43
És most, oh Jákób, így szól az Úr, a te Teremtőd, és a te alkotód, Izráel: Ne félj, mert megváltottalak, neveden hívtalak téged, enyém vagy!
(Ezék 20,22)
Mikor vizen mégy át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok el nem borítnak, ha tűzben jársz, nem égsz meg, és a láng meg nem perzsel téged.
(2Móz 14,29; Zsolt 66,12;124,4.5; Dán 3,19-27)
Mert én vagyok az Úr, a te Istened, Izráelnek Szentje, a te megtartód, adtam váltságodba Égyiptomot, Kúst és Sebát helyetted.
(Ésa 42,8)
Mivel kedves vagy az én szemeimben, becses vagy és én szeretlek: embereket adok helyetted, és népeket a te életedért:
(2Móz 19,5.5Móz;7,6.8)
Ne félj, mert én veled vagyok, napkeletről meghozom magodat, és napnyugotról egybegyűjtelek.
(Ésa 44,2)
Mondom északnak: add meg; és délnek: ne tartsd vissza, hozd meg az én fiaimat messzünnen, és leányimat a földnek végéről,
(Ésa 6,26)
Mindent, a ki csak az én nevemről neveztetik, a kit dicsőségemre teremtettem, a kit alkottam és készítettem!
(Ezék 13,9.10)
Hozd ki a vak népet, a melynek szemei vannak, és a süketeket, a kiknek füleik vannak!
(Ésa 42,18.19)
Minden népek gyűljenek egybe, és seregeljenek össze a népségek: ki hirdethet közülök ilyet? Vagy a régieket tudassák velünk, állítsák elő tanuikat, hogy igazuk legyen, hogy ezek hallván, ezt mondják: Igaz.
(Ésa 41,22.25)
Ti vagytok az én tanuim, így szól az Úr; és szolgám, a kit elválasztottam, hogy megtudjátok és higyjetek nékem és megértsétek, hogy én vagyok az, előttem Isten nem alkottatott, és utánam nem lesz!
(Ésa 41,4;42,1;41,27)
Én, én vagyok az Úr, és rajtam kivül nincsen szabadító!
(Hós 1,10)
Én hirdettem, és megtartottam, és megjelentettem, és nem volt idegen isten köztetek, és ti vagytok az én tanuim, így szól az Úr, hogy én Isten vagyok.
(Ésa 41,26.27)
Mostantól fogva is én az leszek, és nincs, a ki az én kezemből kimentsen; cselekszem, és ki változtatja azt meg?
(Ésa 14,27; Jób 9,12)
Így szól az Úr, a ti megváltótok, Izráel Szentje. Ti értetek küldöttem el Bábelbe, és leszállítom mindnyájokat, mint menekülőket a Káldeusokkal együtt vídámságuk hajóiba.
(Jer 29,10.2Krón;36,22.23; Ésa 13,3.17)
Én az Úr vagyok, szent Istenetek, Izráelnek teremtője, királyotok.
(Ésa 50,4; Jer 1,4)
Így szól az Úr, a ki a tengeren utat csinál, és a hatalmas vizeken ösvényt,
(2Móz 14,22-29; Józs 3,16)
A ki kihozott szekeret és lovat, sereget és vitézt; együtt hevernek ottan, nem kelnek föl, kialudtak, mint gyertyabél elhamvadának!
(2Móz 15,2-10)
Ne emlékezzetek a régiekről, és az előbbiekről ne gondolkodjatok!
Ímé, újat cselekszem; most készül, avagy nem tudjátok még? Igen, a pusztában utat szerzek, és a kietlenben folyóvizeket.
(Ésa 41,18)
Dicsőítni fog engem a mező vada, a sakálok és struczok, hogy vizet szereztem a pusztában; a kietlenben folyóvizeket, hogy választott népemnek inni adjak.
(Ésa 42,6.7;60,3; Luk 2,30.32)
A nép, a melyet magamnak alkoték, hirdesse dicséretemet!
