4
Lőn pedig, mikor meghallotta Szanballat, hogy mi építjük a kőfalat, haragra gerjede és felette igen bosszankodék, és gúnyolá a zsidókat;
(Neh 2,10.19)
És szóla az ő atyjafiai és a samáriai sereg előtt, és ezt mondá: Mit művelnek e nyomorult zsidók? Vajjon megengedik-é ezt nékik? Talán áldozni fognak? Hát bevégezik ma? Avagy megelevenítik a köveket a porhalmazból, holott azok elégtek?!
Az Ammonita Tóbiás pedig mellette állván, mondá: Bármit építsenek, ha egy róka lép fel reá, összezúzza köveiknek falát.
Halld meg, oh mi istenünk! hogy csúffá lettünk, fordítsad gyalázásukat az ő fejökre, és add őket prédára a rabságnak földében;
(Neh 5,19;6,9.14;13,14.22.29.31)
Ne fedezd el az ő hamisságokat és az ő bűnök a te orczád elől el ne töröltessék, mert téged bosszantának az építők előtt!
(Zsolt 85,3;109,14)
És építők a falat annyira, hogy elkészült az egész fal félmagasságban, mert a nép nagy kedvvel dolgozott.
Mikor pedig meghallotta Szanballat és Tóbiás, továbbá az Arábiabeliek, az Ammoniták és az Asdódeusok, hogy javítgattatnak Jeruzsálem kőfalai, és hogy a törések betömése megkezdődött, felette nagy haragra gerjedének;
(Neh 2,10.19;4,1)
És összeesküvének mindnyájan egyenlő akarattal, hogy eljőnek Jeruzsálemet megostromolni és népét megrémíteni.
(Neh 5,2;8,4)
De mi imádkozánk a mi Istenünkhöz, és állítánk ellenök őrséget nappal és éjjel, mivelhogy féltünk tőlök.
(Neh 1,4.6;2,4)
És mondák a zsidók: Fogytán van ereje a tereh-hordónak, a rom pedig sok, és mi képtelenek vagyunk építeni a kőfalat.
A mi ellenségeink pedig ezt mondották: Ingyen se tudják meg, se ne lássák, míg közikbe bemegyünk és őket leöljük, és megszüntetjük a munkát.
És lőn, hogy eljöttek hozzánk mindenfelől a zsidók, a kik ő mellettök laknak vala és nékünk tízszer is mondották: Térjetek haza!
Azért állítám a hely alsó és nyilt részeire a kőfal mögé, odaállítám a népet nemzetségek szerint, fegyvereikkel, dárdáikkal és kézíveikkel.
És körültekintvén, fölkeltem és így szóltam az előljárókhoz, a főemberekhez és a többi néphez: Ne féljetek tőlök! A nagy és rettenetes Úrra emlékezzetek, és harczoljatok testvéreitekért, fiaitokért, leányaitokért, feleségeitekért és házaitokért!
(Neh 2,16;1,5;9,32.5Móz;3,22;20,3;31,6.2Sám;10,12; Ésa 8,13.4Móz;14,9)
És lőn, hogy meghallották a mi ellenségeink, hogy megtudtuk az ő szándékukat, és hogy Isten semmivé tette az ő tanácsokat: megtérénk mi mindnyájan a kőfalhoz, kiki az ő munkájához;
(Jób 5,12; Zsolt 33,10)
De azon naptól fogva legényeim egyik része munkálkodik vala, a másik része pedig tart vala dárdákat, paizsokat, kézíveket és pánczélokat, és a fejedelmek ott állának az egész Júda háznépe mögött.
(Neh,4 17. Neh 13,19.)
A kőfalon munkálkodók közül a tehernek hordói egyik kezökkel, a mely a munkát végezé, rakodának, másik kezök pedig a fegyvert tartja vala,
(Márk 6,23)
A kik pedig építének, azoknak fegyverök derekokra vala felkötve és így építének; a trombitás pedig mellettem állt.
És így szóltam az előljárókhoz, a főemberekhez és a többi néphez: A munka felette sok és messzeterjedő és mi elszéledvén a kőfalon, egymástól messze esünk;
Azért oda gyűljetek hozzánk, hol a trombita szavát hallándjátok, a mi Istenünk hadakozik érettünk!
Ekképen munkálkodunk vala; és legényeimnek fele dárdákat tart vala hajnalhasadtától fogva mind a csillagoknak feltámadásáig.
(Neh,4 16.)
