2
Én Sáronnak rózsája vagyok, és a völgyek lilioma.
(Mik 6,2)
Mint a liliom a tövisek közt,
olyan az én mátkám a leányok közt. (3Móz 26,3-12) Mint az almafa az erdőnek fái közt,
olyan az én szerelmesem az ifjak közt.
Az ő árnyékában felette igen kivánok ülni;
és az ő gyümölcse gyönyörűséges az én ínyemnek. (3Móz 26,14-33) Bevisz engem a borozó házba,
és zászló felettem a szerelme. (Ésa 5,4; Jer 2,21) Erősítsetek engem szőlővel,
üdítsetek fel engem almákkal;
mert betege vagyok a szerelemnek. (Ezék 22,18-22; Hós 4,18) Az ő balkeze az én fejem alatt van,
és jobbkezével megölel engem. (ÉnekÉn 8,3) Kényszerítlek titeket, Jeruzsálemnek leányai,
a vadkecskékre és a mezőnek szarvasira:
fel ne költsétek és fel ne serkentsétek a szerelmet
addig, a míg akarja. (ÉnekÉn 3,5;8,5) Az én szerelmesemnek szavát hallom, ímé, ő jő,
ugrálva a hegyeken,
szökellve a halmokon! (Ésa 4,3; Ezék 22,18-22) Hasonlatos az én szerelmesem az őzhöz, vagy a szarvasoknak fiához.
Ímé, ott áll a mi falunkon túl,
néz az ablakon keresztül,
tekintget a rostélyokon keresztül, (Ésa 4,2; Zak 8,3) Szóla az én szerelmesem nékem, és monda:
kelj fel én mátkám, én szépem, és jöszte. (Ezék 16,38.42; Ésa 9,7) Mert ímé a tél elmult,
az eső elmult, elment. (Jób 31,3; Zsolt 1,6;73,27) Virágok láttatnak a földön,
az éneklésnek ideje eljött,
és a gerliczének szava hallatik a mi földünkön. (Ezék 20,28) A fügefa érleli első gyümölcsét,
és a szőlők virágzásban vannak, jóillatot adnak;
kelj fel én mátkám, én szépem, és jőjj hozzám! Én galambom, a kősziklának hasadékiban,
a magas kőszálnak rejtekében,
mutasd meg nékem a te orczádat, hadd halljam a te szódat;
mert a te szód gyönyörűséges,
és a te tekinteted ékes! Fogjátok meg nékünk a rókákat, a rókafiakat,
a kik a szőlőket elpusztítják;
mert a mi szőlőink virágban vannak. (Jer 25,11.12;29,10; Dán 9,24) Az én szerelmesem enyém, és én az övé,
a ki a liliomok közt legeltet. (ÉnekÉn 7,10.11) Míglen meghűsül a nap és az árnyékok elmúlnak:
térj meg és légy hasonló, én szerelmesem, az őzhöz,
vagy a szarvasoknak fiához a Béther hegyein. (ÉnekÉn 4,6) 3 Az én ágyasházamban éjjeleken keresém azt, a kit szeret az én lelkem,
keresém őt, és meg nem találtam. (Mik 4,3-4; Hós 2,17) Immár felkelek és eljárom a várost,
a tereket és az utczákat,
keresem azt, a kit szeret az én lelkem;
keresém őt, és nem találám. (Zsolt 89,16;27,1; Péld 6,23) Megtalálának engem az őrizők, a kik a várost kerülik. Mondék nékik:
Láttátok-é azt, a kit az én lelkem szeret? (Zsolt 89,39;Mik 5,12) Alig mentem vala el azoktól,
mikor megtaláltam azt, a kit az én lelkem szeret.
