jobbjában a sors Jeruzsálemre esett, hogy állítson fel faltörő kosokat, nyissa meg a száját, adjon parancsot az öldöklésre, törjön ki csatakiáltásban, állítson faltörő kosokat a kapuk ellen, hányjon sáncot, s építsen falat. 28Az ő szemükben ez csak hamis jövendölés – hiszen szent esküik vannak –, de ő emlékezteti őket bűnükre, és elfogja őket. 29Azért ezt mondja az Úr, az Isten. Mivel felidéztétek bűneiteket, minden tettetekben kinyilvánítottátok vétkeiteket, ezek ellenetek tanúskodnak, azért kézre kerültök. 30Neked meg, Izraelnek méltatlan és gonosz fejedelme, akinek elérkezik a napja az utolsó bűntett idején, 31ezt mondja az Úr, az Isten: Vedd le fejedről a pántot, tedd le koronádat! Ami van, az nem marad meg. Ami alacsony, az fölemelkedik, ami magas, az alacsonnyá lesz. 32Rommá, rommá, rommá teszem, és nem is lesz többé, amíg csak el nem jön az, akit megillet az ítélet, és át nem adom neki.Ammon büntetése.
33Te meg, emberfia, jövendölj: Így beszélj: Ezt mondja az Úr, az Isten: Beszélj Ammon fiai ellen és gyalázkodásuk ellen: A kard, a kard ki van vonva, hogy öldököljön, ki van fenve, hogy pusztítson és villogjon, 34hogy míg hamis látomásaid lesznek és hazugságokat jövendölnek neked, addig az a gonosz istentelenek nyakára kerüljön, akiknek elérkezik napjuk utolsó gonosz tettük elkövetésével. 35Térj vissza hüvelyedbe! Ez az a hely, ahol teremtettél, ez születésed helye, itt ítélkezem fölötted. 36Rád zúdítom haragomat, felszítom ellened indulatomat, vad emberek kezébe adlak, akik mesterei a pusztításnak. 37Tűz martaléka leszel, véred kiomlik az országban, emléked elenyészik – én, az Úr mondtam ezt.Jeruzsálem bűne.
22 1Az Úr szózatot intézett hozzám: 2Hát te, emberfia, te nem mondasz ítéletet? Nem mondasz ítéletet a vér városára? Tárd elé minden iszonyatos bűnét! 3Így beszélj: Ezt mondja az Úr, az Isten: Jaj e városnak, amely vért ont magában, úgyhogy elérkezik az órája; bálványokat állít földjére, és beszennyezi magát. 4A vérrel, amelyet kiontottál, bűnt követtél el, a bálványokkal, amelyeket állítottál, beszennyezted magad, siettetted napjaidat és elérkeztél éveid végéhez. Ezért gyalázat tárgyává teszlek a népek számára, nevetség tárgya leszel az egész földnek. 5Akik közel és akik távol vannak tőled, kigúnyolnak, te becstelen s csupa zavargásból álló város. 6Lám, Izrael főemberei azon vannak – a maguk kénye-kedvére –, hogy vért ontsanak. 7Megvetik benned az apát és az anyát, erőszakot követnek el az idegennel, elnyomják az özvegyet és az árvát. 8Szent dolgaimat megveted, és szombatjaimat megszeged. 9Rágalmazó emberek vannak benned, akik vért ontanak. Olyanok vannak benned, akik a hegyeken esznek és gyalázatos dolgokat művelnek. 10Fölfedik benned apjuk szemérmét, erőszakot követnek el az asszonnyal tisztulása idején. 11Az egyik meggyalázza benned szomszédja feleségét, a másik azzal szennyezi be magát, hogy megbecsteleníti menyét, ismét más erőszakot követ el nővérén, saját apja lányán. 12Megvesztegetésül ajándékot fogadnak el benned, hogy vért ontsanak, uzsorakamatot és ráadást fogadsz el, erőszakkal kifosztod embertársadat, rólam pedig elfeledkezel – mondja az Úr, az Isten. 13Nos, összecsapom kezemet a jogtalan haszon miatt, amelyre szert tettél, és a benned kiontott vér miatt. 14Képes lesz a szíved, hogy ellenálljon, erős lesz a kezed azon a napon, amelyet rád hozok? Én, az Úr mondtam ezt, és végbe is viszem. 15Szétszórlak a népek közé, szétszélesztelek a népek közé, elsöpröm a tisztátalanságot, amely benned van. 16Szégyent vallok miattad a népek előtt, te pedig megtudod, hogy én vagyok az Úr. 17Az Úr szózatot intézett hozzám: 18Emberfia, Izrael tisztátalan fém lett számomra. Mindnyájan réz, ón, vas, ólom az olvasztókemencében – tisztátalan fémmé váltak. 19Azért ezt mondja az Úr, az Isten: Mivel mindnyájan tisztátalan fémmé váltatok, azért Jeruzsálembe gyűjtelek össze titeket. 20Amint összegyűjtik az olvasztókemencébe az ezüstöt, rezet, vasat, ólmot, ónt, és tüzet gyújtanak alá, hogy megolvassza az egészet, ugyanúgy én is összegyűjtelek benneteket haragomban és indulatomban, és megolvasztalak titeket. 21Összegyűjtelek titeket, és fölszítom ellenetek haragomat, hadd olvadjatok meg benne. 22Amint megolvad az ezüst az olvasztókemencében, ugyanúgy megolvadtok ti is, és megtudjátok, hogy én, az Úr zúdítottam rátok haragomat. 23Az Úr szózatot intézett hozzám: 24Emberfia, mondd meg neki: Olyan ország vagy, amely sem esőt, sem záport nem fogad be a harag napján. 25Főemberei olyanok benne, mint az ordító oroszlán, amely széttépi zsákmányát. Felfalják az embereket, elrabolják az értékeket és kincseket, és megsokasítják az özvegyek számát. 26Papjai megsértették törvényemet, megszentségtelenítették szentélyemet, nem tettek különbséget a szent és a nem szent között, nem magyarázták meg, mi a különbség a tiszta és tisztátalan között, elfordították szemüket szombatjaimról, és csak gyalázat ért köztük. 27A főemberek olyanok benne, mint a farkas, amely széttépi zsákmányát, vért ontanak, romlásba döntik az embereket, csak hogy elrabolhassák javaikat. 28Prófétái hamis látomásokkal és hazug jövendölésekkel takargatták a vétkeket. Így beszéltek: Ezt mondja az Úr, az Isten, noha az Úr nem szólt. 29Az ország népe megsokszorozta az erőszakot és a rablást, elnyomta a szegényt és a szűkölködőt, jogtalanul erőszakoskodott az idegennel. 30Kerestem köztük olyan embert, aki falat építene, és odaállna a résbe elém az országért, nehogy elpusztítsam, de nem találtam. 31Akkor rájuk zúdítottam haragomat, megemésztettem őket haragom tüzével. Tetteik visszaszálltak fejükre – mondja az Úr, az Isten.
17A rossz követ szerencsétlenségbe taszít, a hűséges küldött boldogulást hoz.
18Aki megveti az intést, annak szegénység és szégyen jut, aki meghallgatja a feddést, annak tisztességben lesz része.
19A teljesült kívánság jólesik a szívnek, a balgának borzalom a rossznak kerülése.
20Tarts a bölcsekkel és magad is bölcs leszel, aki bolondokkal tárgyal, az rosszul jár.