Joakim egyéb dolgai pedig, s mindaz, amit cselekedett, nemde meg vannak ír
Egyiptom királya azonban többé nem jött ki földjéről, mert Babilon királya elvette Egyiptom patakjától az Eufrátesz folyóig mindazt, ami Egyiptom királyáé volt.
Joachin Júda királya 8Tizennyolc esztendős volt Joachin, amikor uralkodni kezdett és három hónapig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját, aki a jeruzsálemi Elnátán lánya volt, Nehustának hívták. Azt cselekedte, ami gonosz az Úr előtt, egészen úgy, ahogy apja cselekedett.
Ebben az időben felvonultak Nebukadnezár, Babilon királyának szolgái Jeruzsálem ellen s körülvették ostromművekkel a várost. Majd eljött Nebukadnezár, Babilon királya is szolgáival a város ellen, hogy megostromolják azt. Kiment erre Joachin, Júda királya, Babilon királyához anyjával, szolgáival, főembereivel és udvari tisztjeivel együtt, de Babilon királya elfogatta uralkodásának nyolcadik esztendejében.
Aztán elhurcolta onnan az Úr házának valamennyi kincsét, meg a királyi ház kincseit s összevagdalta mindazokat az aranytárgyakat, amelyeket Salamon, Izrael királya, az Úr templomában csináltatott – ahogy az Úr megmondta –, és fogságba hurcolta egész Jeruzsálemet, az összes főembert, a sereg összes vitézét, tízezer embert, az összes mesterembert és lakatost, úgyhogy nem maradt ott senki sem, csak a föld szegény népe. Elhurcolta Joachint is Babilonba, meg a király anyját, feleségeit és udvari tisztjeit. Az ország bíráit is fogságba vitte Jeruzsálemből Babilonba. Az összes vitézi embert, hétezret, a mesterembereket és a lakatosokat, ezret, az összes vitéz és hadravaló embert foglyul vitte Babilon királya Babilonba.
Helyébe apai nagybátyját, Mattanját tette királlyá, de elnevezte Cidkijának.
Cidkija Júda királya 18Huszonegy esztendős volt Cidkija, amikor uralkodni kezdett s tizenegy esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját, aki a libnai Jeremiás lánya volt, Amitálnak hívták. Azt cselekedte, ami gonosz az Úr előtt, egészen úgy, ahogy Joakim cselekedett. Az Úr ugyanis haragudott Jeruzsálemre és Júdára, amíg el nem vetette őket színe elől.
Cidkija elpártolt Babilon királyától.
25 1Ezért aztán az történt, hogy uralkodásának kilencedik esztendejében, a tizedik hónapban, a hó tizedik napján felvonult Nebukadnezár, Babilon királya és egész serege, Jeruzsálem ellen, és körülvette a várost és ostromműveket épített köréje. Így tartották elzárva és körülvéve a várost Cidkija király tizenegyedik esztendejéig, a negyedik hó kilencedik napjáig, úgyhogy a városban elhatalmasodott az éhség, s nem volt kenyere a föld népének. Ekkor rést ütöttek a városon, mire éjszaka az összes harcos futásnak eredt, azon a kapun át, amely a két kőfal között, a király kertje mellett van (a kaldeusok körös-körül megszállva tartották a várost). Így futott el Cidkija is, azon az úton, amely a puszta mezőségére vezet. Ám a kaldeusok serege üldözőbe vette a királyt és Jerikó síkján utol is érte. Ekkor az összes harcos, aki vele volt, elszéledt s magára hagyták. Megfogták tehát a királyt és elvitték Babilon királya elé, Reblátába. Miután az ítéletet tartott felette, Cidkija fiait szeme láttára megölette, aztán szemét kivájatta, őt magát láncra verette, s elvitette Babilonba.
