Most pedig így szól az Úr,
a te teremtőd, Jákob, és a te formálód, Izrael:
»Ne félj, mert megváltottalak!
Neveden szólítottalak, az enyém vagy.
Ha átkelsz a vizeken, én veled vagyok,
és ha a folyókon, azok nem borítanak el;
ha tűzben jársz, nem égsz meg,
és a láng nem perzsel meg téged.
Mert én vagyok az Úr, a te Istened,
Izrael Szentje, a te szabadítód;
odaadtam érted váltságul Egyiptomot,
Etiópiát és Sábát helyetted.
Mert drága vagy szememben,
becses vagy, és én szeretlek téged,
azért embereket adok oda helyetted,
és népeket az életedért.
Ne félj, mert én veled vagyok!
Napkeletről elhozom ivadékaidat,
és napnyugatról is összegyűjtelek.
Azt mondom északnak: ‘Add ide!’,
és délnek: ‘Ne tartsd vissza,
hozd ide fiaimat a távolból,
és leányaimat a föld végéről;
mindenkit, aki nevemet viseli,
akit dicsőségemre teremtettem,
formáltam és alkottam!’
8 Hozd ki a népet, amely vak, pedig van szeme,
és akik süketek, pedig van fülük!
Minden nemzet gyűljön egybe,
és jöjjenek össze a népek!
Ki hirdeti ezt közülük,
és a régebbi dolgokat ki tudatja velünk?
Állítsák elő tanúikat, igazolják magukat,
hogy akik hallják, hadd mondják: ‘Igaz!’
Ti vagytok az én tanúim – mondja az Úr –,
és az én szolgám, akit kiválasztottam,
hogy megtudjátok, és higgyetek nekem,
s megértsétek, hogy én vagyok az:
előttem nem formáltatott isten,
és utánam sem lesz.
Én, én vagyok az Úr,
és nincs rajtam kívül szabadító.
Én hirdettem, és hoztam szabadulást,
én adtam tudtul, és nem volt köztetek más.
Ti vagytok az én tanúim – mondja az Úr –,
hogy én Isten vagyok.
Ezután is én leszek az;
és nincs, aki kezemből kiragadhatna.
Ha cselekszem, ki háríthatja el?«
Így szól az Úr, a ti megváltótok, Izrael Szentje:
»Értetek küldök Babilonba,
leverem az összes zárat,
és a káldeaiakat, akik hajóikkal dicsekednek.
Én vagyok az Úr, a ti Szentetek,
Izrael teremtője, a ti királyotok.«
Így szól az Úr,
aki utat készített a tengerben,
és a hatalmas vizekben ösvényt;
aki kihozott kocsit és lovat,
hadsereget és hőst,
akik együtt fekszenek, nem kelnek fel többé,
kialudtak, mint a mécsbél, és elhamvadtak:
»Ne gondoljatok a régi dolgokra,
és az elmúltakra ne figyeljetek!
Íme, én újat cselekszem,
most sarjad, talán nem tudjátok?
Igen, utat készítek a sivatagban,
és a pusztában folyókat.
Dicsőít majd engem a mező vadja,
a sakálok és a struccmadarak,
mert vizet adtam a sivatagban,
folyókat a pusztában,
hogy megitassam népemet, az én választottamat.
A nép, amelyet magamnak megszereztem,
dicséretemet hirdeti majd.
22 De nem engem hívtál, Jákob,
és nem értem fáradoztál, Izrael.
Nem hoztál nekem bárányt égőáldozatul,
sem véresáldozataiddal nem tiszteltél engem;
nem terheltelek meg ételáldozattal,
és nem fárasztottalak tömjénáldozattal.
Nem vettél nekem pénzért illatos nádat,
és véresáldozataid hájával nem lakattál jól engem;
de megterheltél engem vétkeiddel,
fárasztottál bűneiddel.
Én, én vagyok az,
aki eltörlöm gonoszságaidat önmagamért,
és vétkeidre nem emlékezem.
Emlékeztess engem, folytassunk pert együtt:
beszélj te, hogy igazold magad!
Ősatyád vétkezett,
és közbenjáróid elpártoltak tőlem.
