142
Dávid tanítása; imádság a barlangban létekor.
(1Sám 24,4; Zsolt 57,1)
Fenszóval hívom az Urat, fenszóval könyörgök az Úrhoz.
Kiöntöm előtte panaszomat, kitárom előtte nyomorúságomat,
(Zsolt 2,19)
Mikor elcsügged bennem a lelkem. Te pedig tudod az én ösvényemet, hogy az úton, a melyen járok, tőrt hánytak elém.
(Zsolt 40,13)
Tekints jobbra és lásd meg, hogy senki sincsen, a ki ismerne; nincsen számomra menedék; senki sem tudakozódik felőlem.
(Zsolt 21,18)
Hívlak téged, oh Uram; s ezt mondom: Te vagy oltalmam és örökségem az élőknek földén;
(Zsolt 16,5)
Figyelmezz esedezésemre, mert igen nyomorult vagyok! Szabadíts meg engem üldözőimtől, mert hatalmasabbak nálamnál!
(1Sám 23,26)
Vezesd ki lelkemet a börtönből, hogy magasztaljam a te nevedet! Az igazak vegyenek engem körül, mikor jól teszel majd velem. 143
Dávid zsoltára.
Uram, hallgasd meg könyörgésemet, figyelmezzél imádságomra; hűséged és igazságod szerint hallgass meg engemet. (2Sám 23,1;Zsolt 50,15) Ne szállj perbe a te szolgáddal, mert egy élő sem igaz előtted! (Jób 9,2.3) Ímé, ellenség üldözi lelkemet, a földhöz paskolja éltemet; betaszít engem a sötétségbe a milyen a régen megholtaké! (1Sám 23,7.8;24,3) Elcsügged bennem a lelkem, felháborodik bennem a szívem! (1Sám 26,19;27,1.2) Megemlékezem a régi időkről, elgondolom minden te dolgodat; kezed munkáiról elmélkedem. (Zsolt 78,12-27;119,52) Feléd terjesztgetem kezeimet; lelkem, mint szomjú föld, úgy eped utánad. Szela. (Zsolt 63,20) Siess, hallgass meg engem Uram! Elfogyatkozik az én lelkem. Ne rejtsd el orczádat előlem, hogy ne legyek hasonló a sírba szállókhoz. (Zsolt 28,1) Korán hallasd velem kegyelmedet, mert bízom benned! Mutasd meg nékem az útat, melyen járjak, mert hozzád emelem lelkemet! (Zsolt,143 9.) Szabadíts meg engem ellenségeimtől, Uram; hozzád menekülök! (1Sám 26,10.11) Taníts meg engem a te akaratodat teljesítenem, mert te vagy Istenem! A te jó lelked vezéreljen engem az egyenes földön. (Zsolt 25,4) Eleveníts meg engem, Uram, a te nevedért; vidd ki lelkemet a nyomorúságból a te igazságodért! (Róm 2,6-11) És kegyelmedből rontsd meg ellenségeimet, és veszítsd el mindazokat, a kik szorongatják lelkemet; mert szolgád vagyok. (Zsolt 10,23) 144 Dávidé.
Áldott az Úr, az én kőváram, a ki hadakozásra tanítja kezemet, s viadalra az én ujjaimat. (2Sám 22,2.47;Zsolt 18,33-41) Jóltevőm és megoltalmazóm, mentőváram és szabadítóm nékem; paizsom, és az, a kiben én bízom: ő veti alám népemet. (2Sám 22,44) Uram! Micsoda az ember, hogy tudsz felőle, és az embernek fia, hogy gondod van reá? (Zsolt 8,5) Olyan az ember, mint a lehellet; napjai, mint az átfutó árnyék. (Zsolt 39,6;Jób 14,1.2) Uram, hajlítsd meg egeidet és szállja alá; illesd meg a hegyeket, hogy füstölögjenek! (Zsolt 18,8-15; Ésa 64,1-3) Lövelj villámot és hányd szerte őket; bocsásd ki nyilaidat és vedd el eszöket. Nyújtsd le kezeidet a magasból; ragadj ki és ments meg engem a nagy vizekből, az idegen-fiak kezéből; (Zsolt 18,17.18;69,2.15) A kiknek szájok hazugságot beszél, s jobb kezök a hamisság jobb keze. (1Pét 4,17.18) Isten! Új éneket éneklek néked; tízhúrú hangszerrel zengedezlek téged; (Zsolt 33,2.4) Ki segítséget ád a királyoknak, s megmenti Dávidot, az ő szolgáját a gonosz szablyától. (Zsolt 18,1; Péld 21,31) Ragadj ki és ments meg engem az idegen-fiak kezéből, a kiknek szájok hazugságot beszél, s jobbkezök a hamisság jobbkeze. (Jób 18,5-20;Jób 8,16.17) Hogy fiaink olyanok legyenek, mint a plánták, nagyokká nőve ifjú korukban; leányaink, mint a templom mintájára kifaragott oszlopok. (Zsolt 31,10-29) Legyenek telve tárházaink, eledelt eledelre szolgáltassanak; juhaink százszorosodjanak, ezerszeresedjenek a mi legelőinken. (5Móz 28,4-11; Zsolt 65,12-14) Ökreink megrakodva legyenek; sem betörés, sem kirohanás, sem kiáltozás ne legyen a mi utczáinkon. (Zsolt 1,11) Boldog nép az, a melynek így van dolga; boldog nép az, a melynek az Úr az ő Istene. (Zsolt 33,12) 145 Dávid dicsérő éneke.
