23
Dávid zsoltára.
Az Úr az én pásztorom; nem szűkölködöm. (Zsolt 80,2; Ján 10,11; Jel 7,16.17) Fűves legelőkön nyugtat engem, és csendes vizekhez terelget engem. (Zsolt 132,8.4Móz;10,35.2Sám;6,15.16) Lelkemet megvidámítja, az igazság ösvényein vezet engem az ő nevéért. (Jer 31,35) Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól, mert te velem vagy; a te veszsződ és botod, azok vigasztalnak engem. (Zsolt 3,6.7;49,16;86,13) Asztalt terítesz nékem az én ellenségeim előtt; elárasztod fejem olajjal; csordultig van a poharam. (Zsolt 92,11) Bizonyára jóságod és kegyelmed követnek engem életem minden napján, s az Úr házában lakozom hosszú ideig. (Zsolt 27,4) 24 Dávid zsoltára.
Az Úré a föld s annak teljessége; a föld kereksége s annak lakosai. (2Sám 23,1;2Móz 19,5) Mert ő alapította azt a tengereken, és a folyókon megerősítette. (2Pét 3,5) Kicsoda megy fel az Úr hegyére? És kicsoda áll meg az ő szent helyén? (Zsolt 15,1-5) Az ártatlan kezű és tiszta szívű, a ki nem adja lelkét hiábavalóságra, és nem esküszik meg csalárdságra. Áldást nyer az Úrtól, és igazságot az idvesség Istenétől. (Ésa 18,18) Ilyen az őt keresők nemzetsége, a Jákób nemzetsége, a kik a te orczádat keresik. Szela. (2Kir 19,35-37; Zsolt 76,4-7) Ti kapuk, emeljétek fel fejeiteket, és emelkedjetek fel ti örökkévaló ajtók; hadd menjen be a dicsőség királya. (Zsolt 118,19) Kicsoda ez a dicsőség királya? Az erős és hatalmas Úr, az erős hadakozó Úr. Ti kapuk, emeljétek fel fejeiteket, és emelkedjetek fel örökkévaló ajtók, hadd menjen be a dicsőség királya! (Zsolt,24 7.) Kicsoda ez a dicsőség királya? A seregek Ura, ő a dicsőség királya. Szela. (Zsolt,24 8.) 25 Dávidé.
Hozzád emelem, Uram, lelkemet! (1Móz 18,25) Istenem, benned bízom; ne szégyenüljek meg; ne örüljenek rajtam ellenségeim. (Zsolt 22,5.6;Zsolt 13,4.5) Senki se szégyenüljön meg, a ki téged vár; szégyenüljenek meg, a kik ok nélkül elpártolnak tőled. (Ésa 28,16; Róm 10,11) Útjaidat, Uram, ismertesd meg velem, ösvényeidre taníts meg engem. (Zsolt 5,9;27,11) Vezess engem a te igazságodban és taníts engem, mert te vagy az én szabadító Istenem, mindennap várlak téged. (Zsolt 18,3) Emlékezzél meg, Uram, irgalmasságodról és kegyelmedről, mert azok öröktől fogva vannak. (Zsolt 103,17;106,1) Ifjúságomnak vétkeiről és bűneimről ne emlékezzél meg; kegyelmed szerint emlékezzél meg rólam, a te jóvoltodért, Uram! (Jób 13,26) Jó és igaz az Úr, azért útba igazítja a vétkezőket. Igazságban járatja az alázatosokat, és az ő útjára tanítja meg az alázatosokat. (Jób 36,22) Az Úrnak minden útja kegyelem és hűség azoknak, a kik szövetségét és bizonyságait megtartják. (5Móz 28,1-14) A te nevedért, Uram, bocsásd meg bűnömet, mert sok az. (Ésa 43,25) Kicsoda az, a ki féli az Urat? Megmutatja annak az útat, a melyet válaszszon. (Zsolt 32,8) Annak lelke megmarad a jóban, és magzatja örökli a földet. (Zsolt 36,9) Az Úr bizodalmas az őt félőkhöz, és szövetségével oktatja őket. (Péld 3,32) Szemeim mindenha az Úrra néznek, mert ő húzza ki a tőrből lábamat. (Zsolt 18,24) Tekints reám és könyörülj rajtam, mert árva és szegény vagyok. (Préd 2,15.16;Zsolt 39,7) Eláradtak szívemnek szorongásai, nyomorúságaimból szabadíts meg engem. Lásd meg szegénységemet és gyötrelmemet; bocsásd meg minden bűnömet. (Zsolt 19,13) Lásd meg ellenségeimet, mert megsokasodtak, és gyilkos gyűlölséggel gyűlölnek engem. (Zsolt 69,5) Őrizd meg lelkemet és szabadíts meg engem; ne szégyenüljek meg, hogy benned bíztam. (Jób 27,17; Zsolt 58,13) Ártatlanság és becsület védelmezzenek meg engem, mert téged várlak. (Zsolt 18,21-24) Mentsd ki, Isten, Izráelt minden bajából. (Zsolt 130,8) 26 Dávidé.