Júda pusztulása Az ötödik hónapban, a hó hetedik napján, azaz Babilon királyának tizenkilencedik esztendejében eljött Nebuzaradán, a testőrök kapitánya, Babilon királyának szolgája Jeruzsálembe és felgyújtotta az Úr házát és a király házát és Jeruzsálem házait és minden házat elégetett tűzzel. Jeruzsálem falait körös-körül lerombolta a kaldeusok egész serege, amely a testőrök kapitányával volt, a nép maradékát pedig, amely megmaradt a városban, valamint a szökevényeket, akik átszöktek Babilon királyához, meg a többi népet elhurcolta Nebuzaradán, a testőrök kapitánya, csak a föld szegényeiből hagyott ott néhány szőlőművest és földművest. A rézoszlopokat, amelyek az Úr templomában voltak, meg az állványokat, meg a réztengert, amely az Úr házában volt, összetörték a káldok, s a rezet mind elvitték Babilonba. A rézfazekakat, a lapátokat, a villákat, a serlegeket, a mozsárkákat s az összes rézeszközt, amelyekkel a szolgálatot végezték, elvitték. A tömjénezőket és a csészéket, mind az aranyból, mind az ezüstből valókat, szintén elvitte a testőrök kapitánya, éppúgy, mint a két oszlopot, az egy tengert meg az állványokat, amelyeket Salamon készíttetett az Úr templomába. Meg sem lehetett mérni mindezen tárgyak rezét. Tizennyolc könyöknyi magas volt az egyik oszlop, rajta három könyöknyi magas rézoszlopfő, az oszlopfőn hálózat és gránátalmák, mind rézből. Ugyanilyen mívű volt a másik oszlop is.
Elvitte továbbá a testőrök kapitánya Szeraját, az első papot és Szofoniást, a másodpapot és a három ajtónállót, a városból pedig azt az udvari tisztet, aki a harcosok elöljárója volt s öt férfit azok közül, akik a király előtt álltak, akiket a városban talált és Szófert, a sereg vezérét, aki a föld népe közül az újoncokat válogatta és hatvan embert a népből, akiket a városban talált. Ezeket Nebuzaradán, a testőrök kapitánya vette és elvitte Babilon királyához Reblátába s Babilon királya levágatta és megölette őket Reblátában, Hamat földjén.
Így hurcolták el Júdát földjéről.
22Annak a népnek pedig, amely Júda földjén megmaradt, amelyet Nebukadnezár, Babilon királya meghagyott, Gedalját, Sáfán fiának, Ahikámnak fiát rendelte elöljáróul. Amikor ezt a vitézek vezérei embereikkel együtt mindannyian meghallották, azt tudniillik, hogy Babilon királya Gedalját rendelte ki, elmentek Gedaljához Micpába: Izmael, Natanja fia és Johanán, Kárea fia és a netofáti Szeraja, Tánehumet fia és Jaszanja, egy maákáti ember fia és társaik. Erre Gedalja megesküdött nekik és társaiknak és azt mondta: Ne féljetek a káldeaiak szolgálatától, maradjatok az országban és szolgáljatok Babilon királyának, s jól lesz dolgotok.
A hetedik hónapban azonban az történt, hogy Izmael, a királyi származású Elisáma fiának, Natanjának fia és vele tíz ember elment és halálra sújtotta Gedalját meg azokat a zsidókat és kaldeusokat, akik vele voltak Micpában. Erre felkerekedett az egész nép, az aprajától a nagyjáig a vitézek vezéreivel együtt s elment Egyiptomba, mert félt a kaldeusoktól.
Evilmerodák megkegyelmez Joachinnak 27Történt továbbá Joachin, Júda királya elhurcolásának harminchetedik esztendejében, a tizenkettedik hónapban, a hó huszonhetedik napján, hogy Evilmerodák, Babilon királya, abban az esztendőben, amikor uralkodni kezdett, felemelte Joachinnak, Júda királyának fejét a tömlöcből. Kegyesen beszélt vele, királyi székét azon királyok széke fölé helyezte, akik nála voltak Babilonban, megváltoztatta ruháit, amelyeket a tömlöcben viselt, mindenkor az ő színe előtt étkezett életének valamennyi napján, s állandó ellátást rendelt neki s azt ő meg is kapta a királytól napról-napra, életének valamennyi napján.