Ugyanekkor megparancsolám a népnek, hogy minden ember legényével Jeruzsálemben háljon, hogy éjszaka őrködjenek felettünk és nappal dolgozzanak.
És sem én, sem az én atyámfiai, sem legényeim, sem az őrizők, a kik én utánam valának, nem vetjük vala le ruháinkat; kiki csak mosódáskor teszi vala le fegyverét. 5
Lőn pedig nagy kiáltása a népnek és feleségeiknek az ő atyjokfiai, a zsidók ellen.
Valának, a kik ezt mondják vala: Fiainkkal és leányainkkal együtt sokadmagunkkal vagyunk, nékünk gabona kell, hogy együnk és éljünk.
És valának, a kik ezt mondják vala: Mind mezeinket, mind szőlőinket, mind házainkat zálogba kell adogatnunk, nékünk gabona kell, mert éhezünk.
Viszontag valának, a kik ezt mondják vala: Kölcsön vettünk pénzt a király adójáért a mi mezeinkre és szőlőinkre;
És ímé, bár a mi testünk épen olyan, mint a mi atyánkfiainak testök, s a mi fiaink olyanok, mint az ő fiaik, mi nékünk mégis rabság alá kell adnunk fiainkat és leányainkat, sőt vannak már rabszolga leányaink is, és nincs erőnk arra, hogy őket megválthatnók, hisz mezeink és szőlőink másokéi már!
(5Móz 15,7-11.3Móz;25,14-17.39.2Móz;21,2.2Kir;4,1; Jer 34,8-22.1Móz;30,2;31,29; Péld 3,27; Mik 2,1)
Felette nagy haragra gerjedtem azért, mikor kiáltásukat s e dolgokat hallottam;
És magamba szállva, gondolkodtam erről, és megfeddém az előljárókat és főembereket, ezt mondván nékik: Ti a ti atyátokfiaival szemben uzsoráskodtok! És szerzék ő ellenök nagy gyűlést;
(Neh 13,25;11,17.5Móz;24,10; Jer 15,10; Ésa 24,2; Jób 22,6;24,3.2Kir;4,1.5Móz;23,20.3Móz;25,36)
És mondám nékik: Mi megváltottuk a mi atyánkfiait, a zsidókat, a kik a pogányoknak eladattak vala, a mi tehetségünk szerint; és ti is meg akarjátok venni a ti atyátokfiait, s ők nékünk adják el magokat?! És hallgatának és nem tudának felelni semmit.
(3Móz 25,42.47)
És mondék: Nem jó dolog ez, a mit ti cselekesztek. Hát nem fogtok a mi Istenünk félelmében járni, hogy valahára ne gyalázzanak már minket a pogányok, a mi ellenségeink?
(Ezsdr 9,7.14)
Hiszen én, atyámfiai és legényeim is pénzt és gabonát kölcsönöztünk nékik; engedjük el, kérlek, e tartozást!
(Neh,5 7. 14.)
Adjátok vissza, kérlek, nékik még ma az ő mezeiket, szőlőiket, olajkerteiket és házaikat; ennekfelette, a kölcsönadott pénznek, gabonának, bornak és olajnak századát engedjétek el.
(2Móz 22,25.3Móz;25,26)
És felelének: Visszaadjuk és tőlök nem veszünk semmit; úgy cselekszünk, a mint te mondod. Ekkor egybehívám a papokat és megeskettetém őket, hogy e beszéd szerint fognak cselekedni.
(2Krón 19,8)
Ruhámat is megrázám és mondék: Épen így rázzon ki az Isten minden embert az ő házából és vagyonából, és épen így legyen kirázatott és üres, valaki meg nem teljesíti e beszédet. És monda az egész gyülekezet: Ámen. És dícsérék az Urat, és e beszéd szerint cselekedett a nép.
(Csel 18,6)
Sőt azon naptól fogva, melyen Júdának földére helytartójukul rendeltettem, Artaxerxes királynak huszadik esztendejétől fogva harminczkettedik esztendejéig, azaz tizenkét esztendeig, sem én, sem az én atyámfiai a helytartónak járó kenyeret nem evénk.
(Neh,5 15. Neh. 13,6.)
Holott az előbbi helytartók, a kik én előttem valának, terhelék a népet és vevének tőlök kenyérért és borért negyven ezüst sikluson felül; sőt még legényeik is zsarnokoskodának a népen. De én nem cselekedém így az Isten félelme miatt.
(Neh,5 18.)
Sőt még e kőfalon is dolgoztam; mezőt sem szereztünk; s minden én legényeim egybegyűltenek ott a munkára.