Megragadám őt, el sem bocsátám,
mígnem bevivém őt anyám házába,
és az én szülőmnek ágyasházába. Kényszerítelek titeket, Jeruzsálemnek leányai,
a vadkecskékre, és a mezőnek szarvasira,
fel ne költsétek és fel ne serkentsétek a szerelmet,
valamíg ő akarja. (ÉnekÉn 2,7;8,4) Kicsoda az, a ki feljő a pusztából,
mint a füstnek oszlopa?
mirhától és tömjéntől illatos,
a patikáriusnak minden jó illatú porától. (ÉnekÉn 8,5) Ímé, ez a Salamon gyaloghintaja,
hatvan erős férfi van körülötte,
Izráelnek erősei közül! (Ésa 26,20) Mindnyájan fegyverfogók, hadakozásban bölcsek,
kinek-kinek oldalán fegyvere,
az éjszakának félelme ellen. (Ésa 5,15; Jób 46,7) Hálóágyat csinált magának Salamon király
a Libánus fáiból. (Jel 6,15-17) Oszlopait ezüstből csinálta,
oldalát aranyból, ágyát biborból,
belső része ki van rakva szeretettel,
a Jeruzsálemnek leányi által. (Zak 11,1.2; Ésa 10,33.34;14,8) Jőjjetek ki, és nézzétek, Sionnak leányai,
Salamon királyt a koronában,
melylyel megkoronázta őt az anyja,
az ő eljegyzésének napjára, és az ő szíve vígasságának napjára! 4 Ímé szép vagy, én mátkám, ímé szép vagy,
a te szemeid galambok a te fátyolod mögött;
a te hajad hasonló a kecskéknek nyájához,
melyek a Gileád hegyéről szállanak alá. (ÉnekÉn 1,15;ÉnekÉn 6,2) A te fogaid hasonlók a megnyirt juhok nyájához,
melyek a fördőből feljőnek,
melyek mind kettősöket ellenek,
és nincsen azok között meddő. (Ésa 23,14; Ezék 27,29) Mint a karmazsin czérna, a te ajkaid,
és a te beszéded kedves,
mint a pomagránátnak darabja, olyan a te vakszemed
a te fátyolod alatt. (ÉnekÉn 17,6) Hasonló a te nyakad a Dávid tornyához,
a mely építtetett fegyveres háznak,
a melyben ezer paizs függesztetett fel,
mind az erős vitézek paizsai. (Zak 10,2) A te két emlőd olyan, mint két vadkecske,
egy zergének kettős fia,
a melyek a liliomok közt legelnek. (ÉnekÉn 7,3) Míg meghűsül a nap, és elmulnak az árnyékok,
elmegyek a mirhának hegyére,
és a tömjénnek halmára. (ÉnekÉn 2,17) Mindenestől szép vagy, én mátkám,
és semmi szeplő nincs benned! (Eféz 5,27) Én velem a Libánusról, én jegyesem,
én velem a Libánusról eljőjj;
nézz az Amanának hegyéről,
a Sénirnek és Hermonnak tetejéről,
az oroszlánoknak barlangjokból,
a párduczoknak hegyeiről. (5Móz 3,9) Megsebesítetted az én szívemet, én húgom, jegyesem,
megsebesítetted az én szívemet a te szemeidnek egy tekintésével,
a te nyakadon való egy aranylánczczal! (3Móz 26,26) Mely igen szépek a te szerelmeid, én húgom, jegyesem!
mely igen jók a te szerelmeid! jobbak a bornál,
és a te keneteidnek illatja minden fűszerszámnál! (ÉnekÉn 1,2) Színmézet csepegnek a te ajkaid, én jegyesem,
méz és tej van a te nyelved alatt,
és a te ruháidnak illatja, mint a Libánusnak illatja. Olyan, mint a berekesztett kert az én húgom, jegyesem!
mint a befoglaltatott forrás, bepecsételt kútfő! (Préd 10,3) A te csemetéid gránátalmás kert,
édes gyümölcsökkel egybe,
cziprusok nárdusokkal egybe. (Jóel 2,31; Ésa 60,19.20;30,26) Nárdus és sáfrány, jóillatú nád és fahéj,
mindenféle temjéntermő fákkal,
mirha és áloes, minden drága fűszerszámokkal. (4Móz 24,6) Kerteknek forrása, élő vizeknek kútfeje,
melyek folynak a Libánusról. Serkenj fel északi szél, és jőjj el déli szél,
fújj az én kertemre,
folyjanak annak drága illatú szerszámai,
jőjjön el az én szerelmesem az ő kertébe,
és egye annak drágalátos gyümölcsét. 5 Bementem az én kertembe, én húgom, jegyesem,
szedem az én mirhámat, az én balzsamommal,
eszem az én lépesmézemet az én mézemmel,
iszom az én boromat az én tejemmel.