(Ésa 52,14.15;53,3; Zsolt 22,7)
És még sem engem hívtál segítségül Jákób, hanem megfáradtál én bennem Izráel!
(Ésa 61,2;54,3;61,4)
Nem adtad nékem égőáldozatul bárányaidat, és áldozataiddal nem dicsőítettél engem; nem terheltelek ételáldozattal, és tömjénnel nem fárasztottalak.
(Ésa 42,7)
Nem vettél pénzen nékem jóillatú nádat, és áldozataid kövérével jól nem tartottál, csak bűneiddel terhelél, vétkeiddel fárasztál engemet.
(Jel 7,16; Ésa 35,7;43,19.20;48,21;40,10.11;42,16)
Én, én vagyok, a ki eltörlöm álnokságaidat enmagamért, és bűneidről nem emlékezem meg!
(Ezék 36,22.23; Ésa 48,9.11; Zsolt 115,1.2.5Móz;32,26.27)
Juttasd eszembe, no pereljünk együtt, beszéld el, hogy igaznak találtassál!
(Ésa 15,6)
Az első atyád vétkezett, és tanítóid elpártoltak tőlem!
(Róm 3,4; Ésa 51,2)
Ezért én is megfertőztettem a szent fejedelmeket, és veszedelemre adám Jákóbot, és gyalázatra Izráelt!
(Ezék 23,40;Ezék 23,22)
44
És most hallgass Jákób, én szolgám, és Izráel, a kit én elválasztottam.
(Ésa 41,8)
Így szól az Úr, teremtőd és alkotód anyád méhétől fogva, a ki megsegít: Ne félj, én szolgám Jákób, és te igaz nép, a kit elválasztottam!
(Ésa 43,5.6; Jer 30,10)
Mert vizet öntök a szomjúhozóra, és folyóvizeket a szárazra; kiöntöm lelkemet a te magodra, és áldásomat a te csemetéidre.
(Ésa 35,7; Jóel 2,28; Ezék 34,26; Malak 3,10; Ján 7,38)
És nevekednek mint fű között, és mint a fűzfák vizek folyásinál.
(Ésa 60,4)
Ez azt mondja: én az Úré vagyok, amaz Jákób nevét emlegeti, és a másik önkezével írja: az Úré vagyok, és hízelegve Izráel nevét említi.
(Jel 13,16)
Így szól az Úr, Izráelnek királya és megváltója, a seregeknek Ura: Én vagyok az első, én az utolsó, és rajtam kivül nincsen Isten.
(Ésa 41,4; Jel 1,8-17)
És ki hirdetett hozzám hasonlóan? jelentse meg és hozza azt elém, mióta e világ népét teremtém; és jelentsék meg a közeli és távoli jövőt.
(Hab 1,7-9.1Móz;49,27)
Ne féljetek és ne rettegjetek! Hát nem mondtam-é meg és nem jelentém előre? Ti vagytok tanuim! Hát van-é rajtam kivül Isten? Nincs kőszál, nem tudok!
(Ésa 41,27.5Móz;4,35.39.1Kir;8,32.60)
A bálványok csinálói mind hiábavalók, és kedvenczeik mit sem használnak, és tanuik nem látnak és nem tudnak, hogy megszégyenüljenek.
(Ésa 40,20; Zsolt 115,5)
Ki alkotott istent, és bálványt ki öntött? a mely semmit sem használ!
Ímé, minden barátaik megszégyenülnek, és a mesterek magok is emberek; gyűljenek össze mind és álljanak elő; féljenek, szégyenüljenek meg együtt!
(Ésa 42,17; Zsolt 97,7)
A kovács fejszét készít, és munkálkodik a szénnél, és alakítja azt pőrölylyel, és munkálja azt erős karjával, és megéhezik és ereje nincsen, és vizet sem iszik és elfárad.
(Jer 10,3.4)
Az ács mérőzsinórt von, és lefesti azt íróvesszővel, és meggyalulja azt, a czirkalommal alakítja, és csinálja azt férfiú formájára, ember ékességére, hogy házában lakjék.
