70
Az éneklőmesternek, Dávidtól, emlékeztetésre.
Isten, az én szabadításomra, Uram, az én segítségemre siess!
(Zsolt 40,14;71,12)
Szégyenüljenek meg és piruljanak, a kik életemre törnek; riadjanak vissza és gyalázat érje őket, a kik bajomat kivánják.
(Zsolt 40,15)
Hátráljanak meg gyalázatosságuk miatt, a kik azt mondják nékem: Hehé, hehé!
(Zsolt 40,16)
Örülnek és örvendeznek majd benned mindazok, a kik keresnek tégedet, és ezt mondják majd szüntelen, a kik szeretik a te szabadításodat: Magasztaltassék fel az Isten!
(Zsolt 40,17)
Én pedig szegény és nyomorult vagyok: siess hozzám, oh Isten; segedelmem és szabadítóm vagy te Uram: ne késsél!
(Zsolt 40,18)
71
Te benned bízom, Uram! Ne szégyenüljek meg soha.
(Zsolt 125,1)
A te igazságod szerint ments meg és szabadíts meg engem; hajtsd hozzám füledet és tarts meg engem.
(Zsolt 31,2; Dán 9,16)
Légy sziklaváram, a hova menekülhessek szüntelen; rendelkezzél megtartásom felől, mert kőszálam és erősségem vagy te.
(Péld 18,10)
Én Istenem, szabadíts meg engem a gonosznak kezéből; a hamisnak és kegyetlennek markából!
Mert te vagy az én reménységem, oh Uram, Istenem, én bizodalmam gyermekségemtől fogva!
(Zsolt 22,10.11)
Reád támaszkodom születésem óta; anyámnak méhéből te vontál ki engem; rólad szól az én dicséretem szüntelen.
Mintegy csudává lettem sokaknak; de te vagy az én erős bizodalmam.
(5Móz 33,1)
Megtelik szájam dicséreteddel, minden napon a te dicsőségeddel.
(Péld 8,24-29;Zsolt 93,2)
Ne vess el engem az én vénségemnek idején; mikor elfogy az én erőm, ne hagyj el engem!
(1Móz 3,19)
Mert felőlem szólanak elleneim, és a kik életemre törnek, együtt tanácskoznak,
(Zsolt 64,6.7)
Mondván: Az Isten elhagyta őt! Kergessétek és fogjátok meg, mert nincs, a ki megszabadítsa.
(Jak 1,10; Ésa 40,6.7)
Oh Isten, ne távozzál el tőlem! Én Istenem, siess segítségemre!
(Zsolt 70,2.4)
Szégyenüljenek meg és enyészszenek el életemnek ellenségei; borítsa szégyen és gyalázat azokat, a kik vesztemre törnek!
Én pedig szüntelen reménylek, és szaporítom minden te dicséretedet.
(4Móz 14,11.21-23.29)
Szájam beszéli a te igazságodat, minden nap a te szabadításodat, mert számát sem tudom.
(Zsolt 139,17)
Az Úr Istennek nagy tetteivel járok; csak a te igazságodról emlékezem!
(Zsolt 3,6.7)
Oh Isten, gyermekségemtől tanítottál engem; és mind mostanig hirdetem a te csudadolgaidat.
Vénségemig és megőszülésemig se hagyj el engem, oh Isten, hogy hirdessem a te karodat e nemzetségnek, és minden következendőnek a te nagy tetteidet.
(Zsolt 18,1-51)
Hisz a te igazságod, oh Isten, felhat az égig, mert nagyságos dolgokat cselekedtél; kicsoda hasonló te hozzád, oh Isten?!
A ki sok bajt és nyomorúságot éreztettél velünk, de ismét megelevenítesz, és a föld mélységéből ismét felhozol minket.
(Zsolt 18,1.19.44;49,16;80,13)
Megsokasítod az én nagyságomat; hozzám fordulsz és megvigasztalsz engem.
Én is tisztellek téged lanttal a te hűségedért, én Istenem! Éneklek néked hárfával, oh Izráelnek szentje!
(4Móz 14,24.31)
Örvendeznek az én ajakim, hogy énekelhetek néked, és lelkem is, a melyet megváltottál.
(Zsolt 63,6-8)
Nyelvem is minden napon hirdeti a te igazságodat, mert megszégyenültek és gyalázattal illettettek, a kik vesztemre törnek. 72
Salamoné.
