Dávid dicsérő éneke A leviták közül az Úr ládája elé rendelte, hogy szolgálatot teljesítsenek, az Úr tetteiről megemlékezzenek, az Urat, Izrael Istenét magasztalják és dicsérjék: Ászáfot, a vezetőt, Zakariást, a helyettesét, továbbá Jáhielt, Semirámótot, Jejélt, Mattitját, Eliábot, Benaját és Obededomot. Jejélt, hogy a húros hangszereket és a lantokat, Ászáfot pedig, hogy a cintányérokat zengessék, Benája és Jáziel papokat pedig, hogy szüntelenül fújják a trombitákat az Úr szövetségének ládája előtt.
Aznap bízta meg Dávid először Ászáfot és testvéreit az Úr következő dicsére
»Dicsérjétek az Urat, kiáltsátok nevét,
hirdessétek a népek közt tetteit.
Énekeljetek neki, zengedezzetek neki
beszéljétek minden csodatettét.
Dicsekedjetek az ő szent nevével,
örvendezzen az Urat keresők szíve.
Keressétek az Urat és erejét,
keressétek arcát szüntelenül.
Emlékezzetek a csodákra, melyeket művelt,
jeleire és szája ítéleteire,
ti, Izrael utódai, az ő szolgái,
Jákob fiai, az ő választottai.
Ő, az Úr, a mi Istenünk,
ő ítéli az egész földet.
Gondoljatok örökké szövetségére,
szavára, amelyet ezer nemzedékre rendelt,
szövetségére, amit Ábrahámmal kötött,
az esküre, amelyet Izsáknak tett.
Jákobnak parancsba adta azt,
Izraelnek örök szövetségként,
mondván: ‘Neked adom Kánaán földjét
örökségtek osztályrészeként.’
Noha szám szerint kevesen voltak,
és zsellérként tartózkodtak rajta,
s nemzettől nemzethez vándoroltak,
egyik országból a másiknak népéhez,
senkinek sem engedte bántani őket,
sőt fejedelmeket vert meg érettük,
mondván: ‘Ne bántsátok Felkentjeimet,
prófétáimnak ne ártsatok.’
Országok, mindnyájan énekeljetek az Úrnak,
szabadítását napról-napra hirdessétek,
beszéljetek a nemzetek közt dicsőségéről,
valamennyi nép között csodatetteiről.
Mert nagy az Úr és igen méltó a dicséretre,
s félelmetesebb minden istennél,
mert a népek istenei mind csak bálványok,
egeket csak az Úr alkotott.
Dicsőség és fenség van előtte,
erő és öröm az ő lakóhelyén.
Hódoljatok az Úrnak, népek nemzetségei,
ismerjétek el az Úr dicsőségét s erejét,
ismerjétek el az Úrnak, nevének dicsőségét.
Hozzatok áldozatot s jöjjetek színe elé,
boruljatok szent ékességben az Úr elé.
Remegjen színétől az egész föld,
mert ő vetette meg alapját a földnek, hogy ne ingadozzék.
Örvendjenek az egek, s ujjongjon a föld
s mondják a nemzetek között: ‘Az Úr a király.’
Zúgjon a tenger s ami azt betölti.
ujjongjanak a mezők s mindaz, ami rajtuk van.
Az erdő fái dicséretet mondanak majd az Úr előtt akkor,
mivel eljön megítélni a földet.
Dicsérjétek az Urat, mert jó,
mert irgalmassága örökkévaló,
s mondjátok: ‘Szabadíts meg minket, szabadító Istenünk,
gyűjts össze s szabadíts ki minket a pogányok közül,
hogy dicsérjük szent neved,
s ujjongva zengjük énekeidet.
Áldott legyen az Úr, Izrael Istene,
öröktől fogva mindörökre.’«
Azt mondja erre az egész nép:
»Ámen« és »Dicsőség az Úrnak!«
Erre az egész nép hazatért, Dávid pedig elment, hogy a maga háza népét is megáldja.
Jegyzetek
16,2 Az áldás jókívánságokból állt: ez a szertartás a főpap számára volt fenntartva.