Kis türelmet
Teljes szövegkörnyezet megjelenítése
A támadások elhárítása 6 Amikor meghallotta Szanballát, Tóbiás, az arab Gósem meg a többi ellenségünk, hogy felépítettem a falat, és nincs többé rés rajta (akkoriban már csak a kapuszárnyakat nem szereltem még fel), elküldtek hozzám Szanballát és Gósem ezzel az üzenettel: »Jöjj, találkozzunk Kefirimben az Onó völgyében.« Ők azonban azt tervezték, hogy gonosz dolgot cselekszenek velem. Erre én követeket küldtem hozzájuk, ezzel az üzenettel: »Nagy munkán dolgozom. Nem mehetek le, mert az visszamaradna, ha elindulnék és lemennék hozzátok.« Négyszer küldtek ilyen módon hozzám, én azonban a fenti szavakkal válaszoltam nekik.
Sőt Szanballát az előbb említett üzenettel ötödször is elküldte hozzám emberét, és ez nyílt levelet hozott kezében, amelyben ezt írta: »A népek között úgy hallatszik, Gesem is mondta, hogy te meg a zsidók lázadást szítotok, és azért építed a falat, mert királyuk akarsz lenni. Ennek okáért prófétákat is fogadtál, hogy hirdessék és mondják felőled Jeruzsálemben: ‘Király van Júdeában!’ Ez a dolog el fog jutni a király füléhez, azért jöjj, tanácskozzunk egymással!« Én azonban elküldtem hozzájuk és ezt üzentem: »Nem úgy történt, mint ahogyan te előadod. Magad találtad azt ki.« Így ijesztgettek minket mindnyájan abban a reményben, hogy »kezünk eláll majd a munkától és abbahagyjuk azt.« Kezem azonban éppen ezért még több erőre kapott.
Amikor pedig elmentem annak a Semajának a házába, aki Metabeél fiának, Dalájának volt a fia, ő így szólt hozzám: »Tárgyaljunk inkább az Isten házában egymással, a templom bensejében, és zárjuk be az épület kapuit, mert eljönnek majd, hogy megöljenek, éspedig éjjel fognak eljönni, hogy meggyilkoljanak téged.«
Én azonban így feleltem: »Hogyan menekülhetne olyan ember, mint én? Hogyan tehetné be magamfajta ember a lábát a templomba anélkül, hogy életét veszítené? Nem lépek be.« Megértettem ugyanis, hogy nem az Isten küldte őt, hanem azért mondta ezt a hamis jövendölést rólam, mert Tóbiás meg Szanballát felbérelték őt. Pénzt kapott ugyanis, hogy én ijedtemben olyasmit tegyek, ami bűn, és így legyen valami rossz, amit terhemre róhatnak. Tudd be, Uram, Tóbiásnak és Szanballátnak ilyesféle cselekedeteiket, de Noádja prófétának, meg a többi prófétának is, akik ijesztgettek engem.
Elkészült tehát a fal Elul hónap huszonötödik napján, ötvenkét nap alatt. Amikor ellenségeink mindannyian meghallották, hogy félelem fogott el minden népet, amely körülöttünk volt, az ő büszkeségük is összeomlott, és megtudták, hogy Isten vitte véghez ezt a művet.
Abban az időben a zsidók sok előkelő emberétől ment levél Tóbiáshoz és Tóbiástól is jött őhozzájuk. Sokan voltak ugyanis Júdeában, akik esküvel kötelezték le magukat neki, hiszen ő Área fiának, Sekenjának veje volt, fia Johanán pedig Berekja fiának, Mesullámnak leányát vette el feleségül. Még magasztalták is előttem és szavaimat hírül vitték neki. Tóbiás pedig leveleket küldözgetett, hogy megfélemlítsen engem.
RENDELKEZÉSEK ÉS REFORMOK: 7,1-13,31
A városfal építésének befejezése 7 Amikor aztán elkészült a fal, és elhelyeztem a kapuszárnyakat, és beosztottam a kapuőröket, az énekeseket és a levitákat, megbízást adtam Hanáni testvéremnek, és Hananjának, a várparancsnoknak, Jeruzsálemre vonatkozólag (ő ugyanis megbízható és a többinél istenfélőbb ember volt). Így szóltam hozzájuk: »Jeruzsálem kapuit nem szabad addig kinyitni, amíg csak melegen nem tűz a nap. Amikor még magasan van, be kell zárni a kapukat és be kell reteszelni. Őröket kell állítani Jeruzsálem lakóiból, egyeseket a kijelölt helyre, másokat a saját házuk elé.«
A lakosság jegyzéke De a város igen széles és kiterjedt volt és kevés volt benne a nép, még nem építettek házakat.
Erre azt a gondolatot adta szívembe Isten, hogy egybehívjam az előkelőket, az elöljárókat és a népet és megszámláljam őket. Ekkor megtaláltam a jegyzéket azokról, akik először tértek vissza. Benne ezt találtam megírva:
