6
És lőn, hogy mikor meghallá Szanballat, Tóbiás, az Arábiabeli Gesem és a mi többi ellenségeink, hogy megépítettem a kőfalat, s hogy nem maradt azon semmi romlás, jóllehet még az ideig ajtókat nem állíttattam a kapukra:
(Neh 2,10;4,7;3,3)
Külde Szanballat és Gesem hozzám ilyen izenettel: Jer és találkozzunk a faluk egyikében, az Onó-völgyében; holott ők gonoszt gondoltak ellenem.
(Neh 11,35.1Krón;8,12)
Küldék azért követeket hozzájok ilyen izenettel: Nagy dolgot cselekszem én, azért nem mehetek alá; megszünnék e munka, ha attól eltávozván, hozzátok mennék.
És küldének hozzám ilyen módon négy ízben, és én ilyen módon felelék nékik.
Küldé továbbá hozzám Szanballat ilyen módon ötödször az ő legényét, a kinek kezében egy felnyitott levél vala,
Melyben ez vala írva: A szomszéd népek közt ez a hír és Gasmu is mondja, hogy te és a zsidók pártot akartok ütni, annakokáért építed te a kőfalat; és hogy te leszel az ő királyok, e beszédek szerint.
(Neh 3,12;2,19)
Sőt még prófétákat is rendelél, a kik hirdetnék te felőled Jeruzsálemben, ezt mondván: Király van Júdában! És most e dolgoknak híre a királyhoz is elérkezik, annakokáért jer és tanácskozzunk együtt!
Én pedig küldék ő hozzá ilyen izenettel: Nem történt semmi olyan, a minőt te mondasz, hanem csak magadtól gondoltad mindazt a te szívedben.
(5Móz 4,32; Bir 19,30)
Mert mindezek el akarnak vala minket rettenteni, ezt mondván: Leveszik kezöket a munkáról és az félben marad! Azért hát, oh Uram! erősítsd meg az én kezeimet.
(Neh 5,15)
És én elmentem Semájának, a Delája fiának házába, a ki Mehétabeél fia vala, és őt bezárkózva találtam, és monda: Menjünk az Isten házába, a templom belsejébe és zárjuk be a templomnak ajtait, mert eljőnek, hogy megöljenek téged, és pedig éjjel jőnek el, hogy megöljenek.
Én pedig mondék: Avagy ily férfiúnak, mint én vagyok, illik-é futni? Hát ilyen lévén mint én, beléphet-é valaki a templomba, élvén? Nem megyek!
(5Móz 13,1-5.4Móz;18,7)
És megismerém, hogy nem az Isten küldötte őt, hanem azt a prófécziát azért mondá nékem, mert Tóbiás és Szanballat felbérelték őt.
(Neh,6 14. 17-19. Neh 13,4. 28.)
Azért vala pedig felbérelve, hogy én megrettenjek és akképen cselekedvén, vétkezzem, hogy így rossz híremet költhessék és rágalmazhassanak.
(5Móz 22,14.19; Ezék 23,10)
Emlékezzél meg én Istenem Tóbiásról és Szanballatról ezen cselekedeteik szerint, és a jövendőmondó Noádja asszonyról és a többi jövendőmondókról is, a kik rémítgetének engem.
(Neh 5,19;13,29;4,4)
Elvégezteték pedig a kőfal Elul hónap huszonötödik napján, ötvenkét nap alatt.
(Neh 4,2;1,1;2,1;5,14;13,6;1,3;2,13;6,1)
És lőn, hogy midőn meghallák minden mi ellenségeink, megfélemlének minden pogányok, a kik körültünk valának, és igen összeestek a saját szemeikben, és megismerék, hogy a mi Istenünktől vitetett végbe e munka.
E napokban is sok levelet küldének némely zsidó előljárók Tóbiásnak, és viszont Tóbiástól sok jöve hozzájok.
(Neh,6 1.;Neh 7,10)
Mert sokan Júdában ő hozzá esküdtek, mivelhogy ő veje vala Sekániának, az Arah fiának, és Jóhanán, az ő fia, Mesullámnak, a Berékia fiának leányát vette volt el.