Ezért megfosztottam szentségüktől
a szentély fejedelmeit;
pusztulásra adtam Jákobot,
és Izraelt gyalázatra.«
1 Most pedig halld, Jákob, én szolgám,
Izrael, akit kiválasztottam!
Így szól az Úr, a te alkotód,
aki formált téged az anyaméhtől fogva,
és segít téged:
»Ne félj, szolgám, Jákob,
Jesurun, akit kiválasztottam!
Mert vizet árasztok a szomjas földre,
és patakokat a szárazra;
kiárasztom lelkemet ivadékaidra,
és áldásomat sarjaidra.
Sarjadoznak majd a fű között,
mint fűzfák a vízfolyások mellett.
Az egyik így szól: ‘Én az Úré vagyok’,
a másik meg Jákob nevével nevezi magát;
az pedig kezébe írja: ‘Az Úré’,
és Izrael nevéről kap nevet.«
Így szól az Úr, Izrael királya
és megváltója, a Seregek Ura:
»Én vagyok az első, és én vagyok az utolsó,
rajtam kívül nincs Isten.
Ki olyan, mint én? Kiáltson,
hirdesse és adja elő nekem, ami azóta volt,
hogy megalapítottam az ősi népet;
és a jövendőt, ami következik, hirdesse nekünk!
Ne rettegjetek, és ne féljetek!
Nemde régóta tudtul adtam neked, és hirdettem?
Ti vagytok az én tanúim.
Van-e Isten rajtam kívül?
Vagy kőszikla? Nem tudok róla.«,
Az ácsmester kifeszíti a mérőzsinórt, jelet húz körben rajzszerszámával; gyaluval készíti művét, és körzővel megrajzolja; elkészíti, mint férfi képmását, mint szép embert, hogy házban lakjék. Cédrusfákat vág ki magának, és veszi a tölgyet vagy a terebintfát, melyet az erdő fái között nevelt magának; lucfenyőt ültet, melyet az eső felnövel. Tüzelője lesz az embernek: vesz belőle, hogy melegedjék, meg is gyújtja, és kenyeret süt. Istent is csinál, és leborul, bálványt készít belőle, és meghajol előtte. Felét elégeti tűzben, felén húst süt, megeszi a sültet, és jóllakik; fel is melegszik, és így szól: »De jól megmelegedtem! Érzem a tüzet!« A maradékából pedig istent készít, bálványt magának, meghajol és leborul előtte, könyörög hozzá, és így szól: »Ments meg engem, mert te vagy az én istenem!«
Nem tudják és nem látják be, mert szemük leragadt, hogy ne lásson, és ne értsen a szívük. Nem fontolják meg szívükkel, nincs tudásuk és belátásuk, hogy így szólnának: »Felét elégettem tűzben, parazsán kenyeret is sütöttem, sütök húst is, és megeszem; a maradékából pedig undok bálványt készítek, és egy fatuskó előtt hajolok meg.« Hamu a tápláléka, szíve csalatkozik, félrevezeti őt; nem menti meg lelkét, és nem mondja: »Nemde hazugság van a jobbomon?«
Izrael megváltása
Emlékezz ezekre, Jákob,
és Izrael, mert szolgám vagy!
Én formáltalak, az én szolgám vagy,
Izrael, nem feledkezem meg rólad.
Eltöröltem, mint a felleget, gonoszságaidat,
és mint a felhőt, vétkeidet.
Térj vissza hozzám, mert megváltottalak!
Ujjongjatok, egek, mert az Úr cselekedett,
kiáltsatok, földnek mélységei!
Ujjongásban törjetek ki, hegyek,
erdő és minden fa benne!
Mert megváltotta az Úr Jákobot,
és Izraelben fog megdicsőülni.
A CÍRUSZ ÁLTALI SZABADULÁS ÍGÉRETE: 44,24-48,22
Círusz meghívása és feladata
24 Így szól az Úr, a te megváltód,
aki formált téged az anyaméhtől fogva:
»Én vagyok az Úr,
aki alkottam mindent,
aki egyedül feszítettem ki az eget,
és szilárdítottam meg a földet;
ki volt velem?
Meghiúsítom a fecsegők jeleit,
és a jósokat bolonddá teszem;
meghátrálásra kényszerítem a bölcseket,
és tudományukat balgasággá teszem.
Valóra váltom szolgám szavát,
és követeim tervét beteljesítem.