Ítélj meg engem, Uram! mert én ártatlanságban éltem és az Úrban bíztam ingadozás nélkül. (Zsolt 18,24.25) Próbálj meg, Uram, és kisérts meg, és vizsgáld meg veséimet és szívemet. (Zsolt 139,23) Mert kegyelmed szemem előtt van, és hűségedben járok-kelek. (Zsolt 11,5.1Kir;14,8) Nem ültem együtt hivalkodókkal, és alattomosokkal nem barátkoztam. (Zsolt 1,1; Jób 31,5) Gyűlölöm a rosszak társaságát, és a gonoszokkal együtt nem ülök. (Zsolt 101,7.8) Ártatlanságban mosom kezemet, és oltárodat gyakorlom Uram! (5Móz 21,6.7;Zsolt 27,6) Hogy hallatós szóval dicsérjelek téged, és elbeszéljem minden csodatettedet. (Ésa 35,4) Uram, szeretem a te házadban való lakozást, és a te dicsőséged hajlékának helyét. (Zsolt 42,23;27,4;2Sám 6,1.7) Ne sorozd a bűnösökkel együvé lelkemet, sem életemet a vérszopókkal együvé, (Zsolt 5,6.7;11,5) A kiknek kezében vétek van, és jobbjuk telve vesztegetéssel. (Zsolt 89,6) Én pedig ártatlanságban élek; ments meg és könyörülj rajtam. (Zsolt,26 3-6.) Lábam megáll igazsággal; áldom az Urat a gyülekezetekben. (Zsolt 1,1.2;18,22.23)
Az Úr az én pásztorom; nem szűkölködöm. (Zsolt 80,2; Ján 10,11; Jel 7,16.17) Fűves legelőkön nyugtat engem, és csendes vizekhez terelget engem. (Zsolt 132,8.4Móz;10,35.2Sám;6,15.16) Lelkemet megvidámítja, az igazság ösvényein vezet engem az ő nevéért. (Jer 31,35) Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól, mert te velem vagy; a te veszsződ és botod, azok vigasztalnak engem. (Zsolt 3,6.7;49,16;86,13) Asztalt terítesz nékem az én ellenségeim előtt; elárasztod fejem olajjal; csordultig van a poharam. (Zsolt 92,11) Bizonyára jóságod és kegyelmed követnek engem életem minden napján, s az Úr házában lakozom hosszú ideig. (Zsolt 27,4) 24 Dávid zsoltára.
Az Úré a föld s annak teljessége; a föld kereksége s annak lakosai. (2Sám 23,1;2Móz 19,5) Mert ő alapította azt a tengereken, és a folyókon megerősítette. (2Pét 3,5) Kicsoda megy fel az Úr hegyére? És kicsoda áll meg az ő szent helyén? (Zsolt 15,1-5) Az ártatlan kezű és tiszta szívű, a ki nem adja lelkét hiábavalóságra, és nem esküszik meg csalárdságra. Áldást nyer az Úrtól, és igazságot az idvesség Istenétől. (Ésa 18,18) Ilyen az őt keresők nemzetsége, a Jákób nemzetsége, a kik a te orczádat keresik. Szela. (2Kir 19,35-37; Zsolt 76,4-7) Ti kapuk, emeljétek fel fejeiteket, és emelkedjetek fel ti örökkévaló ajtók; hadd menjen be a dicsőség királya. (Zsolt 118,19) Kicsoda ez a dicsőség királya? Az erős és hatalmas Úr, az erős hadakozó Úr. Ti kapuk, emeljétek fel fejeiteket, és emelkedjetek fel örökkévaló ajtók, hadd menjen be a dicsőség királya! (Zsolt,24 7.) Kicsoda ez a dicsőség királya? A seregek Ura, ő a dicsőség királya. Szela. (Zsolt,24 8.) 25 Dávidé.
