és liliom a völgyben. –
Amilyen a liliom a tövisek között,
olyan a kedvesem a leányok között! –
Mint az almafa az erdő fái között,
olyan a kedvesem az ifjak között:
árnyékában kívánok én megtelepedni,
és gyümölcse édes az ínyemnek.
Bevitt engem a bor házába,
s a felirata fölöttem: szerelem.
Üdítsetek szőlőskaláccsal,
frissítsetek almával,
mert beteg vagyok a szerelemtől!
Balkeze a fejem alatt,
és jobbjával átölel engem.
Kérlek titeket, Jeruzsálem leányai,
a gazellákra, a szarvasünőkre a mezőn:
fel ne költsétek, fel ne riasszátok kedvesemet,
amíg maga nem akarja!
8 Csitt! A kedvesem íme, itt jön!
Szökken a hegyeken át, szökell halmokon keresztül!
Olyan a kedvesem, mint a gazella,
mint a szarvasborjú,
már itt is áll a házunk mögött,
benéz az ablakon, nézdel a rácson át.
Íme, a kedvesem szól nekem:
»Kelj fel szaporán, szerelmem!
Jöjj, galambom, szépségem!
Mert a tél már elmúlt,
az eső elállt, elvonult,
földünkön előbújnak a virágok,
eljött a szőlőmetszés ideje,
s a gerle szava hallatszik a határban.
A füge már kihajtja első gyümölcsét,
s a virágzó szőlő illatot áraszt.
Kelj fel, kedvesem! Jöjj, te szépségem!
Te, galambom a sziklaüregben,
a kőszál rejtekében, hadd lássam arcodat,
hadd halljam hangodat!
Mert a te szavad édes, és oly bájos az orcád!«
15 Fogjátok el nekünk a rókakölyköket,
mert feldúlják a szőlőt,
pedig a szőlőnk már virágzik!
Enyém a kedvesem, és én az övé!
Élvezi a liliomokat,
s az árnyak el nem szállnak.
Rajta! Tégy úgy, kedvesem, mint a gazella,
úgy, mint a szarvasborjú Béter hegyein.
kerestem, akit szeret a lelkem.
Kerestem, de nem találtam.
»Felkelek, járom a várost,
az utcáit és tereit,
keresem, akit szeret a lelkem!«
Kerestem, de nem találtam.
Ott jártak a várost járó őrök.
»Láttátok-e, akit szeret a lelkem?«
Alighogy elhagytam őket,
megleltem, akit szeret a lelkem,
megragadtam, el nem engedem,
amíg be nem viszem anyám házába,
édes szülőm kamrájába.
Kérlek titeket, Jeruzsálem leányai,
a gazellákra, a szarvasünőkre a mezőn:
fel ne költsétek, fel ne riasszátok kedvesemet,
amíg maga nem akarja!
6 Ki az, aki feljön a pusztából,
mintha füstoszlop lenne?
Illatozva mirhától, tömjéntől,
az árusok minden jó illatú szerétől?
Íme, Salamon hordszéke,
hatvan vitéz van körülötte
Izrael erősei közül.
8 Megannyian kardforgatók,
hadban járatosak;
mindnek kard van az oldalán
az éj rémei miatt.
Gyaloghintót készített magának Salamon király
a Libanon fáiból,
lábait ezüstből készítette,
a támláját aranyból, ülését bíborból;
gondosan kibélelte Jeruzsálem leányai kedvéért.
Jöjjetek, nézzétek, Sion szüzei,
Salamon királyt a koronával,
amellyel anyja megkoronázta menyegzője napján,
szíve vígságának napján!
De szép vagy!
Szemeid, mint a galambok
a fátyolod mögött,
hajad, mint a kecskenyáj,
amely leszáll Gileád hegyeiről.
Fogaid, mint a nyírásra kész nyáj,
amint kijön a fürdőből,
ikreket szül mindegyik,
meddő egy sincs közöttük.
3 Ajkad karmazsinszalag,
arcod bájjal teli;
halántékod mint a gránátalmaszelet
a fátyolod mögött.
Nyakad, mint Dávid tornya,
bástyákkal kiépítve;
ezernyi pajzs függ rajta,
megannyi hősi pajzs.
Két melled, mint a gazella ikrei,
amelyek liliomok között legelnek.
Amíg a nappal szellője meg nem rezdül,
s az árnyak el nem illannak,
eljárok a mirha hegyéhez
s a tömjén halmához.
Egészen szép vagy, kedvesem,
és szeplő nincsen benned!
8 Jöjj a Libanonról, mátkám!
Jöjj a Libanonról, jöjj!
Hagyd el az Amána csúcsát,
a Szánir és a Hermon ormát,
az oroszlánok tanyáját,
a párducok hegyeit.
Megsebezted szívemet, húgom, mátkám!
Megsebezted szívemet szemed egyetlen tekintetével,
nyakláncod egyetlen gyöngyével!
Milyen bájos a szerelmed, húgom, mátkám!
Mennyivel édesebb a szerelmed a bornál,
és keneteid illata minden balzsamnál!