Magasztallak téged, Istenem, királyom, és áldom nevedet örökkön örökké! Minden napon áldalak téged, és dicsérem neved örökkön örökké! (Zsolt 69,31.32) Nagy az Úr és igen dicséretes, és az ő nagysága megfoghatatlan. (5Móz 25,4) Nemzedék nemzedéknek dícséri műveidet, s jelentgeti a te hatalmasságodat. (Zsolt 78,4.5) A te méltóságod dicső fényéről, és csodálatos dolgaidról elmélkedem. (Zsolt 78,12-27) Rettenetes voltod hatalmát beszélik, és én a te nagyságos dolgaidat hirdetem. (Zsolt 41,7;52,4) A te nagy jóságod emlékeiről áradoznak, és a te igazságodnak örvendeznek. (Zsolt 13,3; Zsolt 34,13-16) Irgalmas és könyörületes az Úr, késedelmes a haragra és nagy kegyelmű. (Zsolt 86,15) Jó az Úr mindenki iránt, és könyörületes minden teremtményéhez. Dicsér téged, Uram minden teremtményed és áldanak téged a te kegyeltjeid. (Zsolt 14,5) Országodnak dicsőségéről szólnak, és a te hatalmadat beszélik. (Zsolt,145 12. Zsolt. 52,4.) Hogy tudtul adják az ember fiainak az ő hatalmát, és az ő országának fényes dicsőségét. (Zsolt,145 5.) A te országod örökre fennálló ország, és a te uralkodásod nemzedékről nemzedékre. (Zsolt,145 5.) Az Úr megtámogat minden elesendőt, és felegyenesít minden meggörnyedtet. (Zsolt 146,8) Mindenki szemei te reád vigyáznak, és te idejében megadod eledelöket. (Zsolt 104,25-27) Megnyitod a te kezedet, és megelégítesz minden élőt ingyen. (Zsolt 15,2) Igaz az Úr minden ő útában, és minden dolgában kegyelmes. (5Móz 32,4; Jel 15,3) Közel van az Úr minden őt hívóhoz; mindenkihez, a ki hűséggel hívja őt. (Zsolt 34,19;50,51) Beteljesíti az őt félőknek kivánságát; kiáltásukat meghallgatja és megsegíti őket. (Péld 10,24) Megőrzi az Úr mindazokat, a kik őt szeretik; de a gonoszokat mind megsemmisíti. (Zsolt 19,15) Az Úr dicséretét beszélje ajkam, és az ő szent nevét áldja minden test örökkön örökké! (Zsolt 65,3)
Uram, hallgasd meg könyörgésemet, figyelmezzél imádságomra; hűséged és igazságod szerint hallgass meg engemet. (2Sám 23,1;Zsolt 50,15) Ne szállj perbe a te szolgáddal, mert egy élő sem igaz előtted! (Jób 9,2.3) Ímé, ellenség üldözi lelkemet, a földhöz paskolja éltemet; betaszít engem a sötétségbe a milyen a régen megholtaké! (1Sám 23,7.8;24,3) Elcsügged bennem a lelkem, felháborodik bennem a szívem! (1Sám 26,19;27,1.2) Megemlékezem a régi időkről, elgondolom minden te dolgodat; kezed munkáiról elmélkedem. (Zsolt 78,12-27;119,52) Feléd terjesztgetem kezeimet; lelkem, mint szomjú föld, úgy eped utánad. Szela. (Zsolt 63,20) Siess, hallgass meg engem Uram! Elfogyatkozik az én lelkem. Ne rejtsd el orczádat előlem, hogy ne legyek hasonló a sírba szállókhoz. (Zsolt 28,1) Korán hallasd velem kegyelmedet, mert bízom benned! Mutasd meg nékem az útat, melyen járjak, mert hozzád emelem lelkemet! (Zsolt,143 9.) Szabadíts meg engem ellenségeimtől, Uram; hozzád menekülök! (1Sám 26,10.11) Taníts meg engem a te akaratodat teljesítenem, mert te vagy Istenem! A te jó lelked vezéreljen engem az egyenes földön. (Zsolt 25,4) Eleveníts meg engem, Uram, a te nevedért; vidd ki lelkemet a nyomorúságból a te igazságodért! (Róm 2,6-11) És kegyelmedből rontsd meg ellenségeimet, és veszítsd el mindazokat, a kik szorongatják lelkemet; mert szolgád vagyok. (Zsolt 10,23) 144 Dávidé.
