1
Boldog ember az, a ki nem jár gonoszok tanácsán, bűnösök útján meg nem áll, és csúfolódók székében nem ül;
(Zsolt 26,4.5;119,1; Péld 1,10.15;Jer 15,17)
Hanem az Úr törvényében van gyönyörűsége, és az ő törvényéről gondolkodik éjjel és nappal.
(5Móz 17,19; Józs 1,8)
És olyan lesz, mint a folyóvizek mellé ültetett fa, a mely idejekorán megadja gyümölcsét, és levele nem hervad el; és minden munkájában jó szerencsés lészen.
(Jer 17,8)
Nem úgy a gonoszok, hanem, mint a polyva, a mit szétszór a szél.
(Jób 21,18; Zsolt 35,5;37,6; Ésa 17,13.14)
Azért nem állhatnak meg a gonoszok az ítéletben; sem a bűnösök az igazak gyülekezetében.
(Jób 13,16; Máté 25,33-41.46)
Mert tudja az Úr az igazak útját; a gonoszok útja pedig elvész.
(Zsolt 37,18-20; Jób 23,10)
2
Miért dühösködnek a pogányok, és gondolnak hiábavalóságot a népek?
(Csel 4,25-27)
A föld királyai felkerekednek és a fejedelmek együtt tanácskoznak az Úr ellen és az ő felkentje ellen:
(2Sám 5,17.22;8,12;Máté 26,3.4)
Szaggassuk le az ő bilincseiket, és dobjuk le magunkról köteleiket!
(Jer 10,20)
Az egekben lakozó neveti, az Úr megcsúfolja őket.
(Zsolt 37,13;59,9)
Majd szól nékik haragjában, és megrettenti őket gerjedelmében:
(Zsolt 46,7)
Én kentem ám fel az én királyomat a Sionon, az én szent hegyemen!
(1Sám 13,14;16,1.13; Mik 4,7)
Törvényül hirdetem: Az Úr mondá nékem: Én fiam vagy te; én ma nemzettelek téged.
(Zsolt 89,28; Csel 13,32.33; Zsid 1,4.5;5,5)
Kérjed tőlem és odaadom néked a pogányokat örökségül, és birtokodul a föld határait.
(Zsolt 82,8;22,28)
Összetöröd őket vasvesszővel: széjjelzúzod őket, mint cserépedényt.
(Zsolt 18,38.39; Jel 2,26.27;19,15)
Azért, királyok, legyetek eszesek, és okuljatok földnek bírái!
(Jób 14,5)
Szolgáljátok az Urat félelemmel, és örüljetek reszketéssel.
(Zsolt,2 2.)
Csókoljátok a Fiút, hogy meg ne haragudjék és el ne veszszetek az úton, mert hamar felgerjed az ő haragja. Boldogok mindazok, a kik ő benne bíznak!
(Zsolt,2 6. 7. Zsolt. 34,9. Luk. 9,35. Róm. 9,33.)