Azt mondom Jeruzsálemnek: ‘Lakottá leszel’,
és Júda városainak: ‘Felépültök’,
s romjait helyreállítom.
Azt mondom a mély tengernek: ‘Apadj ki!
Folyóidat pedig kiszárítom.’
Azt mondom Círusznak: ‘Pásztorom,
aki minden kívánságomat teljesíti.’
Azt mondom Jeruzsálemnek: ‘Felépülsz’,
és a templomnak: ‘Lerakják alapjaidat.’«
»Megfogtam jobbját,
hogy nemzeteket hódoltassak meg előtte,
és királyok derekán oldom meg az övet,
hogy ajtókat nyissak meg előtte,
és kapuk ne maradjanak zárva.
Én előtted megyek,
és a hegyeket elegyengetem;
ércajtókat török össze,
és vaszárakat verek le.
Neked adom a sötétség kincseit
és a rejtekhelyek drágaságait,
hogy megtudd: én vagyok az Úr,
aki neveden szólítottalak, Izrael Istene.
Szolgámért, Jákobért,
és Izraelért, választottamért
szólítottalak neveden,
nevet adok neked, noha nem ismertél.
Én vagyok az Úr, és nincs más,
rajtam kívül nincs Isten!
Felövezlek téged, noha nem ismertél,
hogy megtudják napkelettől napnyugatig:
senki sincs rajtam kívül,
én vagyok az Úr, és nincs más!
Én alkotok világosságot, és teremtek sötétséget,
én szerzek jólétet, és teremtek bajt;
én, az Úr, cselekszem mindezeket.
8 Harmatozzatok, egek, felülről,
és a felhők hullassanak igazságot!
Nyíljék meg a föld,
teremjen szabadulást,
és igazság sarjadjon vele!
Én, az Úr, teremtettem azt.«
Jaj annak, aki perbe száll formálójával,
noha csak cserép a föld cserepei között!
Mondhatja-e formálójának az agyag: »Mit csinálsz?«,
vagy a mű: »Nincs ügyes kezed«?
Jaj annak, aki azt mondja az apának: »Miért nemzel?«,
s az asszonynak: »Miért szülsz?!«
Így szól az Úr,
Izrael Szentje és formálója:
»A jövendőt kérdezitek tőlem fiaimról,
és kezem művéről parancsoltok nekem?
Én alkottam a földet,
és az embert rajta én teremtettem;
az én kezem feszítette ki az eget,
és minden seregének én parancsoltam.
Én támasztottam őt igazságban,
és minden útját én egyengetem;
ő építi fel városomat,
és foglyaimat ő bocsátja el,
nem vételárért és nem ajándékért«,
– mondja a Seregek Ura.
»Egyiptom szerzeménye, Etiópia nyeresége
és a sábaiak, szálas termetű férfiak
hozzád vonulnak, s a tieid lesznek,
utánad mennek, bilincsbe verve vonulnak;
feléd borulnak le, hozzád könyörögnek:
‘Csak benned van Isten, és nincs más,
nem létezik más Isten!’«
15 Valóban, rejtőző Isten vagy te,
Izrael Istene, szabadító!
Megszégyenülnek és szégyent vallanak mindnyájan,
egyaránt gyalázatra jutnak a bálványok készítői.
Izrael megszabadul az Úr által,
örökké tartó szabadulással;
nem szégyenültök meg és nem vallotok szégyent
soha, soha többé!
18 Mert így szól az Úr,
aki az eget teremtette, ő, az Isten,
aki a földet formálta és megalkotta,
ő, aki megalapozta,
és nem pusztaságnak teremtette,
hanem azért formálta, hogy lakjanak rajta:
»Én vagyok az Úr, és nincs más.
Nem a rejtekben szóltam,
a földnek egy sötét helyén;
nem mondtam Jákob ivadékának:
‘Hiába kerestek!’
Én, az Úr, igazat beszélek,
igazságot hirdetek.
Gyűljetek össze és jöjjetek,
lépjetek ide együtt,
akik a nemzetek közül megmenekültetek!
Oktalanok, akik bálványuk fáját hordozzák,
és olyan istenhez könyörögnek,
aki nem szabadít meg.
Hirdessétek és adjátok elő,
tanácskozzatok is egymással!