Ajkad színméztől csepeg, mátkám!
Méz és tej árad nyelved alól,
és ruháid illata tömjénillat.
Elzárt kert vagy, mátkám, húgom,
elzárt kert, lepecsételt forrás.
Hajtásaid gyönyörű liget,
benne gránátalma és mindenféle gyümölcs,
ciprusvirág és nárduszok,
nárdusz, sáfrány, illatos nád, fahéj,
mindenfajta tömjéncserje, mirha, áloé
és számtalan pompás balzsam.
A kert forrása az élő vizek kútja,
amelyek a Libanonról csorognak.
16 Rajta, északi szellő! Déli szél, jöjj!
Lengj át kertemen,
hadd áradjon szét balzsamos illata!
s élvezze pompás gyümölcseit!
Belépek kertembe, mátkám, húgom!
Leszedem mirhámat és balzsamomat,
elköltöm a lépet és mézemet,
megiszom boromat, tejemet!
Egyetek, barátaim, és igyatok,
ittasodjatok meg, kedveseim!
2 Aludtam, de szívem ébren volt.
Hallga! A kedvesem zörget!
»Nyiss ki nekem, húgom,
kedvesem, galambom, szeplőtlenem!
Mert a fejemet harmat lepi,
és fürtjeimet az éjjel nedűje.«
»Köntösömet már levetettem,
hogy öltsem fel újra?
Lábamat már megmostam,
hogy sározzam be ismét?«
Kedvesem benyújtotta kezét a résen,
s erre bensőm felindult.
Felkeltem, hogy ajtót nyissak kedvesemnek.
Kezem mirhától csepegett,
ujjam tele lett finom mirhával
a retesz fogantyúján.
Ajtót nyitottam kedvesemnek,
de ő már elfordult és távozott.
Szinte elalélt lelkem a szava miatt!
Kerestem őt, de nem találtam többé,
hívtam, de nem adott választ.
Ott találtak engem a várost járó őrök;
ütöttek, sebesre vertek,
elvették tőlem leplemet a falak őrei.
Kérlek titeket, Jeruzsálem leányai!
Ha rátaláltok kedvesemre, mondjátok meg neki,
hogy »beteg vagyok a szerelemtől!«
Miben különb a kedvesed más kedvesénél,
te, legszebb a nők között?
Miben különb a kedvesed más kedvesénél,
hogy ennyire kérlelsz minket?
10 A kedvesem fehér is, piros is,
ezer közül is kiválik.
Feje színtiszta arany,
a haja, mint a pálma koronája,
fekete, mint a holló.
Szemei, mint a galambok
a patak mellett:
tejben fürödnek,
bőséges vízfolyás mellett pihennek.
13 Orcái, mint a balzsamágyak,
amelyek illatos füveket teremnek;
ajkai liliomok,
finom mirhától csepegnek.
Keze aranyhenger, tarzis-kővel kirakva;
teste elefántcsont zafírral borítva;
lábai márványoszlopok, aranytalpon állnak;
termete, mint a Libanon, pompás, mint a cédrusok.
Szája merő édesség, ő maga egészen kívánatos,
ilyen a kedvesem, ilyen a szerelmem,
Jeruzsálem leányai!
Jegyzetek
2,8 A menyasszony éneke, aki egyedül van otthon, amikor érkezik érte a vőlegény.
2,15 A vers azokra utal, akik a lányt védeni akarják a kedvesétől.
3,1 A lány egyedül van este, de ráébred, hogy képtelen a kedvese nélkül meglenni. Keresi őt az utcákon, mint a kánaáni mítoszban Astarte (vö. 1,7).
3,6 Ez a költemény valószínűleg Salamonnak az egyiptomi hercegnővel kötött házasságára utal. A király hintót küldött az érkező menyasszony elé.
3,8 Az „éj rémei” feltehetően a kánaáni mítoszra való utalás, ahol a kedves az alvilágból tér vissza (vö. 1,7).
4,1 A menyasszony fátylat visel, amelyet csak az esküvő után vet le. A kecskék feketék, innen az összehasonlítás.
4,1 A király megénekli menyasszonya szépségét (vö. 5,10-16; 7,2-10).
4,3 A gránátalma a termékenységet jelképezi.
4,8 A Hermont Astarténak, a szerelem istennőjének lakhelyeként tartották számon.
4,8 Becéző megszólítások, melyek a kedvest húgnak nevezik. Ez a megszólítás egyiptomi szövegekben is megtalálható. A kert utalás a szerelem beteljesedésére, egyben a paradicsomra.
4,16 A menyasszony válasza talán utalás a kánaáni kultikus esküvő lakomájára is.
5,2 A menyasszony éjjel keresi kedvesét, akit elküldött. Az őrök utcanőnek nézik. A történet hasonlít a kánaáni mítoszban a halott isten keresésére. Az őrök az alvilág őrzőire is utalhatnak.
5,10 A vőlegény leírása egy egyiptomi istenszobrot juttat eszünkbe.
5,13 „Füveket teremnek”: az ének itt a szakállra utal.