Ezek a tartománynak azok a fiai, akik a Nebukadnezár, babiloni király által elhurcolt számkivetettek rabságából felkerekedtek és visszatértek Jeruzsálembe, illetve Júdába, mindenki a maga városába: Zerubbábellel vonultak: Józsue, Nehemiás, Azarja, Raámja, Nahamáni, Mardókeus, Belsán, Meszfárát, Bigváj, Náhum, Baána.
Izrael férfiainak száma a következő volt: Fáros fiai kétezer-százhetvenketten, Safátja fiai háromszázhetvenketten, Área fiai hatszázötvenketten, Fáhat-Moáb fiai Józsue és Joáb ivadékaiból kétezer-nyolcszáztizennyolcan, Élám fiai ezerkétszázötvennégyen, Zétua fiai nyolcszáznegyvenöten, Zakáj fiai hétszázhatvanan, Binnuj fiai hatszáznegyvennyolcan, Bebáj fiai hatszázhuszonnyolcan, Azgád fiai kétezer-háromszázhuszonketten, Adonikám fiai hatszázhatvanheten, Bigváj fiai kétezer-hatvanheten, Ádin fiai hatszázötvenöten, Áternek, Hezekja fiának fiai kilencvennyolcan, Hásum fiai háromszázhuszonnyolcan, Becáj fiai háromszázhuszonnégyen, Háref fiai száztizenketten, Gibeon lakói kilencvenöten, Betlehem és Netufa lakói száznyolcvannyolcan, Anatót férfiai százhuszonnyolcan, Bétazmót férfiai negyvenketten, Kirját-Jearim, Kefira és Berót férfiai hétszáznegyvenhárman, Ráma és Geba férfiai hatszázhuszonegyen, Makmász férfiai százhuszonketten, Betel és Hái férfiai százhuszonhárman, a másik Nébó férfiai ötvenketten, a másik Élám férfiai ezerkétszázötvennégyen, Hárem lakói háromszázhuszan, Jerikó lakói háromszáznegyvenöten, Lód, Hádid és Onó lakói hétszázhuszonegyen, Szenáa lakói háromezer-kilencszázharmincan.
A papok és leviták jegyzéke A papok: Idája fiai Józsue házából kilencszázhetvenhárman, Immer fiai ezerötvenketten, Fáshúr fiai ezerkétszáznegyvenheten, Árem fiai ezertizenheten.
A leviták: Józsue fiai, Kedmiel, Binnuj és Hodavja hetvennégyen.
Az énekesek: Ászáf fiai száznegyvennyolcan.
A kapuőrök: Sallum fiai, Áter fiai, Telmon fiai, Akkub fiai, Hátita fiai, Sobáj fiai százharmincnyolcan.
A templomszolgák: Szíha fiai, Hászufa fiai, Tebbaót fiai, Kerosz fiai, Sziáa fiai, Fádon fiai, Lebána fiai, Hagába fiai, Szelmáj fiai, Hánán fiai, Geddel fiai, Gáher fiai, Raája fiai, Rászin fiai, Nekoda fiai, Gezem fiai, Úza fiai, Fászea fiai, Becáj fiai, Meunim fiai, Nefuszim fiai, Bakbuk fiai, Hákufa fiai, Hárhur fiai, Beszlút fiai, Máhida fiai, Hársa fiai, Berkosz fiai, Sziszára fiai, Tema fiai, Nászja fiai, Hátifa fiai.
Salamon szolgáinak fiai, Szotáj fiai, Szóferet fiai, Fáruda fiai, Jahála fiai, Dárkon fiai, Giddel fiai, Safátja fiai, Hátil fiai, az Ámon fiától, Szabaimtól származó Fókeret fiai.
A templomszolgák és Salamon szolgáinak fiai összesen háromszázkilencvenketten.
Azok pedig, akik Telmelából, Telhársából, Kerubból, Addonból és Immerből jöttek, és nem tudták kimutatni, hogy családjuk és nemzetségük Izraelből való, a következők: Dalája fiai, Tóbija fiai, Nekoda fiai hatszáznegyvenketten; a papok közül pedig: Hábaja fiai, Kósz fiai, annak a Barzillájnak a fiai, aki a gileádi Barzilláj leányai közül vett magának feleséget és azok nevét kapta. Ezek keresték nevüket a jegyzéken, de nem találták meg, ezért kizárták őket a papi szolgálatból. A kormányzó ugyanis meghagyta nekik, hogy a szentségesből mindaddig ne egyenek, amíg pap nem támad az Urim és a Tumim kezeléséhez.
A népszámlálás Az egész sokaság mintegy negyvenkétezer-háromszázhatvan emberből állott, nem számítva szolgáikat, szolgálóleányaikat, akik hétezer-háromszázharmincheten voltak, közöttük kétszáznegyvenöt énekes és énekesnő. Lovuk hétszázharminchat, öszvérük kétszáznegyvenöt, tevéjük négyszázharmincöt, szamaruk pedig hatezer-hétszázhúsz volt.
A családfők közül néhányan adományaikkal járultak hozzá az építéshez. A kormányzó ezer drachma aranyat, ötven csészét, ötszázharminc papi köntöst adott a kincshez, a családfők pedig húszezer drachma aranyat és kétezer kétszáz mína ezüstöt adtak a templomi kincsekhez. És amit a többi nép adományozott, az húszezer drachma arany, kétezer mína ezüst és hatvanhét papi köntös volt. A papok meg a leviták, a kapuőrök, az énekesek, a többi nép, a templomszolgák és egész Izrael saját városaikban telepedtek le.
Elérkezett a hetedik hónap, Izrael fiai pedig városaikban laktak.