Jegyzetek
24,1 Joakim uralkodásának évei Kr. e. 609-598. Nebukadnezár, az Újbabiloni Birodalom uralkodója megveri Egyiptomot Karkemisnél (az Eufrátesz mellett). Az egyiptomi sereg üldözése közben leigáz néhány kisállamot, köztük Júdát.
24,8 Joachin (Kr. e. 597) megadja magát, a vezető réteget elhurcolják. Korabeli babiloni szövegek megemlítik a Joachinnak és fiainak kiutalt élelmiszer-juttatásokat.
24,18 Cidkija uralkodásának évei Kr. e. 597-586.
25,1 Hofra fáraó (sikertelenül) megkísérelte felszabadítani a várost az ostrom alól.
25,22 Júda babiloni tartománnyá vált.
25,27 Vö. Jer 52,31-34. Kr. e. 561-ben Joachin – a Dávidnak adott ígéretek letéteményese – kegyelmet kap.
HARMADIK KÖNYV (73-89. zsoltár)
A gonoszok csalóka boldogsága
73 1Ászáf zsoltára. Milyen jó az Isten az igazakhoz,
azokhoz, akik tiszta szívűek!
Az én lábam mégis majdnem megingott,
majdnem megtántorodott lépésem,
mert elfogott a kérkedőkkel szemben az irigység,
amikor a bűnösök jólétét láttam.
Hisz nincs akadály az útjukban,
testük egészséges és kövér.
Nem viselik a halandók nyomorúságát,
az embereket sújtó csapások nem érik őket.
Ezért kevélység a nyakláncuk,
és az erőszakosság mint köntös borítja őket.
Mintha a zsírjukból fakadna a gonoszság,
úgy tör elő szívükből a gondolat.
Álnokságot terveznek és gúnyolódnak,
fennhéjázva erőszakot hirdetnek.
Felnyitják szájukat az ég ellen,
és jártatják nyelvüket a földieken.
Ezért magasan ülnek
és a víz árja nem éri el őket.
Azt mondják: »Hogy lenne erre gondja Istennek,
hogy is lenne tudomása erről a Fölségesnek?«
Íme, ők bűnösök, életük folyamán mégis bővelkednek,
és megsokszorozzák gazdagságukat.
Azt gondoltam: »Hiába tartottam hát tisztán szívemet,
mostam kezem az ártatlanságban,
hisz mindennap ostort szenvedek,
és fenyíték ér minden reggel!«
15 De ha azt mondanám: »Én is úgy beszélek, mint ők!«,
íme, árulója lennék fiaid nemzetségének.
Gondolkoztam, hogy megértsem ezt,
de nehéz volt nekem,
17 amíg be nem mentem Isten szentélyébe,
és meg nem értettem végső sorsukat.
Bizony, síkos talajra állítottad őket
és romlásba veted.
Hogy elpusztulnak egy szempillantás alatt!
Elvesznek a félelemtől.
Mint ahogy az ébredő álma elenyészik, Uram,
úgy tünteted el képüket, ha felkelsz.
Mert keserűség fogta el szívemet,
fájdalom hasogatta vesémet;
Esztelen voltam és értelmetlen,
oktalan állatként viselkedtem előtted.
De én mindenkor veled maradok,
mert te megfogtad jobbomat.
Tanácsoddal vezetsz,
S aztán dicsőségre emelsz.
Hiszen kim van az égben,
és miben lelném a földön kedvemet rajtad kívül?
Érje bár testemet, szívemet enyészet,
szívem Istene s osztályrészem mindörökké az Isten.
Mert akik eltávoznak tőled, íme, elpusztulnak,
megsemmisíted mindazokat, akik hűtlenül elhagynak téged.
Nekem azonban jó az Isten közelében,
az Úrban, az én Istenemben bíznom,
és hirdetnem minden művedet
Sion leányának kapuiban.