(Neh 4,16.21.23)
Annakfelette a zsidók, továbbá a másfélszáz főember és a kik jőnek vala mi hozzánk a körültünk lakó pogányok közül, az én asztalomnál esznek vala.
(Ezsdr 6,21)
A mit minden napra készítenek vala: egy ökröt, hat kövér juhot, és madarakat is készítének nékem, minden tíz napra vala mindenféle bor bőségesen; és mindemellett sem kivántam be a helytartó kenyerét, mert nehéz vala a szolgálat ezen a népen.
(Neh 7,9.10)
Emlékezzél meg rólam, én Istenem, javamra, mindarról, a mit én e néppel cselekedtem!
(Neh 13,14.22)
6
És lőn, hogy mikor meghallá Szanballat, Tóbiás, az Arábiabeli Gesem és a mi többi ellenségeink, hogy megépítettem a kőfalat, s hogy nem maradt azon semmi romlás, jóllehet még az ideig ajtókat nem állíttattam a kapukra:
(Neh 2,10;4,7;3,3)
Külde Szanballat és Gesem hozzám ilyen izenettel: Jer és találkozzunk a faluk egyikében, az Onó-völgyében; holott ők gonoszt gondoltak ellenem.
(Neh 11,35.1Krón;8,12)
Küldék azért követeket hozzájok ilyen izenettel: Nagy dolgot cselekszem én, azért nem mehetek alá; megszünnék e munka, ha attól eltávozván, hozzátok mennék.
És küldének hozzám ilyen módon négy ízben, és én ilyen módon felelék nékik.
Küldé továbbá hozzám Szanballat ilyen módon ötödször az ő legényét, a kinek kezében egy felnyitott levél vala,
Melyben ez vala írva: A szomszéd népek közt ez a hír és Gasmu is mondja, hogy te és a zsidók pártot akartok ütni, annakokáért építed te a kőfalat; és hogy te leszel az ő királyok, e beszédek szerint.
(Neh 3,12;2,19)
Sőt még prófétákat is rendelél, a kik hirdetnék te felőled Jeruzsálemben, ezt mondván: Király van Júdában! És most e dolgoknak híre a királyhoz is elérkezik, annakokáért jer és tanácskozzunk együtt!
Én pedig küldék ő hozzá ilyen izenettel: Nem történt semmi olyan, a minőt te mondasz, hanem csak magadtól gondoltad mindazt a te szívedben.
(5Móz 4,32; Bir 19,30)
Mert mindezek el akarnak vala minket rettenteni, ezt mondván: Leveszik kezöket a munkáról és az félben marad! Azért hát, oh Uram! erősítsd meg az én kezeimet.
(Neh 5,15)
És én elmentem Semájának, a Delája fiának házába, a ki Mehétabeél fia vala, és őt bezárkózva találtam, és monda: Menjünk az Isten házába, a templom belsejébe és zárjuk be a templomnak ajtait, mert eljőnek, hogy megöljenek téged, és pedig éjjel jőnek el, hogy megöljenek.
Én pedig mondék: Avagy ily férfiúnak, mint én vagyok, illik-é futni? Hát ilyen lévén mint én, beléphet-é valaki a templomba, élvén? Nem megyek!
(5Móz 13,1-5.4Móz;18,7)
És megismerém, hogy nem az Isten küldötte őt, hanem azt a prófécziát azért mondá nékem, mert Tóbiás és Szanballat felbérelték őt.
(Neh,6 14. 17-19. Neh 13,4. 28.)
Azért vala pedig felbérelve, hogy én megrettenjek és akképen cselekedvén, vétkezzem, hogy így rossz híremet költhessék és rágalmazhassanak.
(5Móz 22,14.19; Ezék 23,10)
Emlékezzél meg én Istenem Tóbiásról és Szanballatról ezen cselekedeteik szerint, és a jövendőmondó Noádja asszonyról és a többi jövendőmondókról is, a kik rémítgetének engem.
(Neh 5,19;13,29;4,4)
Elvégezteték pedig a kőfal Elul hónap huszonötödik napján, ötvenkét nap alatt.
(Neh 4,2;1,1;2,1;5,14;13,6;1,3;2,13;6,1)
És lőn, hogy midőn meghallák minden mi ellenségeink, megfélemlének minden pogányok, a kik körültünk valának, és igen összeestek a saját szemeikben, és megismerék, hogy a mi Istenünktől vitetett végbe e munka.