Áldott az Úr, az én kőváram, a ki hadakozásra tanítja kezemet, s viadalra az én ujjaimat. (2Sám 22,2.47;Zsolt 18,33-41) Jóltevőm és megoltalmazóm, mentőváram és szabadítóm nékem; paizsom, és az, a kiben én bízom: ő veti alám népemet. (2Sám 22,44) Uram! Micsoda az ember, hogy tudsz felőle, és az embernek fia, hogy gondod van reá? (Zsolt 8,5) Olyan az ember, mint a lehellet; napjai, mint az átfutó árnyék. (Zsolt 39,6;Jób 14,1.2) Uram, hajlítsd meg egeidet és szállja alá; illesd meg a hegyeket, hogy füstölögjenek! (Zsolt 18,8-15; Ésa 64,1-3) Lövelj villámot és hányd szerte őket; bocsásd ki nyilaidat és vedd el eszöket. Nyújtsd le kezeidet a magasból; ragadj ki és ments meg engem a nagy vizekből, az idegen-fiak kezéből; (Zsolt 18,17.18;69,2.15) A kiknek szájok hazugságot beszél, s jobb kezök a hamisság jobb keze. (1Pét 4,17.18) Isten! Új éneket éneklek néked; tízhúrú hangszerrel zengedezlek téged; (Zsolt 33,2.4) Ki segítséget ád a királyoknak, s megmenti Dávidot, az ő szolgáját a gonosz szablyától. (Zsolt 18,1; Péld 21,31) Ragadj ki és ments meg engem az idegen-fiak kezéből, a kiknek szájok hazugságot beszél, s jobbkezök a hamisság jobbkeze. (Jób 18,5-20;Jób 8,16.17) Hogy fiaink olyanok legyenek, mint a plánták, nagyokká nőve ifjú korukban; leányaink, mint a templom mintájára kifaragott oszlopok. (Zsolt 31,10-29) Legyenek telve tárházaink, eledelt eledelre szolgáltassanak; juhaink százszorosodjanak, ezerszeresedjenek a mi legelőinken. (5Móz 28,4-11; Zsolt 65,12-14) Ökreink megrakodva legyenek; sem betörés, sem kirohanás, sem kiáltozás ne legyen a mi utczáinkon. (Zsolt 1,11) Boldog nép az, a melynek így van dolga; boldog nép az, a melynek az Úr az ő Istene. (Zsolt 33,12) 145 Dávid dicsérő éneke.
Magasztallak téged, Istenem, királyom, és áldom nevedet örökkön örökké! Minden napon áldalak téged, és dicsérem neved örökkön örökké! (Zsolt 69,31.32) Nagy az Úr és igen dicséretes, és az ő nagysága megfoghatatlan. (5Móz 25,4) Nemzedék nemzedéknek dícséri műveidet, s jelentgeti a te hatalmasságodat. (Zsolt 78,4.5) A te méltóságod dicső fényéről, és csodálatos dolgaidról elmélkedem. (Zsolt 78,12-27) Rettenetes voltod hatalmát beszélik, és én a te nagyságos dolgaidat hirdetem. (Zsolt 41,7;52,4) A te nagy jóságod emlékeiről áradoznak, és a te igazságodnak örvendeznek. (Zsolt 13,3; Zsolt 34,13-16) Irgalmas és könyörületes az Úr, késedelmes a haragra és nagy kegyelmű. (Zsolt 86,15) Jó az Úr mindenki iránt, és könyörületes minden teremtményéhez. Dicsér téged, Uram minden teremtményed és áldanak téged a te kegyeltjeid. (Zsolt 14,5) Országodnak dicsőségéről szólnak, és a te hatalmadat beszélik. (Zsolt,145 12. Zsolt. 52,4.) Hogy tudtul adják az ember fiainak az ő hatalmát, és az ő országának fényes dicsőségét. (Zsolt,145 5.) A te országod örökre fennálló ország, és a te uralkodásod nemzedékről nemzedékre. (Zsolt,145 5.) Az Úr megtámogat minden elesendőt, és felegyenesít minden meggörnyedtet. (Zsolt 146,8) Mindenki szemei te reád vigyáznak, és te idejében megadod eledelöket. (Zsolt 104,25-27) Megnyitod a te kezedet, és megelégítesz minden élőt ingyen. (Zsolt 15,2) Igaz az Úr minden ő útában, és minden dolgában kegyelmes. (5Móz 32,4; Jel 15,3) Közel van az Úr minden őt hívóhoz; mindenkihez, a ki hűséggel hívja őt. (Zsolt 34,19;50,51) Beteljesíti az őt félőknek kivánságát; kiáltásukat meghallgatja és megsegíti őket. (Péld 10,24) Megőrzi az Úr mindazokat, a kik őt szeretik; de a gonoszokat mind megsemmisíti. (Zsolt 19,15) Az Úr dicséretét beszélje ajkam, és az ő szent nevét áldja minden test örökkön örökké! (Zsolt 65,3)