Isten, a te ítéletidet add a királynak, és a te igazságodat a király fiának. (1Kir 3,9) Hadd ítélje népedet igazsággal, és a te szegényeidet méltányossággal. (2Sám 8,15; Péld 31,8.9) Teremjenek a hegyek békességet a népnek, és a halmok igazságot. (1Kir 4,21.24.25;9,4-7) Legyen birája a nép szegényeinek, segítsen a szűkölködőnek fiain, és törje össze az erőszakoskodót. (1Kir 3,16-27) Féljenek téged, a míg a nap áll és a meddig a hold fénylik, nemzedékről nemzedékre. (1Krón 21,15) Szálljon alá, mint eső a rétre, mint zápor, a mely megöntözi a földet. Virágozzék az ő idejében az igaz és a béke teljessége, a míg nem lesz a hold. És uralkodjék egyik tengertől a másik tengerig, és a nagy folyamtól a föld határáig. (1Kir 4,21.24) Boruljanak le előtte a pusztalakók, és nyalják ellenségei a port. (Zsolt 121,6-8) Tarsis és a szigetek királyai hozzanak ajándékot; Seba és Szeba királyai adománynyal járuljanak elé. (1Kir 9,11.14;10,1.10.24.25; Ésa 60,6) Hajoljanak meg előtte mind a királyok, és minden nemzet szolgáljon néki. (Luk 4,9-12) Mert megszabadítja a kiáltó szűkölködőt; a nyomorultat, a kinek nincs segítője. (Jób 5,22) Könyörül a szegényen és szűkölködőn, s a szűkölködők lelkét megszabadítja; (Zsolt 9,11) Az elnyomástól és erőszaktól megmenti lelköket, és vérök drága az ő szemében. (Zsolt 50,15) És éljen ő és adjanak néki Seba aranyából; imádkozzanak érte szüntelen, és áldják őt minden napon. (Zsolt 34,13.14) Bő gabona legyen az országban a hegyek tetején is; rengjen gyümölcse, mint a Libanon, s viruljon a városok népe, mint a földnek füve. (1Kir 4,20.25) Tartson neve mindörökké; viruljon neve, míg a nap lesz; vele áldják magokat mind a nemzetek, és magasztalják őt. (Zsolt 91,14;147,1) Áldott az Úr Isten, Izráelnek Istene, a ki csudadolgokat cselekszik egyedül! (Zsolt 59,17) Áldott legyen az ő dicsőséges neve mindörökké, és teljék be dicsőségével az egész föld. Ámen! Ámen! Itt végződnek Dávidnak, az Isai fiának könyörgései.
Isten, a te ítéletidet add a királynak, és a te igazságodat a király fiának. (1Kir 3,9) Hadd ítélje népedet igazsággal, és a te szegényeidet méltányossággal. (2Sám 8,15; Péld 31,8.9) Teremjenek a hegyek békességet a népnek, és a halmok igazságot. (1Kir 4,21.24.25;9,4-7) Legyen birája a nép szegényeinek, segítsen a szűkölködőnek fiain, és törje össze az erőszakoskodót. (1Kir 3,16-27) Féljenek téged, a míg a nap áll és a meddig a hold fénylik, nemzedékről nemzedékre. (1Krón 21,15) Szálljon alá, mint eső a rétre, mint zápor, a mely megöntözi a földet. Virágozzék az ő idejében az igaz és a béke teljessége, a míg nem lesz a hold. És uralkodjék egyik tengertől a másik tengerig, és a nagy folyamtól a föld határáig. (1Kir 4,21.24) Boruljanak le előtte a pusztalakók, és nyalják ellenségei a port. (Zsolt 121,6-8) Tarsis és a szigetek királyai hozzanak ajándékot; Seba és Szeba királyai adománynyal járuljanak elé. (1Kir 9,11.14;10,1.10.24.25; Ésa 60,6) Hajoljanak meg előtte mind a királyok, és minden nemzet szolgáljon néki. (Luk 4,9-12) Mert megszabadítja a kiáltó szűkölködőt; a nyomorultat, a kinek nincs segítője. (Jób 5,22) Könyörül a szegényen és szűkölködőn, s a szűkölködők lelkét megszabadítja; (Zsolt 9,11) Az elnyomástól és erőszaktól megmenti lelköket, és vérök drága az ő szemében. (Zsolt 50,15) És éljen ő és adjanak néki Seba aranyából; imádkozzanak érte szüntelen, és áldják őt minden napon. (Zsolt 34,13.14) Bő gabona legyen az országban a hegyek tetején is; rengjen gyümölcse, mint a Libanon, s viruljon a városok népe, mint a földnek füve. (1Kir 4,20.25) Tartson neve mindörökké; viruljon neve, míg a nap lesz; vele áldják magokat mind a nemzetek, és magasztalják őt. (Zsolt 91,14;147,1) Áldott az Úr Isten, Izráelnek Istene, a ki csudadolgokat cselekszik egyedül! (Zsolt 59,17) Áldott legyen az ő dicsőséges neve mindörökké, és teljék be dicsőségével az egész föld. Ámen! Ámen! Itt végződnek Dávidnak, az Isai fiának könyörgései.