Egyetek barátim, igyatok, és részegedjetek meg, szerelmesim! (1Móz 18,20; Hós 7,10) Én elaludtam, de lelkemben vigyázok vala,
és ímé az én szerelmesemnek szava, a ki zörget, mondván:
Nyisd meg nékem, én húgom, én mátkám,
én galambom, én tökéletesem;
mert az én fejem megrakodott harmattal,
az én hajam az éjszakának harmatjával! (Zsolt 37,37-40;58,12) Felelék én: Levetettem ruhámat,
hogy-hogy öltözhetném fel?
Megmostam lábaimat,
mimódon keverném azokat a porba? (Róm 2,6-9) Az én szerelmesem kezét benyujtá az ajtónak hasadékán,
és az én belső részeim megindulának ő rajta. (Máté 9,16;23,13; Ésa 9,16) Felkelék én, hogy az én szerelmesemnek megnyissam,
és az én kezeimről mirha csepeg vala,
és az én ujjaimról folyó mirha
a závár kilincsére. (1Kor 15,54.1Móz;2,16;17,18;3,2;19,22; Jel 21,4) Megnyitám az én szerelmesemnek;
de az én szerelmesem elfordult, elment;
az én lelkem megindult az ő beszédén:
keresém őt, de nem találám,
kiáltám őt, de nem felele nékem! (Ésa 5,1.7) Megtalálának engem az őrizők, a kik a várost kerülik,
megverének engem, megsebesítének engem,
elvevék az én felöltőmet tőlem
a kőfalnak őrizői. (2Kir 9,37; Jer 8,2;16,4;25,33) Kényszerítelek titeket, Jeruzsálemnek leányai,
ha megtaláljátok az én szerelmesemet,
mit mondotok néki? hogy én a szerelem betege vagyok! Micsoda a te szerelmesed egyéb szerelmesek felett,
oh asszonyoknak szépe?
Micsoda a te szerelmesed egyéb szerelmesek felett,
hogy minket ilyen igen kényszerítesz? Az én szerelmesem fejér és piros,
tízezer közül is kitetszik. (Zsolt 46,2;35,22) Az ő feje, mint a választott drága megtisztított arany;
fodor haja fekete, mint a hollónak. (Zsolt 118,19.20; Jel 22,14) Az ő szemei mint a vízfolyás mellett való galambok,
melyek tejben fürödnek,
szép teljesen helyheztettek. (ÉnekÉn 1,15;4,1) Az ő orczája hasonlatos a drága füveknek táblájához,
a melyek illatos plántákat nevelnek;
az ő ajkai liliomok,
melyekről csepegő mirha foly. (Zsolt 62,9;115,11) Az ő kezei aranyhengerek;
melyek befoglaltattak topázba;
az ő teste elefántcsontból való mű,
zafirokkal megrakva. (ÉnekÉn 25,2.12) Az ő szárai márványoszlopok;
melyek tiszta arany talpakra fundáltattak;
az ő tekinteti, mint a Libánus;
tetszetes mint a czédrusfa. Az ő ínye édességek,
és ő mindenestől fogva kívánatos!
Ez az én szerelmesem, és ez az én barátom,
oh Jeruzsálemnek leányai! (Péld 3,6;11,6) Hová ment a te szerelmesed,
oh asszonyoknak szépe?
hová fordult a te szerelmesed,
hogy keressük őt veled együtt? Az én szerelmesem, elment az ő kertébe,
a drága füveknek táblái közé,
hogy lakozzék a kertekben,
és liliomokat szedjen. (Siral 1,1.2;2,1-4) Én az én szerelmesemé vagyok, és az én szerelmesem enyim,
a ki a liliomok közt legeltet. (1Móz 12,17;46,20;30,23; Ésa 54,4.1Sám;1,6)
olyan az én mátkám a leányok közt. (3Móz 26,3-12) Mint az almafa az erdőnek fái közt,
olyan az én szerelmesem az ifjak közt.
