29
A ki a feddésekre is nyakas marad, egyszer csak összetörik, gyógyíthatatlanul.
Mikor öregbülnek az igazak, örül a nép; mikor pedig uralkodik az istentelen, sóhajt a nép.
(Péld 11,10)
A bölcseség-szerető ember megvidámítja az ő atyját; a ki pedig a paráznákhoz adja magát, elveszti a vagyont.
(Péld 10,1;Luk 15,3)
A király igazsággal erősíti meg az országot; a ki pedig ajándékot vesz, elrontja azt.
(Zsolt 28,5; Ámós 6,5.6.9)
A férfiú, a ki hizelkedik barátjának, hálót vet annak lábai elé.
A gonosz ember vétkében tőr van; az igaz pedig énekel és vígad.
Megérti az igaz a szegényeknek ügyét; az istentelen pedig nem tudja megérteni.
(Jób 29,16.17;Luk 18,2-4)
A csúfoló férfiak fellobbantják a várost; de a bölcsek elfordítják a haragot.
(Ésa 24,23)
Az eszes ember, ha vetekedik a bolonddal, akár felháborodik, akár nevet, nincs nyugodalom.
A vérszomjasak gyűlölik a tökéletes embert; az igazak pedig oltalmazzák annak életét.
Az ő egész indulatját előmutatja a bolond; de a bölcs végre megcsendesíti azt.
(Péld 14,33)
A mely uralkodó a hamisságnak beszédire hallgat, annak minden szolgái latrok.
A szegény és az uzsorás ember összetalálkoznak; mind a kettőnek pedig szemeit az Úr világosítja meg.
(Péld 22,2)
A mely király hűségesen ítéli a szegényeket, annak széke mindörökké megáll.
(Péld 20,28)
A vessző és dorgálás bölcseséget ád; de a szabadjára hagyott gyermek megszégyeníti az ő anyját.
(Péld 13,24)
Mikor nevekednek az istentelenek, nevekedik a vétek; az igazak pedig azoknak esetét megérik.
(Zsolt 58,11;91,8)
Fenyítsd meg a te fiadat, és nyugodalmat hoz néked, és szerez gyönyörűséget a te lelkednek.
(Péld,29 15. Péld 23,13. 14.)
Mikor nincs mennyei látás, a nép elvadul; ha pedig megtartja a törvényt, oh mely igen boldog!
(5Móz 28,1-14)
Csak beszéddel nem tanul meg a szolga, mert tudna, de még sem felel meg.
Láttál-é beszédeiben hirtelenkedő embert? a bolond felől több reménység van, hogynem a felől!
(Péld 26,12)
A ki lágyan neveli gyermekségétől fogva az ő szolgáját, végre az lesz a fiú.
(Jer 2,15;4,7; Zsolt 74,4)
A haragos háborgást szerez; és a dühösködőnek sok a vétke.
(Péld 26,21)
Az embernek kevélysége megalázza őt; az alázatos pedig tisztességet nyer.
(Péld 18,12; Máté 23,12;Ésa 66,2)
A ki osztozik a lopóval, gyűlöli az magát; hallja az esküt, de nem vall.
(3Móz 5,1)
Az emberektől való félelem tőrt vet; de a ki bízik az Úrban, kiemeltetik.
Sokan keresik a fejedelemnek orczáját; de az Úrtól van kinek-kinek ítélete.
(Péld 19,6)
Iszonyat az igazaknak a hamis ember; és iszonyat az istentelennek az igaz úton járó.
(2Móz 24,10.11;33,20; Bir 13,22; Jer 4,13)
Minden fejezet...