(Ésa 57,17.5Móz;24,1; Mik 2,9; Malak 2,14.15; Jer 3,8; Máté 5,31.32;18,25.2Móz;21,7.2Kir;4,1)
Czédrusfát vág magának, tölgy- és cserfát hoz, és válogat az erdő fáiban, fenyőt plántál, a melyet az eső fölnevel.
(Ésa 51,15;59,1; Máté 8,27)
Azokból az ember tüzet gerjeszt, vesz belőlök és melegszik, meggyújtja és kenyeret süt; sőt istent is csinál abból és imádja, bálványt készít és előtte leborul;
(Jel 6,12)
Felét tűzben megégeti, felénél húst eszik: pecsenyét süt és megelégszik, és aztán melengeti magát és szól: Bezzeg melegem van, tűznél valék!
(1Sám 9,15;20,2; Zsolt 40,7)
Maradékából istent készít, bálványát; leborulva imádja azt és könyörög hozzá, és így szól: Szabadíts meg, mert te vagy istenem!
(Zsid 10,5.7; Jer 17,16; Ámós 3,8)
Nem tudnak és nem értenek, mert bekenvék szemeik és nem látnak, és szívök nem eszmél.
(Máté 5,39-47;18,4; Ján 13,1-11.5Móz;25,9.4Móz;12,14; Máté 26,67)
És nem veszi eszébe, nincs ismerete és értelme, hogy mondaná: Felét tűzben megégetém és kenyeret sütöttem annak szenénél, sütöttem húst és megettem; és maradékából útálatosságot csináljak-é, és leboruljak a fa-galy előtt?
(Jer 1,18; Ezék 3,8.9)
Ki hamuban gyönyörködik, megcsalt szíve vezette félre azt, hogy meg ne szabadítsa lelkét és ezt mondja: Hát nem hazugság van-é jobbkezemben?
(Jer 10,14; Péld 15,14)
Oh emlékezzél meg Jákób ezekről és Izráel, mert az én szolgám vagy te, én alkottalak téged, én szolgám vagy, Izráel! nem feledlek el.
(Ésa 51,8)
Eltöröltem álnokságaidat, mint felleget, és mint felhőt bűneidet; térj én hozzám, mert megváltottalak.
(Ésa 43,14)
Örüljetek egek, mert az Úr végbe vitte, kiáltsatok földnek mélységei, ujjongva énekeljetek hegyek, erdő és benne minden fa; mert megváltá az Úr Jákóbot, és Izráelben megdicsőíti magát.
(Jób 38,8-11)
Így szól az Úr, megváltód és alkotód anyád méhétől fogva: Én vagyok az Úr, a ki mindent cselekszem, a ki az egeket egyedül kifeszítem, és kiszélesítem a földet magamtól;
(Zsolt 104,2)
Ki a hazugok jeleit megrontja, és a varázslókat megbolondítja, a bölcseket megszégyeníti, és tudományukat bolondsággá teszi.
(Zsid 11,11.12; Ezék 33,24; Malak 2,15)
A ki szolgája beszédét beteljesíti, és véghez viszi követei tanácsát, a ki így szól Jeruzsálemnek: Lakjanak benne! és Júda városainak: Megépíttessenek! és romjait felállatom!
(1Móz 2,8-10)
Ki ezt mondja a mélységnek: Száradj ki! és kiapasztom folyóvizeidet!
(Ésa 42,6)
Ki Czírusnak ezt mondja: Pásztorom! ki véghez viszi minden akaratomat, és ezt mondja Jeruzsálemnek: Megépíttessék! és a templomnak: Alapja vettessék!
(Ésa 2,3.4)
45
Így szól az Úr felkentjéhez, Czírushoz, kinek jobbkezét megfogám, hogy meghódoltassak előtte népeket, és a királyok derekának övét megoldjam, ő előtte megnyissam az ajtókat, és a kapuk be ne zároltassanak;
(2Krón 22,23; Jób 12,10)
Én menéndek előtted, és az egyenetleneket megegyenesítem, az érczajtókat összetöröm, és leütöm a vaszárakat.