E napokban is sok levelet küldének némely zsidó előljárók Tóbiásnak, és viszont Tóbiástól sok jöve hozzájok.
(Neh,6 1.;Neh 7,10)
Mert sokan Júdában ő hozzá esküdtek, mivelhogy ő veje vala Sekániának, az Arah fiának, és Jóhanán, az ő fia, Mesullámnak, a Berékia fiának leányát vette volt el.
(Neh 4,3; Ezsdr 2,5.2Sám;21,7.1Sám;18,3)
Sőt még jó szándékait is emlegetik vala előttem, és az én beszédeimet megvivék néki. Leveleket pedig Tóbiás folyton küldött, hogy engem elrettentene.
(Neh,6 6.)
7
És lőn, hogy midőn megépítteték a kőfal, felállítám az ajtókat és kirendeltetének a kapunállók, az énekesek és a Léviták őrizetre;
(1Krón 9,17-27;26,12-19)
És hadnagyokká tevém Jeruzsálem fölött Hanánit, testvéremet és Hanániást, a vár fejedelmét, mivel hogy ő hűségesebb és istenfélőbb vala sokaknál.
(Neh 1,2)
És mondék nékik: Meg ne nyittassanak Jeruzsálem kapui mindaddig, míg a nap melegen nem süt, és míg az őrök ott állanak, addig tegyék be az ajtókat és zárjátok be azokat; azután állítsatok őrizőket Jeruzsálem lakosai közül, némelyeket az ő vigyázó helyökre, s másokat az ő házok ellenébe.
(Neh 3,13)
A város pedig felette igen széles vala és nagy, s a nép kevés lévén benne, házak nem épültek.
Felindítá azért az én Istenem szívemet, hogy egybegyűjtsem az előljárókat, a főembereket és a népet, hogy felírattassanak; és megtalálám azok nemzetségének könyvét, a kik először jöttek vala fel Babilóniából, melyben ily írást találék:
Ezek a tartománynak fiai, a kik feljöttek vala a rabság foglyai közül, a kiket fogva vitetett Nabukodonozor, Babilónia királya, s most visszajövének Jeruzsálembe és Júdába, kiki az ő városába.
(Ezsdr 2,1)
Kik jövének Zorobábellel: Jésua, Nehémiás, Azariás, Raámia, Nahamáni, Mordokhai, Bilsán, Miszpereth, Bigvai, Nehum, Baána. Izráel népe férfiainak számok ez:
Parós fiai: kétezerszázhetvenkettő;
(Neh 9,22.23;Neh 6,13)
Sefátja fiai: háromszázhetvenkettő;
(Neh 3,13;8,12)
Arah fiai: hatszázötvenkettő;
(Neh 8,11)
Pahath-Moáb fiai, Jésua és Joáb fiaitól: kétezernyolczszáztizennyolcz;
(Neh 6,13;8,15)
Elám fiai: ezerkétszázötvennégy;
Zattu fiai: nyolczszáznegyvenöt;
Zakkai fiai: hétszázhatvan;
Binnui fiai: hatszáznegyvennyolcz;
Bébai fiai: hatszázhuszonnyolcz;
Azgád fiai: kétezerháromszázhuszonkettő;
Adónikám fiai: hatszázhatvanhét;
(Neh 5,11)
Bigvai fiai: kétezerhatvanhét;
Adin fiai: hatszázötvenöt;
Áter fiai, Ezékiástól: kilenczvennyolcz;
(Neh 6,14;7,9-10)
Hásum fiai: háromszázhuszonnyolcz;
Bésai fiai: háromszázhuszonnégy;
Hárif fiai: száztizenkettő;
(Neh 3,13)
Gibeon fiai: kilenczvenöt;
Bethlehem és Netófa férfiai: száznyolczvannyolcz;
(Neh,7 19.)
Anathóth férfiai: százhuszonnyolcz;
(Nehem 8,10-12)
Beth-Azmáveth férfiai: negyvenkettő;
Kirjáth-Jeárim, Kefira és Beéróth férfiai: hétszáznegyvenhárom;
Ráma és Géba férfiai: hatszázhuszonegy;
(Nehem 8,10-12)
Mikmás férfiai: százhuszonkettő;
(Neh,7 21. 22. 27.)
Béthel és Ai férfiai: százhuszonhárom;
(Neh 3,6.7)
A másik Nébó férfiai: ötvenkettő;
(Neh 7,9.10;9,13.14)
A másik Elám fiai: ezerkétszázötvennégy;
(Neh,7 24. 31.)
