3
Habakuk próféta könyörgése a sigjónóth szerint.
(Máté 26,15)
Uram, hallám, a mit hirdettél, és megrettenék! Uram! Évek közepette keltsd életre a te munkádat, évek közepette jelentsd meg azt! Haragban emlékezzél meg kegyelmességről!
Isten a Témán felől jön, és a Szent a Párán hegyéről. Szela. Dicsősége elborítja az egeket, és dícséretével megtelik a föld.
(5Móz 33,2)
Ragyogása, mint a napé, sugarak támadnak mellőle; és ott van az ő hatalmának rejteke.
(Hab 12,20; Jer 31,25)
Előtte döghalál jár, és nyomaiban forró láz támad.
(Ezék 34,3.4)
Megáll és méregeti a földet, pillant és megrendíti a népeket, az örökkévaló hegyek szétporlanak, elsüllyednek az örökkévaló halmok; az ő ösvényei örökkévalók!
(Agge 2,5)
Bomlani látom Khusán sátrait, reszketnek a Midián-föld kárpitjai!
(Dán 2,45)
A folyók ellen gerjedt-é fel az Úr? Vajjon a folyókra haragszol-é, vagy a tengerre bőszültél-é fel, hogy lovaidon és diadal-szekereiden robogsz?
(2Móz 20,10)
Csupasz, meztelen a te kézíved, a törzseknek esküvéssel tett igéret szerint! Szela. A föld folyókat ömleszt.
(Józs 3,16)
Látnak téged és megrendülnek a hegyek, gátat tör a víz-ár, harsog a hullám, és magasra emeli karjait.
(Agge 2,3;Jel 5,6)
A nap és hold megállnak helyökön czikázó nyilaid fényétől és ragyogó kopjád villanásától.
(Józs 10,12.13)
Haragodban eltaposod a földet, búsultodban szétmorzsolod a nemzeteket.
Kiszállsz néped szabadítására, fölkented segítségére; szétzúzod a főt a gonosznak házában; nyakig feltakarod az alapjait. Szela!
(Hós 6,6; Hab 9,13)
Saját dárdájával vered át az ő vezéreinek fejét, a kik berohannak, hogy szétszórjanak engem; ujjonganak, hogy rejtekében emészthetik meg a szegényt.
Lovaiddal megtaposod a tengert, a nagy vizek hullámait.
Hallám és reszket a bensőm, a szózatra remegnek ajkaim; porladni kezdenek csontjaim, reszketnek lábaim: hogy nyugton legyek a nyomorúság napján, a mely feljön a népre, mely megsanyargatja azt.
(Ezék 37,14;Ámós 8,10)
Mert a fügefa nem fog virágozni, a szőlőkben nem lészen gyümölcs, megcsal az olajfa termése, a szántóföldek sem teremnek eleséget, kivész a juh az akolból, és nem lesz ökör az istállóban.
(2Kir 23,10.2Krón;35,22-25)
De én örvendezni fogok az Úrban, és vígadok az én szabadító Istenemben.
(Luk 14,5)
Az Úr Isten az én erősségem, hasonlókká teszi lábaimat a nőstény szarvasokéihoz, és az én magas helyeimen jártat engemet! Az éneklőmesternek, az én hangszereimmel.
(Zsolt 18,34)