ÁMÁN MERÉNYLETE A ZSIDÓK ELLEN: 3,1-15
Ámán sérelme 3 Mindezek után Artaxerxész király kitüntette az Ágág nemzetségéből való Ámánt, Amadáti fiát, és trónját minden fejedelme fölé helyezte, aki csak körülötte volt. A király szolgái pedig, akik ott forgolódtak a palota csarnokaiban, mind térdet hajtottak és leborultak Ámán előtt, mert elrendelte ezt nekik a király. Egyedül Mardókeus nem hajtott térdet és nem borult le előtte. Ezért a király szolgái, akik őrt álltak a palota bejáratánál, így szóltak hozzá: »Miért nem teljesíted a király rendeletét?« Miután pedig már gyakrabban szóltak, és ő mégsem akart rájuk hallgatni, jelentették Ámánnak, s kíváncsiak voltak, vajon kitart-e elhatározásában; azt hangoztatta ugyanis, hogy ő zsidó.
5Amikor Ámán tapasztalatból is megbizonyosodott róla, hogy Mardókeus nem hajt térdet és nem borul le előtte, nagy haragra lobbant. Kevésnek tartotta azonban, hogy az egy Mardókeusra vessen kezet – azt hallotta ugyanis, hogy zsidó származású –, azért inkább azt tökélte el, hogy kiirt minden zsidót, az egész népet, amely Artaxerxész birodalmában van.
A népirtás terve Artaxerxész uralkodásának tizenkettedik esztendejében az első hónapban, amelyet Niszánnak hívnak, Ámán jelenlétében sorsot, azaz púrt vetettek az urnába, hogy melyik napon és melyik hónapban irtsák ki a zsidók nemzetét; és kijött a tizenkettedik hónapnak, amelyet Ádárnak hívnak, a tizenharmadik napja. Ekkor így szólt Ámán Artaxerxész királyhoz: »Királyságod valamennyi tartományában szétszórtan él egy nép, elkülönülten a népek között, olyan törvényeknek hódol, amelyet a többiek nem ismernek, megvetik a király rendeleteit; ezért nem válik javára a királynak, ha nyugton hagyja őket. Ha tehát úgy tetszik neked, írásban rendeld el kiirtásukat, én pedig tízezer talentum ezüstöt mérek le kincstárad javára.« Erre a király lehúzta kezéről a gyűrűt, amelyet használni szokott, és átadta az Ágág nemzetségéből való Ámánnak, Amadáti fiának, a zsidók ellenségének. Ezt mondta neki: »Az ezüstöt tartsd meg magadnak, a néppel pedig bánj tetszésed szerint.«
Rendelet a zsidók ellen Erre összehívták a királyi jegyzőket az első hónap tizenharmadik napján, és azok írtak, amint Ámán parancsolta, a király összes helytartóinak, a tartományok és a különböző nemzetek kormányzóinak, úgyhogy a nyelvek különbözősége mellett is minden egyes nép olvashatta és hallhatta a rendeletet, amelyet Artaxerxész király nevében az ő gyűrűjének pecsétjével láttak el. Szét is vitték a futárok a király minden egyes tartományába, hogy pusztítsák, gyilkolják le és töröljék el a zsidókat, a gyermekektől kezdve a vénig, csecsemőt és asszonyt egyaránt egyetlen napon a tizenkettedik hónap, azaz Ádár tizenharmadik napján, javaikat pedig el kell zsákmányolni.
A levél mása pedig ez volt:
»Artaxerxész, a nagy király, az Indiától Etiópiáig terjedő százhuszonhét tartomány fejedelmeinek és kormányzóinak, akik uralma alatt állnak, ezt írja: Bár igen sok népen uralkodom, és hatalmam alá hajtottam az egész földkerekséget, semmi szín alatt sem kívánok visszaélni hatalmammal, hanem kegyesen és szelíden akarom alattvalóimat kormányozni, hogy minden rettegés nélkül, nyugodtan éljék életüket, és élvezzék a minden halandó számára kívánatos békét. Amikor megkérdeztem tanácsosaimat, hogyan lehetne ezt megvalósítani, az egyik, egy Ámán nevű férfi, aki bölcsességben és hűségben fölötte áll a többinek s második volt a király után, jelentette nekem, hogy az egész földkerekségen szét van szóródva egy nép, amely törvényeivel szembehelyezkedik minden nemzet szokásaival, állandóan megveti a király parancsait – így akadályozza az általunk megszilárdított egységet a nemzetek között. Megtudtuk és meggyőződtünk róla, hogy ez a nép az egész emberi nemmel ellentétben, alávaló törvények szerint él, ellenszegül a mi rendeleteinknek és veszélyezteti a birodalom békéjét. Ezért elrendeltük, hogy azokat, akiket Ámán, az összes tartományok kormányzója, akit atyánkként tisztelünk, levelében felsorol, azokat ellenségeik asszonyaikkal és gyermekeikkel együtt hányják kardélre, kíméletet ne tanúsítsanak velük szemben a jelen esztendő tizenkettedik – azaz Ádár – hónapjában a tizennegyedik napon. Ezek az elvetemült emberek egy napon szálljanak le az alvilágba, s szilárduljon meg az állam nyugalma és biztonsága. Aki viszont rejtegeti ezt a népet, ne lakhasson sem az emberek között, sem a madarak között, hanem szent tűzzel égessék el, vagyonuk pedig a birodalomé legyen. Üdv nektek!«
A rendelet szövege, amelyet törvényként hirdettek ki minden tartományban, tudtára adta minden népnek, hogy erre a napra készüljön elő. A futárok a király parancsára sietve elindultak; a rendeletet csakhamar kifüggesztették Szúzában, s amíg a király és Ámán lakomát ült, maga a város megdöbbent.
Lakomát ült minden nemzet; a király és Ámán, amikor bementek a királyi palotába, barátaikkal lakomáztak. Ahol csak kifüggesztették a levél másolatát, nagy sírás és jajveszékelés volt a zsidóknál. A zsidók atyáik Istenét hívták és ezt mondták:

»Urunk, Istenünk,
egyedül te vagy Isten fenn az égben,
és nincs más Isten kívüled.
Ha törvényed és parancsaid szerint tettünk volna,
békében és nyugalomban élhetnénk
életünk egész idején.
Most azonban, mivel
nem tartottuk meg parancsaidat,
ez a szorongatás ért minket.
Igazságos vagy, Urunk,
irgalmas, fönséges és magasztos,
és minden utad ítélet.
És most, Uram, ne add fiaidat fogságra,
se feleségeinket meggyalázásra és pusztulásra,
aki irgalmas voltál hozzánk
Egyiptomtól egészen mostanáig.
Könyörülj a te fő osztályrészeden
és ne add gyalázatra örökségedet,
hogy ellenségeink uralkodjanak rajtunk!«

Jegyzetek

3,5 A két főszereplő, Ámán és Mardókeus testesítik meg a politika és a vallás egymással ellentétes világát. Kölcsönösen gyűlölik egymást: az egyik erős, meg van győződve a saját erejéről és abban bízik; a másik gyenge és megvetett, de bízik Isten hatalmában, szeretetében és hűségében. Végül a gyenge kerekedik felül a hatalmason.


21

Olyan a király szíve az Úr kezében, mint a vízfolyás,
ahová akarja, oda irányítja.

Az ember minden útja helyes a saját szemében,
a szíveket mégis az Úr veti latra.

3 Irgalmasságot és igazságot tenni
kedvesebb az Úr előtt az áldozatnál.

A szemek fennhéjázása szívbeli felfuvalkodás,
a gonoszok szövétneke a bűn.

Jegyzetek

21,3 Az ember helyes magatartása kedvesebb Istennek, mint az állatáldozatok (vö. Zsolt 51,18-19). Ez a belátás segített a zsidóságnak abban, hogy el tudja fogadni a templom pusztulásának tragédiáját.