(Zsolt 37,31)
Néked adom a sötétségnek kincseit és a rejtekhelyek gazdagságait, hogy megtudjad, hogy én vagyok az Úr, a ki téged neveden hívtalak, Izráel Istene.
(Ésa 50,9.10)
Az én szolgámért, Jákóbért, és elválasztott Izráelemért neveden hívtalak el, szeretettel szólítálak, noha nem ismerél.
(2Móz 14,28; Ezék 29,3; Bir 5,12; Ésa 43,16.17; Mik 7,15)
Én vagyok az Úr és több nincs, rajtam kivül nincs Isten! felöveztelek téged, bár nem ismerél.
(5Móz 4,35)
Hogy megtudják napkelettől és napnyugattól fogva, hogy nincsen több rajtam kivül; én vagyok az Úr és több nincsen!
(Ésa 35,10; Zsolt 126,1.2)
Ki a világosságot alkotom és a sötétséget teremtem, ki békességet szerzek és gonoszt teremtek; én vagyok az Úr, a ki mindezt cselekszem!
(Jer 31,35)
Egek harmatozzatok onnan felül, és a felhők folyjanak igazsággal, nyiljék meg a föld és viruljon fel a szabadulás, és igazság sarjadjon fel vele együtt; én az Úr teremtettem azt!
(Hós 10,12; Zsolt 72,6.7;85,12.5Móz;32,1.2)
Jaj annak, a ki alkotójával perbe száll, holott cserép a föld többi cserepeivel! Vajjon mondja-é az agyag alkotójának: Mit csinálsz? és csinálmányod ezt: Nincsenek kezei?
(Jer 18,6; Róm 9,20.21)
Jaj annak, a ki atyjának mondja: Miért nemzesz? és az asszonynak: Miért szülsz?
(2Móz 14,21)
Így szól az Úr, Izráelnek Szentje és Teremtője: Kérdezzétek meg a jövendőt tőlem, fiaimat és kezeim munkáját csak bízzátok reám!
(Ésa 49,2.3;50,4.5)
Én alkotám a földet, és az embert rajta én teremtém, én terjesztém ki kezeimmel az egeket, és minden seregöket én állatám elő.
(Zsolt 33,6)
Én támasztottam őt fel igazságban, és minden útait egyengetem, ő építi meg városomat, és foglyaimat elbocsátja, nem pénzért, sem ajándékért, szóla a seregek Ura!
(Ésa 44,28;52,3)
Így szól az Úr: Égyiptom gyűjtött kincse és Kús nyeresége és a nagy termetű Szabeusok hozzád mennek és tieid lesznek, téged követnek, békókban járnak, előtted leborulnak és hozzád könyörögnek: Csak közted van az Isten és nincsen több Isten!
(Ésa 43,3;60,6;18,7;19,18.21; Sof 3,9.10)
Bizony Te elrejtőzködő Isten vagy, Izráelnek Istene, szabadító!
(5Móz 29,29; Ésa 55,8.9)
Szégyent vallanak és gyalázatot mind, egyetemben gyalázatban járnak a bálványok faragói;
(Ésa 29,9)
És Izráel megszabadul az Úr által örök szabadulással, nem vallotok szégyent és gyalázatot soha örökké;
(Ésa,45 17.)
Mert így szól az Úr, a ki az egeket teremté; Ő az Isten, a ki alkotá a földet és teremté azt és megerősíté; nem hiába teremté azt, hanem lakásul alkotá: Én vagyok az Úr és több nincsen!
(Ésa 47,6-15; Zsolt 129,3)
Nem titkon szóltam, a sötétség földének helyén; nem mondtam Jákób magvának: hiába keressetek engem! én, az Úr, igazságot szólok, és megjelentem, a mik igazak.