Az ő árnyékában felette igen kivánok ülni;
és az ő gyümölcse gyönyörűséges az én ínyemnek. (3Móz 26,14-33) Bevisz engem a borozó házba,
és zászló felettem a szerelme. (Ésa 5,4; Jer 2,21) Erősítsetek engem szőlővel,
üdítsetek fel engem almákkal;
mert betege vagyok a szerelemnek. (Ezék 22,18-22; Hós 4,18) Az ő balkeze az én fejem alatt van,
és jobbkezével megölel engem. (ÉnekÉn 8,3) Kényszerítlek titeket, Jeruzsálemnek leányai,
a vadkecskékre és a mezőnek szarvasira:
fel ne költsétek és fel ne serkentsétek a szerelmet
addig, a míg akarja. (ÉnekÉn 3,5;8,5) Az én szerelmesemnek szavát hallom, ímé, ő jő,
ugrálva a hegyeken,
szökellve a halmokon! (Ésa 4,3; Ezék 22,18-22) Hasonlatos az én szerelmesem az őzhöz, vagy a szarvasoknak fiához.
Ímé, ott áll a mi falunkon túl,
néz az ablakon keresztül,
tekintget a rostélyokon keresztül, (Ésa 4,2; Zak 8,3) Szóla az én szerelmesem nékem, és monda:
kelj fel én mátkám, én szépem, és jöszte. (Ezék 16,38.42; Ésa 9,7) Mert ímé a tél elmult,
az eső elmult, elment. (Jób 31,3; Zsolt 1,6;73,27) Virágok láttatnak a földön,
az éneklésnek ideje eljött,
és a gerliczének szava hallatik a mi földünkön. (Ezék 20,28) A fügefa érleli első gyümölcsét,
és a szőlők virágzásban vannak, jóillatot adnak;
kelj fel én mátkám, én szépem, és jőjj hozzám! Én galambom, a kősziklának hasadékiban,
a magas kőszálnak rejtekében,
mutasd meg nékem a te orczádat, hadd halljam a te szódat;
mert a te szód gyönyörűséges,
és a te tekinteted ékes! Fogjátok meg nékünk a rókákat, a rókafiakat,
a kik a szőlőket elpusztítják;
mert a mi szőlőink virágban vannak. (Jer 25,11.12;29,10; Dán 9,24) Az én szerelmesem enyém, és én az övé,
a ki a liliomok közt legeltet. (ÉnekÉn 7,10.11) Míglen meghűsül a nap és az árnyékok elmúlnak:
térj meg és légy hasonló, én szerelmesem, az őzhöz,
vagy a szarvasoknak fiához a Béther hegyein. (ÉnekÉn 4,6) 3 Az én ágyasházamban éjjeleken keresém azt, a kit szeret az én lelkem,
keresém őt, és meg nem találtam. (Mik 4,3-4; Hós 2,17) Immár felkelek és eljárom a várost,
a tereket és az utczákat,
keresem azt, a kit szeret az én lelkem;
keresém őt, és nem találám. (Zsolt 89,16;27,1; Péld 6,23) Megtalálának engem az őrizők, a kik a várost kerülik. Mondék nékik:
Láttátok-é azt, a kit az én lelkem szeret? (Zsolt 89,39;Mik 5,12) Alig mentem vala el azoktól,
mikor megtaláltam azt, a kit az én lelkem szeret.