(Neh 4,3; Ezsdr 2,5.2Sám;21,7.1Sám;18,3)
Sőt még jó szándékait is emlegetik vala előttem, és az én beszédeimet megvivék néki. Leveleket pedig Tóbiás folyton küldött, hogy engem elrettentene.
(Neh,6 6.)
7
És lőn, hogy midőn megépítteték a kőfal, felállítám az ajtókat és kirendeltetének a kapunállók, az énekesek és a Léviták őrizetre;
(1Krón 9,17-27;26,12-19)
És hadnagyokká tevém Jeruzsálem fölött Hanánit, testvéremet és Hanániást, a vár fejedelmét, mivel hogy ő hűségesebb és istenfélőbb vala sokaknál.
(Neh 1,2)
És mondék nékik: Meg ne nyittassanak Jeruzsálem kapui mindaddig, míg a nap melegen nem süt, és míg az őrök ott állanak, addig tegyék be az ajtókat és zárjátok be azokat; azután állítsatok őrizőket Jeruzsálem lakosai közül, némelyeket az ő vigyázó helyökre, s másokat az ő házok ellenébe.
(Neh 3,13)
A város pedig felette igen széles vala és nagy, s a nép kevés lévén benne, házak nem épültek.
Felindítá azért az én Istenem szívemet, hogy egybegyűjtsem az előljárókat, a főembereket és a népet, hogy felírattassanak; és megtalálám azok nemzetségének könyvét, a kik először jöttek vala fel Babilóniából, melyben ily írást találék:
Ezek a tartománynak fiai, a kik feljöttek vala a rabság foglyai közül, a kiket fogva vitetett Nabukodonozor, Babilónia királya, s most visszajövének Jeruzsálembe és Júdába, kiki az ő városába.
(Ezsdr 2,1)
Kik jövének Zorobábellel: Jésua, Nehémiás, Azariás, Raámia, Nahamáni, Mordokhai, Bilsán, Miszpereth, Bigvai, Nehum, Baána. Izráel népe férfiainak számok ez:
Parós fiai: kétezerszázhetvenkettő;
(Neh 9,22.23;Neh 6,13)
Sefátja fiai: háromszázhetvenkettő;
(Neh 3,13;8,12)
Arah fiai: hatszázötvenkettő;
(Neh 8,11)
Pahath-Moáb fiai, Jésua és Joáb fiaitól: kétezernyolczszáztizennyolcz;
(Neh 6,13;8,15)
Elám fiai: ezerkétszázötvennégy;
Zattu fiai: nyolczszáznegyvenöt;
Zakkai fiai: hétszázhatvan;
Binnui fiai: hatszáznegyvennyolcz;
Bébai fiai: hatszázhuszonnyolcz;
Azgád fiai: kétezerháromszázhuszonkettő;
Adónikám fiai: hatszázhatvanhét;
(Neh 5,11)
Bigvai fiai: kétezerhatvanhét;
Adin fiai: hatszázötvenöt;
Áter fiai, Ezékiástól: kilenczvennyolcz;
(Neh 6,14;7,9-10)
Hásum fiai: háromszázhuszonnyolcz;
Bésai fiai: háromszázhuszonnégy;
Hárif fiai: száztizenkettő;
(Neh 3,13)
Gibeon fiai: kilenczvenöt;
Bethlehem és Netófa férfiai: száznyolczvannyolcz;
(Neh,7 19.)
Anathóth férfiai: százhuszonnyolcz;
(Nehem 8,10-12)
Beth-Azmáveth férfiai: negyvenkettő;
Kirjáth-Jeárim, Kefira és Beéróth férfiai: hétszáznegyvenhárom;
Ráma és Géba férfiai: hatszázhuszonegy;
(Nehem 8,10-12)
Mikmás férfiai: százhuszonkettő;
(Neh,7 21. 22. 27.)
Béthel és Ai férfiai: százhuszonhárom;
(Neh 3,6.7)
A másik Nébó férfiai: ötvenkettő;
(Neh 7,9.10;9,13.14)
A másik Elám fiai: ezerkétszázötvennégy;
(Neh,7 24. 31.)
Hárim fiai: háromszázhúsz;
(Neh 8,17;Neh,7 17. 18.)