(2Móz 19,16-19; Ésa 48,16.2Móz;28,1-14)
Gyűljetek egybe és jőjjetek elő, közelegjetek mind, a kik a népek közül megszabadultatok; nem tudnak semmit, a kik bálványuk fáját hordják, és könyörögnek oly istenhez, a ki meg nem tart!
(Ésa 46,1.7)
Jelentsétek meg és hozzátok elő, sőt egyetemben tanácskozzanak: ki mondta meg ezt régtől fogva és jelenté meg előre? Vajjon nem én, az Úr? És nincs több Isten nálam, igaz Isten és megtartó nincs kívülem.
(Ezsdr 1,9-11; Ésa 45,13)
Térjetek én hozzám, hogy megtartassatok földnek minden határai, mert én vagyok az Isten, és nincsen több!
(1Móz 46,6.7; Ésa 10,5-10)
Magamra esküdtem és igazság jött ki számból, egy szó, mely vissza nem tér: hogy minden térd nékem hajol meg, rám esküszik minden nyelv!
(Malak 1,11; Róm 14,11)
Csak az Úrban van, így szólnak felőlem, minden igazság és erő, Ő hozzá mennek, és megszégyenülnek mindazok, a kik reá haragusznak.
(Ésa 46,13)
Az Úrban igazul meg és dicsekszik Izráelnek egész magva!
(Ésa 44,5)
46
Ledől Bél, elesik Nebó, oktalan barmokra kerülnek szobraik, és miket ti hordoztatok, felrakatnak, terhéül a megfáradott állatnak;
(Jer 50,2;48,1;51,47; Ésa 45,20)
Elesnek, összerogynak együtt, nem menthetik meg a terhet; és ők magok fogságba mennek.
(Zsolt 96,11-13)
Hallgassatok rám, Jákób háza és Izráel házának minden maradéka, a kiket magamra raktam anyátok méhétől fogva, és hordoztalak születésetek óta;
(Zsolt 22,10.11;71,6; Ésa 63,9.2Móz;19,4.4Móz;11,12.5Móz;1,31)
Vénségtekig én vagyok az, és megőszüléstekig én visellek; én teremtettem és én hordozom, én viselem és megszabadítom.
(5Móz 32,10)
Kihez hasonlíttok engem, és kivel tesztek egyenlővé? És kivel vettek egybe, hogy hasonlók volnánk?
(Ésa 40,18.25)
Kitöltik az aranyat az erszényből, és ezüstöt mérnek a mértékkel, és ötvöst fogadnak, hogy abból istent csináljon; meghajolnak, leborulnak előtte.
(Ésa 57,15; Jer 23,5.6)
Vállukra veszik azt és hordozzák, majd állványára helyezik és veszteg áll, helyéről meg nem mozdul, ha kiáltasz is hozzá, nem felel, nyomorúságodból nem szabadít meg.
(Jer 10,5; Ésa 45,20)
Emlékezzetek meg erről, és legyetek erősek, vegyétek eszetekbe, pártütők!
(Ésa 53,2.3;49,6.7;51,6; Zsolt 31,10-12;22,16.18;6,3.8;35,21)
Emlékezzetek meg a messze régi dolgokról, hogy én vagyok Isten és nincsen több; Isten vagyok, és nincs hozzám hasonlatos.
(5Móz 32,7)
Ki megjelentem kezdettől fogva a véget, és előre azokat, a mik még meg nem történtek, mondván: tanácsom megáll, és véghez viszem minden akaratomat;
(Zsolt 33,11; Zsid 6,17)
Ki elhívom napkeletről a sast, meszsze földről tanácsom férfiát; nem csak szóltam, ki is viszem, elvégezem, meg is cselekszem!
(Ezék 17,2.3.12)
Hallgassatok reám, kemény szívűek, a kik távol vagytok az igazságtól.
(Ésa 6,7; Máté 8,17)
Elhoztam igazságomat, nincs messze, és az én szabadításom nem késik, Sionban lesz szabadításom, és Izráelen dicsőségem.
(Ésa 52,6; Jer 29,10;44,28)