Megragadám őt, el sem bocsátám,
mígnem bevivém őt anyám házába,
és az én szülőmnek ágyasházába. Kényszerítelek titeket, Jeruzsálemnek leányai,
a vadkecskékre, és a mezőnek szarvasira,
fel ne költsétek és fel ne serkentsétek a szerelmet,
valamíg ő akarja. (ÉnekÉn 2,7;8,4) Kicsoda az, a ki feljő a pusztából,
mint a füstnek oszlopa?
mirhától és tömjéntől illatos,
a patikáriusnak minden jó illatú porától. (ÉnekÉn 8,5) Ímé, ez a Salamon gyaloghintaja,
hatvan erős férfi van körülötte,
Izráelnek erősei közül! (Ésa 26,20) Mindnyájan fegyverfogók, hadakozásban bölcsek,
kinek-kinek oldalán fegyvere,
az éjszakának félelme ellen. (Ésa 5,15; Jób 46,7) Hálóágyat csinált magának Salamon király
a Libánus fáiból. (Jel 6,15-17) Oszlopait ezüstből csinálta,
oldalát aranyból, ágyát biborból,
belső része ki van rakva szeretettel,
a Jeruzsálemnek leányi által. (Zak 11,1.2; Ésa 10,33.34;14,8) Jőjjetek ki, és nézzétek, Sionnak leányai,
Salamon királyt a koronában,
melylyel megkoronázta őt az anyja,
az ő eljegyzésének napjára, és az ő szíve vígasságának napjára! 4 Ímé szép vagy, én mátkám, ímé szép vagy,
a te szemeid galambok a te fátyolod mögött;
a te hajad hasonló a kecskéknek nyájához,
melyek a Gileád hegyéről szállanak alá. (ÉnekÉn 1,15;ÉnekÉn 6,2) A te fogaid hasonlók a megnyirt juhok nyájához,
melyek a fördőből feljőnek,
melyek mind kettősöket ellenek,
és nincsen azok között meddő. (Ésa 23,14; Ezék 27,29) Mint a karmazsin czérna, a te ajkaid,
és a te beszéded kedves,
mint a pomagránátnak darabja, olyan a te vakszemed
a te fátyolod alatt. (ÉnekÉn 17,6) Hasonló a te nyakad a Dávid tornyához,
a mely építtetett fegyveres háznak,
a melyben ezer paizs függesztetett fel,
mind az erős vitézek paizsai. (Zak 10,2) A te két emlőd olyan, mint két vadkecske,
egy zergének kettős fia,
a melyek a liliomok közt legelnek. (ÉnekÉn 7,3) Míg meghűsül a nap, és elmulnak az árnyékok,
elmegyek a mirhának hegyére,
és a tömjénnek halmára. (ÉnekÉn 2,17) Mindenestől szép vagy, én mátkám,
és semmi szeplő nincs benned! (Eféz 5,27) Én velem a Libánusról, én jegyesem,
én velem a Libánusról eljőjj;
nézz az Amanának hegyéről,
a Sénirnek és Hermonnak tetejéről,
az oroszlánoknak barlangjokból,
a párduczoknak hegyeiről. (5Móz 3,9) Megsebesítetted az én szívemet, én húgom, jegyesem,
megsebesítetted az én szívemet a te szemeidnek egy tekintésével,
a te nyakadon való egy aranylánczczal! (3Móz 26,26) Mely igen szépek a te szerelmeid, én húgom, jegyesem!
mely igen jók a te szerelmeid! jobbak a bornál,
és a te keneteidnek illatja minden fűszerszámnál! (ÉnekÉn 1,2) Színmézet csepegnek a te ajkaid, én jegyesem,
méz és tej van a te nyelved alatt,
és a te ruháidnak illatja, mint a Libánusnak illatja. Olyan, mint a berekesztett kert az én húgom, jegyesem!
mint a befoglaltatott forrás, bepecsételt kútfő! (Préd 10,3) A te csemetéid gránátalmás kert,
édes gyümölcsökkel egybe,
cziprusok nárdusokkal egybe. (Jóel 2,31; Ésa 60,19.20;30,26) Nárdus és sáfrány, jóillatú nád és fahéj,
mindenféle temjéntermő fákkal,
mirha és áloes, minden drága fűszerszámokkal. (4Móz 24,6) Kerteknek forrása, élő vizeknek kútfeje,
melyek folynak a Libánusról. Serkenj fel északi szél, és jőjj el déli szél,
fújj az én kertemre,
folyjanak annak drága illatú szerszámai,
jőjjön el az én szerelmesem az ő kertébe,
és egye annak drágalátos gyümölcsét. 5 Bementem az én kertembe, én húgom, jegyesem,
szedem az én mirhámat, az én balzsamommal,
eszem az én lépesmézemet az én mézemmel,
iszom az én boromat az én tejemmel.