Hozzád emelem, Uram, lelkemet! (1Móz 18,25) Istenem, benned bízom; ne szégyenüljek meg; ne örüljenek rajtam ellenségeim. (Zsolt 22,5.6;Zsolt 13,4.5) Senki se szégyenüljön meg, a ki téged vár; szégyenüljenek meg, a kik ok nélkül elpártolnak tőled. (Ésa 28,16; Róm 10,11) Útjaidat, Uram, ismertesd meg velem, ösvényeidre taníts meg engem. (Zsolt 5,9;27,11) Vezess engem a te igazságodban és taníts engem, mert te vagy az én szabadító Istenem, mindennap várlak téged. (Zsolt 18,3) Emlékezzél meg, Uram, irgalmasságodról és kegyelmedről, mert azok öröktől fogva vannak. (Zsolt 103,17;106,1) Ifjúságomnak vétkeiről és bűneimről ne emlékezzél meg; kegyelmed szerint emlékezzél meg rólam, a te jóvoltodért, Uram! (Jób 13,26) Jó és igaz az Úr, azért útba igazítja a vétkezőket. Igazságban járatja az alázatosokat, és az ő útjára tanítja meg az alázatosokat. (Jób 36,22) Az Úrnak minden útja kegyelem és hűség azoknak, a kik szövetségét és bizonyságait megtartják. (5Móz 28,1-14) A te nevedért, Uram, bocsásd meg bűnömet, mert sok az. (Ésa 43,25) Kicsoda az, a ki féli az Urat? Megmutatja annak az útat, a melyet válaszszon. (Zsolt 32,8) Annak lelke megmarad a jóban, és magzatja örökli a földet. (Zsolt 36,9) Az Úr bizodalmas az őt félőkhöz, és szövetségével oktatja őket. (Péld 3,32) Szemeim mindenha az Úrra néznek, mert ő húzza ki a tőrből lábamat. (Zsolt 18,24) Tekints reám és könyörülj rajtam, mert árva és szegény vagyok. (Préd 2,15.16;Zsolt 39,7) Eláradtak szívemnek szorongásai, nyomorúságaimból szabadíts meg engem. Lásd meg szegénységemet és gyötrelmemet; bocsásd meg minden bűnömet. (Zsolt 19,13) Lásd meg ellenségeimet, mert megsokasodtak, és gyilkos gyűlölséggel gyűlölnek engem. (Zsolt 69,5) Őrizd meg lelkemet és szabadíts meg engem; ne szégyenüljek meg, hogy benned bíztam. (Jób 27,17; Zsolt 58,13) Ártatlanság és becsület védelmezzenek meg engem, mert téged várlak. (Zsolt 18,21-24) Mentsd ki, Isten, Izráelt minden bajából. (Zsolt 130,8) 26 Dávidé.
Ítélj meg engem, Uram! mert én ártatlanságban éltem és az Úrban bíztam ingadozás nélkül. (Zsolt 18,24.25) Próbálj meg, Uram, és kisérts meg, és vizsgáld meg veséimet és szívemet. (Zsolt 139,23) Mert kegyelmed szemem előtt van, és hűségedben járok-kelek. (Zsolt 11,5.1Kir;14,8) Nem ültem együtt hivalkodókkal, és alattomosokkal nem barátkoztam. (Zsolt 1,1; Jób 31,5) Gyűlölöm a rosszak társaságát, és a gonoszokkal együtt nem ülök. (Zsolt 101,7.8) Ártatlanságban mosom kezemet, és oltárodat gyakorlom Uram! (5Móz 21,6.7;Zsolt 27,6) Hogy hallatós szóval dicsérjelek téged, és elbeszéljem minden csodatettedet. (Ésa 35,4) Uram, szeretem a te házadban való lakozást, és a te dicsőséged hajlékának helyét. (Zsolt 42,23;27,4;2Sám 6,1.7) Ne sorozd a bűnösökkel együvé lelkemet, sem életemet a vérszopókkal együvé, (Zsolt 5,6.7;11,5) A kiknek kezében vétek van, és jobbjuk telve vesztegetéssel. (Zsolt 89,6) Én pedig ártatlanságban élek; ments meg és könyörülj rajtam. (Zsolt,26 3-6.) Lábam megáll igazsággal; áldom az Urat a gyülekezetekben. (Zsolt 1,1.2;18,22.23)