A Szentély siratása
74 1Maszkíl Ászáftól. Miért vetettél el, Isten, teljesen,
miért gyúlt fel haragod legelőd juhai ellen?
Emlékezzél meg gyülekezetedről,
amelyet kezdettől fogva birtokodba vettél!
Örökségedet, a törzset megváltottad,
a Sion hegyét, amelyen laktál.
Menj fel az ősi romokra:
a szentélyben mindent feldúlt az ellenség!
Azok ordítoznak gyülekezeted helyén, akik gyűlölnek téged,
jelvényeiket kitűzték győzelmük jeléül.
Olyanok, mint aki magasra emelt fejszéjét
lengeti a sűrű erdőben.
6 Minden ajtaját kidöntötték,
baltával és bárddal rombolták.
Lángba borították szentélyedet,
neved hajlékát földig meggyalázták.
Azt mondták szívükben:
»Rohanjuk le őket együtt!«
Fölperzselték Isten minden szentélyét az országban.
Jeleinket nem látjuk, nincs többé prófétánk,
és nincs már köztünk, aki látna.
Isten, meddig szidalmaz még az ellenség téged,
örökké gyalázza az ellenség nevedet?
Miért vonod vissza kezed
és tartod öledben jobbodat?
12 Hiszen Isten a mi királyunk ősidőktől fogva,
aki szabadulást szerzett a föld közepén.
13 Hatalmaddal a tengert kettéhasítottad,
a sárkányok fejét a vizekben összetörted.
A Leviatán fejeit összezúztad,
eledelül adtad a tengeri szörnyeknek.
15 Te fakasztottál forrásokat, patakokat,
te szárítottad ki az állandó folyókat.
Tied a nappal és tied az éjszaka,
te hoztad létre a napot és a csillagokat.
Te szabtad meg a föld minden határát,
te teremtetted a nyarat és a telet.
Emlékezz meg arról,
hogy az Urat ellenség szidalmazza,
s egy oktalan nép gyalázza nevedet.
A benned bízó lelkeket ne engedd át a vadállatoknak,
ne felejtsd el végképp a szegényeidet!
Tekints szövetségedre, mert tele van
az ország minden zuga a gonoszság sátraival.
Ne távozzék tőled szégyennel a megalázott,
hadd áldja nevedet a szegény és a szűkölködő!
Kelj fel, Isten! Védd meg ügyedet!
Emlékezz meg a gyalázatról,
amellyel egész nap illet téged az esztelen!
Ne feledd el ellenségeid lármáját;
Szüntelen növekszik az ellened szegülők háborgása!
Jegyzetek
73,1 Ászáf: vö. 50,1.
73,1 A zsoltárok harmadik könyve (73-79. zsoltár) nagyobbrészt Ászáf és Kóré fiainak zsoltáraiból áll. Ez a csoport egy tanítókölteménnyel kezdődik, amely valószínűleg a perzsa idők vége felé keletkezett, és a szövetség megújításának liturgiájában használták. A költő személyes problémája is ott feszül a kérdésben: hogyan élhetnek a bűnösök jólétben és az igazak ínségben?
73,15 Javítva a szír és az arám fordítás alapján.
73,17 Szentély: elsősorban nem a templomba való belépést, hanem az Isten titkába való behatolást érti alatta.
74,1 Közösségi siratóének, a fogság idején vagy a fogság utáni időkben keletkezett (Kr. e. 586 és 520 között). A közösség a templom lerombolását siratja (2-11). A könyörgés azzal fejeződik be, hogy Isten, hatalmát kinyilvánítva fellép szegényeinek elnyomása ellen (12-23).
74,6 Leírja a jeruzsálemi templom lerombolásának néhány részletét (Kr. e. 586).
74,12 Ünnepli Isten fölényét minden más hatalom fölött (a képek a mitológiában is előfordulnak).
74,13 Vö. Kiv 14,21-22; Zsolt 89,11;
74,15 Vö. Szám 20,11;21,16-17; Józs 3,16.