Jerikó fiai: háromszáznegyvenöt;
(Neh,7 26.)
Lód, Hádid és Ónó fiai: hétszázhuszonegy;
(Neh,7 20. 21.)
Szenáa fiai: háromezerkilenczszázharmincz;
A papok: Jedája fiai Jésua családjából: kilenczszázhetvenhárom;
(Neh,7 26.;Neh,7 23. 27.)
Immér fiai: ezerötvenkettő;
Pashur fiai: ezerkétszáznegyvenhét;
Hárim fiai: ezertizenhét;
A Léviták: Jésua és Kadmiel fiai, Hódávia fiaitól: hetvennégy;
Az énekesek: Asáf fiai: száznegyvennyolcz;
A kapunállók: Sallum fiai, Áter fiai, Talmón fiai, Akkub fiai, Hatita fiai, Sóbai fiai: százharmincznyolcz;
(Ezék 14,14)
A Léviták szolgái: Siha fiai, Hasufa fiai, Tabbaóth fiai,
Kérósz fiai, Szia fiai, Pádón fiai,
Lebána fiai, Hagába fiai, Salmai fiai,
(Neh,7 1.)
Hanán fiai, Giddél fiai, Gahar fiai,
(1Kir 22,19-21)
Reája fiai, Resin fiai, Nekóda fiai,
(1Pét 5,8)
Gazzám fiai, Uzza fiai, Pászéah fiai,
Bészai fiai, Meunim fiai, Nefiszim fiai,
(Ésa 45,19)
Bakbuk fiai, Hakufa fiai, Harhur fiai,
Basluth fiai, Mehida fiai, Harsa fiai,
(Neh,7 20. 22.)
Barkósz fiai, Sziszera fiai, Temah fiai,
(1Kir 22,22)
Nesiah fiai, Hatifa fiai;
(Neh,7 18.)
A Salamon szolgáinak fiai: Szótai fiai, Szófereth fiai, Perida fiai,
Jaalá fiai, Darkón fiai, Giddél fiai,
Sefátia fiai, Hattil fiai, Pókhereth-Hassebaim fiai, Ámon fiai;
Összesen a Léviták szolgái és a Salamon szolgáinak fiai, háromszázkilenczvenkettő.
(Neh,7 3.)
És ezek, a kik feljövének Tel-Melahból, Tel-Harsából, Kerub-Addán-Immérből, de nem mondhatták meg családjukat és eredetüket, hogy Izráelből valók-é?
Delája fiai, Tóbiás fiai, Nekóda fiai, hatszáznegyvenkettő;
(Neh,7 5. Neh 3,25.)
És a papok közül: Habája fiai, Hakkós fiai, Barzillai fiai, a ki a Gileádbeli Barzillai leányai közül vett magának feleséget és ezek nevéről nevezteték;
Ezek keresték írásukat, tudniillik nemzetségök könyvét, de nem találák, miért is kirekesztetének a papságból;
(Préd 5,15.1Tim;6,7;Neh 17,13)
És megmondá nékik a király helytartója, hogy ne egyenek a szentséges áldozatból, mígnem a pap ítél az Urimmal és Tummimmal;
(Neh,7 11.)
Mind az egész gyülekezet együtt negyvenkétezerháromszázhatvan.
(Neh 1,6.11)
Szolgáikon és szolgálóikon kivül - ezek valának hétezerháromszázharminczheten - valának nékik énekes férfiaik és asszonyaik kétszáznegyvenöten;
Lovaik hétszázharminczhat, öszvéreik kétszáznegyvenöt;
(Neh 1,20-22)
Tevéik négyszázharminczöt, szamaraik hatezerhétszázhúsz.
Némelyek pedig a családfők közül adakozának az építésre: a király helytartója ada a kincsekhez aranyban ezer dárikot, ötven medenczét, ötszázharmincz papi ruhát;
A többi családfők pedig adának az építés költségére aranyban húszezer dárikot, és ezüstben kétezerkétszáz mánét;
(2Kor 12,7)
És a mit a többi nép ada, az aranyban húszezer dárik, és ezüstben kétezer máne, és hatvanhét papiruha vala.