Egyetek barátim, igyatok, és részegedjetek meg, szerelmesim! (1Móz 18,20; Hós 7,10) Én elaludtam, de lelkemben vigyázok vala,
és ímé az én szerelmesemnek szava, a ki zörget, mondván:
Nyisd meg nékem, én húgom, én mátkám,
én galambom, én tökéletesem;
mert az én fejem megrakodott harmattal,
az én hajam az éjszakának harmatjával! (Zsolt 37,37-40;58,12) Felelék én: Levetettem ruhámat,
hogy-hogy öltözhetném fel?
Megmostam lábaimat,
mimódon keverném azokat a porba? (Róm 2,6-9) Az én szerelmesem kezét benyujtá az ajtónak hasadékán,
és az én belső részeim megindulának ő rajta. (Máté 9,16;23,13; Ésa 9,16) Felkelék én, hogy az én szerelmesemnek megnyissam,
és az én kezeimről mirha csepeg vala,
és az én ujjaimról folyó mirha
a závár kilincsére. (1Kor 15,54.1Móz;2,16;17,18;3,2;19,22; Jel 21,4) Megnyitám az én szerelmesemnek;
de az én szerelmesem elfordult, elment;
az én lelkem megindult az ő beszédén:
keresém őt, de nem találám,
kiáltám őt, de nem felele nékem! (Ésa 5,1.7) Megtalálának engem az őrizők, a kik a várost kerülik,
megverének engem, megsebesítének engem,
elvevék az én felöltőmet tőlem
a kőfalnak őrizői. (2Kir 9,37; Jer 8,2;16,4;25,33) Kényszerítelek titeket, Jeruzsálemnek leányai,
ha megtaláljátok az én szerelmesemet,
mit mondotok néki? hogy én a szerelem betege vagyok! Micsoda a te szerelmesed egyéb szerelmesek felett,
oh asszonyoknak szépe?
Micsoda a te szerelmesed egyéb szerelmesek felett,
hogy minket ilyen igen kényszerítesz? Az én szerelmesem fejér és piros,
tízezer közül is kitetszik. (Zsolt 46,2;35,22) Az ő feje, mint a választott drága megtisztított arany;
fodor haja fekete, mint a hollónak. (Zsolt 118,19.20; Jel 22,14) Az ő szemei mint a vízfolyás mellett való galambok,
melyek tejben fürödnek,
szép teljesen helyheztettek. (ÉnekÉn 1,15;4,1) Az ő orczája hasonlatos a drága füveknek táblájához,
a melyek illatos plántákat nevelnek;
az ő ajkai liliomok,
melyekről csepegő mirha foly. (Zsolt 62,9;115,11) Az ő kezei aranyhengerek;
melyek befoglaltattak topázba;
az ő teste elefántcsontból való mű,
zafirokkal megrakva. (ÉnekÉn 25,2.12) Az ő szárai márványoszlopok;
melyek tiszta arany talpakra fundáltattak;
az ő tekinteti, mint a Libánus;
tetszetes mint a czédrusfa. Az ő ínye édességek,
és ő mindenestől fogva kívánatos!
Ez az én szerelmesem, és ez az én barátom,
oh Jeruzsálemnek leányai! (Péld 3,6;11,6) Hová ment a te szerelmesed,
oh asszonyoknak szépe?
hová fordult a te szerelmesed,
hogy keressük őt veled együtt? Az én szerelmesem, elment az ő kertébe,
a drága füveknek táblái közé,
hogy lakozzék a kertekben,
és liliomokat szedjen. (Siral 1,1.2;2,1-4) Én az én szerelmesemé vagyok, és az én szerelmesem enyim,
a ki a liliomok közt legeltet. (1Móz 12,17;46,20;30,23; Ésa 54,4.1Sám;1,6)