Hárim fiai: háromszázhúsz;
(Neh 8,17;Neh,7 17. 18.)
Jerikó fiai: háromszáznegyvenöt;
(Neh,7 26.)
Lód, Hádid és Ónó fiai: hétszázhuszonegy;
(Neh,7 20. 21.)
Szenáa fiai: háromezerkilenczszázharmincz;
A papok: Jedája fiai Jésua családjából: kilenczszázhetvenhárom;
(Neh,7 26.;Neh,7 23. 27.)
Immér fiai: ezerötvenkettő;
Pashur fiai: ezerkétszáznegyvenhét;
Hárim fiai: ezertizenhét;
A Léviták: Jésua és Kadmiel fiai, Hódávia fiaitól: hetvennégy;
Az énekesek: Asáf fiai: száznegyvennyolcz;
A kapunállók: Sallum fiai, Áter fiai, Talmón fiai, Akkub fiai, Hatita fiai, Sóbai fiai: százharmincznyolcz;
(Ezék 14,14)
A Léviták szolgái: Siha fiai, Hasufa fiai, Tabbaóth fiai,
Kérósz fiai, Szia fiai, Pádón fiai,
Lebána fiai, Hagába fiai, Salmai fiai,
(Neh,7 1.)
Hanán fiai, Giddél fiai, Gahar fiai,
(1Kir 22,19-21)
Reája fiai, Resin fiai, Nekóda fiai,
(1Pét 5,8)
Gazzám fiai, Uzza fiai, Pászéah fiai,
Bészai fiai, Meunim fiai, Nefiszim fiai,
(Ésa 45,19)
Bakbuk fiai, Hakufa fiai, Harhur fiai,
Basluth fiai, Mehida fiai, Harsa fiai,
(Neh,7 20. 22.)
Barkósz fiai, Sziszera fiai, Temah fiai,
(1Kir 22,22)
Nesiah fiai, Hatifa fiai;
(Neh,7 18.)
A Salamon szolgáinak fiai: Szótai fiai, Szófereth fiai, Perida fiai,
Jaalá fiai, Darkón fiai, Giddél fiai,
Sefátia fiai, Hattil fiai, Pókhereth-Hassebaim fiai, Ámon fiai;
Összesen a Léviták szolgái és a Salamon szolgáinak fiai, háromszázkilenczvenkettő.
(Neh,7 3.)
És ezek, a kik feljövének Tel-Melahból, Tel-Harsából, Kerub-Addán-Immérből, de nem mondhatták meg családjukat és eredetüket, hogy Izráelből valók-é?
Delája fiai, Tóbiás fiai, Nekóda fiai, hatszáznegyvenkettő;
(Neh,7 5. Neh 3,25.)
És a papok közül: Habája fiai, Hakkós fiai, Barzillai fiai, a ki a Gileádbeli Barzillai leányai közül vett magának feleséget és ezek nevéről nevezteték;
Ezek keresték írásukat, tudniillik nemzetségök könyvét, de nem találák, miért is kirekesztetének a papságból;
(Préd 5,15.1Tim;6,7;Neh 17,13)
És megmondá nékik a király helytartója, hogy ne egyenek a szentséges áldozatból, mígnem a pap ítél az Urimmal és Tummimmal;
(Neh,7 11.)
Mind az egész gyülekezet együtt negyvenkétezerháromszázhatvan.
(Neh 1,6.11)
Szolgáikon és szolgálóikon kivül - ezek valának hétezerháromszázharminczheten - valának nékik énekes férfiaik és asszonyaik kétszáznegyvenöten;
Lovaik hétszázharminczhat, öszvéreik kétszáznegyvenöt;
(Neh 1,20-22)
Tevéik négyszázharminczöt, szamaraik hatezerhétszázhúsz.
Némelyek pedig a családfők közül adakozának az építésre: a király helytartója ada a kincsekhez aranyban ezer dárikot, ötven medenczét, ötszázharmincz papi ruhát;
A többi családfők pedig adának az építés költségére aranyban húszezer dárikot, és ezüstben kétezerkétszáz mánét;
(2Kor 12,7)
És a mit a többi nép ada, az aranyban húszezer dárik, és ezüstben kétezer máne, és hatvanhét papiruha vala.
(Neh 16,8)
És lakozának mind a papok, mind a Léviták, mind a kapunállók, mind az énekesek, mind a nép fiai, mind a Léviták szolgái, szóval az egész Izráel a magok városaikban.
(Neh 16,8)