Ki adta tudtul ezt kezdettől fogva?
Ki hirdette régóta?
Nemde én, az Úr?
Nincs más Isten rajtam kívül,
igaz és szabadító Isten nincs kívülem.
Forduljatok hozzám, és megszabadultok,
a földnek határai mind,
mert én vagyok az Isten, és nincs más!
Önmagamra esküdtem,
igazság jött ki számból,
szó, amely nem tér vissza:
előttem hajlik meg minden térd,
énrám esküszik minden nyelv.«
Azt mondják:
»Csak az Úrban van igazság és erő!«
Hozzá jönnek és megszégyenülnek
mind, akik pereltek vele.
Az Úrban lesz igazzá és dicsekszik
Izrael minden ivadéka.
1 Térdre roskad Bél, meggörnyed Nábó,
szobraik állatokra és barmokra kerülnek;
terheiteket hordozzák,
teher az a kimerült állatoknak.
Meggörnyednek, térdre roskadnak együttesen,
nem tudják megmenteni a terhet,
és maguk is a fogságba mennek.
Hallgassatok rám, Jákob háza,
és Izrael házának egész maradéka,
ti, akiket hordozlak az anyaméhtől kezdve,
akiket viszlek anyátok méhétől fogva!
Öregségtekig én ugyanaz vagyok,
és idős korotokig én hordozlak;
én alkottalak, én viszlek,
én hordozlak, és mentelek meg.
Kihez hasonlíthatnátok engem,
és kivel vethetnétek egybe?
Kihez mérhetnétek engem, hogy hasonlók lennénk?
Akik kiöntik az aranyat az erszényből,
és akik ezüstöt mérnek a mérlegen,
aranyművest fogadnak, hogy istent csináljon belőle,
meghajolnak és leborulnak.
Vállukra veszik, hordozzák,
és leteszik a helyére,
az pedig áll,
nem mozdul helyéről;
még ha kiált is hozzá valaki, akkor sem válaszol,
szorongatásából nem menti meg őt.
Emlékezzetek erre, és szégyenkezzetek;
vegyétek szívetekre, ti hűtlenek!
Emlékezzetek a korábbi dolgokra
az ősidőktől fogva,
mert én vagyok az Isten, és nincs más,
Isten vagyok, és nincs olyan, mint én!
Hirdetem kezdettől a végső dolgokat,
és régtől fogva azt, ami még nem történt meg.
Így szólok: »Tervem megvalósul,
és ami tetszik nekem, mindent megteszek.«
Hívok napkeletről egy ragadozó madarat,
messze földről egy tervemnek megfelelő férfit.
Szóltam, és be is teljesítem,
kigondoltam, és meg is teszem.
Hallgassatok rám, keményszívűek,
akik messze vagytok az igazságtól!
Közel hoztam igazságomat, nincsen messze,
és szabadításom nem késlekedik;
szabadítást adok a Sionon,
és dicsőségemet Izraelnek.
Jegyzetek
43,8 A pogány népek nem tudják megvédeni Isteneiket. Azok nem tudják a jövőt. Izrael, az Úr szolgája és tanúja nem kell, hogy hallgasson, hiszen az Úr az egyetlen Isten és szabadító.
43,22 Isten kegyelme ingyenes.
44,1 Senki sem szégyenli többé, hogy az Úrhoz tartozik. Jesurun jelentése becsületes, feltehetően Jákob (= álnok) ellentéteként áll itt (vö. Óz 12,3-4).
44,24 Izrael hite Istenről nem elvont kijelentések Őróla, hanem az élő Isten önfeltárásán alapszik.
45,1 Círusz perzsa király Isten választottja, fölkent (= Messiás). Isten terveit hajtja végre (tudtán kívül) Izrael érdekében.
45,8 Az énekbe a kánaáni mitológia képei is keverednek: az égi harmat megtermékenyíti a Föld Anyát.
45,15 Töredéksor egy hitvallásból.
45,18 Isten hívja a pogány népeket, váljanak ők is Isten népévé.
46,1 Bél Marduk a teremtés és világuralom istene, Nábó (vö. Nebu-kadnezár) a bölcsességé és az írástudásé. Babilon isteneit vállukon hordták híveik a körmeneteken, Isten viszont maga hordozza népét, mint egy anya.