(Neh 16,8)
És lakozának mind a papok, mind a Léviták, mind a kapunállók, mind az énekesek, mind a nép fiai, mind a Léviták szolgái, szóval az egész Izráel a magok városaikban.
(Neh 16,8)
3
Ezek után nagy méltóságra emelé Ahasvérus király Hámánt, a Hammedáta fiát, az Agágibelit, és felmagasztalá őt, és feljebb helyezteté székét minden fejedelménél, a kik vele valának.
(Eszt 12,12-25)
És a király minden szolgái, a kik a király kapujában valának, térdet hajtottak és leborultak Hámán előtt; mert úgy parancsolta meg nékik a király; de Márdokeus nem hajtott térdet és nem borult le.
Mondának azért a király szolgái, a kik a király kapujában valának, Márdokeusnak: Miért szeged meg a király parancsát?
Lőn pedig, mikor így szólnának néki minden nap és nem hallgata rájok, feljelenték Hámánnak, hogy lássák, megállnak-é Márdokeus dolgai, mert azt jelenté nékik, hogy ő zsidó.
És látván Hámán, hogy Márdokeus térdet nem hajt és nem borul le előtte, megtelék Hámán haraggal.
(Péld 17,27.28)
De kevés volt előtte, hogy csakis Márdokeusra magára vesse rá kezét, (mert megmondták néki Márdokeus nemzetségét) azért igyekezett Hámán elveszteni minden zsidót, a ki Ahasvérus egész országában vala, a Márdokeus nemzetét.
Az első hónapban, ez Nisán hónapja, Ahasvérus királyságának tizenkettedik évében, Púrt, azaz sorsot vetének Hámán előtt napról-napra és hónapról-hónapra a tizenkettedikig, s ez Adár hónapja.
(Eszt 9,24)
És monda Hámán Ahasvérus királynak: Van egy nép, elszórva és elkülönítve a népek között, országod minden tartományában, és az ő törvényei különböznek minden nemzetségtől, és a király törvényeit nem teljesíti; a királynak bizony nem illik úgy hagyni őket.
Ha a királynak tetszik, írja meg, hogy ők elvesztessenek, és én tízezer tálentom ezüstöt mérek a hivatalnokok kezeibe, hogy a király kincstárába vigyék.
Akkor lehúzá a király az ő gyűrűjét a maga kezéről, és adá azt az Agágibeli Hámánnak, Hammedáta fiának, a zsidók ellenségének.
(1Móz 41,42.43)
És monda a király Hámánnak: Az ezüst tied legyen s a nép is, hogy azt cselekedjed vele, a mi néked tetszik.
(Zsolt 119,120)
Előhivatának azért a király irnokai az első hónap tizenharmadik napján, és megiraték minden úgy, a miként Hámán parancsolá, a király fejedelmeinek és a kormányzóknak, a kik az egyes tartományokban valának, és minden egyes nép fejeinek; minden tartománynak annak írása szerint, és minden egyes népnek az ő nyelve szerint, Ahasvérus király nevében iratott és megpecsételtetett a király gyűrűjével.
(Eszt,3 10.)
És elküldettek a levelek futárok által a király minden tartományába, hogy kipusztítsák, megöljék és megsemmisítsék mind a zsidókat, ifjútól a vénig, gyermekeket és asszonyokat egy napon, tizenharmadik napján a tizenkettedik hónapnak, (ez Adár hónapja) és hogy javaikat elragadják.
Az írásnak mássa, hogy tétessék törvény minden egyes tartományban, meghirdettetett minden népnek, hogy legyenek készen azon a napon.
(Eszt,3 13.)
A futárok kimenének gyorsan a király parancsával. És a törvény Susán várában is kiadatott; a király pedig és Hámán leültek, hogy igyanak; de Susán városa felháborodott.
21
Mint a vizeknek folyásai, olyan a királynak szíve az Úrnak kezében, valahová akarja, oda hajtja azt!
Az embernek minden úta igaz a maga szemei előtt; de a szívek vizsgálója az Úr.
(Péld 16,2)
Az igazságnak és igaz ítéletnek gyakorlását inkább szereti az Úr az áldozatnál.
(Ésa 1,11-16; Hós 6,6)
A szemnek fenhéjázása és az elmének kevélysége: az istentelenek szántása, bűn.